Liszt Academy Bogányi leaflet

A fekete-fehér színei Bogányi Gergely a Zeneakadémián II. // Black and White Colours Gergely Bogányi in the Liszt Academy II 2014.01.28.

2014. január 28. (kedd) 19.30 NAGYTEREM A FEKETE-FEHÉR SZÍNEI

BOGÁNYI GERGELY A ZENEAKADÉMIÁN II. Liszt Ferenc: Annèes de pélerinage (Vándorévek) III. – részletek Angélus! Prière aux anges gardiens Marche funèbre, en mémoire de Maximilian I, Empereur de Mexique (Gyászinduló) Les jeux d’eaux à la Villa d’Este (A Villa d’Este szökőkútjai) Sursum corda Bartók Béla: Szonáta, BB 88 Robert Schumann: Karnevál, op. 9 1. Préambule. Quasi maestoso 2. Pierrot. Moderato 3. Arlequin. Vivo 4. Valse noble. Un poco maestoso 5. Eusebius. Adagio 6. Florestan. Passionato 7. Coquette. Vivo 8. Réplique. L’istesso tempo – Sphinxes 9. Papillons. Prestissimo 10. A.S.C.H. – S.C.H.A. (Lettres dansantes) Presto 11. Chiarina. Passionato 12. Chopin. Agitato 13. Estrella. Con affetto 14. Reconnaissance. Animato 15. Pantalon et Colombine. Presto 16. Valse allemande. Molto vivace – Intermezzo: Paganini. Presto 17. Aveu. Passionato 18. Promenade. Comodo 19. Pause. Vivo 20. Marche des „Davidsbündler” contre les Philistins. Non Allegro BOGÁNYI Gergely (zongora)

„Ezek a darabok nem valók a szalonokba, s nem szórakoztatóak, nem is andalítóan tetszetősek” – írja Liszt egy levélben a Zarándokévek – Harmadik év című zongoraciklusról. Kései alkotás, a hét műből álló ciklus 1865 és 1877 között keletkezett, évtizedekkel a nagy virtuóz korszak és a hasonló címmel ellátott két füzet után. Hogy miért nyúlt Liszt ismét ehhez az összefoglaló és egyben visszautaló elnvezéshez? A legmélyebb belső indítékot nem ismerjük, de a művek talán választ adnak rá. Lehet, hogy az idősödő, és hatvan fölött is megerőltető vándoréletet folytató Liszt még egyszer, talán utoljára, valamilyen nagyszabású, a régebbi zongoraművek léptékéhez fogható kompozícióval akart a hallgatósághoz szólni, ráadásul egyetlen igazán kitartó társa, a zongora segítségével. De már nem a régi csillogó módon: „ezeknek a szomorú daraboknak nem lesz nagy sikerük, és nem is törődöm vele” – írta. A ciklus néhány darabját „threnódiának”, siratónak nevezi. A Gyászinduló szó szerint is az, a Liszttel rokonszenvező Habsburg Miksa császárnak állít emléket, akit III. Napóleon Mexikó trónjára ültetett, de 1867-ben kivégezték az ottani lázadók. Az Angelus átvittebb módon threnódia, a római harangok esti kongásának vonzó összevisszaságát festi már-már Debussyt előlegezve, de egyben imádság is az őrangyalokhoz. Áhítat ez, szinte közvetlen akusztikai kapcsolatteremtés a túlvilág lelkeivel. A legnépszerűbb darab kétségtelenül a Villa d’Este szökőkútjai, visszaemlékezés a fiatalkori virtuozitásra. De nem sablonos, hanem újszerű akkordok felbontásai hullámzanak, gyöngyöznek benne szivárványos vízcseppekként. Gyakran nevezik az első impresszionista zeneműnek, kétségtelen, hogy Ravelre és Debussyre is hatott. Utóbbi meg is jegyezte a darab hallatán: „próféta volt az öreg Liszt”. Látszólag zenei látvány- és hangfestés ez a javából. De óvatosan kell az ilyesmivel bánnunk, hisz a kottában a harmadik szisztéma, a magasan konduló akkordok belépésekor egy János evangéliumából vett idézet áll: „… hanem az a víz, amelyet én adok néki, örök életre buzgó

víznek kútfeje lesz őbenne”. A ciklust záró Sursum corda erőteljes, nagyszabású akkordmenettel elmondott, extatikus hitvallás.

Bartók Béla Liszt műveinek szentelte akadémiai székfoglalóját.

Elismerte, hogy lassan értette meg a nagy előd jelentőségét, de – elsősorban a kései – Liszt darabjaiban idővel saját művészetének előképét látta meg. Épp a Sursum cordáról őrzi hangfelvétel, milyen értő módon játszotta Liszt műveit. „Emeljétek fel szívetek” – szólít átlényegülésre a mű címe (a figyelmes szemlélő a Zeneakadémia Nagytermének gyönyörű díszítései között megtalálja ezt a zenehallgatáskor általános érvényű feliratot). Az E-dúr hangnem, mely a Liszt-ciklus keretét adja, Bartók zongoraszonátájának is fontos tonális rétege a nyitótételben, maga nevezi művét E-dúr hangneműnek. „Ezt a korszakomat az is jellemzi, hogy erőteljesebben hangsúlyozom a tonalitást” – nyilatkozta később. Bartók Szonátája a páratlanul ihletett 1926-os év termése, és a Lisztciklussal ellentétben magában álló mű, többféle értelemben is. Bartók nem írt több zongoraszonátát. Kompozíciója gazdag sűrítménye addigi eredményeinek: a zongora ütőhangszer-szerű kezelésének, harmóniai és dallami világának, a koncepciózus formaépítkezésnek. De egyben új korszak nyitánya is: az első pillantásra felismerhető (és az elnevezéssel is alátámasztott) szonátaforma mögött radikálisan új világ rejtőzik. A téma zárkózottan egyféle, motorikus anyag. Ennek mozgási energiáját használja Bartók a forma megszervezéséhez. A téma ellenére egyidejűleg többhangnemű és többritmusú, szinte minden szempontból többdimenziós mű a szonáta nyitótétele.

