Liszt Academy Keyboard&Accordic Department

Élesben // On the Spot A Billentyűs és Akkordikus Tanszék // Keyboard and Accordic Department 2014.10.22.

napi gazdaság g

A Napi Gazdaság a művészetek elkötelezett támogatója!

Napi Gazdaság – Ahol üzlet lesz a hírből

2014. október 22. (szerda) // 22 October 2014 (Wednesday), 19.30 Nagyterem // Grand Hall

Élesben // On the Spot A Billentyűs és Akkordikus Tanszék // Keyboard and Accordic Department Liszt Ferenc: h-moll ballada // Ballade in B minor CSABAY Domonkos (zongora / piano) Liszt Ferenc: Elégia // Elegy No. 1.

VIGH Andrea (hárfa // harp) DRÁFI Kálmán (zongora // piano) ERNYEI László (harmonika // accordeon) ONCZAY Csaba (gordonka // cello) Liszt–Auber: Tarantelle di bravura d’après la tarantelle de La muette de Portici BALÁZS János (zongora // piano) Liszt Ferenc: Funérailles (Harmonies poétiques et religieuses) DRÁFI Kálmán (zongora // piano) Liszt Ferenc: XV. magyar rapszódia (Rákóczi-induló) - négykezes verzió // Hungarian Rhapsody No. 15 (Rákóczi-March) – for piano four hands DRÁFI Kálmán, BALÁZSJános (piano // zongora) szünet // interval

Liszt Ferenc: Vallée d’Obermann (Années de pèlerinage I.) FARKAS Gábor (zongora) Liszt Ferenc: Sancta Dorothea; Toccata; Romance oubliée (átirat két cimbalomra // transcription for two cimbaloms) SZALAI András, MÓRI Beáta (cimbalom) Liszt Ferenc: Gyászgondola // La lugubre gondola No. 2.

LANTOS István (zongora) Liszt Ferenc: Concerto pathétique két zongorára // for two pianos FALVAI Sándor, FARKAS Gábor (zongora)

„A fődolog számomra így foglalható össze: Magyarországon születve illő, hogy szolgáljam valamiben zenei tehetségemmel, bármilyen kevés legyen is az. Anélkül, hogy hazaszeretetet mutogatnék frázisokkal, betartom azt, gyakorolván kötelességemet – ennélfogva remélem, hogy két éven belül az új pesti Zeneakadé­mia jó lábon fog állni” – írta Liszt 1876 októberében Carolyne von Sayn-Wittgenstein hercegnének. A megfogalmazás kissé kétértelmű, amennyiben a „kevés” jelző egyaránt vonatkoztatható a komponista tehetségére és a magyar kulturális életet élénkítő törekvéseinek eredményességére is, mivel azonban Liszt nem volt álszerény, okkal feltételezhető, hogy az utóbbi értelmezési lehetőség áll közelebb az igazsághoz. Persze pályafutásának hatását tekintve valójában mindegy, miképpen próbálja az olvasó megfejteni a fenti mondatokat, végtére is Liszt már életében legendává vált alkotóként csakúgy, mint előadóművészként vagy a zenei közélet elszánt bajnokaként. Meghökkentő tehetsége élete minden mozzanatában megmutatkozott: személyiségében, amely szinte magnetikus hatást gyakorolt környezetére, lehengerlő, sőt szabályos hisztériát kiváltó pianista tehetségében, egyszerre következetes, csapongó és ellenállhatatlan művészi fantáziájában és hatalmas, alig feltér­ képezhető, töredékességében a romantika határtalanság-eszményét kísértő életművében.

