Ifipavilon - 2019. március

„Nekem Kolozsvár a stabil pont” Borzási Sarolta januárban elvállalta az RMDSZ kolozsvári szervezetének civil és oktatási ügyekért felelős alelnöki pozícióját. De nem ez az első alkalom, hogy találkozunk a nevével. A Kolozsvár 2015 Európa Ifjúsági Fővárosa projektben ő felelt a magyar ügyekért. Azt követően Amerikában szerzett szakmai tapasztalatot, majd hazaköltözött, és most már két éve a GEN-nél egy amerikai csapattal dolgozik kolozsvári otthonából. Projektmenedzserként világszinten foglalkozik vállalkozói közösségek fejlesztésével. Szabadidejében a VIBE Fesztivál nyári egyetemének, a VIBE Kolinak a koordinátori feladatai látja el, és a kolozsvári Magyar Ifjúsági Központ létrehozásában is nagy szerepe van. Interjúnkban arról beszélgettünk, mit élt meg sikerként, és miért vállal szerepet különböző szervezetekben.

– Miről fog szólni a munkád az RMDSZ kolozsvári szervezetének alelnökeként?

– Korábbi teendőim valamen�nyi alapot biztosítottak a civil és

11 | 2019. március

oktatási ügyekért felelős alelnöki szerepre, hiszen középiskolásként a MAKOSZ-nál (Romániai Magyar Középiskolások Szövetsége – szerk. megj.), egyetemi éveim alatt pedig a

Kolozsvári Magyar Diákszövetségnél már tapasztalatot szereztem a tanügy és érdekképviselet területén. A Kolozsvár 2015-ös projekt pedig a civil közösségi háló építése-fejlesztése szempontjából volt jelentős. Úgy látom, egy friss energiát tudok behozni a kolozsvári szervezetnél azáltal, hogy az elmúlt időszakban sokfelé megfordultam nemzetközileg is, és inkább ezt a friss energiát igyekszem arra felhasználni, hogy az RMDSZ erőforrásait és a közösségi vezetők közötti kapcsolatot erősítsem. Az előző tapasztalataim is segítségemre lesznek ebben a munkában, és olyan közösség áll a hátam mögött, amit fontos is becsatornázni a szervezetbe, könnyíteni a kommunikációt, erősíteni a kapcsolatot.

Utazásaim, külföldi munkáim során azt láttam, hogy a személyes és bizalmon alapuló kapcsolat sokat számít a közösségépítésben, ami szerintem a magyar közösségen belül is előnyünkre válna. A folyamatos kommunikáció által már sok minden szépen kialakulhat, hiszen majdnem bármely témát vesszük – legyen az akár oktatási, önkormányzati vagy például gazdasági hálózattal kapcsolatos –, a közösségben rengeteg tudás van. A szerepem is inkább a szervezésben látom. Ezt a tapaszta-

latot produktív módon érdemes becsatornázni, megosztani.

– Mik azok az értékek, amiket szem előtt tartasz a munkádban?

– Szakmai siker szempontjából a szakirodalom már sok mindent felsorolt, egyik legjobb olvasmány a témában Barabási László A képlet című könyve, mert rengeteg kézzel fogható tanácsot ad abban, hogy mire fontos figyelni, miben lehet gondolkodni. Személyes életben kicsit más szempontok érvényesülnek, és ami nálam például minden döntésben meghatározó, az az alkotási vágy, hogy tudok-e valami maradandót teremteni és hagyni magam után. Nekem az az igazi siker, ha valamit alkothatok, ez jelenik meg a VIBE Koli szervezésében, a Magyar Ifjúsági Központban, és ezt szeretném megcélozni az RMDSZ kolozsvári szervezetében is. A magyar kultúra központi része az értékrendszeremnek, ezért igyekszem minden tudásom és tapasztalatom a közösség szolgálatába állítani, és bárhová megyek, mindig igyekszem megtalálni a magyar közösség által hagyott nyomokat, amik fellelhetők a világ bármely pontján. Ezen kí-

Borzási Sarolta Novák Katalin államtitkárral találkozik, akit tavaly Kolozsvári Cimbora Díjjal jutalmazott a Magyar Ifjúsági Központ. vül a szabadságra való vágy a másik meghatározó pont, ami látványosan abban tűnik ki, hogy nagyon szeretek utazni, a munkámban is sokat utazom. De a szabadság iránti vágyam igazi mélysége a projektjeimben látszik meg. Az a cél, hogy minél inkább olyan tudással vagy készségekkel lássuk el az érintetteket, ami erősebbé és szabadabbá teszi őket, ami által felelősebb, tájékozottabb és szabadabb döntéseket tudnak hozni.

