189 20160428 belcanto liszt academy leaflet

winner

Ének karnyújtásnyira // Voice, So Close Kertesi Ingrid, Halmai Katalin & Virág Emese 2016.04.28.

2016. április 28. (csütörtök) // Thursday 28 April 2016, 19.00 Solti Terem // Solti Hall Ének karnyújtásnyira // Voice, So Close Kertesi Ingrid, Halmai Katalin & Virág Emese A bel canto mesterei // Masters of Bel Canto Gioachino Rossini: Les soirées musicales 1. La promessa 2. Il rimprovero Vincenzo Bellini: Hat arietta // Sei ariette da camera 4. Almen, se non poss’io 5. Per pietà, bell’idol mio 6. Ma rendi our contento Gaetano Donizetti: Nuits d’été à Pausilippe 10. Amor, voce del cielo Gaetano Donizetti: Lu trademiento Gioachino Rossini: „Giusto ciel!” – Pamina áriája a Korinthos ostroma című operából // Aria of Pamina from Le siège de Corinthe Gioachino Rossini: Les soirées musicales 10. La pesca 9. La regata veneziana szünet // intermission

Gaetano Donizetti: Nuits d’été à Pausilippe 12. I bevitori 6. Le crépuscule Gioachino Rossini: Les soirées musicales 4. L’orgia Gaetano Donizetti: Nuits d’été à Pausilippe 7. Il giuramento Giuseppe Verdi: Hat románc // Seste romanze II. 4. Lo spazzacamino Vincenzo Bellini: „Ah! Non credea mirarti” - Amina áriája Az alvajáróból // Aria of Amina from La Sonnambula Vincenzo Bellini: „Si, fuggire: a noi non resta” – Rómeó és Júlia duettje a Rómeó és Júlia című operából // duet of Romeo and Juliet form I Capuleti ed i Montecchi KERTESI Ingrid (szoprán // soprano) HALMAI Katalin (mezzoszoprán // mezzo-soprano) VIRÁG Emese (zongora // piano)

„Itáliában teljes hanyatlását éli a zene. Hemzsegnek a »maestrók«.

Nincs egyetlen tejfelesszájú kottamásoló, aki ne írt volna legalább három-négy operát. Zenei hasmenésjárvány” – írta lekicsinylően naplójába 1837 nyarának végén a Liszttel Itáliában utazgató Marie d’Agoult, miután Ricordiék vendégeként alkalma nyílt végignézni egy Donizetti-opera előadását a milánói Scalában. Annak ellenére, hogy ez a „hasmenésjárvány” minden korábbinál jelentősebb, mondhatni vaskosabb hírnevet hozott az olasz operának – a Rossini-láz az 1830-as években például még Chilét is utolérte, Donizetti fivére, Giuseppe pedig az operarajongó török szultán udvari komponistájaként és a korabeli török himnusz szerzőjeként vitte a tiszteletbeli pasa rangjáig Isztambulban –, igazság szerint el kell ismerni, hogy a kényes ízlésű grófné véleményét már a kortársak közül is többen osztották. Nem is beszélve az utókorról, amelynek az úgynevezett bel canto-hagyományról mondott sommás értékítéletét talán Paul Henry Lang, a New York Herald Tribune egykori éles nyelvű és magyar származású zenekritikusa fejezte ki a legplasztikusabban, amikor azt állította, hogy ezen az operatípuson „megsápadt, sztereotip vonások, ügyetlen és haszontalan kadenciák” uralkodnak, ráadásul az áriák közt fölös­ leges „varratok” kandikálnak ki a zenei szövetből, amely drámai értelemben egyébként is pusztán „dekoratív sziluettekből áll”.

Mindezen gyengeségek oka pedig az énekesek csillogás iránti igénye, az, hogy „a sok Marchesi, Rubini, Pasta és Catalani mind áriát követelt, nem pedig jól megszerkesztett operát”.

