216 20161026 Liszt Academy Keller Barber leaflet

Négyszer négyes // Four by Four Keller Kvartett // Keller Quartet 2016.10.26.

2016. október 26. (szerda) // Wednesday 26 October 2016, 19.30 Nagyterem // Grand Hall Négyszer négyes // Four by Four Keller Kvartett // Keller Quartet Samuel Barber: Adagio vonósokra // Adagio for Strings, op. 11 Ligeti György: 1. vonósnégyes // String Quartet No. 1 („Métamorphoses nocturnes”) szünet // intermission Antonín Dvořák: 2. (A-dúr) zongoraötös // Piano Quintet No. 2 in A major, op. 81 1. Allegro ma non tanto 2. Dumka: Andante con moto 3. Scherzo-Furiant: Molto vivace 4. Allegro Keller Kvartett // Keller Quartet: KELLER András, KÖRNYEI Zsófia (hegedű // violin) LUDMÁNY Dénes (brácsa // viola) SZABÓ Judit (cselló // cello) Evgeni KOROLIOV (zongora // piano)

„Minden nemzetnek megvan a maga saját zenéje, […] miért nem lehet Amerikának is?” A kérdés egy 1893. augusztus 18-án kelt olvasói levél formájában jelent meg a Chicago Tribune napilapban; szerzője Antonín Dvořák, az akkortájt az Egyesült Államokban rezidens cseh zeneszerző volt. Dvořák azonban nem csak provokált: nem sokkal korábban befejezett, indián dallamokat felhasználó F-dúr („amerikai”) vonósnégyesével (op. 96) egy lehetséges megoldást is mutatott. A kihívó kérdésre a fiatalabb komponisták különböző válaszokat adtak. Voltak, akik Dvořák nyomán az indián folklórhoz nyúltak; mások inkább az Afrikából behurcolt rabszolgák dallamait és az abból kialakult dzsesszt vették alapul; mindemellett akadtak olyan komponisták is, akik az angolszász betelepülők dallamait felhasználva próbálták megtalálni az „igazi amerikai” hangot. Az ellenreakcióra – azokra, akik az Európából örökölt hagyományokat próbálták meg sajátos, amerikai módon tovább gondolni – sem kellett sokat várni. Közéjük tartozott Samuel Barber, akit már a két világháború között az amerikai hangvétel egyik első jelentős képviselőjének tartottak, pedig életművében egy ütemnyi folklór vagy nemzeties utalás sincs.

Barber több mint száz dal, három opera és versenymű, két balett és szimfónia, illetve további jelentős zenekari, vokális és kamra­ zenei művek szerzője, az utókor elsősorban mégis az Adagio vonósokra című vonószenekari mű komponistájaként tartja számon. Nem csoda, hiszen a megrázó erejű lassútétel többek között Roosevelt, Kennedy, Einstein és Diana hercegnő temetésén is elhangzott. A BBC Today 2004-es szavazásán a valaha volt legszomorúbb zenének megválasztott művet játszották el továbbá a szeptember 11-i terrortámadások áldozataira emlékezve a 2001-es Proms végén, illetve a 2015-ös párizsi Charlie Hebdo- és a 2016-os brüsszeli merényletek ellen tiltakozó, nagy tömegeket megmozgató londoni és brüsszeli villámcsődületek alkalmával is.

Kevéssé köztudott, hogy ez a zenemű valójában egy korábbi kompozíció, az op. 11-es Vonósnégyes lassú tételének átirata. Barber a kvartetthez már 1936 nyarán, St. Wolfgang-i (Salzburg melletti) vakációja alatt hozzákezdett, de csak hosszas gyötrődés után készült el a december 14-i, római Villa Aurelában tartott ősbemu­ tató­ra. (Barber 1935 és 1937 között Amerikai Római-díjasként Európában tartózkodott.) A premier után a zeneszerző a mind­ összesen pár héttel korábban, rohamtempóban befejezett zárótételt elvetette, helyére két évvel később egy jóval rövidebb, az első két tétel motívumait felidéző finálét komponált.

A 19–20. század fordulóján nem az Egyesült Államok volt az egyetlen zenei identitását kereső nemzet: Magyarországon is valami hasonló játszódott le Bartók és Kodály színrelépésével.

Zenéjük olyannyira iskolateremtőnek bizonyult, hogy szűk fél évszázaddal később a kihívást már az jelentette, hogyan lehet egy magyar zeneszerzőnek úgy modern zenét írni, hogy az ne legyen epigonizmus. Ezzel a problémával küzdött az 1950-es évek közepéig Ligeti György is, aki később az emigrációja előtt komponált műveit ironikusan a „történelem előtti Ligeti” kompozícióinak nevezte. Az 1. vonósnégyes 1953–1954-ben kelet­ kezett, közvetlenül a fúvósötösre írt Hat bagatell után. Ám míg utóbbi diatonikus-modális nyelvezetével szervesen illeszkedik a Bartók–Kodály-féle örökségbe, addig az 1. vonósnégyes, bár hagyományos módon témákból és azok transzformációibólvariációiból áll, erősen kromatikus és kevésbé tonális fogalmazásmódjával, a – szerzői önelemzés szerint – „kísérteties gépezetek ketyegését” megidéző meneteivel és „statikus, irizáló hangszőtteseivel” már a későbbi Ligetit idézi. A darab alcímének – Métamor­ phoses nocturnes (éjszakai metamorfózisok) – első fele arra utal, hogy bár a kvartett tulajdonképpen egy variációs ciklus, azonban nincsen igazi főtémája, ami variálódhatna. A nocturne-jelleget pedig a Bartók Szabadban-ciklusához, illetve azon belül is Az éjszaka zenéje című tételhez hasonló hangvétel magyarázza.

