201 20160531 barati liszt academy leaflet

winner

Kamarazene Nagyteremre // Chamber Music – Tuned for the Grand Hall Baráti Kristóf & Richard Goode 2016.05.31.

2016. május 31. (kedd) // Tuesday 31 May 2016, 19.30 Nagyterem // Grand Hall Kamarazene Nagyteremre // Chamber Music – Tuned for the Grand Hall Baráti Kristóf és Richard Goode Wolfgang Amadeus Mozart: 32. (B-dúr) hegedű-zongoraszonáta // Sonata for Violin and Piano No. 32 in B-flat major, K. 454 1. Largo – Allegro 2. Andante 3. Allegretto Johannes Brahms: 1. (G-dúr) hegedű-zongoraszonáta // Sonata for Violin and Piano No. 1 in G major, op. 78 1. Vivace ma non troppo 2. Adagio – Più andante – Adagio 3. Allegro molto moderato szünet // intermission Leoš Janáček: Szonáta hegedűre és zongorára // Sonata for Violin and Piano 1. Con moto 2. Ballada 3. Allegretto 4. Adagio Ludwig van Beethoven: 10. (G-dúr) hegedű-zongoraszonáta // Sonata for Violin and Piano No. 10 in G major, op. 96 1. Allegro moderato 2. Adagio espressivo 3. Scherzo. Allegro – Trio 4. Poco allegretto BARÁTI Kristóf (hegedű // violin) Richard GOODE (zongora // piano)

Bár a 18. század közepének kamarazenei gondolkodásában a „zongoraszonáta hegedűkísérettel” meghatározással leírható művek számí­ tottak gyakorinak, a két hangszer egyenrangú partnerként való kezelésének egyik legkorábbi példája, Wolfgang Amadeus Mozart (1756–1791) ma hallható B-dúr szonátája mégis ebből az időből való.

A darabot Mozart Regina Strinasacchi számára komponálta, és vele is mutatta be 1784. április 29-én a bécsi Kärntnerthor Theaterben, II. József császár jelenlétében. Akkoriban viszonylag ritkaságszámba ment, hogy valaki hölgy létére közönség előtt zenéljen, ennek ellenére az olasz virtuóz az 1780-as évek elején Európa szinte minden jelentős zenei központjában fellépett. „Itt van a híres Strinasacchi Mantovából, egy remek hegedűs – írta apjának Mozart. – Nagyon jó az ízlése, a játéka érzelemteli.” Mivel a kompozíció gyorsan készült, a zene­szerző­nek nem maradt ideje, hogy leírja a zongoraszólamot – vagy nem tartotta fontosnak –, így kívülről játszotta azt, és egy csaknem üres lapot rakott ki maga elé a zongorára, a hallgatóságot megtréfálandó.

Szokták mondani, milyen sok időbe telt Johannes Brahmsnak (1833–1897), míg Beethoven tekintélyének árnyékában, negyvenhárom évesen meg merte írni első szimfóniáját. A kamaraszonáta terén is nehezen tette meg az első lépést: már harminckét esztendős volt, mikor három év munka után, 1865-ben végre befejezte az első, gordonkára és zongorára komponált e-moll szonátát, majd ezt követte a második és a harmadik szimfónia megírása közti hatéves időszak­ ban a G-dúr hegedű-zongoraszonáta (a szerző három ilyen műfajú alkotása közül az első). A művet, amelynek énekszerűen dallamos tételeiben Brahms hat évvel korábban komponált két dalának (a Regenliednek és a Nachklangnak) egyes motívumai is felbukkan­ nak, 1879-ben mutatták be Bonnban. Első tétele a 2. szimfónia pasztorális-idilli hangvételét idézi, a második pedig, ahogyan a szimfóniában is történik, hangulati ellenpólust jelenít meg sötét színekkel, gyászindulós epizóddal, valószínűleg az ugyanakkor és szintén a Wörthi-tó melletti Pörtschachban komponált Hegedű­ verseny lassú tételének egyik ötletéből született gyönyörű zeneként.

Az izgalmas zenei világot létrehozó Leoš Janáček (1854–1928) erősen kötődött szülőföldje, Kelet-Morvaország dallami, ritmikai aszimmetriában – a szlovák, román és magyar folklórhoz hasonlóan – gazdag népzenéjéhez. Egyedi stílusát nagyrészt ebből az élményből alakította ki, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy szakítson az osztrák-német hagyományt képviselő zeneszerzői iskolával.

Munkássága így bizonyos értelemben közelebb állt kortársáéhoz, Bartók Béláéhoz, mint cseh elődeiéhez, Dvořákéhoz és Smetanáéhoz.

Művei a halála utáni húsz-harminc évben főleg cseh egzotikumnak számítottak, de az ezredfordulóra az egyik legjátszottabb 20. századi operaszerzővé vált. Zongorazenéjéből a Ködben, a Szonáta és az Elburjánzott úton sorozat, szimfonikus terméséből a Tarasz Bulba zenekari rapszódia és a Sinfonietta, oratorikus művei közül a Glagolita mise, kamarazenéjéből pedig két vonósnégyese (a Bizalmas levelek, illetve a Tolsztoj Kreutzer-szonátája ihlette mű), valamint a Tündérmese című négy gordonka-zongoradarab vált a repertoár részévé. Bécsi tanulóévei alatt ugyan írt már két hegedűszonátát, de mindkettő elveszett, s a műfajhoz csak bő harminc évvel később, 1914-ben tért vissza. Ez az alkotása, amelyet 1922-ben fejezett be, tömören fogalmazott kompozíció. A zeneszerző kései stílusában fogant rövid, beszédszerű motívumokkal, hirtelen tempóváltásokkal és intenzív érzelemkifejezéssel.