A töredékesség érzése, persze, nem szó szerint értendő. Bár kikezdhetetlen referenciaként használható Liszt-műjegyzék a mai napig nem létezik (ugyanis egyszerre legalább három is forgalomban van), ennek nem a kutatói hanyagság az oka, sokkal inkább Liszt különös kompozíciós módszere, amellyel rendszeresen át- meg átdolgozta műveit, állandóan újabb változatokat készítve belőlük (a Magyar rapszódiák sorozata például a Magyar Dallok füzeteiből nőtt ki, az Années de pèlerinage első ciklusának gerincét alkotó művek pedig, köztük a Senacour regényére utaló Vallée d’Obermann című darab is, az Album d’un voyageur kompozícióira épülnek). Gondolatainak, benyomásainak, elképzeléseinek mindig

új, látásmódjának változásait a legpontosabban követő kifejezése ugyanis szemlátomást fontosabb volt Liszt számára, mint az, hogy véglegesen lezárt és jóváhagyott, definitív műalakokat hozzon létre, amelyek magabiztosan vázlattá minősíthették volna korábbi alakváltozataikat. Alkotói fantáziáját ebben az értelemben feltétlenül az állandó változás érdekelte, ahogyan a műveinek szüntelen formálódásában is megnyilvánul az elegáns és közkedvelt átiratok ragyogásától (amilyen az Auber népszerű operájának, A portici némának egy részletén alapuló bravúrdarab is) az absztrakt és szikár, szakadozott vonalvezetésű időskori művek (köztük a csaknem ismeretlen Toccata, a Romance oubliée vagy épp a Gyászgondola) keserűen nosztalgikus hangvételéig, nem is beszélve a balladákról és elégiákról, a versenyművet és virtuóz koncertdarabot egyesítő, két zongorára készült Concerto pathétique-ról és az Harmonies poétiques et religieuses-ciklus részét képező, az 1849. év októberének eseményeit gyászoló, heroikus Funérailles-ról.

Liszt sosem lankadó figyelme, összetett személyisége kompozíci­ óin túl azonban nyomot hagyott tanítványai művészi látásmódján is.

Az általa alapított budapesti Zeneakadémia 1875 óta, vagyis immár 139 éve építkezik ebből az örökségből. Elsősorban termé­szetesen a zongorista-képzést hatja át az intézmény egykori elnö­kének szelleme, részben a tiszteletadás átvitt értelmében, részben viszont nagyon is kézzelfogható módon, tanárról növendékre örö­kítve át a technikai tudás és az élő, természetesen lélegző zeneiség hagyományát, amelyről Dráfi Kálmán, az intézmény tanszékvezető professzora egy alkalommal így nyilatkozott: „Különösen nagy szerencsénk van, hiszen a Liszt által megalapozott hagyomány a tanítványok és ‚leszármazottaik’, így Bartók vagy Dohnányi révén a mai napig élő tradícióként létezik a Zeneakadé­mián.”

E tradíció töretlenségének bemutatása fontos célja az intézmény oktatóinak, többek között ezért is született meg az Élesbenkoncertsorozat ötlete, amely lehetőséget ad arra, hogy a Zene­ akadémia egyes tanszékeinek művésztanárai és fiatal tehetségei

közös hangversenyen lépjenek közönség elé. Mint az egyetem rektora, Dr. Vigh Andrea hárfaművész megfogalmazta: ezek az esték rendkívüli jelentőséggel bírnak az oktatás folyamatában, hiszen „a művészképzés ünnepnapjai, amikor a művészpalántákra reflektorfény árad, és a tanár – óriási felelősséget vállalva – szárnyra bocsátja a fiatal tehetségeket.” A mai estén, Liszt születésnapján, a Billentyűs és Akkordikus Hangszerek Tanszéke mutatkozik be az érdeklődők előtt, az az oktatási ág, amely az elsők között kezdte meg működését az alapító atya Hal téri lakásában. Igaz, időközben alaposan kibővült a képzés köre: a nagy múltú zongora szak mellett már orgonistákat és csembalistákat is oktatnak (jóllehet ők egy másik koncerten mutatkoznak majd be), az 1894-ben Kastner Alfréd által alapított hárfa tanszak, az 1936 óta fennálló, Rácz Aladár szorgalmazta cimbalom és az egészen fiatal, 1984 óta működő harmonika szakok pedig a teljes tanszék akkordikus tanszéki csoportját alkotják.

