154 20151209 Liszt Academy Macujev leaflet

winner

Zenekar a központban // Orchestra in the Centre Gyenyisz Macujev és a Bécs-Berlin Kamarazenekar // Denis Matsuev & Chamber Orchestra Vienna-Berlin 2015.12.09.

2015. december 9. (szerda) // 9 December 2015 (Wednesday) 19.30 Nagyterem // Grand Hall Zenekar a központban // Orchestra in the Centre Gyenyisz Macujev és a Bécs-Berlin Kamarazenekar // Denis Matsuev & Chamber Orchestra Vienna-Berlin Wolfgang Amadeus Mozart: G-dúr szerenád // Serenade in G major (K. 525, „Egy kis éji zene” // “Eine kleine Nachtmusik”) 1. Allegro 2. Romanze. Andante 3. Menuetto. Allegretto 4. Rondo. Allegro Dmitrij Sosztakovics: I. (c-moll) zongoraverseny // Piano Concerto No. 1 in C minor, op. 35 1. Allegro moderato 2. Lento 3. Moderato 4. Allegro brio szünet // intermission Pjotr Csajkovszkij: C-dúr vonósszerenád // Serenade for Strings in C major, op. 48 1. Pezzo in forma di sonatina 2. Valse 3. Elegia 4. Finale (Tema russo) Gyenisz MACUJEV // Denis MATSUEV (zongora // piano) TARKÖVI Gábor (trombita // trumpet) Bécs-Berlin Kamarazenekar // Chamber Orchestra Vienna-Berlin: Rainer HONECK, Daniel FROSCHAUER, Milan SETENA, Dorian XHOXHI, Luiz Felipe COLEHO (1. hegedű // 1st violin); Thomas TIMM, Romano TOMMASINI, Michal KOSTKA, Marian LESKO (2. hegedű // 2nd violin) Amihai GROSZ, Tobias LEA, Wolfgang TALIRZ, Innokenti GRABKO (brácsa // viola); Olaf MANINGER, Robert NAGY, Raphael FLIEDER (cselló // cello); Herbert MAYR (nagybőgő // double bass)

Ha létezik könnyűzene, akkor az ezen kategórián kívül eső művek vajon nehezek, netán komolyak? Bár pusztán a fogalmak alapján erre is következtethetnénk, mindenki tisztában van vele, hogy ez a kérdés nem ilyen egyszerű. Ahogy a könnyűzenén belül is számtalan példát találunk olyan művekre, amelyek lényegét csak elmélyült zenehallgatás, értő odafigyelés árán hallhatjuk meg, úgy léteznek olyan klasszikus darabok, amelyek a maguk korában leginkább szórakoztatás céljából íródtak.

Mozart Egy kis éji zenéje talán a legszebb példa erre: egyike azon kevés műnek, amely ma is hasonló funkciót képes betölteni, mint saját korában. Keletkezésének körülményei nem tisztázottak, de feltételezhető, hogy Mozart – többi szerenád-jellegű darabjához hasonlóan – ezt is egy konkrét alkalomra írta 1787-ben. Bár a kompo­zíció mind a négy tétele a klasszikus formatan tökéletes példája lehetne, Mozart jellemző módon valamennyit humorosmeglepő fordulatokkal, egyszerű, mégis jellegzetes fogalmazásmóddal gazdagította (ilyenek az első tétel nem várt témabetoldásai, dinamikai és hangnemváltásai, vagy a szintén nagyon népszerű második tétel, a Romanze naiv és félszeg színpadi figurákra emlékez­tető dallamossága).

Sosztakovics I. zongoraversenyének célja szintén a szórakoztatás, bár a mű groteszk humora mögött több rejtett tartalom lakozik, mint amit szavakkal megfogalmazhatott volna a zeneszerző 1933-ban. A huszonhét éves zongorista-komponista akkorra már megtapasztalhatta a kommunista rezsim támogatását és fenyegetését is: diplomamunkaként írt I. szimfóniájának ígéretes indulása után legelső szatirikus operáját, a Gogol novelláját feldolgozó Az orr című művet burzsoá dekadenciával vádolták.

Könnyed hangvételű zongoraversenyével sikerült lecsitítania a kedélyeket; ez az állapot egészen 1936-ig el is tartott, ekkor azonban a már két évvel korábban nagy sikerrel bemutatott Kisvárosi Lady Macbeth című operája ellen újabb hadjárat indult.

Ami a zongoraversenyt illeti, a zeneszerző nyilatkozata saját művével kapcsolatban óvatos volt, s talán csak az utókor számára rejt némi cinizmust: „Én egy szovjet zeneszerző vagyok. A mi korunk, ahogy én látom, egy hősi kor, bátor és örömteli – jelentette ki. – Ezt szerettem volna zongoraversenyemmel is közvetíteni. Az már a közönség és a kritikusok dolga, hogy eldöntsék, jól teljesítettem-e.”

A trombitaversenynek indult, időközben zongora-trombita kettősversennyé, majd szólisztikus trombitaszólammal ellátott zongora­ versennyé átalakult mű már a legelején megtréfálja hallgatóságát: egy lefelé gördülő C-dúr skála után – amely rossz hangon, deszen torpan meg – Beethoven Apassionata-szonátájának kísértete bukkan fel. A rendkívül szellemes Allegretto után vágyakozással teli tétel következik, majd a finálé bevezetőjeként is felfogható harmadik tétel szinte cirkuszi forgatagba torkollik, amelyben könnyűzenei, sőt Sosztakovics által jazzesnek tartott elemeket is felfedezhetünk.

