226 20161125 liszt academy savall leaflet

Tiszta barokk // Pure Baroque Jordi Savall & Concerto Copenhagen 2016.11.25.

2016. november 25. (péntek) // Friday 25 November 2016, 19.30 Nagyterem // Grand Hall Tiszta barokk // Pure Baroque Jordi Savall & Concerto Copenhagen ‘Earth, Wind & Fire’ 1674–1764 Matthew Locke: A vihar – kísérőzene // Music for The Tempest, 1674 Introduction – Galliard, Gavot – Saraband, Lilk, Curtain Tune, Rustick Air, Minoit – Corant, A Martial Jigge, The Conclusion: A Canon 4 in 2 Antonio Vivaldi: Esz-dúr („A tengeri vihar”) hegedűverseny // Violin Concerto in E-flat major (‘La tempesta di mare’), op. 8/5 (RV 253) 1. Presto 2. Largo 3. Presto Georg Philipp Telemann: Vízizene („Hamburgi apály és dagály”) // Wassermusik (‘Hamburger Ebb und Flut’), TWV 55:C3 Ouverture; Sarabande (Az alvó Thetis// Die schlaffende Thetis); Bourrée (Az ébredő Thetis // Die erwachende Thetis); Loure (A szerelmes Neptunus // Der verliebte Neptunus); Gavotte (A játszadozó najádok // Die spielenden Najaden); Harlequinade (A tréfálkozó Tritón // Der scherzenden Tritonen); Vihar (A viharos Aeolus) // Tempête (Der stürmende Aeolus); Menuet (A kellemes Zephir // Der angenehme Zephir); Gigue (Apály és dagály // Ebbe und Fluth); Canarie (Az emberek vidám társasága // Die lustigen Bots Leute) szünet // intermission

Jean-Féry Rebel: Az elemek – szvit // Les Éléments – Suite, 1737 A káosz: A víz – A levegő – A föld – A tűz // Le Cahos: L’Eau – L’Air – La Terre – Le Feu; [Loure I:] A föld// La Terre; Chaconne: A tűz // Le Feu; Ramage: A levegő // L’Air; Pacsirták // Rossignols; Rondeau: A Szerelem airje // Air pour l’Amour; Loure [II]; Sicillienne; Caprice; Premier Tambourin: A víz // L’Eau; Second Tambourin Jean-Philippe Rameau: Vihar, mennydörgés és földrengés – szvit (Jordi Savall összeállítása) // Orages, tonnerres et tremblements de terre – Suite (compilation by Jordi Savall) (A gáláns indiák // Les Indes Galantes) A Zephyrek airje // Air pour les Zéphirs, A vihar // Orage, Boreász és a Rózsa airje // Air pour Borée et la Rose; (A boreádok // Les Boréades) Entrée, Vihar, mennydörgés és földrengés // Orage, tonnerre et tremblement de terre, A szelek // Les Vents; (Hippolütosz és Aricia // Hippolyte et Aricie) Mennydörgés // Tonnerre; (Zoroaszter // Zoroastre) Kontratánc // Contredanse Concerto Copenhagen Vezényel // Conductor: Jordi SAVALL A koncert után Kóda című pódiumbeszélgetés-sorozatunk keretében Jordi Savall, Nikolaj de Fine Licht, valamint Belinszky Anna moderátor és Czinege Ádám tolmács várják az érdeklődőket.

A nyugati civilizáció embere évszázadokon, sőt évezredeken át nem csupán a hatalma alá próbálta hajtani a természet erőit, de ábrázolni is kívánta azokat. Az előidők varázslásának távoli emléke sejlik fel a kitartó ambíció mögött, amellyel művészek egymást követő nemzedékei a tenger, a vihar, a tűz, s egyáltalán az elemek érzéki megörökítésére törekedtek. A festők mellett a zeneszerzők is igen szorgalmasak voltak ezen a téren, ahogy erről a ma esti, kilenc évtizedet (az 1674 és 1764 közötti korszakot) átfogó zenés antológia is bizonyságot ad majd.

