Liszt Academy Bogányi leaflet

A fekete-fehér színei Bogányi Gergely a Zeneakadémián III. // Black and White Colours Gergely Bogányi at the Liszt Academy III 2014.04.15.

2014. április 15. (kedd) // 15 April 2014 (Tuesday) 19.30 Nagyterem // Grand Hall A fekete-fehér színei // Black and White Colours

Bogányi Gergely a Zeneakadémián // Gergely Bogányi at the Liszt Academy Wolfgang Amadeus Mozart: A-dúr szonáta // Sonata in A major (K 331) 1. Andante grazioso 2. Menuetto 3. Alla Turca – Allegretto Claude Debussy: Suite Bergamasque Claude Debussy: A boldog sziget // L’Isle joyeuse szünet // intermission Frédéric Chopin: H-dúr noktürn // Nocturne in B major (op. 9/3) Frédéric Chopin: h-moll szonáta // Sonata in B minor (op. 58) 1. Allegro maestoso 2. Scherzo. Molto vivace 3. Largo 4. Finale. Presto non tanto; Agitato BOGÁNYI Gergely (zongora // piano)

„Ahhoz, hogy könnyedén létrehozhassa a legszebb hangszínt, biztosan irányíthassa az egyes hangok hosszát, és egyben határtalan fürgeségre is szert tehessen, az embernek nem kell mást tennie, mint az adott hangnem függvényében tanulmányoznia a kéz pozícióját” - írta Chopin töredékesen maradt zongorametodikájában. A legendás művész ugyanis, amennyire befejezetlenül hagyott elméleti munkájából és tanítványai visszaemlékezéseiből tudható, alapjában véve a takarékosság, minden felesleges mozdulat gondos kerülésének híve volt. Szemkápráztatóan drága zongoraóráin arra oktatta dúsgazdag arisztokrata növendékeit, hogyan lehet a kezeket jószerével változatlan pozícióban tartva, mindössze az ujjak pontosan célzott mozdulataival, látványos gesztusok nélkül elérni a lehető legprecízebb, ugyanakkor legelbűvölőbb eredményt.

Bár megfigyelései valóban felbecsülhetetlen értéket képviselnek a zongorajáték titkait feltárni kívánó tanulmányok szempontjából, azt azért mindenképpen el kell ismerni, hogy valójában nem a mai zongorára vonatkoznak.

Az 1849-ben elhunyt zeneszerző ugyanis alapjában véve csak részben ismerte azt a hangszert, amelyet jelenleg zongorának nevezünk. A 19. századi repertoár iránti elkötelezettségéről híres, számos elismeréssel és díjjal kitüntetett pianista, Bogányi Gergely koncertjének műsora nagyszerűen illusztrálja azt a folyamatot, amelynek során a 18. század viszonylag törékeny instrumentumaiból kialakult a mai, elegáns és robusztus, hangterjedelmét és hangerejét tekintve egyaránt hódító hangszer.

Mozart a maga „zongoraműveit” még főként fortepianóra, erre a filigrán felépítésű, hangzásában első hallásra kissé száraznak ható, de a játékos billentésére rendkívül érzékenyen reagáló instrumentumra írta, amelyet a korabeli hangszerkészítők alkalomadtán speciális effektusokat eredményező kiegészítőkkel

is elláttak. Így például a megszokott, visszhangos zengést biztosító térdpedál és a bársonyos színeket létrehozó kapcsolók mellett egy időben – a törökös divatot kihasználva – szívesen szerelték fel őket a janicsárzene hangzását idéző elemekkel is.

Ekkoriban Mozart ringóan melodikus témára készült variációs nyitótételt, mértéktartóan arisztokratikus menüettet és törökös, „alla turca” feliratú rondót felsorakoztató A-dúr szonátáját (K 331) is szívesen játszották olyan hangszeren, amely különleges adottságai révén képes volt felidézni az Oszmán Birodalom elitcsapatainak csörgő-zörgő zenei világát.

A 19. század első felében a fortepianók építése jelentős változásokon esett át, amelyek következtében a diszkrét hangszerből meglepően rövid idő alatt a romantikus virtuozitáseszmény első számú, pergő hangismétlésekre képes, egyre növekvő hangterjedelmű eszköze vált. Chopin kedvelt Pleyel-zongorái finom billentésű, ezüstös hangú hangszerek voltak, amelyeken csodálatosan érvényesült a komponista pregnáns és árnyalatgazdag ujjhasználaton alapuló játéka és a dallamíveket költőien improvizatív hatású díszítések füzérévé oldó fogalmazásmódja, amely az 1833-ban komponált, drámaian sötét középrészt rejtő H-dúr nocturne-re (op. 9/3) is oly jellemző. Ez a rögtönzésszerű hangvétel azonban nagyon pontos kidolgozás, szigorúan perfekcionista kompozíciós módszer eredménye volt, amelyet tévedhetetlen arányérzék és ízlés irányított. Chopin fantasztikusan igényes zeneszerzői fantáziája roppant szűkre szabott életművet eredményezett ugyan – és ezt a komponista még tovább kívánt szűkíteni, amikor a halálos ágyán elrendelte minden, publikálásra addig nem bocsátott, tehát nem véglegesített művének elégetését – , de éppen ennek a kérlelhetetlen tökéletességre törekvésnek a következtében kerültek ki a keze alól olyan kompozíciók, amelyek a zongora és egyben a 19. századi zene történetében megkerülhetetlenné tették