Csajkovszkij egy kiadójának írt levelében így jellemezte Vonósszerenádját: „Kellemetlen meglepetés vár Reád. Véletlenül szerenádot írtam vonószenekarra négy tételben, s holnapután küldöm el Neked a partitúrát és a négykezes zongoraátiratot. […]

Rettenetesen kedvelem, és amilyen gyorsan csak lehet, szeretném közreadni.” A komponista szeme előtt bevallottan a mozarti klasszicizmus lebegett alkotás közben (mecénásának említi, hogy „az első tétel hódolat Mozart emlékének, szándékos utánzása művészetének”), s a darab ekképpen összehasonlítást is kínál a műsort nyitó kompozícióval: látni engedi, hogyan értelmezte az orosz szerző Mozart zenéjét, s miként fűszerezte sajátosan keleteurópai elemekkel saját szerenádját. A szonatinaszerű első tétel a szerző szavaival élve „játék a zenei hangokkal”, az ezt követő keringő pedig csodálatos példája a Csajkovszkij-balettekből jól ismert, ezúttal kissé népies hangvételű tánczenéknek. Az Elégia nagy valószínűséggel Nyikolaj Rubinstein, a zeneszerző egyik közeli zenész-barátjának emlékét idézi fel; a valaha született

leggyönyörűbb opuszok sorába illeszkedő tétel középső, pizzicato kísérettel ellátott dallama a szerenádot gitárkíséretes dalként értelmezi. A zárótételben Csajkovszkij három ismert orosz népdalt használt fel, amelyeket bravúrosan kombinált egymással.

A CNN 2015 márciusában kiadott egy listát a világ tíz legjobb zenekaráról, amelynek első helyén a Berlini, a másodikon pedig a Bécsi Filharmonikusok állnak. Az előbbi jelenlegi karmestere, Sir Simon Rattle kívánsága ötvenedik születésnapjára az volt, hogy egyszerre vezényelhesse a két zenekart. A kísérlet olyan jól sikerült, hogy nem sokkal később létrejött a Bécs-Berlin Kamarazenekar.

A két szerenád közt Sosztakovics művével lép színpadra a világ­ hírű orosz zongoraiskola egyik legkiválóbb képviselője, Gyenisz Macujev. A Szibériából származó művész a világ talán leghíresebb zenei versenye, a Csajkovszkij-verseny győzteseként vonta magára az impresszáriók figyelmét: azóta szinte az összes nagy koncert­ terembe meghívtást kapott már a New York-i Carnegie Halltól az amszterdami Concertgebouw-ig. Az est trombita szólistája a Berlini Filharmonikusok első trombitása, Tarkövi Gábor, aki többek közt Kurtág György és Hans Gansch kezei alatt nevelkedett, s olyan karmesterekkel dolgozott együtt, mint Sir Simon Rattle, Bernard Haitink, Lorin Maazel, vagy Zubin Mehta.

Denis Matsuev, an artist frequently celebrated by Hungarian audiences, takes to the stage of the Liszt Academy as an experi­ enced exponent of the distinguished Russian school of piano.

Many critics consider the virtuoso artist carries on the tradition of Gilels, Richter and Horowitz. For this performance he captivates us with a special Shostakovich work originally composed as a trumpet concerto. Matsuev (40) started on his conquest of the foremost concert venues around the world from a town in Siberia, winning the prestigious International Tchaikovsky Competition in Moscow (1998), organized every fourth year. He is welcomed as a regular guest performer at many places including New York’s Carnegie Hall, the Amsterdam Concertgebouw and the Musikverein in Vienna. For this concert we hear him with an ensemble of remarkable quality and composition formed from the musicians of the Vienna Philharmonics and Berlin Philharmonics, two of the world’s best orchestras, in a beautiful and exciting programme bookended by the two most recognized string orchestral serenades. His partner is Gábor Tarkövi, solo trumpet player of the Berlin Philharmonics, in Shostakovich’s scintillating concerto.

A Zenekar a központban bérlet következő koncertjei // Upcoming Concerts of Orchestra of the Centre Series 2016.01.21. | 19.30 Maria João Pires & Deutsche Kammerphilharmonie Bremen 2016.03.31. | 19.30 Frank Peter Zimmermann & Gustav Mahler Jugendorchester 2016.05.26. | 19.30 Gautier Capuçon & Orchestre National du Capitole de Toulouse

Ingyenes heti magazin

zeneszeretőknek is

Felelős kiadó // Publisher: Dr. VIGH Andrea, a Zeneakadémia rektora // President of the Liszt Academy Főszerkesztő // Editor-in-chief: SZABÓ STEIN Imre Felelős szerkesztő // Managing editor: RÁKAI Zsuzsanna Szöveg // Written by: KÖNYVES-TÓTH Zsuzsanna Layout: ALLISON Advertising Illusztráció // Illustration: KOVÁCS Lehel Megjelenik a Zeneakadémia Kommunikációs Igazgatóságának gondozásában // Commissioned by the Communications Directorate of the Liszt Academy Lapzárta: 2015. november 13. // Finalized: 13 November 2015 Zeneakadémia // Liszt Academy Concert Centre (1061 Budapest, Liszt Ferenc tér 8.) zeneakademia.hu A szervezők a műsorváltoztatás jogát fenntartják. // The organizer retains the right to modify programmes.

100%-ban újrahasznosított papír // 100% Recycled Paper