176 20160224 otter leaflet

winner

Barokk szoprรกnok // Baroque Sopranos Anne Sofie von Otter & Les Musiciens du Louvre 2016.02.24.

2016. február 24. (szerda) // 24 February 2016 (Wednesday), 19.30 Nagyterem // Grand Hall Barokk szopránok // Baroque Sopranos Anne Sofie von Otter & Les Musiciens du Louvre Georg Philipp Telemann: „Kanári”-kantáta // “Canary” Cantata (TWV 20:37, „Oh weh, mein Canarin ist tot”) Georg Philippe Telemann: Damon – Sinfonia (TWV 21:8) Georg Friedrich Händel: Amadigi di Gaula – Dardano áriája // Aria of Dardano (HWV 11, „Pena tiranna io sento al core”) Georg Friedrich Händel: Semele – Juno áriája // Aria of Juno (HWV 58, „Awake Saturnia – Hence, Iris, hence away”) Georg Philippe Telemann: Tafelmusik III. – B-dúr Ouverture-Suite // Ouverture-Suite in B-flat major (TWV 55:B1) 1. Ouverture 4. Postillons 7. Menuet; Conclusion (TWV 50:10) szünet // intermission Antonio Vivaldi: D-dúr hegedűverseny // Concerto for Violin in D major (RV 212a) 1. Allegro 2. Grave 3. Allegro Antonio Vivaldi: Il Giustino – Anastasio áriája // Aria of Anastasio (RV 717, „Sento in seno ch’in pioggia di lacrime”) Georg Friedrich Händel: B-dúr concerto grosso // Concerto Grosso in B-flat major, op. 3/2 (HWV 313) 1. Vivace 2. Largo 3. Allegro 4. Minuetto 5. Gavotte Georg Friedrich Händel: Rinaldo – Rinaldo áriája // Aria of Rinaldo (HWV 7, „Cara sposa”) Georg Friedrich Händel: Hercules – Dejaneira áriája // Aria of Dejaneira (HWV 60, „Resign thy club and lion’s spoils”) Anne Sofie von OTTER (mezzoszoprán // mezzo-soprano) Les Musiciens du Louvre Koncertmester és szólót játszik // Violin solo and direction: Thibault NOALLY

A koncert után Kóda című pódiumbeszélgetés-sorozatunk keretében Anne Sofie von Otter, Thibault Noally, valamint Belinszky Anna zenetörténész-hallgató és Czinege Ádám várják az érdeklődőket.

Les Musiciens du Louvre 1. hegedű // 1st violin: Thibault NOALLY, Claire SOTTOVIA, Bérénice LAVIGNE, Geneviève STALEY-BOIS, Laurent LAGRESLE 2. hegedű // 2nd violin: Nicolas MAZZOLENI, Paula WAISMAN, Alexandrine CARAVASSILIS, Mario KONAKA, Alexandra DELCROIX VULCAN brácsa // viola: David GLIDDEN, Joël OECHSLIN, Marie-Aude GUYON cselló // cello: Patrick SEPEC, Elisa JOGLAR nagybőgő // double bass: Clotilde GUYON, Gautier BLONDEL fuvola // flute: Jean BRÉGNAC, Andres LOCATELLI oboa // oboes: Jasu MOISIO, Guillaume CUILLER fagott // bassoon: Nicolas ANDRÉ csembaló // harpsichord: Luca OBERTI theorba // theorbo: Marc WOLFF A Les Musiciens du Louvre a Département de l’Isère, a Région Rhône-Alpes és a Francia Kulturális és Kommunikációs Minisztérium (DRAC Rhône-Alpes) anyagi támogatását élvezi. // Les Musiciens du Louvre receive financial support from the Département de l’Isère, the Région Rhône-Alpes, and the French Ministry of Culture and Communication (DRAC Rhône-Alpes).