A hangverseny második felében Dvořák egyik legnépszerűbb műve, a 2. (A-dúr) zongoraötös csendül fel a Zeneakadémia már visszajáró vendége, Jevgenyij Koroljov közreműködésével. A mű 1887-ben született a zeneszerző korábbi, op. 5 zongoraötöse átdol­ go­zásának eredményeképpen, amellyel Dvořák olyannyira nem volt megelégedve, hogy nem sokkal a bemutató után megsemmi­ sítette kéziratát. Szerencsére egy barátjánál megmaradt a műnek egy másolata, amely tizenöt évvel később alapjául szolgált az új darabnak. A négy tételben a cseh népzene hangja keveredik a komponista egyedi, lírikus hangvételével. Első szonátaformájú tétel után egy tipikus szláv tétel, a Dumka következik, amelyet egy vidám cseh tánc követ. A mű zárótételében Dvořák olyan klasszikus formai megoldásokkal él, mint a fúga vagy a korál.

Az 1987 óta működő Keller Kvartett alapítója az együttes primá­ riusa, Keller András, aki szólistaként éppúgy impozáns karriert tudhat már maga mögött, mint vonósnégyesének vezetőjeként.

A kvartett tagjai (egykori növendékeikként) olyan neves mesterek művészi szemléletmódját viszik tovább, mint Kurtág György, Rados Ferenc, Mihály András, Végh Sándor és Devich Sándor.

A bécsi Konzerthaustól a londoni Wigmore Hallon át Lockenhaus és Salzburg fesztiváljaiig a világ számos zenei központjában elismert együttes több díjat és elismerést is kiérdemelt munkássága során (Liszt-díj, Prix de Cité Evian, Bartók Prize – Portsmouth), Barber–Ligeti-albumukat pedig világszerte méltatták: a New York Times szakírói 2013 legjobbjai közé választották, a The Strad című vonószenei szaklap elragadtatással beszélt a lemezről, a belga kritikusok pedig 2014-ben Caecilia-díjjal ismerték el a felvétel zenei érzékenységét.

Critics from the New York Times voted them among the best in 2013, The Strad string music journal have spoken in awe of them, and in 2014 Belgian critics awarded the Caecilia Prize to the Keller Quartet’s Ligeti–Barber album. These facts alone give some idea of the standard of the evening ahead. Although Ligeti’s String Quartet No. 1 is a single monumental movement, it is in essence an eventful series of moods and formulations, from folk and dance motifs right up to deeply sarcastic elements. Barber’s Adagio is almost the complete opposite: one of the best-known pieces of 20th century music, it is the purgatory of emotions, the quintessence of elegy and passion. Schubert’s Octet in F major is a grandiose work bordering on the symphonic. The profusion of expressive modes, musical themes and contrasts finally settle, like the Ligeti, to a balance and whole, while the bucolic sincerity is akin to the purity of Barber.

ZENEAKADEMIA.HU

Fordulópont A Zeneakadémia Kamarazenei Fesztiválja

2016.11.17-20.

MŰVÉSZETI VEZETŐK: Simon Izabella és Várjon Dénes KÖZREMŰKÖDŐ MŰVÉSZEK: Sarah Shafer, Kovács István, Carolin Widmann, Viviane Hagner, Henning Kraggerud, Környei Zsófia, Tabea Zimmermann, Steven Isserlis, Christoph Richter, Klenyán Csaba, Jörg Widmann, Simon Izabella, Várjon Dénes, Ránki Fülöp, Fejérvári Zoltán, Holló Aurél, Szabó T. Anna, Dragomán György

Felelős kiadó // Publisher: Dr. VIGH Andrea, a Zeneakadémia rektora // President of the Liszt Academy Főszerkesztő // Editor-in-chief: SZABÓ STEIN Imre Felelős szerkesztő // Managing editor: RÁKAI Zsuzsanna Kiadványmenedzser // Publication manager: KÖNYVES-TÓTH Zsuzsanna Szöveg // Written by: NÉMETH Zsombor Layout: ALLISON Advertising Illusztráció // Illustration: KOVÁCS Lehel Megjelenik a Zeneakadémia Kommunikációs Igazgatóságának gondozásában // Commissioned by the Communications Directorate of the Liszt Academy Lapzárta: 2016. október 13. // Finalized: 13 October 2016 Zeneakadémia // Liszt Academy Concert Centre (1061 Budapest, Liszt Ferenc tér 8.) zeneakademia.hu A szervezők a műsorváltoztatás jogát fenntartják. // The organizer retains the right to modify programmes.

100%-ban újrahasznosított papír // 100% Recycled Paper