A lassú tétel Tallián Tibor szavaival: „hideg fővel jár végig egy jellegzetesen expresszionista gyötrelemkálváriát”, a zárótétel tánckarakterű, szinte tombolóan mámoros, de kontrollált ujjongás.

Különleges rövidsége ellenére (mindössze 13 perc) a Szonáta nagyszabású darab illúzióját kelti, amit zenei invenciója, érzelmi gazdagsága, a hangszer sokféle és virtuóz igényű kezelése ébreszt a hallgatóban.

Schumann Karneválja még a Liszt- és Bartók-kompozícióknál is színesebb, változatosabb hangulatvilágot mutat be, egyenesen egy álomkép-sorozat áradó sűrűségével tár a hallgató elé zenébe fordított imaginációkat. Itt minden maszk, jelmez, idézet, jelkép, kaleidoszkópon át nézett vásári felvonulás. Schumann belső és külső életének sok rétegben elrejtett és transzformálva mégis külvilág elé tárt szereplői vonulnak át ezen a fiatalkori remekművön, amely szerzőjének talán legtöbbet játszott, legnépszerűbb alkotása.

Bogányi Gergely zongorista alkatához különösen illő művek szólalnak meg ezen az estén. A legtágabb értelemben vett romantika (talán még Bartók is ide sorolható) mestere Bogányi, aki a fiatalabb középnemzedék világszerte elismert képviselője.

A művész azon kivételes előadók közé tartozik, akik a virtuóz technikai felkészültség mellett képesek a műveket a pillanat ihlető hatásának alávetni, és ezzel teremtő alkotótársként a szerző mellé állni.

28 January 2014 (Tuesday) 7.30 pm GRAND HALL BLACK AND WHITE COLOURS

GERGELY BOGÁNYI IN THE LISZT ACADEMY II Franz Liszt: Annèes de pélerinage (The Years of Pilgrimage) III. – excerpts Angélus! Prière aux anges gardiens Marche funèbre, en mémoire de Maximilian I, Empereur de Mexique (Funeral March) Les jeux d’eaux à la Villa d’Este (The Fountains of the Villa d’Este) Sursum corda Béla Bartók: Sonata, BB 88 Robert Schumann: Carnaval, op. 9 1. Préambule. Quasi maestoso 2. Pierrot. Moderato 3. Arlequin. Vivo 4. Valse noble. Un poco maestoso 5. Eusebius. Adagio 6. Florestan. Passionato 7. Coquette. Vivo 8. Réplique. L’istesso tempo – Sphinxes 9. Papillons. Prestissimo 10. A.S.C.H. – S.C.H.A. (Lettres dansantes) Presto 11. Chiarina. Passionato 12. Chopin. Agitato 13. Estrella. Con affetto 14. Reconnaissance. Animato 15. Pantalon et Colombine. Presto 16. Valse allemande. Molto vivace – Intermezzo: Paganini. Presto 17. Aveu. Passionato 18. Promenade. Comodo 19. Pause. Vivo 20. Marche des ”Davidsbündler” contre les Philistins. Non Allegro Gergely BOGÁNYI (piano)

The keys of a piano come in two colours: there are many white keys, and somewhat fewer black. However, the colours of music written for the piano are not defined by these two shades. Particularly not in the case of composers such as Schumann, Liszt or Bartók, and even less so when interpreted by such artists as Gergely Bogányi. Under his fingers even the meditative compositions that could be termed monochromatic dazzle in a thousand colours, as Liszt’s ’modernist’ movements in the volume closing The Years of Pilgrimage (Annèes de pélerinage). The later style of Liszt was particularly inspiring for Béla Bartók, and this programme not only reveals the LisztBartók relationship but makes it come alive. And as to which secret (and not so confidential) relationships can be discovered between different people and composers, well Schumann’s kaleidoscope Carnaval has answers.

Felelős kiadó // Publisher: Dr. VIGH Andrea, a Zeneakadémia rektora // President of the Liszt Academy Főszerkesztő // Editor-in-chief: SZABÓ STEIN Imre Felelős szerkesztő // Managing editor: RÁKAI Zsuzsanna Szöveg // Written by: MÁCSAI János Layout: ALLISON Advertising Illusztráció // Illustration: KOVÁCS Lehel Megjelenik a Zeneakadémia Kommunikációs Igazgatóságának gondozásában // Commissioned by the Communications Directorate of the Liszt Academy Lapzárta: 2014. január 23. // Finalized: 23 January 2014 Zeneakadémia // Liszt Academy Concert Centre (1061 Budapest, Liszt Ferenc tér 8.) zeneakademia.hu A szervezők a műsorváltoztatás jogát fenntartják. // The organizer retains the right to modify programmes.

100%-ban újrahasznosított papír // 100% Recycled Paper