Liszt Academy Strauss-Wagner leaflet

Meláth Andrea és a Junge Deutsch-FranzösischUngarische Philharmonie // Andrea Meláth and the Junge Deutsch-FranzösischUngarische Philharmonie 2014.04.27.

2014. április 27. vasárnap // 27 April 2014 (Sunday) 19.30 Nagyterem // Grand Hall

Meláth Andrea és a Junge DeutschFranzösisch-Ungarische Philharmonie // Andrea Meláth and the Junge DeutschFranzösisch-Ungarische Philharmonie Strauss és Wagner // Strauss and Wagner Richard Strauss: Halál és megdicsőülés // Tod und Verklärung, op. 24 Richard Strauss: Dalok zenekari kísérettel // Orchestral Songs 1. Liebeshymnus, op. 32/3; 2. Muttertändelei, op. 43/2; 3. Das Rosenband, op. 36/1; 4. Meinem Kinde, op. 37/3; 5. Morgen!, op. 27/4; 6. Cäcilie, op. 27/2; 7. Zueignung, op. 10/1 szünet // intermission Richard Wagner: A bolygó hollandi – előjáték // Der fliegende Holländer – prelude Richard Wagner: A Nibelung gyűrűje – zenekari részletek // Der Ring des Nibelungen – orchestral excerpts 1. Erdőzsongás // Waldweben; 2. Siegfried rajnai utazása // Rheinfahrt Richard Wagner: A nürnbergi mesterdalnokok – előjáték // Die Meistersinger von Nürnberg – prelude Junge Deutsch-Französisch-Ungarische Philharmonie MELÁTH Andrea (mezzoszoprán // mezzo-soprano) Nicolaus RICHTER (karmester // conductor)

„Fogalmatok sincs arról, micsoda bálványimádás veszi körül ezt az iszákos gazembert. Rendíthetetlen meggyőződésem, hogy ez az ember a mérhetetlen nagyzási hóbort és delírium betege, mert annyit iszik, méghozzá erős italokat, hogy állandóan részeg. Nemrégiben annyira kapatos volt egy próbán, hogy kis híján a zenekari árokba zuhant” – fejtette ki Wagnerről alkotott véleményét egy alkalommal Franz Strauss, a neves müncheni kürtös. Noha kétségtelen, hogy Wagner nem volt kifejezetten nagylelkű, jó modorú és világfias fellépésű társasági figura, az idősebb Strauss mélyen elítélő véleményét azért nem érdemelte meg. A kürtös leplezetlen rosszindulata részben alighanem saját személyiségének a Wagneréhez olyannyira hasonló vonásaiból, autokrata szigorúságából, öntudatos kérlelhetetlenségéből és egoizmusából fakadt, részben pedig zenei ízlésének büszke konzervativizmusából. Mi sem természetesebb, mint hogy 1864ben született fia az apai tilalom ellenére lelkes wagneriánussá vált.

Münchenben, ahol Wagner hosszú éveken át II. Lajos király támogatását élvezve dolgozott, és ahol az udvari zenekar vezetője Liszt egyik legzseniálisabb és leghíresebb tanítványa, Hans von Bülow volt, aligha vehetett volna más irányt egy fiatal zeneszerző fejlődése. A kamaszkorból épp csak kinőtt Richard Strauss szinte kéjes elragadtatással vetette bele magát Wagner világába, partitúráiba és elméleti írásaiba. 1889-ben még zenei asszisztensi munkát is kapott Bayreuth-ban, ahol a lehető legbehatóbban tanulmányozhatta a zenei logikát a drámai szükségszerűség kívánalmaiból levezető alkotói gondolkodásmód technikai részleteit és a zenedráma-birodalom működését. Részletekbe menően megismerkedhetett Wagner életművével, A tündérek

korai, útkereső kísérletétől egészen a Parsifalig, köztük az első, Wagner által valódiként vállalt opera, A bolygó hollandi erőteljes beethoveni hatásokat mutató, markáns nyitányával, a finom humort és ars poeticát egyesítő Mesterdalnokok előjátékával és az operát mítosszá változtató Ring eleve elrendelést, hősies helytállást és természetri erőket egymásra vetítő zenekari képeivel, amelyeket a Zeneakadémia közönsége most egy különleges együttműködés keretében létrejött hangversenyen hallgathat meg. A kompozíciókat ugyanis, ahogy a százötven éve született Richard Strauss előtt tisztelgő koncert egész műsorát, a fiatal művészeknek továbbképzési és fellépési lehetőségeket biztosító Deutsch-Französisches Forum Junger Kunst huszonöt éve fennálló zenekara, a Junge Deutsch-Französisch-Ungarische Philharmonie szólaltatja meg. A több mint tizenhárom országból érkezett kilencven muzsikust, akik a programot egy tíznapos, intenzív felkészülés során csiszolták készre, a Bayreuth-i Városi Zeneiskola igazgatója, Nicolaus Richter irányítja, aki maga is szoros szálakkal kötődik Liszt művészetéhez, és több, a budapesti Zeneakadémiával közös projektben vett már részt.