Egyszerű köszönet helyett

A Magyar Ifjúsági Központ kolozsvári civil és ifjúsági szervezetek szakmai fejlődését segíti elő, hálózatot épít, tudásközpontként szolgál, ezzel intézményesítve a tehetséggondozási és közösségszervezési tevékenységét. A két éve alapított Kolozsvári Cimbora Díjjal a szervezet azoknak a személyeknek a támogatását ismeri el, akik segítették a kolozsvári magyar fiatalok fejlődését.

Ez nem egy hagyományos díj, nem egy életműnek szól. De több mint egy egyszerű köszönet. „Ez a gesztus egy elismerés azért a törődésért és támogatásért, amit az ifjúsági közösségünk kapott a díjazottól” – tartja Borzási Sarolta. Az elmúlt két évben Makkai Júlia Anna, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem kommunikációs felelőse, Tudor Ogner a Kolozsvári Ifjúsági Szövetség elnöke, Dr. Soós Anna, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem rektorhelyettese, Novák Katalin, Magyarország család- és ifjúságügyért felelős államtitkára, Vetési Imola, a KMDSZ és az Igen, tessék! egykori gazdasági vezetője, Mile Lajos, Magyarország kolozsvári főkonzulja és a Mathias Corvinus Collegium részesült az elismerésben.

– Utaltál arra, hogy életed központi eleme az utazás. Van-e olyan rituálé, amivel felkészülsz, olyan tárgy, amit mindig magaddal viszel?

– Az útlevelem, anélkül soha nem indulok el, mert nem lehet tudni, hol fogok kikötni. Kicsit úgy is állok hozzá, hogy megvannak azok az eszközök, amiket mindig magammal viszek – telefon, útlevél, bankkártya –, és ezekkel már feltalálom magam bárhol. Pont ez döbbentett rá, hogy amire szükségünk van, az igazából ott van a fejünkben, bennünk. Lehet, hogy ez közhelynek tűnik, de az tevődik most már fel, hogy minden tárgy pótolható.

A tudás, az értékek, bennünk vannak, a nyelvek, amiket beszélünk, és a tapasztalatok, amiket szereztünk, tesznek minket azzá, akik vagyunk. Ha magunkkal visszük a kíváncsiságunk, a tenni akarásunk és az igényességünk, bárhol előre tudunk mozdulni. Kérdezted, hogy van-e rituálém az utazás előtt. Inkább van jelentősége a hazaérkezésnek, a megérkezésnek, hiszen mindig úton vagyok, ha a főtérre vagy épp egy másik kontinensre megyek is. Hazaérkezve pedig megpihenek, megérkezek.

– Mi hoz haza újra és újra?

– Az otthonérzés, a helyek, amik igazán érzelmeket és emlékeket idéznek fel, az emberek, akiket szeretek, a barátok, a biztonság.

Nekem Kolozsvár a stabil pont az életemben. A pont, ahová az ember mindig visszatér, ha elfáradt, és kell egy kis nyugi és stabilitás. Kolozsvár az a hely, ahová hazajövök.

Gödri Csilla

Igen, tessék! magazin | 12

KWork Q&A: a lehetőségek előszobája Nem elég egy jó ötlet ahhoz, hogy sikeres vállalkozóvá váljunk, állítják a szakértők. Sokszor még a tapasztalat sem garantál semmit. A KWork Q&A előadóitól megtudtuk: különböző szakterületeken szerzett tudásturmix kell egy vállalkozás eredményes működtetéshez.

A

z elmúlt években rengeteg olyan pályázati kiírás jelent meg Romániában, amely a gazdasági szektorban tevékenykedő fiataloknak szólt, ezért Kolozsváron is megugrott a frissen induló vállalkozások száma.