munkásságát. Olyan művek, mint a h-moll szonáta (op. 58), ez a poétikus hangütést és örvénylő energiákat klasszikusan tökéletes szerkezetbe záró, egyszerre fegyelmezett és felkavaró alkotás, amely a 18. századi forma eredményes és életteli újragondolásával, harmóniakezelésének lebegő hatású, mégis célratörő kezelésével, jellegzetes tematikus karaktereivel számos későbbi szerző gondolkodásmódjára gyakorolt hatást, és egyben magában rejtette már azoknak a mechanikai újításoknak a lehetőségét és szükségességét is, amelyek a hangszerépítők fantáziáját a következő évtizedekben foglalkoztatták.

A zongora alakváltásainak ugyanis korántsem szakadt vége Chopin halálával. A 19. század második felében jelentősen megerősítették, páncéltőkével, kereszthúrozással látták el, hogy megfeleljen a vele szemben támasztott, kitartóan növekvő fizikai kihívásoknak, amelyek olyan alkotásokban teljesedtek ki, mint a Chopin stílusából, hangszerkezeléséből sokat profitáló Debussy 1905-ben publikált, népszerű Suite Bergamasque-ja és az izzó, vibráló, magával ragadó L’Isle joyeuse. Ez utóbbi darab 1904-ben keletkezett ugyan, a zeneszerző Emma Bardac iránti szerelmének kezdetén, a magánéleti kontextus értelmzési lehetőségeinél azonban ezerszer izgalmasabb módon ünnepli magát az új, modern hangszert, a zongorát.

The music of Mozart and Chopin, or Chopin and Debussy. How many times have we found that they match one another in the most natural of ways? The phenomenal Lívia Rév formulated the dilemma of compiling a programme thus: “I thought long and hard about what to prepare and in the end Mozart and Chopin remained. Alongside them all other composers are vacuous and waffle.” Gergely Bogányi would similarly be delighted to assemble concert programmes solely from works by these two masters. One only need refer to the nocturnes or preludes to show what strong links there are between Debussy and the music of Chopin. “Sooner or later, and preferably sooner, every pianist comes up against Chopin,” says Gergely Bogányi.

“However, my enthusiasm for the composer was so great that I decided to learn all his works.”

HAGYOMÁNY, modern kiegészítéssel: nomád jurta napelemes panelekkel, motor és egy orosz UAZ terepjáró

KÖLTÖZÉS AZ ÉLET ALAPJA Még mindig a nomádok életmódja határozza meg Mongólia jellegét. Évezredek óta gazdálkodnak a jurtákban és a legelőkön.

Egyre több fiatal mongol keresi azonban boldogulását a városokban – és az atyáiktól örökölt világ kifordul a sarkából Írta: Amélie Schenk Fényképezte: Brent Stirton

32 14/04

14/04 33

TUDÁS KALAND INSPIRÁCIÓ A GEO kíváncsi, közérthető és sokszínű.

Ismeretterjesztő magazin azoknak, akik nyitottak a világra...

Keresse az újságárusoknál vagy rendelje meg most!

Telefon: (06-40) 510-510, elofizetes@axelspringer.hu, www.axelspringer.hu/elofizetesek

Az ismeretterjesztő magazin

Felelős kiadó // Publisher: Dr. VIGH Andrea, a Zeneakadémia rektora // President of the Liszt Academy Főszerkesztő // Editor-in-chief: SZABÓ STEIN Imre Szöveg // Written by: RÁKAI Zsuzsanna Layout: ALLISON Advertising Illusztráció // Illustration: KOVÁCS Lehel Megjelenik a Zeneakadémia Kommunikációs Igazgatóságának gondozásában // Commissioned by the Communications Directorate of the Liszt Academy Lapzárta: 2014. április 8. // Finalized: 8 April 2014 Zeneakadémia // Liszt Academy Concert Centre (1061 Budapest, Liszt Ferenc tér 8.) zeneakademia.hu A szervezők a műsorváltoztatás jogát fenntartják. // The organizer retains the right to modify programmes.

100%-ban újrahasznosított papír // 100% Recycled Paper