214 20161027 Liszt Academy Titus leaflet

Mozart-hatรกs // Mozart Effect Titus kegyelme // La clemenza di Tito 2016.10.27.

2016. október 27. (csütörtök) // Thursday 27 October 2016, 19.30 Nagyterem // Grand Hall Mozart-hatás // Mozart Effect Wolfgang Amadeus Mozart: Titus kegyelme // La clemenza di Tito, K. 621 Opera seria két felvonásban // Opera seria in Two Acts Titus – Bernhard BERCHTOLD Vitellia – SZUTRÉLY Katalin Servilia – Theodora RAFTIS Sextus – KOVÁCS Ágnes Annius – HEITER Melinda Publius – NAJBAUER Lóránt Purcell Kórus // Purcell Choir Orfeo Zenekar korabeli hangszereken // Orfeo Orchestra on period instruments (koncertmester //concert master: Simon STANDAGE) Continuo (fortepiano): FÁBRI Flóra Vezényel // Conductor: VASHEGYI György

Álom a tökéletes uralkodóról – egy frappáns, ám általánosító jellegében nyilvánvalóan vitatható megfogalmazás szerint ez volt az opera seria, amely a 18. század túlnyomó részében az opera legtekintélyesebb műfajának számított. Ha minden ide sorolható műre tán nem is igaz ez az állítás, de azért a Titus római császárt középpontba állító opera seriákról, s ezek leghíresebbikéről, vagyis Mozart utolsóelőtti operájáról, a Titus kegyelméről méltán elmondható, hogy az ideális uralkodó példáját adja és ünnepli is egyszersmind. A Flavius-dinasztia középső uralkodója, Titus Caesar Vespasianus Augustus (i. sz. 79–81.) szinte rögvest korai halála után a jó császárok egyik mintájává lett, nagylelkűségét, valamint lemondásokra mindig kész felelősségtudatát már a kortársai is zajosan dicsérték. „Amici, diem perdidi”, magyarul „Barátaim, elvesztegettem ezt a napot” – így hangzik a jótétemény nélkül eltelt napról szóló császári szállóige, melyet a Titus legtöbb kollégájáról amúgy csupa rosszat feljegyző történetíró, Suetonius örökített az utókorra.

Nem meglepő tehát, hogy a jó Titus császár utóbb, halála után bő másfél ezer évvel egy sor opera seria, s így egy sor ünnepi udvari operaelőadás címszereplőjévé vált. Ezen operák közül számos a 18. század valósággal istenített librettistájának, Pietro Metastasiónak a szövegére íródott, aki 1734-ben még Antonio Caldara számára foglalta verssorokba Titus kegyelmét. Az uralkodói jóság ünneplésére oly alkalmas téma még ötvenhét esztendővel később is kézenfekvő választásnak tűnt, amikor a cseh rendek által megbízott operai vállalkozó, Domenico Guardasoni 1791 júliusában szerződtette Mozartot a vészesen közelgő prágai királykoronázás fényének emelésére. A magyar közvélemény mellett a cseh rendekkel is összezördülő kalapos király, azaz II. József utóda, II. Lipót (1790–1792) ugyanis a birodalom harmóniáját helyreállítandó, elődeivel ellen­ tétben, cseh királlyá is megkoronáztatta magát, és ez az aktus méltó kísérőrendezvényeket érdemelt.

Mozartnak ugyancsak igyekeznie kellett, hogy a La clemenza di Tito időre elkészüljön, s a rohammunkában a librettót számára átdolgozó szász udvari költő, Caterino Mazzolà mellett – a zene­tör­ téneti hagyomány szerint – a secco recitativo-szakaszokat elkészítő tanítvány, Franz Xaver Süssmayr is részt vett. Az 1791. szeptember 6-án, a koronázás napján megtartott prágai ősbemutatóra az ural­ kodói pár és az udvartartás végül egy óra késéssel érkezett, s Mária Ludovika császárné a „porcheria tedesca”, azaz a „német disznóság” szavakkal ítélte el az egész operát. Ám a Titus prágai sorozata összességében mégis sikeres volt, s dacára az opera seria műfaj leáldozásának, Mozart e műve a 19. század első két évtizedében nemzetközileg játszott darab maradt, s csak ezután tűnt el egy bő évszázadra a repertoárról, lehetőséget kínálva az utókornak a Titus újrafelfedezésére a 20. század második felében.

A Zeneakadémián most a historikus zenélés magyarországi vezéralakja, s nem mellesleg az egyetem docense és Régizene tanszéki csoportjának vezetője, Vashegyi György irányítása alatt szólal majd meg a cselszövések, az árulások s az ezeket megbocsájtó uralkodói nagylelkűség operája. Vashegyi két saját alapítású együttesével, az 1990 óta működő Purcell Kórussal és a csupán egy esztendővel fiatalabb Orfeo Zenekarral muzsikál ezen az estén, ígéretes összeállítású szólistagárdát vezényelve.