Ezek egy része a pályázati összeg elköltése után csődbe ment, a tulajdonosok sokat bezártak a nagy reményekkel induló cégek közül. Az Igen, tessék! Egyesület, a Magyar Ifjúsági Központ és a PONT csoport közös projektjeként megvalósuló KWork Q&A előadás-sorozatot épp azoknak a fiatal vállalkozóknak és a vállalkozás lehetőségén gondolkodóknak szánta, akik cégalapításon törik a fejüket. „Ez egy előszoba, amely a legégetőbb problémákra nyújt megoldást. Egy olyan előadássorozat, amely alapot teremt a vállalkozónak a továbbfejlődésre is, nem csak az elindulásra” – mondta el lapunknak Talpas Botond, az Igen, tessék!

Egyesület elnöke. A sorozathoz a Magyar Ifjúsági Központ nyújt hely-

színt és részt vevő fiatalokat toboroz, az előadókat pedig az Igen, tessék!

Egyesület a kiterjedt kolozsvári céges partnerhálózatán keresztül hozza be a projektbe. KWork Q&A elmúlt szezonjában a cégalapítás legalapvetőbb kérdéseiről volt szó: pályázatírásról, könyvelésről vagy éppen marketingről és reklámfogásokról. Talpas Botond szerint a legnagyobb érdeklődés azok iránt a kérdéskörök iránt volt, amelyek egy külön szaktudást igényelnek, és nem elég, ha csak felszínesen utánaolvasunk a kérdésnek.

Hogyan kell bejegyezni egy céget?

Milyen vállalattípus a legmegfelelőbb egy ötlet kivitelezéséhez? Milyen típusengedélyek kellenek a cégalapításhoz? Mekkora tőkével kell rendelkezni induláskor? Ezek mind olyan kérdések, amelyekkel bármely vállalkozni kívánó szembesül. „Próbálunk életszerű helyzeteket bemutatni akár negatív tapasztalatok ismertetésével” – fogalmazott Talpas Botond.

Az előadássorozatnak a K+ közösségi tér ad otthont, a részvétel regisztrációhoz kötött, de ez nem tántorított eddig vissza senkit, sőt olyan alkalmak is voltak, mint például a cégalapítási gyorstalpaló, amikor meg kellett ismételni az előadást a túljelentkezés miatt. A KWork Q&A egyik érdekessége, hogy a résztvevők előre beküldhetik kérdéseiket, az előadó így a kész válaszokkal érkezik az eseményre. Rendszerint nagyon különböző területeken jártas résztvevők érkeznek az előadásokra, sok olyan kérdést is feltesznek, ami a többieknek nem feltétlenül hasznos.

Ennek a fajta csoportmunkának viszont az az előnye, hogy a résztvevők szembesülnek mások nehézségeivel és azzal, ahogyan ők próbálják megoldani a gondjaikat. A szervezők szerint ebből sokat lehet tanulni, függetlenül attól, hogy épp kezdő üzletvezető vagy tapasztaltabb cégtulajdonos ült be a workshopra. Az ilyen információk friss löketet adnak a résztvevőknek. Az előadásokon rendszerint szakosodási, továbbképzési lehetőségekről is szó esik, mert sokan egy-egy sajátos, az üzleti életet érintő részterülettel kapcsolatban szeretnének többet megtudni.

Kristály bea fotó: mureşan Dávid

A KWork Q&A pályázatokról szóló kerekasztalbeszélgetésének megnyitóján 13 | 2019. március

Generációk a nemzeti ünnepről Az alábbi összeállításban annak jártunk utána, mit gondol a kolozsvári középiskolás és mit a szép korú a március 15-ei megemlékezésről és a felvonulásról.

Fazekas Gergő (17) „Tavaly a KMDT szervezett egy 1848-as megemlékezést, és hogy őszinte legyek, ez volt az első alkalom, hogy kint voltam, és másokkal együtt ünnepeltem. Eléggé szégyellem, de eddig nem igazán vettem ilyesmin részt. Valójában csak akkor éreztem igazán, hogy mekkora súlya van az egész megemlékezésnek meg a nemzeti ünnepnek, amikor átéltem ezt. Úgy gondolom, hogy az elkövetkezendőkben hasonlóképpen fogom ünnepelni ezt a napot.”

