Liszt Academy Wenzel Fuchs leaflet

Kamarazene karnyújtásnyira // Chamber Music, So Close Wenzel Fuchs klarinétestje // Clarinet Evening with Wenzel Fuchs 2014.12.10.

2014. december 10. (szerda) // 10 December 2014 (Wednesday) 19.00 Solti Terem // Solti Hall Kamarazene karnyújtásnyira // Chamber Music, So Close Wenzel Fuchs klarinétestje // Clarinet Evening with Wenzel Fuchs Francis Poulenc: B-dúr klarinétszonáta // Sonata for Clarinet in B flat major, FP 184 1. Allegro tristamente. Allegretto – Très calme – Tempo allegretto 2. Romanza. Très calme 3. Allegro con fuoco. Très animé Olivier Messiaen: Kvartett az idők végezetére – 3. tétel: Madarak szakadéka // Quartuor pour la fin du temps (Quartet for the End of Time) – 3rd movement: Abîme des oiseaux (Abyss of birds) Lent, expressif et triste – Presque vif, gal, capricieux Bartók Béla: Kontrasztok // Contrasts, BB 116 1. Verbunkos. Moderato ben ritmico 2. Pihenő. Lento 3. Sebes. Allegro vivace // Recruiting Dance. Moderato ben ritmico 2. Relaxation. Lento 3. Fast Dance. Allgero vivace szünet // interval Robert Schumann: Három románc // Three Romances, op. 94 1. Nicht schnell 2. Einfach, innig 3. Nicht schnell Johannes Brahms: a-moll trió // Clarinet Trio in A minor , op. 114 1. Allegro 2. Adagio 3. Andantino grazioso 4. Allegro Wenzel FUCHS (klarinét // clarinet) SZABADI Vilmos (hegedű // violin) PERÉNYI Miklós (gordonka // cello) DRÁFI Kálmán, Mukeda NARIHITO (zongora // piano)

A Klarinétszonáta Francis Poulenc (1899–1963) egyik utolsó befejezett kompozíciója. 1962-ben írta, és svájci zeneszerző barátja, Arthur Honegger (1892–1955) emlékének ajánlotta. A kompozíció formája nagyvonalakban egy régebbi típusú, háromtételes szonátaciklusra emlékeztet, első tétele pedig önmagában is háromrészes.

E nyitótétel tempó- és karakterjelzése (gyors szomorúsággal) némi önellentmondást sugall. A művet a népszerű klarinétos, Benny Goodman rendelte, és azt remélte, hogy a premieren a zeneszerző zongorakíséretével adhatja majd elő. Ám a kitűzött időpont előtt bő két hónappal Poulenc meghalt. Az ősbemutatón (New York, Carnegie Hall) végül Goodman és Leonard Bernstein adta elő a kompozíciót. A korszak rettegett kritikusa, Harold C. Schönberg szerint „Poulenc nem volt igazán ‚nagy’ zeneszerző, művei viszonylag szűk érzelmi tartományban mozognak. De amit leírt, az a maga nemében tökéletes, a kivitelezés minősége, a kife­jezés választékossága elsőrangú. A klarinétszonáta igen jól jellemzi Poulenc stílusát, a félénk hangulatú első tételt hatá­ sosan szakítja félbe egy lírai, dallamos közjáték; az érzelmes második tétel olvadékony, hosszan kibomló melódiája arcátlanul szentimentális; ez a hang keveseknek áll olyan jól, mint épp Poulencnek. A harmadik tételre mintha elfogyott volna az inspi­ ráció, ez a technikailag nehéz, a virtuóznak feladatot kínáló finálé híján van a közvetlenségnek”. A kritikus kimondatlanul is az egykor kifejezetten frivol Poulenc-stílus konszolidálódását kifogásolta. Fél évszázad elteltével és a kései Poulenc-darabok (mint amilyen a Karmeliták beszélgetései című opera vagy néhány egyházzenei kompozíciója, például a Stabat Mater és a Gloria) jobb megismerése után az érzelmesség/érzelgősség kérdése teljesen más megvilágításba került. Poulenc azon kevés 20. századi szerző közé tartozott, aki még képes volt adekvát hangot találni olyan „gyanús attitűdökhöz”, mint az őszinteség és az emocionális feltárulkozás. Manapság már többen gondolják úgy, hogy Poulenc a nagy zeneszerzők sorába tartozik.

Bő két évtizeddel korábban, 1940-41-ben keletkezett, de a Poulencdarabbal összehasonlítva „modernebbnek” tűnik Olivier Messiaen (1908–1992) klarinétra, hegedűre, csellóra és zongorára írt Kvartett az idők végezetére című darabja. A nyolc hosszabb-rövidebb tételből álló ciklus harmadik része egy nagyszabású szóló, a klarinét monológja. A tétel meditatív, kimért tempójú és a gyorsabb, szeszélyesebben mozgó anyag váltakozására épül, utóbbiban akár madárének-imitációkat is felfedezhetünk. Az első részben e két karakter egymástól jól elkülönülve szólal meg, a másodikban az egyes elemek mozaikszerűen váltakozva jelent­ keznek. Egy jellegzetes klarinéteffektus – egy hosszan kitartott, alig hallható hang fokozatosan éri el a maximális hangerőt – a formai tájékozódást segíti. „A Kvartett az idők végezetére rabságom alatt készült. Először Görlitzben, a hadifogolytáborban mutatták be 1941. január 15-én. Zenei nyelvezete alapvetően immateriális, spirituális és egyetemes” - írta Messiaen.

