Liszt Academy Razvaljajeva leaflet

A tehetség kötelez // Talent Oblige Razvaljajeva Anasztázia hárfa-fantáziák // Harp Fantasies 2014.11.29.

2014.11.29. (szombat) // 29 November 2014 (Saturday) 19.00 Solti Terem // Solti Hall

A tehetség kötelez // Talent Oblige Razvaljajeva Anasztázia – hárfa-fantáziák // Anastasia Razvalyaeva – Harp Fantasies Johann Jakob Froberger: Lamentation faite sur la mort très douloureuse de Sa Majesté Impériale Ferdinand III. Jean-Philippe Rameau: Pièces de clavecin Les Cyclopes, Le Rappel des Oiseaux, L’Entretien des Muses, La Dauphine, L’Egyptienne Cesare Galeotti: Fantázia // Fantasie, op. 138 Frédéric Chopin: h-moll keringő // Valse in B minor, op. 69/2 Frédéric Chopin: C-dúr mazurka // Mazurka in C major, op. 24/2 Frédéric Chopin: cisz-moll noktürn // Nocturne in C sharp minor, op. posth.

Ekaterina Walter-Kühne: Rigoletto-parafrázis // Rigoletto paraphrase Ekaterina Walter-Kühne: Fantázia Csajkovszkij Anyegin című operájának témáira // Fantasy on the Themes from Eugene Onegin RAZVALJAJEVA Anasztázia (hárfa // harp)

Johann Jakob Froberger német billentyűsjátékos és komponista a Frescobaldi és J. S. Bach közötti időszak egyik legnagyobb billentyűs virtuóza volt. Alig múlt húszéves, és már udvari orgonistaként tevékenykedett Bécsben. Sokat utazott, s ilyenkor diplomáciai kötelezettségeit zenei továbbképzéssel kapcsolta össze. Nem hagyta ki az alkalmat például, hogy meglátogassa a billentyűs zene jelentős központjait: Brüsszelt, Drezdát, Antwerpent és Londont. Froberger hozta létre a barokk szvit állandó komponensekből (Allemande, Courante, Sarabande, Gigue) felépülő alapstruktúráját és művészete révén vált a programzenei koncepció a csembalózene másik szervezőerejévé. Hangulatfestő, szituációkat, képeket idéző darabjai gyakran személyesek, szófestő eszközei pedig kifejezetten szofisztikáltak, mint az f-moll lamentáció legvégén az elhunyt III. Ferdinánd császár jelképeként egymás után megszólaló három F hang ötlete.

A már fiatalon híressé vált Frobergerhez képest Jean-Philippe Rameau lassabban tett szert ismertségre. Részben azért, mert élete első negyven évét vidéken töltötte, részben pedig mert tekintélyét zeneteoretikusként alapozta meg, és ezt sokan összeegyeztethetetlennek tartották az invenciózus zeneszerzői fantáziával. Pályájának kezdetén különböző francia templomok­ ban volt orgonista, majd 1722-ben kiadta Traité de l’harmonie (Értekezés a harmóniáról) című könyvét, amelyben az összhang eredetét és az akkordok közötti összefüggéseket vizsgálta.

A következő évben Párizsba költözött, ahol a város egyik leg­ nagyobb mecénása, az adószedő Le Riche de la Pouplinière karolta fel. A mecénás és a zeneszerző között szoros barátság szövődött: La Pouplinière pénze és összeköttetései tették lehetővé Rameau későn induló, ragyogó operakarrierjét. Hírneve egész Európába eljutott, tézisei a zenetudomány alappilléreivé váltak. Tudományos háttere ellenére zenéje egyáltalán nem hangzik „kiagyaltnak”, épp ellenkezőleg. Couperin mellett Rameau volt a 18. századi francia csembalóiskola legfontosabb mestere. 1706-ban adta ki első

csembalóműveit, melyek többsége karakterdarab vagy tánctétel, hangnemi alapon szvitekbe rendezve. 1724-ben és 1726-ban jelentek meg további gyűjteményei, ezt követően csak egy darabot írt csembalóra: a La Dauphine-t 1747-ben.

Az 1730-as évektől kezdve Oroszországban sok külföldi hárfás megfordult. Leginkább az „Észak Velencéjeként” emlegetett főváros, Szentpétervár vonzotta őket a maga egzotikus pompájával és az új lehetőségek ígéretével, itt volt ugyanis Oroszország művészeti és zenei életének központja. A cári család tagjai között mindig akadtak lelkes zenerajongók, akik hatalmukat felhasználva és anyagi javakat nem sajnálva támogatták a zenészeket és zeneszerzőket. Az orosz hárfaművészet jelentős alakja, Ekaterina Walter-Kühne 1870-ben született német emigráns apától és orosz anyától Szentpéterváron.

