190 20160521 nagy bohorquez becker bender liszt academy leaflet

winner

KAMARAZENE KARNYÚJTÁSNYIRA // CHAMBER MUSIC, SO CLOSE NAGY PÉTER, CLAUDIO BOHÓRQUEZ, TANJA BECKER-BENDER 2016.05.07.

2016. május 7. (szombat) // Saturday 7 May 2016, 19.00 SOLTI TEREM // SOLTI HALL KAMARAZENE KARNYÚJTÁSNYIRA // CHAMBER MUSIC, SO CLOSE NAGY PÉTER, CLAUDIO BOHÓRQUEZ, TANJA BECKER-BENDER Johannes Brahms: 1. (e-moll) cselló-zongoraszonáta // Sonata for Cello and Piano No. 1 in E minor, op. 38 1. Allegro non troppo 2. Allegretto quasi menuetto – Trio 3. Allegro Johannes Brahms: 1. (G-dúr) hegedű-zongoraszonáta // Sonata for Violin and Piano No. 1 in G major, op. 78 1. Vivace ma non troppo 2. Adagio – Più andante – Adagio 3. Allegro molto moderato szünet // intermission Johannes Brahms: 1. (H-dúr) zongoratrió // Piano Trio No.1 in B major, op. 8 1. Allegro con brio 2. Scherzo. Allegro molto 3. Adagio 4. Finale. Allegro NAGY Péter (zongora // piano) Claudio BOHÓRQUEZ (cselló // cello) Tanja BECKER-BENDER (hegedű // violin)

Az 1862 és 1865 között komponált e-moll cselló-zongoraszonátát Brahms a neves énektanárnak és amatőr csellistának , Josef Gänsbachernek ajánlotta. Dedikációjával Brahms egy igen nagy­ vonalú gesztust viszonzott, Gänsbacher korábban ugyanis egy Schubert-dal kéziratával lepte meg a zeneszerzőt. A viszonylag korai kompozíció igen érzékletes képet fest Brahms esztétikájáról, valamint a megelőző zenetörténeti korszakok technikáihoz, illetve formakultúrájához fűződő viszonyáról. A mű „elhíresült” fináléjá­ nak témája és a feldolgozás technikája például Bach ciklusának, A fúga művészetének 13. contrapunctusát idézi. A bachi ellenpont és a klasszikus forma szintézisének szándékát ugyanakkor Beethoven D-dúr csellószonátájának (op. 102/2) kirajzolódó modellszerepe is erősíti. Kevésbé nyilvánvaló, de felfedezhető a kapcsolat az első tétel főtémája és a Bach-ciklus alaptémájának tükörfordítása között is. Ezekhez az ötletekhez képest a második tétel gyanánt felhangzó menüett 1865-ben (a Trisztán és Izolda bemutatásának évében) már-már provokációnak tűnhetett. Érdekes a menüett főré­szének (a-moll) és triójának (fisz-moll) hangnemi kapcsolata; hasonló relációval kísérletezik Brahms az I. szimfónia lassú téte­ lében is. (A négytételesre tervezett darabban egyébként eredetileg egy Adagio is helyet kapott volna, amit Brahms végül visszavont.)

Egy kedves anekdota is kapcsolódik a szonátához. Amikor Gänsbacher és Brahms egy alkalommal baráti társaságban előadták a darabot, a csellista panaszkodott Brahms túlságosan hangos zongorázására: „semmit nem hallok a saját játékomból” – mondta. „Nem is tudja, hogy milyen szerencsés” – replikázott csipkelődve Brahms.

Schubert óta nem számít kivételesnek a dal megjelenése a kama­razenei műfajokban – gondoljunk csak a Pisztráng-ötös vagy a d-moll vonósnégyes (A halál és a lányka) variációs tételeire.

Az 1878–79-ben írt G-dúr hegedűszonáta azonban némileg eltér a schuberti modellektől. Brahms ugyanis egy korábbi dalát

(Regenlied, op. 59) idézte fel az utolsó tételben, ám őt ezúttal nem a dalban rejlő variációs lehetőségek foglalkoztatták. A felhangzó melódia – a rondóformájú tétel főtémájaként – itt éppen a változat­ lanság, az állandóság letéteményese. Nem annyira zenei, mint inkább poétikai funkciója van. A dal vigaszt, együttérzést kifejező üzenet. A címzett Clara Schumann, aki 1879-ben veszítette el egyik fiát, a huszonöt éves Felixet. Több elemzés kimutatta ugyanakkor, hogy a dalban rejlő kompozíciós potenciált mégsem hagyta Brahms teljesen kibontatlanul. A ritmika, illetve a dallam kisebb egységei (a motívumok) a szonáta első és második tételének fontos szervező­ elemeivé váltak.

A H-dúr zongoratrió első változata a mai koncert legkorábbi darabja, a mű még 1854-ben keletkezett. A zongoradarabokkal feltűnést keltő fiatal zeneszerző e darabbal nyitotta meg kamara­ zenei műveinek sorát. A revideált második változat viszont már a zeneszerzői pálya utolsó időszakában, 1889-ben készült el, ősbemutatója 1890-ben, Budapesten volt. A koncerten Hubay Jenő és Popper Dávid mellett a zeneszerző lépett fel. Egyáltalán nem általános, hogy egy komponista élete utolsó szakaszában a javítás, a tisztázás szándékával visszatér egy fiatalkori művéhez. Brahms kortársai közül talán Liszt Ferencet lehet említeni. E szándék legalább két dolgot biztosan jelent: egyfelől, hogy a fiatalkori darabot a szerző elég fontosnak és értékesnek tartja ahhoz, hogy újra elmerüljön annak sajátos zenei problematikájában, másfelől, hogy kompozícióinak sorára maga a zeneszerző is életműként tekint, olyan zárt egészként, amelynek végső arculatát önmaga kívánja meghatározni. Úgy is fogalmazhatunk, hogy Brahms a recepció oldaláról tekint saját életművére, és ameddig van rá lehetősége, ezt a recepciót maga is szeretné alakítani. Jelen esetben oly módon, hogy első kamarazenei kompozícióját az érett kori művek perspektívájából újraalkotja. E kései műalakban a tételek lerövidültek, a fiatalkori darab Beethovenre és Schumannra utaló

