Liszt Academy Koroliov-Keller Quartet leaflet

Jevgenyij Koroljov ĂŠs a Keller Kvartett // Evgeni Koroliov & Keller Quartet 2014.01.26.

2014. január 26. (vasárnap) 19.30 Nagyterem

Kamarazene Nagyteremre Jevgenyij Koroljov és a Keller Kvartett Johannes Brahms: f-moll zongoraötös, op. 34 1. Allegro non troppo 2. Andante, un poco adagio 3. Scherzo: Allegro 4. Finale: Poco sostenuto–Allegro non troppo–Presto, non troppo Dmitrij Sosztakovics: g-moll zongoraötös, op. 57 1. Prelude: Lento 2. Fuga: Adagio 3. Scherzo: Allegretto 4. Intermezzo: Lento 5. Finale: Allegretto

Közreműködik: Jevgenyij KOROLJOV (zongora) Keller Kvartett: KELLER András, KÖRNYEI Zsófia (hegedű); GÁL Zoltán (brácsa); SZABÓ Judit (cselló)

Johannes Brahms (1833–1897) nem tartozott a könnyűtollú szerzők közé. Egy – meglehet, apokrif – anekdota szerint kedvelt bécsi kávézójában egy barátja megkérdezte tőle, mivel töltötte a napját. „A szimfóniámon dolgoztam – válaszolta Brahms. – Reggel hozzáadtam egy nyolcad hangot, aztán délután kitöröltem.” Akár igaz az anekdota, akár nem, az f-moll zongorás kvintett (op. 34) keletkezéstörténete alátámasztja a zenei anyaggal küzdő, a tökéletes végső formát változatok hosszú során át elérő Brahms képét. 1862-ben, amikor úgy döntött, végleg elhagyja Hamburgot, és Bécsbe költözik, komponált egy vonósötöst (Schubert C-dúr kvintettjének mintájára, két hegedűre, brácsára és két csellóra), amelyet azonnal elküldött mentorának, Clara Schumannak és barátjának, a világhírű hegedűsnek, Joachim Józsefnek. „Nem is tudom, hogy fejezzem ki az óriási örömet, amelyet vonósötösöddel szereztél – írta válaszában Clara Schumann. – Többször eljátszottam, és tele van vele a szívem.” Joachim, a szigorú barát és kolléga óvatosabban fogalmazott: „Minden bizonnyal igen nagy jelentőségű ez a mű. Az egyes tételek kitűnően forrnak össze, de nehéz, és attól tartok, hogy kifejező interpretálás nélkül nem hangzik majd áttekinthetően.” Maga Brahms sem volt elégedett a vonósötös változattal, ezért átdolgozta a darabot kétzongorás szonátává, amit 1864-ben elő is adott Karl Tausig partnereként egy bécsi koncerten. Clara Schumann jelen volt, és nem lelkesedett túlzottan: „Egyáltalán nem szonátaszerű. Az volt az érzésem, hogy átiratot hallok. Kérem, dolgozza át újra.” Hogy a Clara iránt érzett tisztelet, vagy a mű iránt érzett elégedetlenség vezette-e rá, nem tudjuk, Brahms mindenesetre még egyszer átdolgozta

a darabot. Igaz, nem zenekarra, hanem Hermann Levi karmester javaslata nyomán zongorára és vonósnégyesre. A nagyszabású nyitótételt ritmikailag rendkívül gazdag, mélabús lassú zene, majd egy élénk scherzo vezet át az energikus zárótételhez. Az f-moll zongoraötös volt az első Brahms-kamaramű, amely Budapesten megszólalt, már 1866-ban, a Grün-kvartett bérleti estjén.

Dmitrij Sosztakovics (1906–1975) karrierje töretlenül ívelt felfelé 1936 januárjáig. 1934-ben bemutatott operájával, a Kisvárosi Lady Macbeth-tel huszonnyolc évesen a Szovjetunió legismertebb zeneszerzőjévé vált. Az opera az első két évad alatt Moszkvában és Leningrádban majd’ kétszáz előadást ért meg, s rövid időn belül a világ összes jelentős operaszínpadát meghódította. 1936. január 26-án azonban Sztálin megnézte az operát, és két nap múlva névtelen kritika jelent meg a Pravdában, minden lehetséges szempontból támadva és elítélve darabot és szerzőt egyaránt.