Szász Mátyás (22) „Március 15. számomra a szabadság eszményét testesíti meg, emlékeztet arra, hogy mindig van választási jogunk, jogunk másképp dönteni. Úgy érzem, az 1848-as forradalom-

ra való emlékezés kezdett megkopni, főleg a fiatalok, a mi körünkben.

Kis- és középiskolás koromban kokárdát tűztünk, ünnepségre mentünk, koszorúztunk az osztállyal, de az a pár év alatt, amit Kolozsváron töltöttem, kicsit feledésbe merült a március 15., nemcsak nálam, de barátaim, ismerőseim köreiben is. Nem mondanám, hogy elfelejtettük, egyszerűen csak jelentőségét vesztette az egyetemi mindennapokban, pedig tudom, hogy fontos, amit számunkra képvisel ez a nap: a szabadság, a jobb világ eszméje.”

Rácz Levente Zoltán (52) „Március 15. az egyik »legdinamikusabb« nemzeti ünnepünk, amely reménységre, optimizmusra ad lehetőséget. Nem valami vereségről, veszteségről, mártíromságról, csapásról szól. Jelenti az örök tavaszi várakozást, vágyakozást, a nyár reménységét. A ‘90-es években Nagyenyeden éltem, a helyi RMDSZ-szel előbb zárt helyiségben ünnepeltünk, aztán egyszer csak többet is mertünk, megszerveztük a vártemplomban és a

13 éve szervez megemlékezést a KMDT Március 15-e alkalmával a Kolozs Megyei Magyar Diáktanács (KMDT) önkéntesei minden évben zenés-verses megemlékezéssel ünnepelnek a Mátyás szülőháza előtt, idén 17 órától. Az esemény különlegessége, hogy önállóan tervezik meg a műsort, és az összes kolozsvári középiskolából érkeznek önkéntesek. Ez egy nagyszerű élmény a fiataloknak, hisz nemcsak szemlélődőként vesznek részt, hanem a tervezéstől kezdve hetekig a szervezéssel, technikai és művészeti háttérrel, népszerűsítéssel és támogatók szerzésével is foglalkoznak. Erős közösségszervező hatással van ez a fiatalokra, akik diáktársaiknak és a kolozsváriaknak egy fiatalos műsort ajánlanak. Ezzel hangsúlyosan kiveszik a részüket a kolozsvári magyar ünneplésből, és egy érdekes színfoltjai az 1848-49-es forradalom és szabadságharc megemlékezésének.

vár udvarán. A Széchenyi István-emléktáblánál mondtunk ünnepi beszédeket, koszorúztunk, emlékeztünk, Kossuth-nótát énekeltünk, s meghívtuk oda a város és a megye vezetőit is. Mindenkinek kokárdát osztogattunk, s a nyilvános téren, az utcán is mertük viselni azt. Felemelő érzés volt! Manapság itt, Kolozsváron a Szent Mihály templomban veszek részt az ünnepi megemlékezésen, majd a Biasini-szállónál történő koszorúzásnál.”

László Anikó (75) „Fiatal koromban március 15-öt inkább gyásznapnak neveztük. Akkor még nem tudtunk nyilvánosan ünnepelni, szomorkodtunk, sírtunk, így emlékeztünk ezekre a bátor ifjakra, akik mertek tenni a szabadságért.

Funar idejében azért már kitűztük a kokárdát, és elmentünk a Szent Mihály-templomba az ökumenikus istentiszteletre. Öröm volt végre látni a piros-fehér-zöld zászlót, és koszorúzni. Nagy dolog, amit most a fiatalok tesznek. Most rajtuk, rajtatok a sor ünnepelni. Ugyanakkor fontos lenne megismertetni a románokkal is ezt a számunkra nagyon is meghatározó ünnepet, hogy ők is értsék a jelentőségét. De ezt csak sok türelemmel, szeretettel és hittel lehet.”

Igen, tessék! magazin | 14