Az évszázadok során pedig a szláv kifejezés a dombó szóvá magyarosodott. A kifejezés eredeti jelentésének átértékelõdése azzal magyarázható, hogy a magyar lakosság analógiás úton alkalmazta a település nevét. Lévén, hogy az egykori falut (a Nyerges és Hangás) dombok vették körül, a földrajzi viszonyokhoz társították az említett megnevezést, így megalapozottnak tûnt az eredeti szláv terminus magyaros ejtése, használata. A név elsõ írásos említése egy középkori okiratban tûnt fel. Az 1278-ból származó, latin nyelvû dokumentumban már Dumbo potako (’Dumbo pataka’) formában volt olvasható, s a település egyik határrészét jelölte. A megnevezés magyaros használatára a késõbbi okiratok kapcsán nyílik rálátásunk, ugyanis egy 1348-as dokumentumban a szó elsõ magánhangzója nyíltabbá válással már o-vá fejlõdött (Dombo), ezt követõen pedig a szóvégi magánhangzó megnyúlt, s így alakult ki a ma is használt falunév utótagja (Dombó). A lakosok felekezeti hovatartozására vonatkozó elsõ adat az 1332-es pápai tizedjegyzékben tûnt fel. Ebben az idõben a településnek plébániatemploma volt, Jakab nevû papja – az okirat szerint – 26 régi banálist fizetett. Az ezt követõ évben már Simon, két évvel késõbb pedig egy Albert nevû papról van tudomás.4 A közösség nemzetiségére vonatkozó említést ebbõl a korból még nem találunk, azonban a lakosok felekezeti hovatartozásuk és papjaik magyar nevei magyar ajkú lakosság létét bizonyítják. A falu 1347-ig László erdélyi vajda birtokában volt, ám hûtlenség vádjával I. Lajos király tõle elvette és Lapádi Miklósnak meg testvérének, Bökénynek adományozta. A XV. századot követõen a település többször tulajdonost vált, kiknek nevei (Szász, Enyedi, Geréb, Baládfi) ugyancsak a magyar jelleget hangsúlyozzák.5 A falu lakossága 1568 után tért át az unitárius vallásra, 1629-bõl lelkészük neve (Toroczkai Gergely) is ismert. Ekkor a település még
4 5
adhat a feltételezett elõzetes települési helyszínrõl, több adatközlõ számol be arról, hogy a mezõgazdasági munkák végzése következtében számtalan cseréptöredék került/kerül a felszínre. Péterffy Sándor és mások: Küküllõdombó. Falufüzetek 11. Székelyudvarhely, 2001. 3. (A továbbiakban Péterffy Sándor, 2001.) Uo.
203