Liszt Acadmey Polish-Hungarian Harmony leaflet

LENGYEL-MAGYAR ÖSSZHANG // POLISH-HUNGARIAN HARMONY 2014.10.17.

2014. október 17. (péntek) 19.30 Nagyterem

Lengyel-magyar összhang Ünnepi koncert a 75 éves budapesti Lengyel Intézet tiszteletére Dohnányi Ernő: Konzertstück – csellóra és zenekarra, op. 12 Andrzej Panufnik: Zongoraverseny 1. Entrata 2. Larghetto molto tranquillo 3. Presto molto agitato Wojciech Kilar: Krzesany Karasszon Eszter (cselló) Mateusz Borowiak (zongora) A Katowicei Szymanowski Zeneakadémia Szimfonikus Zenekara Vezényel: Michał Klauza

Az 1903-1904-ben komponált Konzertstück – bár a semleges cím (hangverseny-darab) és a koncerttermi „funkció” (szólista keze alá való virtuóz concertino) nem ezt sugallja – mind a koncepció, mind a kivitel igényessége tekintetében Dohnányi Ernő (1877-1960) legjelentékenyebb munkáinak sorába tartozik. A Hugo Becker csellóművésznek dedikált darab felépítésével, formastratégiájával és léptékével kapcsolatban a bemutató után a legkülönbözőbb leírások, értelmezések láttak napvilágot. Az egybekomponált, ugyanakkor jól elkülöníthető tételrészeket felvonultató mű éppúgy rokonságban áll a 19. századi szimfonikus költeménnyel, mint a versenyművel vagy a szonátaforma (és a szonáta mint műfaj) liszti koncepciójával. Egyetlen tétele egy „háromtételes mű változatosságát teremti meg” – írta egy korabeli kritikus. Egy másik úgy hallotta, hogy a darab a szólóhangszer sajátosságainak megfelelően „csak egy tételből áll, mely formáját tekintve szélesen kidolgozott szonáta”. Valójában négy szakasz körvonalait fedezhetjük fel benne: a klasszikus szonátadramaturgia szerint kibontott első részt egy Adagio (F-dúr) követi, majd egy karakte­rében Scherzót idéző harmadik egység következik. A finale a legfontosabb zenei gondolatok rekapitulációja, visszatérése. A mű szerkezeti koncepciójának szellemi közegével, lehetséges inspirációs forrásaival kapcsolatban a Dohnányi-kutató, Kusz Veronika a következőket írta: „Liszt h-moll szonátája mellett természetesen számos más minta is felmerülhet Dohnányi egy tételbe foglalt többtételességével kapcsolatban. Egyetlen, összetett tételben íródott például Schumann csellókoncertje is, márpedig zenei modelljei közül Dohnányi bizonyos tekintetben ehhez a szerzőhöz kötődött legszorosabban. A Konzertstück dallamvilága, hangvétele valóban a Schumann-műhöz áll a legközelebb a csellóversenyirodalom híresebb darabjai közül – különösen ami a lassú tételnek megfelelő szakaszok szemlélődő jellegét illeti –, bár konkrétabb kapcsolat nem fedezhető fel köztük”.

Kifejezetten praktikus, pragmatikus szempontok motiválták Andrzej Panufnik (1914-1991) Zongoraversenyét. „Olyan darabot szerettem volna írni, mely a virtuóz számára a költői kifejezőerő megcsillogtatására éppúgy lehetőséget biztosít, mint technikai bravúrok bemutatására” – olvashatjuk Panufnik lakonikus kommentárjában. A kompozíció legkorábbi formája már 1957-ben készen állt, ám a negyedszázados formálódás során komplett tételek váltak a szerzői revízió áldozatává. Az 1962-ben, John Ogdon szólójával bemutatott darab – 1970-ben, majd 1972-ben – számos átalakításon esett át (jelezvén, hogy a konzertstück „műfaja” mennyire nem kínál evidens megoldásokat egy 20. századi szerző számára), végül 1982-ben nyerte el mai alakját, amikor kiegészült egy bevezető tétellel (Entrata).

Az 1960-as években Wojciech Kilar (1932-2013) a lengyel avantgárd meghatározó alkotója volt, ám amikor szembesült a ténnyel, hogy a közönség nem követi az új zene pionírjait – modernista műveit utóbb partitúratemetőnek aposztrofálta –, újragondolta stílusát. „A hallgatóságot úgyszólván kizártuk – fejtegette egy interjúban –, nem vettünk róla tudomást, csak egyvalaki volt fontos: a szerző. Ma már senki sem játssza, senki sem hallgatja ezeket a műveket, ám ne feledjük: a lázadás gesztusára, a tagadásra mindig szükség van a művészetben.

Azt a tényt, hogy az avantgárd egy nagy zsákutca, néhány kollégámmal, főleg Krzysztof Pendereckivel és Henrik Mikołaj Góreckivel elég korán, már a hatvanas évek végén megéreztük.

Megpróbáltunk visszafordulni a gyökereinkhez, amelyek mindig is a megújulás igazi forrását jelentették. Újra rátaláltunk a nemzeti folklórra, a melódiára, a ritmusra, a dúr-moll hangrendre, mindezek eredményeként pedig visszatértünk a közönséghez is”. A visszatérés jegyében fogant első jelentős műve, az 1974-ben írt Krzesany. A műfaj (szimfonikus költemény) és a hangsúlyos

folklórinspiráció (a cím a hegyvidéki népzene egyik jellegzetes táncára utal) már önmagában is jelezte e fordulat radikális voltát, s e darab nemcsak Kilar életművében, hanem az új lengyel zene történetében is határkővé vált: a Krzesany „búcsú az avant­gárdtól”.