Az 1677-ben elhunyt angol zeneszerző, Matthew Locke, aki királyi muzsikusként egyik tisztségében Henry Purcell közvetlen elődje volt, például Shakespeare nyomdokán haladva A vihart zenésítette meg többekkel együttműködésben, éppúgy a semi opera korabeli hibridműfaját gazdagítva ezzel, akárcsak a fiatalabb pályatárs, Purcell. Az 1674-ben bemutatott mű számára Locke túlnyomórészt hangszeres zenét komponált: ezek tételeiből áll össze a koncerten felhangzó szvit, melyből különösen a Curtain Tune expresszív viharábrázolása kapcsolódik szorosan a választott tematikához.

Tengeri vihar tombol Antonio Vivaldinál is. A La tempesta di mare melléknév a rőt pap több műve mellett is feltűnik, ezúttal az Esz-dúr hegedűversenyből hallhatjuk majd ki a legszélsőségesebb pillanataiban is oly elegáns és virtuóz égiháborút, A harmónia és a lelemény vetélkedésének (op. 8) 1725-ben megjelentetett sorozatá­ból (a Négy évszak concertóinak szomszédságából).

Georg Philipp Telemann 1723-ban, a hamburgi admiralitás 100. évfordulójára komponálta meg a maga vízizenéjét, azaz tíz­tételes ünnepi szvitjét. A Hamburgi apály és dagály így a világ kapujaként is emlegetett Elba-parti kikötőváros élet- és kenyéradóját, a víz hatalmas elemét magasztalja fel, az antik mitológia istenei és tengeri lényei mellett magát a tenger magát a tenger természeti csodáját is megidézve.

Az 1747-ben nyolcvanévesen elhunyt francia zeneszerző és hegedű­művész, Jean-Féry Rebel 1737-ben a világ megszületését

komponálta meg Az elemek című szvitjében. A korban forradalminak ható disszonanciákkal megjelenített, már-már atonális Káosz nyitótétele nyomában feltűnnek az elemek, a már a görögök által is együtt emlegetett föld, víz, tűz és levegő nagy négyese, de ezek társaságában a madarak éneke is.

Végül Jean-Philippe Rameau vihar- és földrengés-zenéi zárják a koncertet egy olyan szvit tételeiként, melyet a ma este főszereplője, Jordi Savall állított össze. A válogatásban Rameau 1735-ös opéraballet-je, A gáláns Indiák, az 1763-as tragédie lyrique, A Boreádok, valamint az ugyancsak e műfaji megjelölésű 1733-as Hippolütosz és Aricia és 1749-es Zoroaszter részletei kerültek össze egymás rokoni társaságába. „A zene élő, folytonosan megújuló művészet. Az egyetlen olyan művészeti ág, amely sohasem válik múzeumi tárggyá. Számomra az autenticitás azt jelenti, hogy megismerjük egy kor sajátos stílusát.

Ezt életre kell kelteni. Ez pedig nem tudomány, hanem művészet.

Márpedig a művészet mindig nagyon szubjektív. Miért, hogy ugyanabban az időben Párizsban és Versailles-ban két gamba­ játékos teljesen különbözőképpen játszott? Az egyik mint egy angyal, a másik meg mint egy ördög. Az autenticitás azt is jelenti, hogy megértsük ezt a különbséget, és általa a zene funkcióját.” Néhány esztendeje egy budapesti interjújában rögtönzött e szavakkal ars poeticát az idén 75 esztendős Jordi Savall, aki voltaképp maga is a természeti elemeket idézi művészi energiáinak és kutatói érdeklődésének kimeríthetetlenségével, sőt zaboláz­hatatlan­ságá­ val. A viola da gamba sokérdemű, úttörő művésze már réges-rég zenekarvezetőként (Hespèrion XX, La Capella Reial de Catalunya, Le Concert des Nations), karmesterként is a régizenélés titánja, aki a középkortól a barokkig, Isztambul zenéjétől a spanyol vagy a francia királyi udvar muzsikájáig mindent izgalmasan és felfedeztető erővel interpretál számunkra. (Legyen elég itt csupán Marin Marais újrafelfedezésének immár filmből is ismerős példáját említenünk Savall átütő sikerű fáradozásaira.)

