163 20160116 gabetta leaflet

winner

Kamarazene Nagyteremre // Chamber Music for the Grand Hall Sol Gabetta & Alexei Volodin 2016.01.14.

2016. január 14. (csütörtök) // 14 January 2016 (Thursday), 19.30 Nagyterem // Grand Hall Kamarazene Nagyteremre // Chamber Music for the Grand Hall Sol Gabetta & Alexei Volodin Ludwig van Beethoven: F-dúr cselló-zongoraszonáta // Sonata for Cello and Piano in F major, op. 5/1 1. Adagio sostenuto – Allegro 2. Allegro vivace Ludwig van Beethoven: C-dúr cselló-zongoraszonáta // Sonata for Cello and Piano in C major, op. 102/1 1. Andante – Allegro vivace 2. Adagio – Allegro vivace szünet // intermission Szergej Prokofjev: Adagio a Hamupipőke-szvitből // Cinderella Suite, op. 97bis – Adagio Szergej Prokofjev: C-dúr cselló-zongoraszonáta // Sonata for Cello and Piano in C major, op. 119 1. Andante grave 2. Moderato 3. Allegro, ma non troppo Sol GABETTA (cselló // cello) Alekszej Vologyin// Alexei VOLODIN (zongora // piano) A koncert után Kóda című pódiumbeszélgetés-sorozatunk keretében Sol Gabetta, Alekszej Vologyin és Tóth Endre zenetörténész várja az érdeklődő közönséget.

Az egész gyakran több, mint a részek összege: így van ez a különféle kulturális hatásokkal is, amelyek egy előadóművész életében egymást erősítve rendkívül inspirálóak lehetnek. Az orosz-argentin gyökerekkel és francia útlevéllel rendelkező, Svájcban élő Sol Gabetta kiváló példája annak, hogyan képesek a merőben eltérő kulturális tapasztalatok együttesen a lehető legizgalmasabb formában összeadódni. „A zene mindenkihez szól. Gyerekekhez, felnőttekhez, függetlenül attól, milyen nyelvet beszélnek vagy milyen országból jönnek” – vallja Sol Gabetta, aki számára a zene nemzetközi nyelv, a művek pedig költemények, amelyek egyéni jelentéssel bírnak. A csellista egy korábbi interjúban így fogalmazta meg, mit tart a zenészlét legizgalmasabb velejárójának: „számomra a legnagyobb ajándék, ha zenélhetek, színpadon lehetek, és fel­ fedezhetem a zenében rejlő üzeneteket”.

Bár Sol Gabetta tízévesen aratta első versenygyőzelmét, nemzet­ közi hírnevet 2004-ben szerzett a Crédit Suisse Young Artist Award birtokosaként. Ugyanebben az időben debütált Valerij Gergijevvel és a Bécsi Filharmonikusokkal, és azóta sorra hódítja meg az európai és tengerentúli hangversenytermeket. Rengeteget koncertezik, és mindig különleges figyelmet fordít arra, hogy minden fellépése egyedi élmény legyen: „Nincs azzal semmi baj, ha valakinek sok koncertje van, és sokat keres vele – vallja. – De nagyon kell vigyázni, nehogy az előadás egy idő után önmaga tökéletes másolatává váljon.

Számomra bizonyos szempontból minden koncertnek különböző jelentéssel kell bírnia. Ez persze nem jelenti azt, hogy az embernek ki kellene fordulnia magából, hogy másképp szólaltasson meg darabo­kat. Mindössze arról van szó, hogy meg kell őrizni a kezdeti spontaneitást, és minden művön minden egyes alkalommal úgy kell dolgozni, mintha új anyag lenne.”

A zene üzenetközvetítő képessége fontos szerepet játszik a csellista ma esti kamarapartnere, Alekszej Vologyin művészi felfogásában is, aki egy alkalommal kijelentette: csak olyan műveket tűz műsorára, amelyek valamiképpen megszólítják őt „a dallamon, a harmónián

vagy a struktúrán keresztül”. A különlegesen érzékeny billentéséért és briliáns technikai tudásáért dicsért orosz zongoraművész a zenei közvélemény figyelmét 2003-ban, a zürichi Anda Géza Zongora­ versenyen elért sikerével hívta fel magára. Azóta a legkere­set­tebb szólisták egyikének számít, és a világ legmeghatározóbb zene­ka­rainak partnereként lép pódiumra. Repertoárja kivételesen változatos, Beethoventől Brahmson, Csajkovszkijon és Prokofjeven át Szkrjabinig és Gershwinig terjed. „Megváltozott az életem, mikor gyerekként meghallottam Beethoven szonátáit” – jellemezte egy interjúban Vologyin a bécsi mester alkotásainak rá gyakorolt hatását. Bár Beethoven-szonátákról szólván elsősorban minden bizonnyal a szólózongorára komponált művekre gondolt, vonzalma alighanem bátran kiterjeszthető a kamaraművekre, köztük az olyan, csellóra és zongorára készült alkotásokra is, mint a hangversenyt nyitó F-dúr szonáta, amelynek dedikációja nem jelentéktelenebb személynek, mint II. Frigyes Vilmos porosz királynak szól. Beethoven 1796-ban ugyanis szép sikerrel lépett fel a berlini udvarban. Alighanem erre az alkalomra fejezte be első két cselló-zongoraszonátáját, hogy személyesen mutathassa be őket a gordonkajátékos király tiszteletére, a kor egyik legtehetségesebb csellistájával, Jean-Louis Duport-ral együttműködve. A később op. 5-ös sorszámmal publikált művek közül az F-dúr darab nagyszabású lassú bevezetését két gyorsabb tempójú rész követi, s ez a szerkezet – melyet minden bizonnyal a cselló lírai lehetőségei ösztönöztek – nem fordul elő Beethoven más szonátáiban. Ami azt illeti, a közel két évtizeddel később, már Beethoven kései alkotói korszakának termékeként született C-dúr szonáta csakugyan egészen más világot képvisel.