A kompozíció egyetlen – rövid, fragmentumszerű részletek füzér­ ének ható – tételből áll, amelyben a legkülönbözőbb hangulatok követik egymást; egy-egy markánsabb effektusban még a kísér­letező korszak zenekari faktúráira is ráismerhetünk, de az összhatás szempontjából a népzenei hang – például konkrét népdalidézetek formájában – egyértelműen uralkodó szerepet játszik. Kilar, számos 19-20. századi elődjéhez hasonlóan, a magas­hegyvidéki lengyelek énekeit találta a leginspirálóbbnak, talán azért, mert ez a zene külö­nö­sen intenzíven idézi fel a környező táj és a természet atmoszféráját. A Krzesany így lehetőséget adott a komponistának arra, hogy Mahler szimfóniáinak megfelelő helyeire és Richard Strauss Alpesi szimfóniájára is reflektáljon.

A nyitó Dohnányi-darab szólistája Karasszon Eszter zeneakadé­ miai hallgató, Onczay Csaba növendéke lesz, míg Andrzej Panufnik zongoraversenyének magánszólamát a 2013-as brüsszeli Erzsébet Királynő Zenei Versenyen zongora kategóriában harmadik helyet elért Mateusz Borowiak játssza. Michał Klauza a varsói Chopin Zeneaka­démián és a szentpétervári Rimszkij-Korszakov Konzer­ vatóriumban végezte zenei tanulmányait. 1998-tól a Lengyel Nemzeti Operaház karmestere, de dirigálta már a Sinfonia Varsoviát, több vezető orosz filharmonikus együttest, a toulouse-i és a cardiffi operaház együttesét, valamint a Lengyel Rádió Katowicei Szimfonikus Zenekarát, melynek 2009 óta másodkarmestere is.

17 October 2014 (Friday) 7.30 pm Grand Hall

Polish-Hungarian Harmony 75th Anniversary of the Polish Institute IN Budapest Dohnányi Ernő: Konzertstück – for cello and orchestra, op. 12 Andrzej Panufnik: Piano Concerto 1. Entrata 2. Larghetto molto tranquillo 3. Presto molto agitato Wojciech Kilar: Krzesany Eszter Karasszon (cello) Mateusz Borowiak (piano) Symphony Orchestra of the Szymanowski Academy of Music, Katowice Conductor: Michał Klauza

The Polish Institute in Budapest opened at a critical time in history, in May 1939, 75 years ago. Its establishment had been suggested a few years earlier by Kunó Klebelsberg the legendary minister of culture. The institute, which successfully weathered the storms of history and operated under various forms and names, was finally given back its original name in 1994. The Polish Institute working to deepen cultural ties between the two countries celebrates the anniversary of its formation with a festival concert. The Symphony Orchestra of the Szymanowski Academy of Music, in Katowice, perform at the concert; this spring students of the Budapest Liszt Academy paid a visit to the Polish academy. Soloist for the opening Dohnányi work is Eszter Karasszon, student of the Liszt Academy and pupil of Csaba Onczay, while the solo of Andrzej Panufnik’s Piano Concerto is played by Mateusz Borowiak, who won third prize in the piano category of the 2013 Queen Elisabeth Competition in Brussels. Panufnik was one of the most significant figures of 20th century Polish music, who did much towards the restoration of music life in his homeland after the war and before he emigrated to the UK. In 1991, Sir Georg Solti wrote this about him after his death: “he was an important composer and first-rate conductor, a most excellent champion of the European traditions of music.” The final piece is the work for large orchestra of Wojciech Kilar who died nearly a year ago at the age of 81. Kilar was the leading figure of Polish avant-garde, but he gained fame as a film music composer, working with directors as Andrzej Wajda, Francis Ford Coppola and Roman Polanski. The conductor of the evening, Michał Klauza studied at Chopin Academy of Music in Warsaw and at the Rimsky-Korsakov Conservatory in St Petersburg. In 1998 he joined Polish National Opera and continued there conducting both opera and ballet, since January 2009 he is Associate Conductor at Polish National Radio Symphony Orchestra in Katowice.

Felelős kiadó // Publisher: Dr. VIGH Andrea, a Zeneakadémia rektora // President of the Liszt Academy Főszerkesztő // Editor-in-chief: SZABÓ STEIN Imre Felelős szerkesztő // Managing editor: RÁKAI Zsuzsanna Kiadványmenedzser // Publication manager: VARGA Ágnes Szöveg // Written by MOLNÁR Szabolcs Illusztráció // Illustration: KOVÁCS Lehel Layout: ALLISON Advertising Megjelenik a Zeneakadémia Kommunikációs Igazgatóságának gondozásában // Commissioned by the Communications Directorate of the Liszt Academy Lapzárta: 2014. október 13. // Finalized: 13 October 2014 Zeneakadémia // Liszt Academy Concert Centre (1061 Budapest, Liszt Ferenc tér 8.) zeneakademia.hu A szervezők a műsorváltoztatás jogát fenntartják. // The organizer retains the right to modify programmes.

100%-ban újrahasznosított papír // 100% Recycled Paper