Sokoldalú, elmélyült és fáradhatatlan – talán ez a három jelző illik a legjobban a nagyszerű svéd mezzoszopránhoz, Anne Sofie von Otterhez, aki 2008 tavaszát követően most újra a Les Musicien du Louvre együttesének társaságában lép a Zeneakadémia pódiu­ mára. A stockholmi születésű művésznő ugyanis a barokktól az avantgárdig jószerint mindent énekel, méghozzá mindent az elkötelezettség legmagasabb szintjén, legyen az Johann Sebastian Bach, Mauricio Kagel, vagy éppen egy ABBA-sláger. Otter nemcsak korunk legnagyobb karmestereivel dolgozik rendszeresen együtt, de nagysikerű lemezeket készített Elvis Costellóval és Brad Mehldauval is, s közreműködött annak a lemeznek a felvételén is, amely Terezín (Theresienstadt) zsidó (művész-) áldozatairól emlékezett meg.

A magyar származású legendás énektanárnő, Rózsa Vera hajdani tanítványa viszonylag későn, 28 esztendősen debütált: 1983-ban, Baselben, Haydn Orlando lovag című operájában.

Alcina, a varázslónő szerepe szerencsét hozott Otter számára, aki két évvel később már a londoni Covent Gardenben, 1987-ben pedig a milánói Scalában énekelt. Az énekesnő társául szegődő varázs 1988-ra a New York-i Metropolitanbe is elröpítette Ottert, aki operai pályafutására jellemző módon itt (is) Cherubino nadrág­ szerepében mutatkozott be a közönség előtt. Ugyanitt 1991-ben már ő konferálhatta a MET Lincoln Center-beli otthonának 25. évfordulóját ünneplő pompás gálát, világsztárok egész sorát beszólítva a Denevér második felvonásába – természetesen Orlovsky herceg elegáns frakkjában. „A nadrágszerep a mezzo­ szopránok végzete” – fogalmazott egy rádióinterjúban, ám Otter ekkor sem panaszkodott e fátumra, hiszen legkedvesebb szerepei, így kiválólag A rózsalovag Octavianja is épp ebbe a csoportba sorolhatók.

A debütálása óta eltelt bő három évtized során Anne Sofie von Otter szinte mindent elért és mindent elénekelt, amit egy

mezzoszoprán elérhet és elénekelhet: Carment, a Kékszakállú Juditját, Monteverdi-, Gluck-, Händel- és Mozart-operák nadrágés szoknyaszerepeit, s éppígy dal- és oratóriuménekesként is számtalanszor bizonyította áldott tehetségét. 2008-ban erről a Zeneakadémia közönsége is meggyőződhetett, amikor Canteloube – feledésből előhívott – Auvergne-i dalait énekelte Marc Minkowski és zenekara kíséretében. „Hál’ istennek, tele vagyok energiával” – nyilatkozta tavaly a hatvanadik életévébe lépő Anne Sophie von Otter, s idei agendáját látva semmi okunk kételkedni e kijelentés őszinteségében. A Theater an der Wien színpadán a Koldusoperát játszotta januárban, a február a dalesteké, a mesterkurzusoké, s természetesen a Les Musicien du Louvre együttesével közös turnéé, s márciusban is minden így megy tovább: Vladimir Jurowskival és Emmanuelle Haïmmal, Szymanowski zenéjével és az Otter számára oly kedves barokk muzsikával.

A Marc Minkowski által 1982-ben megalapított Les Musicien du Louvre nem csupán pazarul képzett és világhódító, de szenve­­délyes és a humorérzéknek is bővében lévő zenekar. Játékuk elevenségét és emelkedettségét legutóbb a 2013-as Tavaszi Fesztiválon élvezhettük, s bár most Minkowski nélkül érkeznek hozzánk, a sokoldalúságban Otterrel versengő együttes produk­ ciójának színvonala így is szavatoltnak tekinthető. Erre garancia a koncertet igazító Thibault Noally személye is: az éppen a zenekar alapításának esztendejében született muzsikus Minkowski keze alatt vált az együttes első hegedűsévé, s immár évek óta irányít olyan koncerteket, melyeken a Les Musicien du Louvre nagy énekesekkel, barokk vagy éppen univerzális specialistákkal (például Cecilia Bartolival) közösen lép fel.

