Liszt Academy Baráti leaflet

Kamarazene Nagyteremre // Chamber Music Tuned for Grand Hall Baráti Kristóf hegedű-szólóestje Kristóf Baráti Violin Solo Recital 2014.03.18.

2014. máricius 18. (kedd) 19.30 Nagyterem

Kamarazene Nagyteremre Baráti Kristóf hegedű-szólóestje Eugène Ysaÿe: 2. (a-moll) szonáta („Jacques Thibaud”) 1. Obsession – Prélude 2. Malinconia 3. Danse des Ombres – Sarabande 4. Les furies Eugène Ysaÿe: 3. (d-moll) szonáta („George Enescu”) Ballades: Lento molto sostenuto Allegro in tempo giusto a con bravura szünet Johann Sebastian Bach: d-moll partita (BWV 1004) 1. Allemanda 2. Corrente 3. Sarabanda 4. Giga 5. Ciaccona Bartók Béla: Szólószonáta (BB 124) 1. Tempo di ciaccona 2. Fuga. Risoluto, non troppo vivo 3. Melodia. Adagio 4. Presto Baráti Kristóf (hegedű)

Baráti Kristóf 1979-ben született Budapesten, zenész családban.

Születésétől fogva körülvette a zene, ötévesen kezdett el hegedülni.

Gyermekkorát Venezuelában töltötte, ahol nyolcéves korától neves zenekarok szólistájaként állt színpadra. Hamarosan a budapesti Zeneakadémia előkészítő osztályában folytatta tanulmányait Tátrai Vilmos és Szenthelyi Miklós vezetésével. Tizenhét évesen 2. díjat nyert a Jacques Thibaud Nemzetközi Hegedűversenyen. Ekkor fedezte fel a Stradivarius Társaság igazgatója, Eduard Wulfson professzor, aki későbbi mentoraként olyan mesterek tudását és hagyományát örökítette számára tovább, mint Yehudi Menuhin és Nathan Milstein. Baráti számtalan verseny és fesztivál előkelő helyezését, díját tudhatja magáénak, de közülük is kiemelkedik a VI. Nemzetközi Paganini Hegedűversenyen elért 1. helyezése (2010), melyet a hegedűsök „Oscar-díjaként” tartanak számon.

A chicagói Stradivarius Társaság jóvoltából Baráti a világ legcsodálatosabb hangszereinek egyikén, az 1703-as „Lady Harmsworth” Stradivari mesterhegedűn játszhat.

George Bernard Shaw híres megjegyzése szerint meg kell különböztetni a hegedűzenét komponáló nagy zeneszerzőket a nagy hegedűzenét komponáló zeneszerzőktől. A szóló hegedűesteket sokáig az utóbbi komponisták virtuóz művei uralták, melyek legfőbb célja a tehetség és technikai felkészültség megcsillogtatása volt. A sztárkultuszban az előadó egyénisége állt reflektorfényben; s a legnagyobb csillagokat – amilyen Paganini is volt – olyan hisztérikus rajongás vette körül, mely ma talán csak a popzenében vagy Hollywoodban tapasztalható.

A szólóhegedű-irodalom műfajának megteremtése, kezdete és csúcsa Johann Sebastian Bach nevéhez fűződik. Köthenben komponálta három-három szólóhegedű-szonátáját és -partitáját (a művek fennmaradt szerzői kézirata 1720-ra datálható).

A d-moll partita (BWV 1004) stilizált tánctételek sorozata, s az allemande, courante, sarabande, gigue bevett négyeséhez egy hosszában a mű felét kitöltő tánc, a chaconne társul, egy ismétlődő basszusmenet által megtartott harmóniavázra épülő, monumentális variációsorozat.

A belga hegedűművész, Eugène Ysaÿe (1858-1931) Bach g-moll szólóhegedű-szonátájának hallatán határozta el, hogy ő is komponál egy hat szólóhegedű-darabból álló sorozatot.

1923-24-ben készült el szonátáival (op. 27), melyeket egy-egy fiatal hegedűművésznek ajánlott, azok stílusához igazítva a műveket.