hommage-elemei elmaradtak (ezzel a kompozíció önállósága megerősödött), a zenei szövet komplexebbé formálódott. Brahms így maga gondoskodott arról, hogy korai darabjában az utókor felfedezhesse az „első, de magabiztos lépéseket”, melyek a „jövőbe mutatnak”. Csak találgathatunk, hogy egy hasonló revízió miként érintette volna például az e-moll csellószonátát.

Az alkotói érdeklődésnek és érettségnek más-más állomásait képviselő kompozíciók ma Nagy Péter, Tanja Becker-Bender és Claudio Bohórquez előadásában hangzanak el. A Zeneakadémia doktori képzésén oktató Nagy Péter technikai tudását és interpre­ tációs elképzeléseit fiatalon olyan mesterek formálták, mint Rados Ferenc és Zempléni Kornél. Karrierje az 1970-es évek legvégén indult, azóta mind szólistaként, mind kamarazenészként rendszeres résztvevője a hazai és nemzetközi koncertéletnek. Kamarapartnereinek listáján Leonidas Kavakos, Kim Kashkashian és Ruggiero Ricci neve éppúgy szerepel, mint Tanja Becker-Benderé, akivel a zongora­ művész már három lemezfelvételt – egy Respighi-, egy Hindemithés egy dupla Bartók-albumot – is készített.

Tanja Becker-Bender pályáját, művészi látásmódját szintén jelen­ tősen befolyásolta Rados Ferenc egyénisége, mellette azonban fontos inspirációforrást jelentettek azok az órák is, amelyeket a Melos, az Alban Berg és a Juilliard Quartet tagjaitól vett Stuttgartban, Bécsben és New Yorkban. Rangos nemzetközi versenyek – Genf, Tokió, Houston, Gorizia, Genova – díjazottja. A Hyperion Recordsnál megjelent Paganini és Reger lemezei számos kritikai kitüntetésben részesültek. Elfoglalt koncertszólista (Fabio Luisi és Kurt Masur irányításával egyaránt fellépett már), ugyanakkor a kortárs zene elkötelezett híve is. 2009 óta a Hochschule für Musik und Theater Hamburg tanára.

A németországi születésű csellista, Claudio Bohórquez első sikereit még Boris Pergamenschikow növendékeként aratta a Csajkovszkij-, Rosztropovics- és Casals-versenyeken. Azóta világszerte keresett művésszé vált: az előző évadban például Christoph Eschenbach és Charles Dutoit irányításával koncertezett Amerikában, de ősszel a budapesti közönség is hallhatta játékát a Zeneakadémia kamara.hu fesztiválján. Bohórquez emellett tanárként is aktív: a berlini és stuttgarti zeneakadémiák professzora.

The fruit of the close professional relationship existing between Tanja Becker-Bender and Péter Nagy is three recordings of violinpiano pieces by Hindemith, Respighi and a double Bartók CD. The German violinist is top prize winner at the International Competitions of Geneva, Tokyo, Houston, Gorizia and Genova.

Her recent CDs for Hyperion Records in London have received numerous awards, among them Paganini’s 24 Caprices and Reger’s Violin Concerto. Claudio Bohórquez, of Peruvian-Uruguayan extraction, born in Germany, is one of the most promising talents of his generation, who has achieved successes at top international competitions; in 2000, for example, he won several prizes at the first Pablo Casals Compe­tition organized by the Kronberg Academy, as well as being loaned (for two years) the former instrument of Pablo Casals. Head of the keyboard programme of the doctoral school of the Liszt Academy, Péter Nagy, is totally committed to chamber music as well as being a much sought-after musician.

He has worked together with artists of the calibre of Zoltán Kocsis, László Polgár, Miklós Perényi, Leonidas Kavakos, Kim Kashkashian, Boris Pergamenschikow and Ruggiero Ricci.

A KAMARAZENE KARNYÚJTÁSNYIRA BÉRLET KÖVETKEZŐ KONCERTJE // UPCOMING CONCERT OF CHAMBER MUSIC, SO CLOSE SERIES 2016.05.18. | 19.00 Prunyi Ilona, Fenyő László, Banda Ádám

Felelős kiadó // Publisher: Dr. VIGH Andrea, a Zeneakadémia rektora // President of the Liszt Academy Főszerkesztő // Editor-in-chief: SZABÓ STEIN Imre Felelős szerkesztő // Managing editor: RÁKAI Zsuzsanna Kiadványmenedzser // Publication manager: OSZIP Zsuzsanna Szöveg // Written by: MOLNÁR Szabolcs Layout: ALLISON Advertising Illusztráció // Illustration: KOVÁCS Lehel Megjelenik a Zeneakadémia Kommunikációs Igazgatóságának gondozásában // Commissioned by the Communications Directorate of the Liszt Academy Lapzárta: 2016. április 25. // Finalized: 25 April 2016 Zeneakadémia // Liszt Academy Concert Centre (1061 Budapest, Liszt Ferenc tér 8.)

ZENEAKADEMIA.HU A szervezők a műsorváltoztatás jogát fenntartják. // The organizer retains the right to modify programmes.

100%-ban újrahasznosított papír // 100% Recycled Paper