Liszt Academy Jazz50 leaflet

Jazz itt! // Jazz it!

Az első ötven év – a Jazz Tanszék jubileumi gálakoncertje // The First Fifty Years – Gala Concert of the Jazz Faculty

2015.03.08.

2015. március 8. (vasárnap) // 8 March 2015 (Sunday) 19.30 Nagyterem // Grand Hall Jazz itt! // Jazz it!

Az első ötven év // The First Fifty Years A Jazz Tanszék jubileumi gálakoncertje // Gala Concert of the Jazz Faculty Közreműködnek // Featuring: LÁSZLÓ Attila (gitár // guitar); OLÁH Kálmán (zongora // piano); LATTMANN Béla (basszusgitár // bass guitar); BALÁZS Elemér (dobok // drums); ZSOLDOS Béla (percussion); BACSÓ Kristóf (szaxofon // saxophone) TÁLAS Áron (zongora) // piano); Ludányi Tamás (szaxofon // saxophone); CZIRJÁK Tamás (dobok // drums); BÖGÖTHY Ádám (bőgő // double bass) BENKÓ Ákos (dobok // drums); BORBÉLY Mihály (szaxofon // saxophone); FONAY Tibor (bőgő // double bass); BINDER Károly (zongora // piano) VARGA Tivadar (zongora // piano) LAKATOS Ágnes (ének // vocals); CSUHAJ Barna Tibor (bőgő // double bass); MÁRKUS Tibor (zongora // piano); JESZENSZKY György (dobok // drums); ELEK István (szaxofon // saxophone); BORBÉLY Mihály (szaxofon // saxophone); FRIEDRICH Károly (harsona // trombone) szünet // intermission

SZAKCSI LAKATOS Béla (zongora // piano); BERKES Balázs (bőgő // double bass); KŐSZEGI Imre (dobok // drums); FEKETE-KOVÁCS Kornél (trombita // trumpet) BABOS Gyula, TÓTH István, JUHÁSZ Gábor, BÉCSI Bence (gitár // guitar) FARAGÓ Béla (zongora // piano); BORBÉLY Mihály (szaxofon // saxophone); BINDER Károly (zongora // piano) OLÁH Krisztián (zongora // piano); SCHILDKRAUT Vilmos (bőgő // double bass); SEREI Dániel (dobok // drums) REGÁLY György (orgona // organ); HORÁNYI Sándor (gitár // guitar); KŐSZEGI Imre (dobok // drums); HÁMORI János (trombita // trumpet); BERKI Tamás (ének // vocals); FRIEDRICH Károly (harsona // trombone); CSUHAJ Barna Tibor (bőgő // double bass) Műsorvezető // Host: LAKATOS Ágnes

Fél évszázada alakult meg a Bartók Konzi keretein belül a Jazz Tanszak, amelynek jogfolytonos utódja a Zeneakadémia Jazz Tanszéke. A szak és a jazzképzés történetéről szóló alábbi írás a Zeneakadémia 2015-ös koncertmagazinjában jelent meg a tanszak alapítója, Gonda János Széchenyi-díjas zenetörténész, Liszt-díjas zongoraművész és egyben a Zeneakadémia egyetemi tanára tollából: 1965-ben Jazz Tanszak létesült a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában. Ez esetben azonban nemcsak egy új tanszak megalapításáról volt szó. Egyrészt azért, mert a jazz mint önálló zenei műfaj most először kapott helyet a magyar állami zene­ oktatás­ban, ami bizonyos mértékben ennek az improvizatív alkotói és előadási gyakorlatnak szuverén művészetként való elismerését jelentette. Másrészt pedig a jazz – éppen improvizációs technikájából adódóan – a hagyományos képzéstől eltérő, újfajta pedagógiai módszereket és mentalitást igényelt.

Az alapítást megelőző körülmények azonban egyáltalán nem voltak kedvezőek. Az akkori elfogult és egyoldalú kultúrpolitika a jazzt az amerikai felsőbb rétegek kozmopolita zenéjének minő­ sítette, s hasonlóan a többi nyugati eredetű vagy kötődésű művészi megnyilatkozáshoz radikálisan tiltotta. Ebből következőleg a hazai közönség a műfajnak éppen azt a különösen értékes korszakát nem ismerhette meg, amikor kialakult a pódiumrangú, modern jazzművészet. Így aztán a hatvanas években bekövetkezett enyhülés idejében sok volt körülötte a félreértés. A feladat tehát kettős volt: felvilágosítani a széles publikumot arról, hogy a jazz jelentősen különbözik a populáris könnyűzenétől, valamint meggyőzni az illetékeseket, hogy nagy tévedés volt a műfaj korábbi minősítése, hiszen az – bár a nyugati zenekultúra sokféle formában hatott rá – elsősorban az afroamerikai folklórból alakult ki, amely az Amerikába hurcolt feketék népzenéje volt és maradt.

Bár nehézségek szép számmal akadtak, a hatvanas évtized első felében, ha szerény keretek között is, de kialakult a magyar jazzélet.