A Kontrasztokat Bartók (1881–1945) a kor ünnepelt amerikai jazzklarinétosa, Benny Goodman megrendelésére írta, a felkérést a hegedűművész-barát, Szigeti József közvetítette a zeneszerző felé. 1938 augusztusában kelt levelében olyan zongorakísérettel ellátott klarinét-hegedű duót kért, melyben mindkét hangszer számára akad egy-egy briliáns kadencia. Szigeti külön kiemelte, hogy Goodman kivételes technikai képességű zenész, aki a hangszer magas regiszterében is képes gyönyörűen játszani.

Szigeti arra kérte Bartókot, hogy egy kétrészes (rapszódia-formájú) darabot írjon, mely nem több 6-7 percnél. Az első kérésnek Bartók eleget tett: sokoldalúan kiaknázta mind a klarinét, mind a hegedű technikai lehetőségeit, és a szélső tételekben mindkét hangszernek juttatott egy-egy virtuóz cadenzát, míg a zongorának alárendelt, kísérő szerepet szánt. Gyakran élt a klarinét magas hangjaival is.

A másik két kérés viszont nem teljesült: a Kontrasztok nem két, hanem három tételből áll, hossza pedig több mint duplája a Szigeti által megadott időtartamnak.

Az eredetileg oboára (ad libitum hegedűre) írt Három románcot napjaink koncertgyakorlatában klarinéton és csellón is gyakran hallhatjuk. Schumann (1810–1856) 1849-ben, karácsonyi ajándék gyanánt, feleségének komponálta a ciklust. Mindhárom tétel egyszerű, háromtagú dalformában íródott.

Johannes Brahms (1833–1897) nem konkrét előadói szempontok figyelembe vételével (mint Bartók), de egy nagyon is valóságos előadóra komponálta élete utolsó alkotói korszakának klarinét­ darabjait. 1891-ben ismerte meg Richard Mühlfeldet (1856–1907), a meiningeni herceg udvari zenekarának klarinétosát, akit ekkoriban írt művei eszményi előadójának tartott, és akit baráti társaságban időnként „drága csalogánynak” vagy „klarinétkisasszonynak” nevezett. A meiningeni herceg feleségének írt levelében pedig így jellemezte a klarinétost: „megjegyzem, hogy az Ön Mühlfeldje hangszerének a legnagyobb művésze, és ezért el sem tudnék képzelni műveim (mint például az a-moll trió) előadására jobb helyet Meiningennél.”

Az osztrák klarinétművész, Wenzel Fuchs a Bécsi Volksoperben majd a Bécsi Rádiózenekarnál kezdte pályáját. 1993-tól a Berlini Filharmonikus Zenekar szólóklarinétosa. Tanított a Hanns Eisler Zeneművészeti Főiskolán és a Berlini Filharmónia Zenekari Akadémiáján. Szólistaként, kamaramuzsikusként is gyakran lép fel, és szívesen látott vendégprofesszor, mesterkurzusai mindenhol komoly érdeklődést keltenek.

Austrian clarinettist Wenzel Fuchs is one of the major artists of Mozart’s favourite instrument: he is professor of the Hanns Eisler School of Music Berlin, solo clarinettist of the Berlin Philharmonic, and he regularly holds master classes all over the world, for example, in early December at the Budapest Liszt Academy; his concert in the Solti Hall is connected with this course. The clarinettist plays three key pieces of the chamber repertoire as partner of top Hungarian artists. The programme features Bartók’s trio composed for legendary jazz clarinettist Benny Goodman and the no less legendary violinist József Szigeti.

The Poulenc Sonata in B flat major was also written for Goodman, although dedicated to his composer colleague Arthur Honegger.

Finally, one of the seminal works of the clarinet repertoire: the late Brahms trio for clarinet, cello and piano.

MOBILON IS > www.okosradio.hu

TEGYE KI A FÔKÉPERNYÔRE!

Felelős kiadó // Publisher: Dr. VIGH Andrea, a Zeneakadémia rektora // President of the Liszt Academy Főszerkesztő // Editor-in-chief: SZABÓ STEIN Imre Felelős szerkesztő // Managing editor: RÁKAI Zsuzsanna Kiadványmenedzser // Publication manager: VARRÓ Gabriella Szöveg // Written by MOLNÁR Szabolcs Illusztráció // Illustration: KOVÁCS Lehel Layout: ALLISON Advertising Megjelenik a Zeneakadémia Kommunikációs Igazgatóságának gondozásában // Commissioned by the Communications Directorate of the Liszt Academy Lapzárta: 2014. december 4. // Finalized: 4 December 2014 Zeneakadémia // Liszt Academy Concert Centre (1061 Budapest, Liszt Ferenc tér 8.) zeneakademia.hu A szervezők a műsorváltoztatás jogát fenntartják. // The organizer retains the right to modify programmes.

100%-ban újrahasznosított papír // 100% Recycled Paper