Persze nem csak a zenedráma elve bűvölte el a huszonéves Strausst, Liszt programzenei gondolatai, a zenei formát az eszmei tartalom hullámzásának alávető szerkesztésmódja is felkeltették az érdeklődését. Olyannyira, hogy a tisztán zenei absztrakciónak engedelmeskedő szerkezeteket egy időben kifejezetten unalmasnak, iskolásnak találta az alkotó saját fantáziájára és arányérzékére bízott formák megteremtésének kihívásával szemben. „Programzene: valódi zene! Abszolút zene: minden mérsékelten muzikális személy írhat ilyet bizonyos rutin

és mesterségbeli tudás segítségével. Az első: művészet!

A második: mesterség!” – írta 1890-ben. Noha állásfoglalása tagadhatatlanul túlságosan is kategorikus volt, lendülete roppant messzire vitte: a 19. század utolsó két évtizedében komponált szimfonikus költeményeinek köszönhetően neve hamarosan a merész zenei újítások szinonimája lett, egyre befolyásosabb személyére pedig fiatal komponisták tucatjai néztek fel (köztük a pályakezdő Bartók is), nem utolsó sorban olyan, merészen elvont témaválasztásai miatt, mint az 1890-ben bemutatott Halál és megdicsőülés című alkotásé. A darab programja annak ellenére megőrizte titokzatosságát, hogy Strauss 1895-ben Friedrich von Hausegger felkérésére összefoglalta a mű szellemi tartalmát.

Megfogalmazása szerint a kompozíció szerkezete egy alkotóművész haldoklásának szakadozott ritmusát követve torkollik az életműben hiába keresett eszmei tökéletesség halál utáni ragyogásába.

Idővel természetesen mind a wagneri, mind a liszti inspiráció elfoglalta az őt megillető helyet az érett művész stílusában.

Strauss – részben alighanem Brahms tanácsára is emlékezve, aki egy alkalommal arra intette, hogy „próbáljon szerencsét egyszerű, nyolcütemű dallamokkal” – az új évszázad kezdetére mind a színpadi, mind a hangszeres zenében megtalálta saját, különös, posztmodern módon későromantikus hangját, amely színgazdag harmóniakezelése és hangszerelése ellenére csodálatos természetességgel tudott alkalmazkodni a Lied műfajának finom líraiságához is. Élete során számos hajlékonyan burjánzó, tiszta formákat követő dalciklus került ki Strauss műhelyéből, amelyekből ma este a Liszt- és Bartók-Pásztory-díjas Meláth Andrea válogat.

Over the past few decades the ensemble, now over a quarter of a century old and conducted by Nicolaus Richter, director of the Bayreuth Municipal School of Music, have participated in numerous dramatic productions. The conductor has close associations with the Liszt Academy and, naturally, the music of Ferenc Liszt. During the Liszt Year (2011) he conducted Don Sanche, an opera written by Liszt in his youth, in Miskolc and Bayreuth, and he was instrumental in seeing that the Choir and Orchestra of the Liszt Academy could perform Liszt’s monumental oratorio Christ in Bayreuth. On the occasion of the 150th anniversary of the birth of Richard Strauss, the Junge DeutschFranzösisch-Ungarische Philharmonie brings emblematic pieces from the master’s oeuvre to Budapest, including seven orchestral songs, with soprano solo by Andrea Meláth, head of Liszt Academy’s Department of Vocal Studies.

Együttműködő partner // In collaboration with:

deutsch-französisches forum junger kunst Äußere Badstraße 7aD - 95448 Bayreuth www.forum-forum.org

Felelős kiadó // Publisher: Dr. VIGH Andrea, a Zeneakadémia rektora // President of the Liszt Academy Főszerkesztő // Editor-in-chief: SZABÓ STEIN Imre Szöveg // Written by: RÁKAI Zsuzsanna Illusztráció // Illustration: KOVÁCS Lehel Layout: ALLISON Advertising Megjelenik a Zeneakadémia Kommunikációs Igazgatóságának gondozásában // Commissioned by the Communications Directorate of the Liszt Academy Lapzárta: 2014. április 22. // Finalized: 22 April 2014 Zeneakadémia // Liszt Academy Concert Centre (1061 Budapest, Liszt Ferenc tér 8.) zeneakademia.hu A szervezők a műsorváltoztatás jogát fenntartják. // The organizer retains the right to modify programmes.

100%-ban újrahasznosított papír // 100% Recycled Paper