A címszerepet éneklő osztrák tenor, Bernhard Berchtold pálya­ futása az ezredfordulón indult, s a Mozart-szerepek központi helyet foglalnak el változatos repertoárjában. Így Mozart születésének 250. évfordulóján három Mozart-mű tenorszerepében is színpadra lépett a 2006-os Salzburgi Ünnepi Játékokon. A Titus elleni össze­ esküvés mozgatójának, Vitelliának a szólamát éneklő Szutrély Katalint a Zeneakadémiához és a Purcell Kórushoz is szoros szálak fűzik. A 2012-ben DLA-fokozatot szerző szoprán 2014-ben már nagy sikerrel énekelte Vashegyiékkel Vitellia szólamát, s azon a két évvel ezelőtti opera-hangversenyen az Anniusként fellépő fiatal szoprán,

Heiter Melinda is ugyancsak ott szerepelt. A barátból árulóvá, majd megtért bűnössé váló Sextus szólamát Kovács Ágnes fogja előadni: operaénekesi diplomáját Frankfurtban szerezte, koncerteken Vashegyi György, Fischer Iván és Helmuth Rilling vezénylete alatt szerepelt, s tavaly nyáron debütált Salzburgban is. A ma esti Servilia, a ciprusi Theodora Raftis Meláth Andrea tanítványaként tanult a Zeneakadémián, s néhány hete a II. Nemzetközi Marton Éva Énekverseny döntőjébe is bekerült. A rendíthetetlen hűségű bizalmas, Publius ezúttal Najbauer Lóránt baritonján szólal majd meg: az ifjú énekes tavaly májusban a János passió Jézusaként, idén februárban pedig – Vashegyi pálcája alatt – mint a Così Guglielmója énekelt a Zeneakadémia pódiumán.

“Una porcheria tedesca” (or “German swinishness”) – this is how Empress Maria Luisa dismissed Mozart’s final opera that the Estates of Bohemia had commissioned to celebrate the coronation of her husband, His Royal Highness King Leopold II. The Empress’ scorn, which has entered into the annals of musical anecdotes, should not dissuade us from appreciating this the final masterpiece in the opera seria genre, which, in common with numerous other opera seria works, is a dream about the perfect ruler: it speaks of an emperor who even in the storm of passion and amidst a tangle of emotions is still capable of rising above himself in order to exercise one of the most important classical virtues of the sovereign: clemency. Roman Emperor Titus, who reigned from AD 79 to 81 and who for several centuries was regarded as the ideal of a good ruler, had already featured in the lead role of a whole line of operae serie before Mozart’s time, although nowadays this noble figure, who forgives the act of betrayal, is perhaps better known to us from this opera of 1791. Here the work is performed under the experienced musical eye of György Vashegyi on period instruments and with top-class singers and the magnificent Purcell Choir. At one time this opera was received by the court audience with little understanding; however, it won greater applause among connoisseurs.

ZENEAKADEMIA.HU

Fordulópont A Zeneakadémia Kamarazenei Fesztiválja

2016.11.17-20.

MŰVÉSZETI VEZETŐK: Simon Izabella és Várjon Dénes KÖZREMŰKÖDŐ MŰVÉSZEK: Sarah Shafer, Kovács István, Carolin Widmann, Viviane Hagner, Henning Kraggerud, Környei Zsófia, Tabea Zimmermann, Steven Isserlis, Christoph Richter, Klenyán Csaba, Jörg Widmann, Simon Izabella, Várjon Dénes, Ránki Fülöp, Fejérvári Zoltán, Holló Aurél, Szabó T. Anna, Dragomán György

Felelős kiadó // Publisher: Dr. VIGH Andrea, a Zeneakadémia rektora // President of the Liszt Academy Főszerkesztő // Editor-in-chief: SZABÓ STEIN Imre Felelős szerkesztő // Managing editor: RÁKAI Zsuzsanna Kiadványmenedzser // Publication manager: OSZIP Zsuzsanna Szöveg // Written by: LÁSZLÓ Ferenc Layout: ALLISON Advertising Illusztráció // Illustration: KOVÁCS Lehel Megjelenik a Zeneakadémia Kommunikációs Igazgatóságának gondozásában // Commissioned by the Communications Directorate of the Liszt Academy Lapzárta: 2016. október 13. // Finalized: 13 October 2016 Zeneakadémia // Liszt Academy Concert Centre (1061 Budapest, Liszt Ferenc tér 8.) zeneakademia.hu A szervezők a műsorváltoztatás jogát fenntartják. // The organizer retains the right to modify programmes.

100%-ban újrahasznosított papír // 100% Recycled Paper