A 2. (a-moll) szonátát Jacques Thibaud-nak dedikálta. Az első tétel címe – Obsession, azaz megszállottság – éppúgy a Bach iránti tiszteletre utal, akárcsak a művet nyitó Bach-idézet: a hol tisztán, hol eltorzítva megjelenő dallam Thibaud-t gúnyolja, amint Bachot gyakorol. A mű valamennyi tételében jelen van egy másik idézet, a Dies irae dallamé. A középkori szekvencia a variációs sarabandeban (Danse des ombres – Árnyak tánca) bontakozik ki igazán: a szerző a legkülönfélébb színeket csalogatja elő a hangszerből a pizzicatótól a vibrato nélküli, szárazabb hangon át az erőteljes fortékig, melyek változatos és hatásos árnyalatokat kölcsönöznek a darabnak. A III. (d-moll) szonáta ehhez képest egytételességével tűnik ki a sorozatból. Két részből áll: egy lassú, érzelmes recitativoszerű szakaszból, melyben a legkisebb lépések és az oktávnál

nagyobb ugrások váltják egymást, és egy virtuóz, pontozott ritmusokkal teli Allegróból. „Féltem, hogy hosszú lesz; képzelje: 20 percen át egyedül csak hegedűt hallgatni” – írta Bartók Béla saját hegedűre komponált szólószonátájáról. Egyetlen hegedűst kísérő nélkül színpadra állítani – a 19. századi zenekari hangzásideál örökségeként – még a 20. század közepén is bátor ötletnek számított, de Yehudi Menuhin előadásában az ősbemutató, ahogy Bartók fogalmazott, „egészen rendben volt”. A Menuhinnak ajánlott művet csaknem pontosan hetven éve, 1944. március 14-én fejezte be a zeneszerző.

Az alkotás formájában, szellemiségében egyaránt Bach hatását mutatja. Találunk benne chaconne-t és négyszólamú (!) fúgát, de klasszikus szonátaformát, népzenei elemeket és negyedhangokkal való kísérletezést is. A Szólószonáta Bartók utolsó hegedűre írt, összegző jellegű műve, s az egyetlen, amelyben a virtuóz zongoristának volt bátorsága „egyedül maradni a hegedűvel”.

18 March 2014 (Tuesday) 19.30 Grand Hall

Chamber Music – Tuned for the Grand Hall Kristóf Baráti Violin Solo Recital Eugène Ysaÿe: ’Jacques Thibaud’ Sonata No. 2 in A minor 1. Obsession – Prélude 2. Malinconia 3. Danse des Ombres – Sarabande 4. Les furies Eugène Ysaÿe: ’Geroge Enescu’ Sonata No. 3 in D minor Ballades: Lento molto sostenuto Allegro in tempo giusto a con bravura intermission Johann Sebastian Bach: Partita in D minor (BWV 1004) 1. Allemanda 2. Corrente 3. Sarabanda 4. Giga 5. Ciaccona Béla Bartók: Solo Sonata (BB 124) 1. Tempo di ciaccona 2. Fuga. Risoluto, non troppo vivo 3. Melodia. Adagio 4. Presto Kristóf Baráti (violin)

There is rarely a more heart-stopping, more achingly beautiful experience than when the notes of a single violin fill the Grand Hall of the Liszt Academy. And where the wielder of the bow is Kristóf Baráti, then we can truly speak of the promise of an unforgettable experience. Kristóf Baráti started as a wunderkind and today even at international level he is termed one of the greatest talents. He studied at the Liszt Academy when he was aged just 12, and at the age of 17 he was discovered by professor Eduard Wulfson, director of the Stradivarius Society, after which he rocketed to world fame.

He has toured the world (Paris, Berlin, Tokyo, Chicago, Shanghai), worked with a dozen major conductors, won a cabinet full of festival prizes, the highpoint of which was the ‘Oscar for violinists’ at the 6th Paganini Competition in Moscow in 2010.

Felelős kiadó // Publisher: Dr. VIGH Andrea, a Zeneakadémia rektora // President of the Liszt Academy Főszerkesztő // Editor-in-chief: SZABÓ STEIN Imre Felelős szerkesztő // Managing editor: RÁKAI Zsuzsanna Szöveg // Written by: MONA Dániel és BELINSZKY Anna Illusztráció // Illustration: KOVÁCS Lehel Layout: ALLISON Advertising Megjelenik a Zeneakadémia Kommunikációs Igazgatóságának gondozásában // Commissioned by the Communications Directorate of the Liszt Academy Lapzárta: 2014. február 20. // Finalized: 20 February 2014 Zeneakadémia // Liszt Academy Concert Centre (1061 Budapest, Liszt Ferenc tér 8.) zeneakademia.hu A szervezők a műsorváltoztatás jogát fenntartják. // The organizer retains the right to modify programmes.

100%-ban újrahasznosított papír // 100% Recycled Paper