A jellegzetes sáljától szinte soha meg nem váló Jordi Savall ezúttal nem valamelyik saját együttese, hanem Skandinávia vezető régizenés kamarazenekara, a Concerto Copenhagen élén érkezik hozzánk. Az első koncertjét 1991-ben adó együttes a barokk zene specialistájaként vált hamar nemzetközileg ismertté és ünnepeltté, különösen azt követően, hogy 1999-ben a csembalista Lars Ulrik Mortensen lett a zenekar vezetője. Az idén tehát negyedszázados fennállását ünneplő Concerto Copenhagen mint világjáró és megannyi lemezt készítő, de operaprodukciók létrehozásában is tevékeny együttes olyan nagyságok rendszeres partnere, mint Reinhard Goebel, Emma Kirkby, Andreas Scholl s persze Jordi Savall. Ma már mindazonáltal ők se elégednek meg a historikus együttes skatulyájával: a dán Karl Aage Rasmussen személyében 2015 óta rezidens komponistájuk is van, ezzel is jelezve, hogy immár kortárszenei tevékenységük is mind hangsúlyosabb.

Jordi Savall, one of the most influential and tireless figures in authentic early music performance, has put together an exciting programme for this recital. As soloist and ‘Columbus’ of the viola da gamba, Savall discovered and mapped out the instrument’s canon; later as conductor the now 75-year-old maestro presented in his concerts unknown gems of music, together with new facets of known gems dating back several hundred years. On this occasion he conducts one of Scandinavia’s most dynamically developing chamber orchestras, founded exactly 25 years ago and who play on period instruments, works by British, Italian, French and German Baroque composers inspired by the elements. The opera by Matthew Locke, which debuted in 1674, is based on Shakespeare’s The Tempest; the suite performed at this concert contains some of the finest extracts from this work.

Two other popular works, the Vivaldi concerto, which describes with near film-like vividness a storm at sea, and Rebel’s suite rich in astonishing sounds (Rebel served as court musician for the Sun King), are joined by a relatively unknown piece of aquatic music: Telemann composed his 10-movement work featuring mythological beasts for the centenary of the establishment of the Hamburg navy. A compilation of storm and earthquake scenes from operas by Jean-Philippe Rameau, one of the finest examples of the boundless creativity and daringness of the Catalan artist and the music history research team assisting him, closes what promises to be one of the most significant Liszt Academy concerts of the season.

Felelős kiadó // Publisher: Dr. VIGH Andrea, a Zeneakadémia rektora // President of the Liszt Academy Főszerkesztő // Editor-in-chief: SZABÓ STEIN Imre Felelős szerkesztő // Managing editor: RÁKAI Zsuzsanna Kiadványmenedzser // Publication manager: KÖNYVES-TÓTH Zsuzsanna Szöveg // Written by: LÁSZLÓ Ferenc Layout: ALLISON Advertising Illusztráció // Illustration: KOVÁCS Lehel Megjelenik a Zeneakadémia Kommunikációs Igazgatóságának gondozásában // Commissioned by the Communications Directorate of the Liszt Academy Lapzárta: 2016. november 10. // Finalized: 10 November 2016 Zeneakadémia // Liszt Academy Concert Centre (1061 Budapest, Liszt Ferenc tér 8.) zeneakademia.hu A szervezők a műsorváltoztatás jogát fenntartják. // The organizer retains the right to modify programmes.

100%-ban újrahasznosított papír // 100% Recycled Paper