Csak türelmesen!

Szerző: Varga Kata blogger

Azt gondolom, nagyon türelmes ember vagyok. Magam is így érzem és a külvilágtól is ezt a visszajelzést kapom. A legtöbbször sikerül viszonylag nyugodtnak maradnom még a legnagyobb viták közepette is. De két 3 évessel mindez már nem feltétlenül igaz…

Korábban elképzelni sem tudtam volna soha, hogy az ikreim képesek lesznek ilyen mértékben kihozni a sodromból. Egyszerűen nem értem és nem is tudom, miért jutunk el odáig, hogy a legszívesebben már ordítanék, mire az esti fektetés végére érünk és végre elalszanak. Néha már arra gondolok a „Kérek még egy pohár vizet!” és az „El kell mennem pisilni!” változatai közepette, hogy szívem szerint kiszaladnék az udvar közepére és sikítanék egy nagyot.

Valószínűleg épp ez az oka annak, hogy estére szellemileg (vagy idegileg) teljesen lefáradok: hogy állandóan variálnak valamin. Ha kérek valamit, ha indulnánk valahova, ha öltözni kellene stb., biztos, hogy az lesz a válasz: „Jó, csak még...” Csak még ide teszem, oda teszem, felveszem, lerajzolom, körbetáncolom. De olyan egyszer sem lesz, az egészen biztos, hogy rendben, és már indulnak. Ha úgy alakul minden, ahogyan ők szeretnék, akkor is el tudnak jutni a hisztiig, amikor épp olyan a kedvük.

Hiszti, hiszti, hiszti Valamelyik nap például elindultunk az oviba. Egyikük kitalálta, hogy kér egy kiflit. Megkérdezem a másikat, hogy kér-e ő is, mire nem, ő állatos kekszet kér. Ismerem, ezért viszünk az autóba állatos kekszet és két kiflit is. Beülünk, egyikük kéri a kiflit, a másiknak nem kell, megeszi az állatos kekszet, ameddig odaérünk az oviba. Majd az ovi parkolójában ordítani kezd, hogy de ő kiflit akart. Mondom: itt a kifli, hoztam, egyed. Nem, ő azt menet közben akarta, menjünk vissza! És nem lehet kitalálni, mikor miért áll be a cirkusz. És az ilyen műsorok napjában 623-szor fordulnak elő.

Azt gondoltam, a 2 éves dackorszak a mélypont, de úgy tűnik, bármikor adódhat durvább periódus. Vagy: mindig az számít annak, amiben éppen vagyunk. Most azt érzem, ennél a 3 éves kori hisztinél semmit sem nehezebb elviselni, de gyanítom, a jövőben még ezzel kapcsolatban is meg fognak lepni a gyerekeim.

Miből lehet erőt meríteni? Hogy mi a megoldás? Jógáznom vagy tajcsiznom kellene, de 8 órás munka, két 3 éves és egy lakásfelújítás mellett erre esélyem sincs. Viszont valóban muszáj megtalálnom, mint minden anyukának, hogy mi az, amiből erőt lehet meríteni, mi az, ami feltölt. Nekem bevált, hogy sütök. Ez mindenekelőtt megnyugtat, kielégíti a kreatív oldalamat is, ha nincs rá magamban idő, be tudom vonni a gyerekeket. Nem utolsósorban: örül neki a család! Készüljetek rá, leendő anyukák, hogy nem lesz egyszerű ez a 3 év körüli kor. Próbáljátok ekkorra megtalálni magatokban a kis Buddhát, mert olyan kimerítő lesz a rengeteg cirkusz, hogy biztosak lehettek benne: mindannyian elveszítitek időnként a türelmeteket.

Viszont: ezzel sem vagytok egyedül. Mindannyian átmegyünk rajta. Mindannyian úgy érezzük, hogy ha a falnak beszélnénk, ugyanazt érnénk el, mint amikor a gyerekeknek mondunk ezt-azt.

De ezen az életkoron is túljutunk egyszer, és addig is reménykedve várhatjuk, hogy a következő korszak nyugalmasabban alakul majd.