nyészbikák bevásárlását s azoknak kedvezményes áron való kiosztását a kir. gazdasági felügyelõ eszközölte. A legdrágább bika 1000 koronán, a legolcsóbb 400 koronán kelt el. A vásárra történt kevés felhajtásból ítélve, a bikavásár az elõbbi évekhez képest a várakozáson alul maradt, azt a látszatot keltve, mintha a kisgazdák a bikaneveléssel felhagytak volna, azonban a járási mezõgazdasági bizottságok által a járási székhelyeken tartott tavaszi apaállat-vizsgálatok és -minõsítések alkalmával a kir. gazdasági felügyelõség közvetlenül felvásárolta a tenyészbikákat. Az egy évvel korábbi 26 darabhoz képest most 44 db bika vásároltatott meg a felügyelõség által. A helyi tenyésztés még mindig nem elégítette ki a szükségletet, így tömeges behozatalra volt szükség. A bikavásárok jelentõségét éppen abban állapították meg, hogy a községek a bikaszükségletüket a tömegesen felhajtott állatokból a saját igényüknek megfelelõen szerezzék be. Ugyanakkor a kistenyésztõk a bikavásáron tapasztaltakat hasznosíthassák, és kedvet kapjanak az apaállat-tenyésztésre. Árrendezési vonzata is volt, és ezt a tenyésztõk érdeke is úgy kívánta, hogy az eladó állatok árát a vásári ár szabja meg.132 A nagyváradi miniszteri kirendeltség hegyvidékén az állattenyésztés mind minõség, mind mennyiség tekintetében meglehetõs alacsony fokon állt. Csak az alföldi részeken volt kedvezõbb az állattenyésztés képe. A még többnyire magyar fajtákból álló szarvasmarha állományának kicserélése a vöröstarka tájfajtára itt is folyamatban volt már. Viszont a tenyészcélokról a legtöbb gazdának fogalma sem volt, és teljesen hiányoztak azok a gazdatársadalmi szervek is, amelyek a tenyésztõket a tenyészcéloknak megfelelõen irányították volna. A nagyobb birtokosok többnyire felhagytak régi híres magyar fajta tenyészetükkel, így a kirendeltség területén megfelelõ tenyészállatokat beszerezni alig lehetett. Kivétel csupán egy-két uradalom magyar fajta gulyája és néhány aradi község és középbirtokos nyugati fajta tenyészete volt.
132 Gyergyó 14 (1914. 04. 05.) 14.
195