Ünnep a habcsók-műhelyben

vizitkártya

Ünnep a habcsókműhelyben

Karácsonyi nosztalgiázás a két barátnô közös mûhelyében, ahol még a semmibôl is csuda dolgok születnek: gyöngyös párnák, esküvôi csipkeruhák, örök barátságok, közös értékrendek.

Szöveg: Böjtös Kinga | Fotó: Script Stúdió

2

73

E

gy lehasznált várpalotai lakásból meseszép lakásműhelyt varázsolt Éva és Dia, akiknek már találkozásuk is egyszerre rendhagyó és magától értetődő. Csakúgy, mint az az óriási érdeklődés, amely rövid idő alatt egy összetartó közösséget kovácsolt ízléses kézimunkáik és őszinte gondolataik köré. Találkozásról, közös műhelyükről, új terveikről kérdeztem őket a ma már csak emlékeikben élő, de sorsukat nagyban meghatározó enteriőrben.

A történetet Jersey Diana kezdi, akinek egyedi ruháit látva mindenki kedvet kap az esküvőhöz, még akár sokadszorra is. De a varrás mellett utazási élményeivel teli gasztroblogja sem mindennapi.

– Gyermekkorom óta alkotok folyamatosan, akkor tanultam horgolni, kötni és varrni is. Kezdetben a babáimnak készítettem ruhácskákat, masnival, gyöngyökkel, gombokkal. 18 éve tervezek menyasszonyi ruhákat, és amit a varrónők megvalósítanak, azt én díszítem, gyöngyözöm, hímezem, csipkézem tovább. Otthon alkotok, így mindig a család közelében voltam és végigkövethettem három gyermekem felcseperedését, még a külföldi éveink alatt is. Mindig volt műhelyem, hiszen a menyasszonyiruha-alkotáshoz nagy tér szükséges. Amikor épp kinőttem az akkorit, szívesen vállaltam Évivel az

74

összeköltözést. Régóta figyeltem az alkotásait, csodáltam a munkáit.

Rengeteg közös érdeklődési körünk és témánk van, ezért szívesen tartózkodunk és alkotunk egymás társaságában. Az új műhelylakásban minden saját munka, a falat a gyerekeim és az ő barátaik festették, a bútorokat mi magunk. Nekem az inspirációt a saját belső világom adta, mindent úgy alakítottam, ahogy a képzeletem formálta.

Mindketten nyitott és vendégszerető emberek vagyunk, és „a hasonló a hasonlót vonzza” alapján a mi stílusunkat kedvelő emberek szívesen jöttek el hozzánk. Persze nem hanyagolhatjuk el az internet, a közösségi média adta lehetőségeket sem, hiszen rengeteg kedves ismerőst, barátot kaptunk ezáltal. A közös ötletelés mellett az én dédelgetett álmom, hogy a vintage stílusú menyasszonyi ruháimmal, a meseszép fátylaimmal és fejdíszeimmel egy különleges kölcsönzőszalont nyithassak. Én ennek lehetőségét kérem a karácsonyi angyaloktól.

Innentől Bardócz Évi veszi át a szót, aki két kisgyerek mellett művészi időbeosztással gyűjti tárgyait, gyártja kézimunkáit, írja és fotózza posztjait, miközben lakberendez és naponta kommunikál rajongóival.

75

– Amikor megtaláltuk a műhelylakást, olyan volt, mint egy időutazás, mintha 50 éve senki nem lépett volna be ebbe a lepukkant lakásba.

- Egyikünknek sem volt kerete arra, hogy különösebben alaposan felújítsuk, ráadásul albérletről volt szó, így ezt nem is nagyon tehettük volna meg. Dolgoztunk hát azzal, amink volt, a lelkesedésünk és a kreativitásunk. Átalakítottunk, átfestettünk bútorokat, varrtunk kiegészítőket, próbáltunk mindent a saját ízlésünk szerint alakítani a lehetőségekhez képest. Talán az volt a siker egyik titka, hogy azt látták, akik ellátogattak hozzánk, hogy szívvel-lélekkel, rengeteg munkával készült el ez a hely, és tulajdonképpen bárki számára elérhető az a cél, hogy olyan környezetben éljen, amilyenben szeretne. A kommunikációnk sikere talán abban rejlik, hogy nincsenek titkaink, mindenkivel megosztunk mindent, tapasztalatot, lelőhelyet, technikát, mindent; ezáltal sokan úgy érzik, hogy már-már barátok vagyunk, hiszen nyitott könyv az életünk a követőink előtt. Bárki elérheti, amit mi, nem kell hozzá nagy vagyon vagy különösebben sok idő sem, hiszen mi vagyunk rá az élő bizonyíték, hogy a semmiből is lehet várat építeni.

Furcsa, de Dianával végül is saját férjem, az esküvői ruhám, sőt a szívem alatt hordott első gyermekem hozott össze. Hamar kiderült,

76

hogy teljesen rokon lelkek vagyunk. Az ízlésünk és a stílusunk nagyon hasonló, mindketten megszállottan szeretjük a piacot és a turkálókat. Elképesztő kreatívnak tartom, nagyon inspiráló volt vele dolgozni. Most, hogy átmenetileg távolabbra kerülünk egymástól, még jobban figyeljük és támogatjuk egymást, mert tudjuk, hogy jók vagyunk együtt. A közös munka lehetősége él bennünk, de most mindketten úgy érezzük, ideje, hogy több figyelmet fordítsunk magunkra és a közvetlen környezetünkre. Mert tudjuk, hogy csak akkor leszünk rendben mi is és akkor fogunk tudni adni, ha mi is tudunk töltődni. Az a lényeg, hogy mindenki abban tudja kiélni az álmait, amiben igazán örömét leli, az esetemben ez a kreatív szellem visszahozásával kezdődik. Ilyenkor, a karácsony közeledtével elgondolkodik, lecsendesedik az ember. Az anyagias világ, a rohanó tempó miatt valahogy elcsúszott a hangsúly, eltűntek az igazi értékek. Az én ünnepi kívánságom szerint mielőbb szeretnék visszatérni a gyökerekhez, hogy egy igazán inspiráló, ötletekkel teli fórumot vezessek, mindenféle üzleti jelleg nélkül, sok-sok olvasóm örömére.

Kedves lányok, anyák és művésznők: hétköznapi angyalok. Sok szép megvalósult óhajt kívánunk nektek!

INFOPLUSZ – www.bardoczeva.blogspot.hu, http://habcsokmuhely.blogspot.hu

77