Liszt Academy Brussels leaflet

Jazz itt! // Jazz it!

Brussels Jazz Orchestra 2014.11.19.

2014. november 19. (szerda) // 19 November 2014 (Wednesday) 19.30 Nagyterem // Grand Hall

Jazz itt! // Jazz it!

Brussels Jazz Orchestra “Sweetheart & Daredevil” Pollyanna (1920) szünet // interval An Eastern Westerner (1920) Captain Kidd’s Kids (1919) Zeneszerzők // Composers: Lode MERTENS, Florian ROSS, Dieter LIMBOURG Brussels Jazz Orchestra: Frank VAGANÉE, Dieter LIMBOURG, Kurt van HERCK, Bart DEFOORT, Joppe BESTEVAAR (szaxofon // saxophone); Frederik HEIRMAN, Lode MERTENS, Ben FLEERAKKERS, Laurent HENDRICK (harsona // trombone); Carlo NARDOZZA, Nico SCHEPERS, Pierre DREVET, Jeroen van MALDEREN (trombita // trumpet); Bart van CAENEGEM (zongora // piano); Jos MACHTEL (bőgő // double bass); Toni VITACOLONNA (ütőhangszerek // drums) Művészeti vezető // Artistic director: Frank VAGANÉE Sound: Gyuri SPIES, Luc RAVIGNOT Video: Koen MAES

A filmkészítők számára a hang és a látvány összehangolása évtizedeken át komoly fejtörést okozott. A kép- és hangrögzítés (a kamera és a fonográf) technológiája létezett ugyan, ám a reprodukáló eszközök (a vetítő és a gramofon) képtelenek voltak a szinkronizált kommunikációra. Néhány érdekes elgondolás – például a filmszalagra rögzített jelekkel vezérelt gramofon – technikatörténeti kuriózumként figyelemre méltó lehet, de áttöréshez nem vezetett. E kezdetleges kísérleteket – amikor a filmvetítéssel azonos időben zenefelvételt is lejátszottak – a mozitörténészek (megkülönböztetve a hangosfilmtől) hangzófilmnek nevezik.

Az igazi megoldás három német mérnök nevéhez kapcsolódik.

1922-ben Hans Vogt, Joseph Massolle és Benedict Engel úgyne­ vezett fénycsíkon rögzítette a hangot, melyet aztán a filmszalag szélére lehetett elhelyezni, így egy csapásra megoldódott a prob­ léma: a hang tökéletesen összeforrt a képkockával. A hangosfilm néhány év alatt ki is szorította a némafilmet, és az első egész estés hangosfilm mindenki számára egyértelművé tette, hogy új korszak kezdődik. A Jazzénekes című film főhőse egy zsidó kántor fia (Jakie Rabinowitz), aki apja hivatása helyett a jazzt választja, s hogy énekesként elfogadják, feketére sminkeli arcát, és még a nevét is megváltoztatja: Jack Robinként arat sikereket.

Bizonyára nem véletlen, hogy a hangosfilm épp egy jazztémájú történettel kezdte meg hódító útját, hiszen a megelőző évtizedben a mozi-élményhez hozzátartozott az élő, rögtönzött zene. Eleinte persze ez a rögtönzött zene leginkább egyfajta memóriakatalógus volt, a mozi-zongorista a képek hangulatához illő dallamokat, dallamtöredékeket kotort elő emlékezetének mélységes bugyraiból, Mozart-, Chopin, Liszt-, keringő- és polkatöredékek kergették egymást bizarr-szürreális logikának enge­delmeskedve. Amerikában, ahol az 1910-es években a szóra­koztató zenében kezdett összeérni, összeolvadni a dél északkal, New Orleans Chicagóval és New Yorkkal, a ragtime

a blues-zal és a dixielanddel, a mozizongorista a könnyűzene lomtárából válogatott. A legenda szerint a név – JAZZ – is ebben az évtizedben született meg: New Yorkban a plakátokon immár a JASS szó helyett a JAZZ szerepelt, hogy senkinek se legyen kedve lekaparni a J betűt...

A némafilmkorszak delelőjén, az 1910-es, 1920-as évek fordulóján, az amerikai mozikban az esetek legnagyobb részében már jazz szólt, s amikor 1927-ben a néző beült a Jazzénekesre, természetesnek hatott, hogy a film hangkulisszája (s ezzel együtt maga a történet) jazzmelódiák köré szerveződik.