Tanárának, a német hárfavirtuóz Albert Zabelnek köszönhetően Ekaterina már tizenhárom éves korában a szentpétervári Olasz Operában játszott. De nem csak zenekari muzsikus volt, hanem előkelő arisztokrata szalonok és a cári udvar gyakori vendége, ünnepelt művésze is. Legtöbbször a saját műveit adta elő, illetve improvizált népszerű melódiák témáira vagy az operairodalomból merítve ihletet. Művészi és tanári munkássága eredményeképpen a hárfa kikerült a szalonok zárt világából, és megtalálta helyét a koncertpódiumon.

Walter-Kühne kortársa, az olasz Cesare Galeotti nyolcévesen kezdett el zongoraórákat venni Giovanni Sgambatitól, majd tizenkét évesen felvételt nyert a párizsi Conservatoire-ra Marmontel, Guiraud és Dubois osztályába. Keresett, aktívan koncertező zongoraművész volt, emellett több mint kétszáz művet komponált. Számos darabot írt hárfára, melyek közül a legjelentősebb a briliáns és virtuóz op. 138-as Fantázia, amely a Conservatoire éves vizsgaversenyére készült 1908-ban, Henriette Renié hárfaművésznek ajánlva.

Az 1830-as évek Párizsa hasonló reneszánszt élt át, mint London I. Erzsébet uralkodásának vége felé, és Chopin tökéletesen beleillett ebbe a sokszínű városba. Nem volt sok barátja, de mindenkit

ismert, általános tisztelet övezte. A zenetörténet egyik legnagyobb zongoristája ritkán koncertezett nagy nyilvánosság előtt, elsősorban szalonokban vagy zártkörű koncerteken játszott gondosan váloga­tott hallgatóságnak. Chopin kezei közt a zongora éneklő, végte­ lenül árnyalt és színes, költői és finom, hősi és meghitt hangszerré vált. A noktürnök, mazurkák és keringők aprólékosan kidolgozott, végsőkig sűrített zenéje sokszor egyetlen zenei gondolatot bont ki. Chopin alapötletei gyorsan születtek, de a megfelelő forma kidolgozása rendszerint hosszú időt és sok energiát vett igénybe, a kényes ízlésű zeneszerző pedig csak a tökéletesre csiszolt kompo­ zícióit engedte kiadni.

A változatos műsort ma este a Junior Prima-díjas Razvaljajeva Anasztázia előadásában hallhatja a közönség. Az orosz születésű művésznő, aki számos versenyen ért már el előkelő helyezést, a Zeneakadémián diplomázott Vigh Andrea növendékeként, jelenleg pedig az intézmény doktorandusz hallgatója.

“May the artist of the future set his goal within, and not without, himself; may virtuosity be a means and not an end for him; and may he never forget that though the saying is Noblesse oblige, still more than nobility – Génie oblige!” Thus wrote Ferenc Liszt about Paganini in 1840, and he himself was an example to posterity of what talent demands of an artist – sharing talent with the world above all else. The series “Talent Oblige” of the Liszt Academy Concert Centre provides the opportunity for several students or ensembles of the Liszt Academy to share their talent every half year. On the second evening of the autumn semester it is the turn of Anastasia Razvalyaeva, who is of Russian origin but has lived in Hungary for more than twenty years. In this solo recital the Prima Junior laureate harpist – currently a doctoral student at the Liszt Academy and winner of numerous competitions – selects from her repertoire that spans a good 300 years: Baroque and Romantic keyboard works transcribed for harp as well as virtuoso, original harp compositions.

Felelős kiadó // Publisher: Dr. VIGH Andrea, a Zeneakadémia rektora // President of the Liszt Academy Főszerkesztő // Editor-in-chief: SZABÓ STEIN Imre Felelős szerkesztő // Managing editor: RÁKAI Zsuzsanna Kiadványmenedzser // Publication manager: VARRÓ Gabriella Szöveg // Written by RAZVALJAJEVA Anasztázia Illusztráció // Illustration: KOVÁCS Lehel Layout: ALLISON Advertising Megjelenik a Zeneakadémia Kommunikációs Igazgatóságának gondozásában // Commissioned by the Communications Directorate of the Liszt Academy Lapzárta: 2014. november 21. // Finalized: 21 November 2014 Zeneakadémia // Liszt Academy Concert Centre (1061 Budapest, Liszt Ferenc tér 8.) zeneakademia.hu A szervezők a műsorváltoztatás jogát fenntartják. // The organizer retains the right to modify programmes.

100%-ban újrahasznosított papír // 100% Recycled Paper