Csakhogy a bel canto-szédület varázsának ellenállók fanyalgása rendszerint félreértésen vagy ízlésbeli vitákon alapult, és nem a műfaj esetleges hiányosságaiból fakadt. D’Agoult grófnénak a romantikus esztétika borzongató transzcedenciaigényére ala­ pozott álláspontja, illetve Langnek a kései Verdi alkotásoktól és a wagneri zenedrámától befolyásolt látásmódja felől közelítve,

persze, a bel canto-opera csakugyan merev és mesterkélt műfajnak tűnhetett. Valójában azonban szó sem volt arról, hogy a 19. század első felének hallgatósága akár a koncerttermekben, akár az opera­ házak színpadain ne igényelt volna drámai élményeket. Épp ellenkezőleg, ám ezeket az emocionális energiákat egyezményes színpadi gesztusok, könnyen variálható formai sablonok segítsé­ gével kívánták átélni, a már ismert darabok helyett mindig új, a cselekmény fordulatainak feszültségét friss ötletekkel kifejező művekért rajongva, amelyekben a drámai erőt a statikusan egymásra következő áriák szerkezeti sorrendje helyett elsősorban a melódiák markáns vagy épp olvadékony vonalvezetése képviselte, illetve az a rátermettség, amellyel az énekesek ezt a szenvedélyes és megindító szépséget tolmácsolni tudták. A korabeli operakedvelők ugyanis rendkívül nagyra tartották a hangszín szépségének és a hang fürge hajlékonyságának kifejezőerejét, a technikai bravúrok eleganciáját, ám korántsem érték be ennyivel: kimagasló szerep­formálási készséget és ábrázolóerőt is elvártak az Angelica Catalanihoz, Giuditta Pastához és María Malibránhoz hasonló csillagoktól – akik fényesen meg is feleltek a várakozásoknak. A feljegyzések szerint például a közönség valósággal beleborzongott az érzelmek áradásának erejébe Pasta Rossini-féle Desdemonájának büszke halálraszántságát vagy éppen azt a szenvedélyesen közvetlennek ható lendületet látva, amellyel Malibrán a kesztyűjét is cafatokra tépte Donizetti operája, a Maria Stuarda egyik jelenetében.

Ma este ennek az énekhang kifejezőkészségét mindenek fölé helyező korszaknak a remekműveiből válogat a Zeneakadémia két neves oktatója, az opera-, oratórium- és dalénekesként egyaránt ismert és keresett Kertesi Ingrid és a Mozart-, Wagner- és Bergszerepekben egyformán otthonosan mozgó Halmai Katalin.

Az előbbi szopránénekesnő zenei tanulmányait a cselló mellől kezdte meg, az énekesi pálya felé aránylag későn, felnőtt fejjel

fordult. 1985-ben végzett a Zeneakadémián Sziklai Erika növen­ dékeként, majd a Magyar Állami Operaház magánénekese lett.

Főbb szerepei közt megtaláljuk Júlia, Annuska, Zerlina, Blonde vagy Melinda alakját. Fellépett Európa számos országában opera­ színpadokon és koncertpódiumokon, emellett énekelt többek között Japánban, az Egyesült Államokban és Kanadában, Izraelben, Thaiföldön, Kínában. Halmai Katalin 2002 óta a Zeneakadémia tanára. 1995-től a bécsi Staatsoper szólistája volt, együtt dolgozott a legjelentősebb karmesterekkel (Rilling, Norrington, Blomstedt), s dalénekesként is rendszeresen fellép különböző fesztiválokon.

Programjukon több korabeli canzonetta- és arietta-gyűjteményből szerepelnek részletek. Öt darabot is hallhat a közönség Rossini 1835-ben megjelent, Pepoli- és Metastasio-szövegeket megzenésítő, ismert zenei karak­tereket, ariettát, barcarolát, tarantellát felsorakoz­ tató Soirées musicales-jából (amelynek egyik duettjét a Rossini művészetéért fiatalon még viszonylag nyíltan, később egyre inkább titokban rajongó Wagner zenekarra is átdolgozta egy 1838-as rigai koncert kedvéért). A kissé bizonytalan szerzőségű, de egy 1847-es katalógus alapján Donizettinek tulajdonított Nuits d’été à Pausilippe című ciklust négy kompozíció képviseli, a Bellini 1829-es milánói letelepedésének évében megjelent hat ariettából (Sei ariette) három, Verdi 1845-ben pub­likált románcaiból pedig egy darab hangzik el.