Kor- és kartársak, egymásra hatást gyakorló nagy muzsikusok, mi több, jó ismerősök, s talán egyenesen barátok is: Georg Philipp Telemann (1681–1767) és Georg Friedrich Händel (1685–1759) művei

a legkevésbé sem indokolatlanul szerepelnek egymás társaságában a ma esti koncerten. „Az Ön segítőkészsége és az Ön hírneve nagy hatást gyakorol a szívemre és a lelkemre” – bókolt londoni levelében 1750 karácsonyán Händel az idősebb és nálánál (de éppígy Bachnál is) jóval termékenyebb kontinentális kollégájának. Ugyancsak 1750ben egy ládányi ritka és válogatott virágot is megkísérelt Telemannhoz eljuttatni, merthogy mindketten osztoztak a kertészkedés iránti szenvedelmes érdeklődésben. A két mester kapcsolata ekkor már nagyjából fél évszázados múltra tekinthetett vissza, hiszen a század legelején a Lipcsébe utazó, s ott egyetemi beiratkozásra készülő Telemann kitérőt tett Halle felé, csak hogy megismerkedhessen az ifjú Händellel.

A két komponista közötti megbecsülést jelzi az is, hogy amikor Telemann a hamburgi operaélet irányítójává vált, saját művei mellett Händel több londoni operáját is műsorra tűzte. S ami, úgy lehet, még inkább egyértelmű bizonysága a szakmai nagyrabecsülésnek: Telemann nevezetes Tafelmusik-sorozatából (1733) több mint egy tucat motívum épült be Händel szerzeményeibe.

A hangversenyt Telemann-művek nyitják: elsőként egy művészileg képzett, s a gazdájának sok örömet szerző kanárimadarat elsirató temetési kantáta, a nevezetes „Kanári”-kantáta részlete szólal meg. „Óh jaj, óh jaj, a kanárim halott” – indul (és folytatódik is egyszersmind) a rekviemnek beillő szerzemény 1737 tájáról, amely alkalmasint egy érzékeny lelkű hamburgi madárbolond megrendelésére íródott. Ezt követően az operairodalom, illetve a hangszeres zene képviselői kerülnek sorra a német mester kimeríthetetlenül gazdag életművéből. Telemann a Gänsemarkton működő hamburgi opera irányítójaként 1724-ben elővette és átdol­ gozta azt a saját, német nyelvű vígoperáját, amelyet még lipcsei diákéveiben szerzett: ez volt a Damon, az újmódi szerető, avagy az árkádiai szatír. Ennek a műnek a dallamai után a koncert a komponista talán legambiciózusabb vállalkozásával, a zeneszerzői

tudását reprezentálni hivatott Tafelmusikkal, vagy azonos értékű francia címén Musique de Table-lal folytatódik, amelynek most a harmadik kötetéből állítottak össze egy válogatást a Les Musiciens du Louvre zenészei. A három kötetes gyűjtemény megjelentetése egyébként valódi nemzetközi sikerű kottakiadás volt 1733-ban, s előfizetőinek sorában értelemszerűen ott szerepelt „Mr. Hendel, Docteur en Musique, Londres” is.

A nevezetes londoni „Docteur en Musique”, Mr Händel vokális művészetét számos nagyszerű ária reprezentálja a mai este műsorán. Elsőként egy viszonylag korai, 1715-ből való opera seria, az Amadigi di Gaula részlete jeleníti meg a korabeli zenés színpadok érzelmekkel és varázslattal (a szüzsékben olyannyira kedvelt szerelmi bonyodalmakkal és mágikus fordulatokkal) teli világát. A Pena tiranna kezdetű édesbús ária, amelyben Dardano, a trák herceg – a műfajhoz illően kusza helyzetében – szerelmének reménytelenségéről és szívének fájdalmáról énekel, a mű második felvonásából való. A viszonylag kevéssé ismert jelenet mellett három másik opera-, illetve oratóriumrészlet is bizonyítja Händel alkotói géniuszának és érzelmi ábrázolóerejének nagyságát: a fiatal művész londoni hírnevét megalapozó Rinaldo (1711) áriáinak egyike, a Händel legnépszerűbb alkotásai közé tartozó Cara sposa, illetve az opera és az oratórium műfajának erényeit merészen egyesítő, negyvenes évekbeli két darab egy-egy jelentős pillanata, Juno bosszúszomjas kitörése a Semele második felvonásából (Awake Saturnia – Hence, Iris, hence away, 1743), valamint a félisteni férjére végzetesen rossz inget adó Dejaneira áriája a Herculesből (Resign thy club and lion’s spoils, 1744).

