MAGOK CSÍRÁZTATÁSA

JANUÁR VÉGÉHEZ KÖZELEDVE A LEGTÖBB ÁRUHÁZBAN ÉS KERTÉSZETBEN MÁR ÁRUSÍTÁSRA KERÜLTEK AZ ÉVRŐLÉVRE FOLYAMATOSAN BŐVÜLŐ VETŐMAG KOLLEKCIÓK. A HAGYMÁS NÖVÉNYEKHEZ HASONLÓAN A MAGVETÉSNÉL IS LÉTEZIK A KÖZTUDATBAN EGY OLYAN ÁLTALÁNOS SZABÁLY, AMELY KITÉR ARRA, HOGY AZ ÜLTETÉSI MÉLYSÉG AZ NAGYJÁBÓL A VETŐMAG NAGYSÁGÁNAK HÁROMSZOROSA. EZ EGYES NÖVÉNYFAJOKNÁL MŰKÖDIK, DE SOK ESETBEN NEM. EZEKET A MAGVETÉSI SZABÁLYOKAT SZERETNÉM MOST EGY KICSIT RÉSZLETEZNI.

A legtöbb vetőmag csomagolásán fel vannak tüntetve a vetéshez szükséges paraméterek, ez azonban nem ad tökéletes leírást az adott növényről, de ettől függetlenül kiindulási pontnak tökéletes. Kitérnék arra is, hogy egyes gyártók kifejezetten rosszul tüntetik fel a tasakokon szereplő adatokat. Ezért én azt szoktam tanácsolni, hogy aki teheti, az nézzen utána Interneten, vagy más egyéb kertészeti szakirodalomban az adott növény ültetési módjairól.

Élettani szempontból megkülönböztetünk fényben, és sötétben csírázó magvakat, illetve ki kell emelni azokat a növényeket, amelynek a magjai csak az úgynevezett hideghatás után kezdenek el csírázni. Ezek a magok csak különleges kezelés után nevelhetők. A csírázásgátló enzimek lebomlásához szükségük van nedvességre és fagyra. Általában ősszel, illetve időjárástól függően akár januárban is vethetjük őket. A másik lehetőség, hogy január környékén a hűtő egyik részébe behelyezzük a tasakokat nagyjából 3-4 hétre, majd február vége és március eleje felé kezdjük el a vetésüket. Fontos kiemelni, hogy a magokat a hűtőszekrénynek nem a fagyasztó részében kell tárolni, hanem a sima hűtő rekeszeiben. Hideghatásra csírázó növények: boglárka, árvácska, kankalin, mák, díszmák, palástfű, harangláb, illetve egyes a zsálya félék, de ide tartoznak a hagymás, illetve gumós fajok is: liliom, pünkösdi rózsa.

A fényre csírázó fajok, akkor csíráznak a legjobban, amikor szimplán a talaj felszínére szórjuk őket, ha ezeket a magokat betakarjuk, akkor nagy valószínűséggel nem fognak megfele- lően csírázni. Ilyenkor annyi a teendőnk, hogy a durvább fagyok után előkészítjük nekik a talajt, majd annak felszínére szórjuk a magokat és tenyérrel óvatosan letömörítjük őket, sőt ha az időjárás engedi és nem olvadt még el a hó, akkor érdemes még azzal is betakarni. A fészkes virágú, vagy őszirózsa félék (Asteraceae) családjába tartozó növények nagy része ebbe a kategóriába esik. További fényre csírázó növények még: begónia, bojtocska, borsikafű, cseppecskevirág, díszcsalán, mák, díszmák, harangláb, kokárdavirág, léggömbvirág, lobélia, nebáncsvirág, oroszlánszáj, petúnia, kamilla, levendula, citromfű, bazsalikom, saláta, kapor, vagy akár a hagyományos füvesítésre használt kerti fűmagkeverékek is.

A sötétben csírázó magvakat szerintem külön nem kell részletezni. A talaj előkészítése után fajtól függően 1-1,5 cm mélyre kell vetni és egy vékony réteggel lefedni, majd óvatosan tömöríteni őket. A fentebb felsorolt esetek közül nagyon sok átfedés van, például a legtöbb hideghatásra csírázó növény egyben sötétben csírázó is. A növényvilágban ez a legáltalánosabb eset, de ahogy a válogatott felsorolásokból is látszik, vannak kivételek. Ezért nagyon fontos a szakirodalom alkalmazása és a folyamatos tájékozódás.

Az idei 2023-as év egyelőre nagyon enyhe időjárással érkezett, én azt tanácsolom, hogy aki kertészkedéssel foglalkozik és teheti, a kapor és saláta vetését már most február környékén tegye meg.