Transzcendens spiritualitás szövi át, mely hihetetlenül koncentrált formában (kétütemes nyitófrázisából voltaképpen az egész darab levezethető), tömör gesztusokkal fejezi ki a zene lényegi momentumait.

Míg a koncert első felét Beethoven uralja, a másodikat Prokofjev művészetének szentelik az előadók, akik elsőként egy, a keletkezési körülményekhez képest már-már meghökkentően békebeli alkotást szólaltatnak meg az orosz zeneszerző életművéből: a Hamupipőkebalettből készített szvit tizedik, Adagio tételét, Hamupipőke és a Herceg duettjét. Jóllehet a népszerű művet Prokofjev a második világháború évei alatt komponálta, ez a tény a legkevésbé sem hagyott nyomot a balettre jellemző kiegyensúlyozott melodikus invención. A Hamupipőkénél jóval kevésbé idilli viszont az 1949-ben írt C-dúr szonátához kapcsolódó történet, amely hű lenyomata Prokofjev zsdanovi kultúrpolitikától elszenvedett hányattatásainak.

A zeneszerzőt ugyanis túlzottan kozmopolitának és formalistának bélyegezte a korabeli politikai akarat, így hiába komponált új dara­ bokat, sosem tudhatta, hogy azok valaha is megszólalhatnak-e a nyilvánosság előtt. A C-dúr szonátát is csak többszöri ellenőrzést követően ítélte előadhatónak a hatalom, ami annak ellenére is rendkívül méltatlan lehetett az alkotó számára, hogy az előadók személyében végül, mintegy kárpótlásként, kongeniális zenészekre talált. A művet ugyanis a csellójáték 20. századi történetében etalon­nak számító Msztyiszlav Rosztropovics mellett a legendás Szvjatoszlav Richter mutatta be, aki úgy vélte, Prokofjev kései műveivel „új magasságokba emelkedett, talán a lehető legnagyobb magasságokba”.

Two superb musicians take to the stage of the Liszt Academy’s Grand Hall and introduce us to the marvels of chamber music through classical and lesser-known works. Both artists drew attention to themselves at a remarkably early age, exploding onto the international scene as winners of top competitions. Sol Gabetta, who was born in Argentina but is of Russian-French descent, lives in Switzerland and directs her own festival there. Now a world star, she found fame at the age of ten, when she won her first competition.

She then received a special prize at the Moscow Tchaikovsky Competition and the ARD competition in Munich. In her twenties she was playing with the Vienna Philharmonic at the Lucerne Festival under the baton of Valery Gergiev, and she made recordings with pianist Hélène Grimaud and the Munich Philharmonic Orchestra, which was conducted by the legendary Lorin Maazel.

Sol Gabetta’s partner for the recital is Alexei Volodin, who is very familiar to Budapest audiences. His career took off in 2003 when he won the Anda Géza Piano Competition in Zürich.

A Kamarazene Nagyteremre bérlet következő koncertjei // Upcoming Concerts of Chamber Music for the Grand Hall series 2016.05.11. | 19.30 Joshua Bell & Sam Haywood 2016.05.31. | 19.30 Baráti Kristóf & Richard Goode 2016.11.30. | 19.30 Bársony Péter, Frankl Péter & Komlósi Ildikó

Ingyenes heti magazin

zeneszeretőknek is

Felelős kiadó // Publisher: Dr. VIGH Andrea, a Zeneakadémia rektora // President of the Liszt Academy Főszerkesztő // Editor-in-chief: SZABÓ STEIN Imre Felelős szerkesztő // Managing editor: RÁKAI Zsuzsanna Kiadványmenedzser // Publication manager: KÖNYVES-TÓTH Zsuzsanna Szöveg // Written by: BELINSZKY Anna Layout: ALLISON Advertising Illusztráció // Illustration: KOVÁCS Lehel Megjelenik a Zeneakadémia Kommunikációs Igazgatóságának gondozásában // Commissioned by the Communications Directorate of the Liszt Academy Lapzárta: 2016. január 4. // Finalized: 4 January 2016 Zeneakadémia // Liszt Academy Concert Centre (1061 Budapest, Liszt Ferenc tér 8.) zeneakademia.hu A szervezők a műsorváltoztatás jogát fenntartják. // The organizer retains the right to modify programmes.

100%-ban újrahasznosított papír // 100% Recycled Paper