Együttesek, klubok létesültek, kisebb koncerteket rendez­tek, megindult a Modern Jazz című lemezsorozat, cikkek, tanulmányok jelentek meg a műfajról, majd két szakkönyv is kiadására került.

Ezt a folyamatot erősítette meg a jazztanszak létrejötte. Ennek jelentőségét fokozta, hogy Európában ekkoriban csak a grazi Akadémián és még néhány helyen működött ilyen jellegű képzés.

Engem bíztak meg a tanszak megszervezésével, majd pedig vezetésével, s ennek a feladatnak évtizedeken át eleget is tettem.

Hét szakon kezdődött meg a képzés, hat hangszeres- és énekszakon.

Természetesen azokat a hangszereket választottuk, amelyeknek a jazzben meghatározó szerepük van. A főhangszeres alapító tanárok közül azok neveit említem meg, akik hosszabb ideig tanítottak a tanszakon: Berkes Balázs (bőgő), Deák Tamás (trombita), Kovács Gyula (dob), Selényi Dezső (harsona), Siliga Miklós (szaxofon), Vukán György (ének). A sok zongorista miatt ezt a főtárgyat Szakcsi Lakatos Bélával ketten tanítottuk. Fontos melléktárgynak minősítettük a jazzelméletet, a jazztörténetet, a jazzimprovizációra adaptált hallásképzést, a kis- és nagyzenekari gyakorlatot. Sokak meglepetésére bevezettük a paralel képzést: a főtárgynak és néhány melléktárgynak a klasszikus megfelelője is bekerült a tantervbe. Sokan kérdezték: miért volt erre szükség?

Szellemes meghatározás szerint a jazz a rögzített és rögzítetlen zenei anyag „ravasz kombinációja”. Ez a zene ugyanis nem szabad fantáziálás, hanem belső kötöttségeken alapuló organikus improvizáció, amely tematikus komponált anyaggal társul.

Másfelől a jazz éppen improvizatív volta következtében minden irányba nyitott: folyamatos, sőt egyre erősödő kölcsönhatásban áll a modern kompozíciós muzsikával, a folklórral és bizonyos mértékben a populáris zenével. A legjellegzetesebb mainstream jazz mellett tehát kialakult a kompozíciós világgal érintkező kortárs jazz, a folklórelemeket adaptáló etnojazz és a rockelemeket is

integráló elektornikus fúziós irányzat. Egy mai, jól képzett, kreatív jazzmuzsikusnak tehát tájékozottnak kell lennie a hagyományos és modern komponált zene világában éppúgy, mint a magyar és nemzetközi folklórban.

Az ad hoc alkotásnak felfogható rögtönzést, az előre rögzített elemeket, valamint gyakorlati zenei előadást sajátságosan egyesítő műfaj a hagyományos képzés mellett újfajta pedagógiai módszereket is igényel. Csak néhányat említek meg. Ilyenek például a jazz már kialakult, jellegzetes dallami, harmóniai és ritmikai fordulataival való szerkesztési és rögtönzéses gyakorlatok, ilyen a transzkripció: mesterek rögtönzéseinek lejegyzése, elemzése és elsajátítása, valamint az igen kedvelt és hasznos, playback-elvű „music minus one”-játék: felvételen rögzített professzionális zenekari kíséretre való rájátszás, rögtön­ zés. Elősegítette mindezt, hogy az improvizáció korunkban az eddiginél nagyobb pedagógiai figyelmet kap. A múlt században kialakult progresszív zenei nevelési rendszerekben – például az Orff-, Dalcroze-, Willems-módszerben – kivétel nélkül fontos szerepet játszik a rögtönzés, ugyanúgy, mint más művészeti területeken, alternatív műhelyekben. Az a rögtönzéssel kapcsolatos pedagógiai nézet, amely szerint „akinek van hozzá érzéke, csinálja, a többieket pedig hagyjuk békén” – kifejezetten téves. A gyakran hangoztatott kreativitásfejlesztés elválaszthatatlan az improvizáció pedagógiai alkalmazásának és hasznosításának a gondolatától.

Mindez természetesen erősen érintette a jazzoktatás alakulását és fejlődését is.

Az elmúlt fél évszázad során nemcsak a képzés módszerei fejlődtek, de jelentősen megváltozott maga a tanszak is. Új hang­ szeres szakok és tárgyak kerültek bevezetésre: gitár szak Babos Gyula, basszusgitár szak Lattmann Béla, zeneszerzés szak Faragó Béla vezetésével és a zongora főtárgy tanárok közreműködésével. Újdonságot jelentett a jazzdob szakot kiegészítő ütőhangszervibrafon tárgy, ennek Zsoldos Béla lett a tanára. A „jazztanszak”