Vigh Andrea Liszt-díjas hárfaművésznő 1986-ban szerzett diplomát a Zeneakadémián Lubik Hedvig irányításával hárfa­ művész-tanári és zeneelmélet tanári szakon. 1993-tól 1996-ig állandó közreműködője volt a Budapesti Fesztiválzenekar hangversenyeinek: pódiumra lépett többek között a Salzburgi Ünnepi Játékokon, a Solti György által vezetett európai turnén és a Bartók-évforduló alkalmából rendezett hangversenyeken (Párizs, New York - Carnegie Hall) is. Tíz szólólemezén túl számos TV-felvétel is megörökíti játékát, köztük egy portréfilm. Vigh Andrea emellett az 1999-től évente megrendezésre kerülő Gödöllői Nemzetközi Hárfafesztivál alapítója és művészeti vezetője. 1996 óta tanít a Zeneakadémián, 2007 és 2011 között tanszékvezetői, 2010 szeptemberétől rektorhelyetesi feladatokat is ellátott. 2001-ben habilitált, 2009-ben „Doctor of Liberal Arts” tudományos fokozatot szerzett „summa cum laude” minősítéssel, egyetemi tanári kinevezését 2012. november 16-án vette át.

Dráfi Kálmán 19 évesen kapott diplomát a Zeneakadémián Bächer Mihály és Kadosa Pál tanítványaként. Kamarazene tanárai Rados Ferenc, Kurtág György és Mihály András voltak, mellettük azonban magántanítványként Fischer Annie-tól, illetve a moszkvai Csajkovszkij Konzervatóriumban Bella Davidovichtól is tanulhatott.

1977-ben, 22 évesen a Zeneakadémia történetének legfiatalabb tanára lett, emellett 1986-ban Cziffra György őt kérte fel a senlis-i Zongoraakadémia vezető tanárának. Olyan világhírű művészekkel játszott együtt, mint Seiji Ozawa, Mariss Jansons, Jessie Norman és Kovács Dénes. A budapesti Zeneakadémia Billentyűs Tanszékének vezetőjévé 2011-ben nevezték ki.

Falvai Sándor Liszt-díjas zongoraművész a Liszt Ferenc Zene­ művészeti Egyetemen és a moszkvai Csajkovszkij Konzervató­ riumban végezte tanulmányait, majd a Zeneakadémián helyez­ kedett el oktatóként, ahol több ciklusban a zongora tanszék vezetője, 1997-től 2004-ig pedig az intézmény rektora volt. Ezt a pozíciót előtte Lantos István töltötte be (1994-97-ig), aki Solymos Péter növendékeként szerzett diplomát 1972-ben, majd egyide­jűleg megkezdte előadó­művészi karrierjét és oktatói pályáját is. A Lisztés Bartók-Pásztory-díjas zongoraművész rektorságát köve­tően a Zongora Tanszék és a mesterképző tanfolyam vezetője lett.

Ernyei László 1977-ben a weimari Hochschule für Musik Franz Liszt diákjaként vehette át a magyarországi felsőoktatási intézményben akkor még nem megszerezhető okleveles harmonikaművészi és -tanári képesítését, azóta vezeti a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola és Gimnázium harmonika tanszakát. Emellett 1984-ben az ő nevéhez fűzödött a hangszer felsőfokú oktatásának beindítása Magyarországon a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Budapesti Tanárképző Intézetének keretei között. 2007-ben Artisjus-díjjal tüntették ki.

Farkas Gábor 2005-ben diplomázott a Liszt Ferenc Zenemű-­ vészeti Egyetemen Falvai Sándor és Némethy Attila tanítványaként.