Sosztakovics pályája – de nem az életműve – derékba tört, s bár Sztálin halála után némileg enyhült a rá nehezedő nyomás, nehezen megítélhető, hogy a kurzust kiszolgáló zeneszerző milyen mértékig maradt ellenzéki a lelkében. Az 1940-ben komponált g-moll zongoraötös, ez a zenei múlttal intenzív párbeszédet folytató remekmű nagy közönségsikert aratott bemutatásakor, és a kultúrpolitika sem talált kivetnivalót benne. Az első két tétel Bachot idézi: nagyszabású prelúdium-fúga páros. Ezt követi a Sosztakovicsra oly sokszor jellemző, szarkasztikus hangvételt hordozó Scherzo, amely kétértelműségével nyűgözi le a hallgatót (s kerülte el egykor a szovjet politikusok tiltását): vajon az irónia mire vonatkozik ebben a zenében? Van egyáltalán politikai jelentése? És a negyedik, lassú tétel gyásza mit jelent? Kit vagy

mit sirat Sosztakovics? Absztrakt hangszeres zenéről lévén szó, egyértelmű választ nem adhatunk a kérdésre, ahogy arra sem, hogy a szonátaformájú zárótétel derűje és induló jellege vajon mire vonatkozik. Zenetörténészek, akik Sosztakovics rejtett ellenzékisége mellett érvelnek, egészen más értelmezését nyújtják a darabnak, mint azok, akik a rendszer hű fiának tartják. Létezik persze egy harmadik lehetséges útja is e zene befogadásának, s a 21. században alighanem ez a legtermészetesebb. Hallgassuk a darabot egyszerűen csak zeneként. Nem fogunk rosszul járni.

26 January 2014 (Sunday) 7.30 pm Grand Hall

Chamber music tuned for Grand Hall Evgeni Koroliov & Keller Quartet Johannes Brahms: Piano Quintet in F minor, op. 34 1. Allegro non troppo 2. Andante, un poco adagio 3. Scherzo: Allegro 4. Finale: Poco sostenuto–Allegro non troppo–Presto, non troppo Dmitri Shostakovich: Piano Quintet in G minor, op. 57 1. Prelude: Lento 2. Fuga: Adagio 3. Scherzo: Allegretto 4. Intermezzo: Lento 5. Finale: Allegretto

Keller Quartet: András KELLER, Zsófia KÖRNYEI (violin); Zoltán GÁL (viola); Judit SZABÓ (cello) Featuring: Evgeni KOROLIOV (piano)

The truth about Evgeni Koroliov, the pianist renowned for his impressive personality, is not so much that he interprets works as goes about recreating them. He approaches this with his characteristic simplicity, free of frills and any kind of musical heavy-handedness. This is not his first Budapest appearance; however, this time it is with the Keller Quartet, which within three years of their formation (1987) easily won the world’s two most prestigious string quartet competitions and had toured all the great concert halls. In addition, Andrås Keller, first violinist of the ensemble, has headed up the chamber music course of the Liszt Academy for a year. The programme features the master work by Brahms originally planned for a string quintet and inspired by Schumann, then the sombre Shostakovich Piano Quintet in G minor composed in 1940 and continuing a dialogue with the music of Bach.

Felelős kiadó // Publisher: Dr. VIGH Andrea, a Zeneakadémia rektora // President of the Liszt Academy Főszerkesztő // Editor-in-chief: SZABÓ STEIN Imre Felelős szerkesztő // Managing editor: RÁKAI Zsuzsanna Szöveg // Written by: FAZEKAS Gergely Layout: ALLISON Advertising Illusztráció // Illustration: KOVÁCS Lehel Megjelenik a Zeneakadémia Kommunikációs Igazgatóságának gondozásában // Commissioned by the Communications Directorate of the Liszt Academy Lapzárta: 2014. január 21. // Finalized: 21 January 2014 Zeneakadémia // Liszt Academy Concert Centre (1061 Budapest, Liszt Ferenc tér 8.) zeneakademia.hu A szervezők a műsorváltoztatás jogát fenntartják. // The organizer retains the right to modify programmes.

100%-ban újrahasznosított papír // 100% Recycled Paper