(Seste romanze II).

Emellett a korban közkedvelt cselekménytípusokra épülő operák­ból is hallhat a közönség egy- egy áriát. A koncert első felében klasszikus operahősnők tragédiáját beteljesítő, velencei szerelme által sarokba szorított Pamina alakja kel életre Rossini többször is átdolgozott (Párizsban például Korinthosz ostroma címmel színre vitt), 1820-as Maomettójából, majd a szünet után két Bellini-részlet következik. Előbb a pasztorális egyszerűség és alpesi tisztaság tematikus divatját szolgáló Alvajáró címszereplőjének,

a Giuditta Pasta hangjára szánt Aminának szólal meg a mű drámai tetőpontját jelentő áriája, azután, az este zárószámaként Rómeó és Júlia duettje elevenedik meg az egyre népszerűbbé váló Shakespeare-adaptációk egyikéből, a velencei megrendelésre készült I Capuleti ed i Montecchiből, amelynek zenéjével Bellini mindössze másfél hónap leforgása alatt készült el 1830-ban. A két énekesnő interpretációit Virág Emese, a Zenea­kadémia Liszt-díjas korrepetitora, egyetemi docense kíséri zongorán. A művésznő kilenc alkalommal nyerte el az Artisjus-díjat, 2007-ben Gundel-díjat, 2008ben pedig a Liszt-díjat érdemelte ki. Fellépett többek közt Bécsben, Párizsban, Bayreuth-ban, Londonban, Moszkvában, New Yorkban és Torontóban is.

Ideal tonal formation, brilliant embellishments, agile and perfectly balanced vocals – the culture of bel canto is one of the most attrac­ tive trends in the history of opera, the popularity and premium of which is once again on the rise thanks to such exceptionally great composers as Rossini, Bellini, Donizetti and the youthful titan following in their footsteps, Giuseppe Verdi.. “I have always tried to make my voice sound as an instrument,” says Ingrid Kertesi, who after collecting numerous prizes was awarded the title Artist of Merit in 2015. This exceptional soprano has taught for many years and this concert sees her take to the stage with one of her students, Katalin Halmai, in the company of the attentive Hungarian piano accompanist Emese Virág. “Whenever I sing I am extremely happy.

I would like to show you this happiness.” So runs the creed of Ingrid Kertesi which she shares with her talented students just as she has shared the refinement of her bel canto style.

Az ének karnyújtásnyira bérlet következő koncertje // Upcoming Concert of Voice, So Close Series 2016.05.25. | 19.30 Meláth Andrea & Dráfi Kálmán

Felelős kiadó // Publisher: Dr. VIGH Andrea, a Zeneakadémia rektora // President of the Liszt Academy Főszerkesztő // Editor-in-chief: SZABÓ STEIN Imre Kiadványmenedzser // Publication manager: KÖNYVES-TÓTH Zsuzsanna Szöveg // Written by: RÁKAI Zsuzsanna Layout: ALLISON Advertising Illusztráció // Illustration: KOVÁCS Lehel Megjelenik a Zeneakadémia Kommunikációs Igazgatóságának gondozásában // Commissioned by the Communications Directorate of the Liszt Academy Lapzárta: 2016. április 15. // Finalized: 15 April 2016 Zeneakadémia // Liszt Academy Concert Centre (1061 Budapest, Liszt Ferenc tér 8.) zeneakademia.hu A szervezők a műsorváltoztatás jogát fenntartják. // The organizer retains the right to modify programmes.

100%-ban újrahasznosított papír // 100% Recycled Paper