Az első időszak kisbabával otthon

Bár a kislányaim születése óta már 7 év telt el, a kisfiamat pedig 3 éve tarthattam először a karomban 9 hónapnyi várakozás után, mindez mintha csak tegnap lett volna. Azt hiszem, nem én vagyok az egyedüli édesanya, aki így emlékszik a gyermeke(i) születésére és az azt követő időszakra.

Érzelmi hullámvasút… Ez jut először az eszembe, ha felidézem azt a kezdeti periódust. Ugyanis nemcsak egy teljes fordulatot vesz az életünk a gyermekünk születésével, de a hormonok játéka miatt olyan magaslatokat és mélységeket élünk meg ezekben a napokban, hogy olykor mi magunk sem értjük, mi történik velünk. Szeretnék mindenkit megnyugtatni, hogy ez teljesen normális! Hónapokat készülődtünk és várakoztunk a gyermekünk érkezésére, és amikor végre odaadják azt az apró kis csomagot, akiért attól a pillanattól fogva felelősek vagyunk és szívünk minden szeretetét neki adjuk majd, a boldogság mellett félelmet, aggodalmat, akár szorongást és talán valamennyi szomorúságot is érzünk, hogy vége a várandósságnak és egy új időszak veszi kezdetét.

Legyünk magunkkal türelmesek és beszéljünk bátran az érzéseinkről a szeretteinknek, akik ezekben a napokban körülöttünk vannak és segíteni próbálnak. Olykor az jelentheti a legtöbbet, ha megéljük az érzéseink ezernyi oldalát – és miért ne tennénk? Hiszen életet adtunk egy gyermeknek, édesanyák lettünk. Hamarosan bele fogunk rázódni ebbe a néha vadnak tűnő, de gyönyörű utazásba.