Ebben az esztendőben játszódik Michel Hazanavicius 2011-ben bemutatott mozija, A némafilmes (The Artist). A főhős, George Valentine a hangosfilm kihívásával szembesül – magánélete és művészi karrierje is fordulóponthoz ér. Hazanavicius virtuóz stílusjátéka a 2012-es Oscar egyértelmű nyertese volt. Öt jelölést váltott díjra, a legjobb film, a legjobb rendezés, a legjobb férfi főszereplő és a legjobb jelmez mellett Ludovic Bource vitte el a legjobb zenének járó szobrot. A zenei hangfelvételen a Brussels Jazz Orchestra vett részt (természetes, hogy Lode Mertens harsonázik és Dieter Limbourg szaxofonozik), majd a páratlan siker nyomán az együttes elindította a némafilmek akusztikaizenei újratervezését célzó „BJO vs. Big White Screen” című „mozi-zene” projektjét. A budapesti koncerten három, 1919-ben és 1920-ban bemutatott sikerfilm szerepel.

A Mary Pickford főszereplésével forgatott Pollyanna (1920) és a Harold Lloyd-filmek (Captain Kidd’s Kids, 1919; An Eastern Westerner, 1920) különböző zeneszerzői problémákat vetnek fel.

Előbbi a maga közel 60 perces játékidejével, valamint érzelgős, szentimentális hangvételével és szaggatott elbeszélésmódjával ugyanis másfajta zenére tart igényt, mint a pergőbb tempójú, burleszk elemekben gazdag és képi humorra alapozott Harold Lloyd-filmek. Ugyanakkor a két Lloyd-mozi (mindkettő bő húsz perces) is eltérő filmzsánereket idéz meg, mivel egy ma

komponált zenének a Captain Kidd’s Kids esetében a kalózfilmek zenei idiómáival, az An Eastern Westerner muzsikáját tekintve pedig a western-hangulattal kell megküzdenie. A Captain Kidd’s Kids sztoriját (a skót Kidd kapitány a tengeri kalandtörténetekben Feketeszakállal és a Hollandival egyenértékű figura) ráadásul egy álomnarratíva keretében látjuk, ami további zenei komplikációkhoz vezethet.

A Pollyanna és az An Eastern Westerner két különböző világ, közöttük semmiféle kapcsolat nincs, kivéve egyet: mindkét film végén szimbolikus jelentőségűvé válik a Gyűrű motívuma…

In the course of the history of the Brussels Jazz Orchestra, founded by saxophonist-composer Frank Vaganée in 1993, the ensemble has not only conquered concert halls but the world of silent film, too. As a part of their project ‘BJO vs. Big White Screen’ launched in 2011, they wrote or commissioned music for several silent movies after recording the music for the Oscar winning hit The Artist as partners of the Brussels Philharmonic.

In their latest project for autumn 2014, they are touring with two silent films from 1920 and one 1919 movie, to which Loder Mertens, Florian Ross and Dieter Limbourg are composing accompanying music. Legendary actress Mary Pickford, known at the time as America’s Sweetheart, played the title role in Pollyanna, while the lead role in the other two films was king of ‘daredevil comedy’ and chief rival to Chaplin and Buster Keaton, Harold Lloyd. This is a compulsory programme for devotees of big band music and silent movies.

Támogatók // Supporters:

Felelős kiadó // Publisher: Dr. VIGH Andrea, a Zeneakadémia rektora // President of the Liszt Academy Főszerkesztő // Editor-in-chief: SZABÓ STEIN Imre Felelős szerkesztő // Managing editor: RÁKAI Zsuzsanna Kiadványmenedzser // Publication manager: VÉGH Dániel Szöveg // Written by MOLNÁR Szabolcs Illusztráció // Illustration: KOVÁCS Lehel Layout: ALLISON Advertising Megjelenik a Zeneakadémia Kommunikációs Igazgatóságának gondozásában // Commissioned by the Communications Directorate of the Liszt Academy Lapzárta: 2014. november 7. // Finalized: 7 November 2014 Zeneakadémia // Liszt Academy Concert Centre (1061 Budapest, Liszt Ferenc tér 8.) zeneakademia.hu A szervezők a műsorváltoztatás jogát fenntartják. // The organizer retains the right to modify programmes.

100%-ban újrahasznosított papír // 100% Recycled Paper