azonban nem azért jött létre, hogy a zeneoktatás „speciális színfoltja” legyen, hanem hogy elősegítse az egész magyar jazzkultúra és ezen belül a jazzoktatás szerveződését és kibon­ takozását. Ennek szellemében kezdődött meg az oktatás mindenekelőtt az alsófokú zeneiskolákban és művészeti iskolákban. Mivel a „jazztanszak” a tanárképzésnek is jelentős helyet biztosított, az új szakokra kivétel nélkül az itt végzett muzsikus-tanárok kerültek. Később néhány szakközépiskolában is bevezették az újfajta képzést. Az idők folyamán nyilvánvalóvá vált, hogy az alsó-, közép- és felsőfokú struktúrának megfelelően a „szakközépiskolai keretek között működő, főiskolai jellegű” jazztanszak is átalakításra vár. A főiskolásítás bizonyos változ­ tatások és bővítések után 1990-ben kezdődött meg: a tanszak előbb a Budapesti Tanárképző Intézethez került, később pedig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem rendes tanszéke lett.

Sok minden eredményezte ezt az örvendetes folyamatot.

Az évtizedek során alapvetően megváltozott a műfaj helyzete: a közönség és a muzsikustársadalom jobban megismerte és elfogadta a jazzt, sokan felismerték jelentőségét, nem kevesen meg is szerették a műfajt. Természetesen hozzájárult mindehhez a tanszak tevékenysége, elért eredményei, melyeket az itt végzett növendékek játéka, hazai és nemzetközi sikerei bizonyítottak.

A magyar jazzélet közismert szereplői, akiknek a munkássága az előző évtizedekben vagy jelenleg meghatározó fontosságú, túlnyomórészt a tanszakról kikerült muzsikusok. Valamennyiük felsorolására hely hiányában sajnos nincs mód. Közülük azonban néhányan a hazai vagy külföldi jazzéletben olyan kiemelkedő teljesítményt nyújtottak, hogy nevüket feltétlenül meg kell említeni: Binder Károly (a jazztanszak jelenlegi vezetője), Gárdonyi László, Oláh Kálmán, Pleszkán Frigyes, Süle László, Szabó Dániel (zongora); Hárs Viktor, Lattmann Béla, Vasvári Pál (bőgő, basszusgitár); Balázs Elemér, Baló István, Dés András, Mohay András, Németh Ferenc (dob, ütőhangszerek);

Gadó Gábor, Gyárfás István, Juhász Gábor, László Attila, Snétberger Ferenc (gitár); Bacsó Kristóf, Borbély Mihály, Csepregi Gyula, Dés László, Dresch Mihály, Tony Lakatos (szaxofon); Fekete István, Fekete-Kovács Kornél (trombita); Friedrich Károly, Schreck Ferenc, Szalóky Béla (harsona); Berki Tamás, Bontovics Kati, Harcsa Veronika, Micheller Myrtill, Winand Gábor (ének).

Fifty years is a considerable period in music history terms.

For example, the births of Johannes Brahms and Béla Bartók are separated by a half century, as are those of Thelonius Monk and John Medeski. When the ‘jazz department’ was formed under the aegis of the Bartók Conservatoire and the leadership of János Gonda in 1965, jazz had only recently been re-categorized from ‘forbidden’ to ‘tolerated’. According to a comment from György Aczél in 1958, the genre leads to “sentimentalism, pessimism and exultation; it diverts the attention of youth from the important questions of society and propagates an American lifestyle,” but by the 1960s beat had raised its head, considered an even greater threat from the perspective of cultural policy. This and the growing international recognition of the Kodály music teaching method probably played a role in the institutionalization of Hungarian jazz tuition as one of the earliest such examples in Europe. It is no exaggeration to state that János Gonda and his colleagues, indeed later flag bearers (heads of department following on from the founder: Mihály Borbély, Károly Binder and their colleagues) acted in a historically significant way, since the most important figures in Hungarian jazz life today were all hatched from this jazz department. Now these artists take the opportunity to pay tribute to their alma mater in the frame of a unique jazz festival.

KULTÚRA A KÖZÉPPONTBAN

Felelős kiadó // Publisher: Dr. VIGH Andrea, a Zeneakadémia rektora // President of the Liszt Academy Főszerkesztő // Editor-in-chief: SZABÓ STEIN Imre Felelős szerkesztő // Managing editor: RÁKAI Zsuzsanna Kiadványmenedzser // Publication manager: VARRÓ Gabriella Szöveg // Written by GONDA János Layout: ALLISON Advertising Illusztráció // Illustration: KOVÁCS Lehel Megjelenik a Zeneakadémia Kommunikációs Igazgatóságának gondozásában // Commissioned by the Communications Directorate of the Liszt Academy Lapzárta: 2015. február 23. // Finalized: 23 February 2015 Zeneakadémia // Liszt Academy Concert Centre (1061 Budapest, Liszt Ferenc tér 8.) zeneakademia.hu A szervezők a műsorváltoztatás jogát fenntartják. // The organizer retains the right to modify programmes.

100%-ban újrahasznosított papír // 100% Recycled Paper

Produkciós együttműködő partner // Co-production partner