Liszt Academy El Sistema leaflet

Az „El Sistema” nagykövetei // Ambassadors of ‘El Sistema’ Caracasi Ifjúsági Zenekar // Caracas Youth Orchestra 2014.11.11.

2014. november 11. (kedd) // 11 November 2014 (Tuesday) 19.30 Nagyterem // Grand Hall Az „El Sistema” nagykövetei // Ambassadors of ‘El Sistema’ Caracasi Ifjúsági Zenekar // Caracas Youth Orchestra Silvestre Revueltas: Sensemayá Rolf Martinsson: I. nagybőgőverseny // Double Bass Concerto No. 1, op. 87 szünet // interval Camille Saint-Saëns: III. (c-moll, „Orgona”) szimfónia // Sympony No. 3 in C minor (‘Organ’), op. 78 1. Adagio – Allegro moderato – Poco adagio 2. Allegro moderato – Presto – Maestoso – Allegro Edicson RUIZ (nagybőgő // double bass) Caracasi Ifjúsági Zenekar // Caracas Youth Orchestra Dietrich PAREDES (karmester // conductor)

„Nincs fontosabb ma a zene világában annál, ami Venezuelá­ ban történik” – nyilatkozta néhány éve Sir Simon Rattle az „El Sistema” elnevezésű nemzeti klasszikus zenei oktatási hálózatra utalva. Venezuelában jelenleg közel négyszázezer gyerek tanul európai klasszikus zenét napi rendszerességgel.

A José Antonio Abreu által 1975-ben létrehozott rendszer lényege a zenekari közösségben való részvétel és a szociális érzékenység: a gyerekek hangszerjátékot tanulnak és túlnyomó többségük rendkívül szegény családokból érkezik. A Caracasi Ifjúsági Zenekar a rendszer több mint harminc szimfonikus zenekara közül a legjelentősebbek egyike, vezetője, a harminc­ négy éves Dietrich Paredes az El Sistema egyik nagy felfedezettje, éppúgy, mint Edicson Ruiz, aki kilencévesen még áruházak rakodójaként dolgozott, tizenhét éves korában azonban már a Berlini Filharmonikusok nagybőgőseként működött (a zenekar történetében ő a legfiatalabb nagybőgős).

A zenekar koncertjének első felében két mű hangzik el: a mexikói Silvestre Revueltas (1899–1940) népszerű zenekari darabja, az ősi energiákat megmozgató, kubai kígyóölési ceremóniát zenébe öntő Sensemayá (1938), valamint napjaink legfoglalkoztatottabb svéd kopmonistája, Rolf Martinsson I. nagybőgőversenye (2012), amit kifejezetten Ruiz számára írt át a szerző tavaly. A szünet után pedig Camille Saint-Saens monumentális, orgonát is alkalmazó III. szimfóniája szólal meg.

“There is nothing more important in the world of music than what is happening in Venezuela,” Sir Simon Rattle said a few years ago, commenting on the ‘El Sistema’ national classical music teaching network. Almost 400,000 children are studying European classical music on a daily basis in Venezuela. The key to the system developed by José Antonio Abreu in 1975 is participation in the orchestral community and social sensitivity: children, the overwhelming majority of whom come from extremely poor families, learn to play instruments. Of the more than 30 symphony orchestras in the system, the Caracas Youth Orchestra is one of the most important, and its leader, 34-year-old Dietrich Paredes, is one of the great finds of El Sistema, as is Edicson Ruiz, who at the age of nine worked as a shop-floor shelf stacker, while by his 17th birthday he was playing as a double bassist with the Berlin Philharmonic (he is the youngest double bassist in the history of the orchestra). Two works are performed in the first half: a popular orchestral piece by Mexican Silvestre Revueltas (1899–1940), Sensemayá (1938), putting to music the Cuban snake-sacrifice ceremony designed to stimulate ancient energies, and one of the busiest Swedish composers of our day, Rolf Martinsson’s Double Bass Concerto No. 1 (2012), transcribed last year by the composer specially for Ruiz. After the intermission it is the turn of perhaps the the best piece of Camille Saint-Saëns, the so-called Organ-symphony.