Händel hat concerto grossóból álló op. 3-as sorozata 1734-ben jelent meg, a zenetudomány többségi ítélete szerint egy pénzéhes zenekiadó kompilációjaként, s nem a szerző által összeállított sorozat gyanánt. A sorban ott másodikként szereplő, öttételes B-dúr concerto grossót két tánctétel zárja: egy menüett és egy

gavotte, s az utóbbi felismerhető hasonlóságot mutat Händel egyik koronázási anthemjével (The King Shall Rejoice).

A német-angol komponista instrumentális stílusa – csakúgy, mint vokális zenéje – természetesen igen sokat profitált azokból az élményekből, amelyek a művészt huszonévesen Itáliában érték: Firenzében, Nápolyban, Velencében és Rómában.

Versenyműveinek invenciógazdagsága és szerkezete éppúgy magába olvasztotta az olasz szerzők eredményeit, mint operáinak melodikus nyelvezete. A korszak feltörekvő itáliai tehetségeinek egyik legnevesebbje ekkoriban kétségkívül a velencei pap és zenetanár, Antonio Vivaldi volt, akinek koncertjeiért évtizedeken át zarándokoltak a lagúnák városába Európa hatalmasságai.

Concertóinak fantasztikus eleganciáját és elevenségét a mai programban egy 1712-ből származó D-dúr hegedűverseny képviseli, míg fáradhatatlan operaszerzői tevékenységének és lenyűgöző atmoszférateremtő képességének 1724-ben komponált Il Giustino című operája állít emléket. A műből Anne Sofie von Otter és a Les Musiciens du Louvre együttese az arája, Arianna elvesztését sirató bizánci császár, Anastasio áriáját adja elő, amelynek vonóskísérete az esőként záporozó könnycseppeket jeleníti meg.

Anne Sofie von Otter has been a leading mezzo-soprano since the 1980s, irrespective of whether we are talking about opera, song or oratorio. Her extraordinary musicality, sensitivity, sense of drama, outstanding vocal abilities, flexibility – and indeed her very stage presence – have all made her one of the most sought-after singers of our day. The great-grandchild of a former Swedish prime minister has given unparalleled performances in, primarily, the Baroque repertoire; this time she gives us a taste of this excellence through the music of Telemann, Vivaldi and Händel, reflecting an ever-vigorous creative spirit. Anne Sofie von Otter has regularly worked with conductors of the calibre of William Christie, Claudio Abbado, John Eliot Gardiner and Marc Minkowski, one of the best known French conductors following historically informed performance, who founded the Les Musiciens du Louvre in 1982. This time the conductor will be Thibault Noally, who became the first violinist of the ensemble under the baton of Minkowski, and has conducted the orchestra with such baroque superstars as Cecilia Bartoli.

Barokk szopránok bérlet következő koncertjei // Upcoming Concerts of Baroque Sopranos Series 2016.04.09. | Julia Lezsnyeva & La Voce Strumentale 2016.09.23. | Anna Prohaska & Il Giardino Armonico

Felelős kiadó // Publisher: Dr. VIGH Andrea, a Zeneakadémia rektora // President of the Liszt Academy Főszerkesztő // Editor-in-chief: SZABÓ STEIN Imre Felelős szerkesztő // Managing editor: RÁKAI Zsuzsanna Kiadványmenedzser // Publication manager: KÖNYVES-TÓTH Zsuzsanna Szöveg // Written by LÁSZLÓ Ferenc Layout: ALLISON Advertising Illusztráció // Illustration: KOVÁCS Lehel Megjelenik a Zeneakadémia Kommunikációs Igazgatóságának gondozásában // Commissioned by the Communications Directorate of the Liszt Academy Lapzárta: 2016. február 8. // Finalized: 8 February 2016 Zeneakadémia // Liszt Academy Concert Centre (1061 Budapest, Liszt Ferenc tér 8.) zeneakademia.hu A szervezők a műsorváltoztatás jogát fenntartják. // The organizer retains the right to modify programmes.

100%-ban újrahasznosított papír // 100% Recycled Paper