A több versenygyőzelmet is magáénak tudható és számos

mesterkurzuson részt vett, Junior Prima- és Liszt-díjas művész jelenleg a Zeneaka­démia tanársegédje, illetve a doktoriskola hallgatója. A szintén Junior Prima-díjas Balázs János pályafutásá­ nak Liszt rendkívül fontos alakja: a 2005-ös Nemzetközi Liszt Ferenc Zongoraversenyen első, a 2011-es Budapesti Nemzet­közi Liszt Zongoraversenyen harmadik helyezést elért művész eddig négy Liszt-lemezt készített. Az este harmadik fiatal zongo­ristája, Csabay Domonkos 2014 júniusában szerezte meg kitünte­téses MA diplomáját Lantos István és Kemenes András tanítványaként, de Rohmann Imrénél is folytatott tanulmányokat Salzburgban.

Jelenleg tanári mester­képzésen vesz részt a Zeneakadémián.

Móri Beáta cimbalomművész a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Budapesti Tanárképző Intézetének hallgatójaként diplo­ mázott 2005-ben Gerencsérné Szeverényi Ilona tanítványaként, akivel 2002-ben megalapították a Gerencsér Cimbalom Triót.

Az együttes harmadik tagja az Artisjus-díjas Szalai András, aki diplomáját a Zeneakadémián szerezte cimbalom és zeneszerzés szakon, jelenleg pedig a Szent István Király Zeneművészeti Szakközépiskola tanára. A hangverseny egyetlen fellépője, aki, noha maga is a Zeneakadémia oktatója, nem kötődik a bemutatkozó tanszékhez, Onczay Csaba Kossuth- és Liszt-díjas csellóművész.

The next production in the On the Spot series introducing the departments of the Liszt Academy gives a glimpse into the dayto-day happenings of the piano department founded by Liszt.

Liszt’s unflagging attention and complex personality left a deep impression on his students’ artistic vision besides his compositions.

The Liszt Academy in Budapest, founded by him in 1875, has been drawing on this inheritance for 139 years. Primarily, Liszt’s spirit permeates the piano faculty through the profound respect shared for his memory but also in a very tangible manner as the tradition of technical knowledge and living, naturally breathing musicality is passed from teacher to student. Professor Kálmán Dráfi, the head of the piano faculty at the Liszt Academy, said of it: “We are particularly lucky since a tradition survives here to this very day that was founded by Liszt and was then passed down to us through his students and those they taught, figures such as Bartók and Dohnányi.” The department’s modern name reveals a lot about how the institution has developed over the past 139 years.

It encompasses not only tuition for the piano but all sorts of chord instruments, including the harp, cimbalom, accordion and organ.

The concert programme is made up exclusively of Liszt works, some better known than others, and the feature of the recital will be performances on harp and cimbalom as well as piano.

MOBILON IS > www.okosradio.hu

TEGYE KI A FÔKÉPERNYÔRE!

Felelős kiadó // Publisher: Dr. VIGH Andrea, a Zeneakadémia rektora // President of the Liszt Academy Főszerkesztő // Editor-in-chief: SZABÓ STEIN Imre Kiadványmenedzser // Publication manager: VARGA Ágnes Szöveg // Written by RÁKAI Zsuzsanna Illusztráció // Illustration: KOVÁCS Lehel Layout: ALLISON Advertising Megjelenik a Zeneakadémia Kommunikációs Igazgatóságának gondozásában // Commissioned by the Communications Directorate of the Liszt Academy Lapzárta: 2014. október 17. // Finalized: 17 October 2014 Zeneakadémia // Liszt Academy Concert Centre (1061 Budapest, Liszt Ferenc tér 8.) zeneakademia.hu A szervezők a műsorváltoztatás jogát fenntartják. // The organizer retains the right to modify programmes.

100%-ban újrahasznosított papír // 100% Recycled Paper