Még az amúgy sokszínű Beethoven-életművön belül is külön­ leges darab az utolsó hegedűszonáta, amelyben nem a végletek, az éles kontrasztok, erőteljes, nyers gesztusok és csontig hatoló effektusok dominálnak, hanem a líraiság, a jóleső arányosság, kiegyensúlyozottság és visszafogottság. Találóan foglalja össze jellegzetességeit Szabolcsi Bence a maga beszédesen irodalmi stílusában: „Legfeltűnőbb benne a témák s a szerkezet törékeny és aprólékos finomsága. (…) Csupa könnyű kézzel, ötletszerűen odavetett apróság, nyárvégi fény. (…) El-eljátszik még a dialógus­ gondolattal, felfigyel – itt is az indulószerű melléktémában – rég elhangzott heroikus dallamok visszhangjára, szűkebbre vonja

és hajszálpontossággal leméri a scherzo kis világának határát, sőt a zárótétel diszkréten népies humorában is gyönyörködni tud még.” Ahogyan számos jelentős hegedűs alkotását, Beethoven ezt a művet is egy neves virtuóznak komponálta. Pierre Rode 1812 decemberében koncertezett Bécsben, erre az alkalomra fejezte be Beethoven a művet, amelynek vázlatait ugyanabba a vázlatkönyvbe jegyezte le, amibe a 7. és 8. szimfónia, valamint az Athén romjai kísérőzene ötleteit is írta.

Baráti Kristóf szólistaként és kamarazenészként egyaránt aktív szereplője a magyar zenei életnek: 2015 óta másodmagával a Kaposvári Kamarazenei Fesztivál művészeti vezetője, és lemezre vette többek közt Beethoven valamennyi hegedű– zongoraszonátáját. A Kossuth-díjas hegedűművész Párizsban Nathan Milstein és David Ojsztrah szellemi örökösénél tanult az 1990-es évek végén – nem sokkal az után, hogy harmadik lett a világ egyik legrangosabb hegedűversenyén, az Erzsébet Királyné Versenyen. Különlegesen sokoldalú iskolázottságával ugyanakkor a Hubay-vonal folytatója is, hiszen Szenthelyi Miklós mellett a Zathureczky-tanítvány Tátrai Vilmos volt mestere a Zeneakadémián.

Richard Goode napjaink egyik legelismertebb kamarazenésze, aki lemezre játszotta Beethoven összes zongoraszonátáját és zongoraversenyét (utóbbiakat a Budapesti Fesztiválzenekarral), Brahms klarinétszonátáiból készült felvételét pedig Grammydíjjal ismerték el. Az 1943-ban született amerikai művésznek még megadatott a legendás muzsikusoknál tanulni: gyerekként Szigeti József közeli rokonától vett órákat, majd Rudolf Serkin és Mieczysław Horszowski oktatta a philadelphiai Curtis Intézetben, ahonnan Bernsteintől Leonard Rose csellistáig és Alan Gilbert New York-i főzeneigazgatóig számos világnagyság került ki.

Until recently, audiences have mainly heard Kristóf Baráti (who, according to the largest classical music event database Bachtrack. com, was the world’s most sought-after violinist in 2014) as a soloist.

Last season the violinist debuted at Carnegie Hall and gave two concerts under the baton of Valery Gergiev in St Petersburg. In the summer he participated in the most prestigious music festivals where, after countless solo concerts, he focused on chamber music.

Baráti has found the ideal partner in Richard Goode, known for piano playing of remarkable expressivity and huge emotional force. A leading performer of classical and Romantic music, demand for this American pianist is shown by the fact that he has appeared in no fewer than five concerts in Carnegie Hall in the 2014–2015 season alone. We will be witnesses to the meeting of two exceptional artists in this sonata recital, which, irrespective of whether they are playing Mozart, Brahms, Janáček or Beethoven sonatas, is guaranteed to be a momentous event in the life of the Liszt Academy.

A Kamarazene Nagyteremre bérlet következő koncertjei // Upcoming Concerts of Chamber Music – Tuned for the Grand Hall Series 2017.03.18. | 19.30 Pekka Kuusisto, Amy Norrington & Csalog Gábor 2017.05.06. | 19.30 Baráti Kristóf & Nikolai Lugansky 2017.05.29. | 19.30 Emmanuel Pahud & Eric Le Sage

inomra inomra hangolva hangolva

A Heti Válasz hétről hétre információt, műveltséget és érveket ad olvasóinak.

Fizessen elő lapunkra, és legyen tagja a Heti Válasz hűségklubjának!

Akcióinkról és hűségprogramunkról az elofizetes.valasz.hu oldalon olvashat.

Felelős kiadó // Publisher: Dr. VIGH Andrea, a Zeneakadémia rektora // President of the Liszt Academy Főszerkesztő // Editor-in-chief: SZABÓ STEIN Imre Felelős szerkesztő // Managing editor: RÁKAI Zsuzsanna Kiadványmenedzser // Publication manager: KÖNYVES-TÓTH Zsuzsanna Szöveg // Written by: VÁRKONYI Tamás Layout: ALLISON Advertising Illusztráció // Illustration: KOVÁCS Lehel Megjelenik a Zeneakadémia Kommunikációs Igazgatóságának gondozásában // Commissioned by the Communications Directorate of the Liszt Academy Lapzárta: 2016. május 19. // Finalized: 19 May 2016 Zeneakadémia // Liszt Academy Concert Centre (1061 Budapest, Liszt Ferenc tér 8.) zeneakademia.hu A szervezők a műsorváltoztatás jogát fenntartják. // The organizer retains the right to modify programmes.

100%-ban újrahasznosított papír // 100% Recycled Paper