A leghuncutabb dörgicsei

vizitkártya

A leghuncutabb dörgicsei Gömbölyded szőlőszemekkel, falra festett és borban lakó angyalokkal, ízekkel és illatokkal, barátokkal és művészettel, szép és okos lányokkal gyógyszereli magát a művész. Ez a bor, az élet és Ferenc filozófiája a világ romlása ellen… riport: böjtös kinga Fotó: script foto

Vendéglátónk: Veszely Ferenc festőművész dörgicsei birtokán búcsúztunk a nyártól

Lakáskultúra 47

vizitkártya

WWW lakaskultura l

l

hu/vizitkártya

előző cikkek anyagai

J

„...jó bort csak az tud inni, aki múzsai nevelésben részesült… és képekben gyönyörködik.

Ez az ember a helyes időpontot is meg tudja választani a munkára, a sétára, az alvásra, a beszélgetésre… csak ez tudja, hogy szerelmet és bort bárhol, bármikor és bárhogyan…” – jut eszembe Hamvas Béla bölcselete, miközben vendéglátóm kertjében töltjük a késő nyári délutánt és a poharakat. Idén újra nekiugrunk a riportnak, melynek előkészületeit csaknem két éve kezdtük, de azóta számtalan dolog állta útját diskurzusunknak: hol a dörgicsei falunapok zenés forgataga, hol a házigazdára nehezedő délutáni szunyókálás, hol a folytonos váratlanság-

48 Lakáskultúra

gal betoppanó vendégek akasztották meg az elmélyült jegyzetelést. S mialatt nyári vizitjeimkor a riportalanyt inkább a néhai disznóólban zajló társasági élet tartotta izgalomba, addig én felfedeztem az 1875-ös keltezésű ház minden zugát. A falu közepén kétezer négyzetméteren elterülő, magas kőfallal kerített birtokba romos állapota ellenére szeretett bele Ferenc, majd több évtizedes, szakaszos renoválás következett.

A hosszú építkezés alatt a sok ősz hajszállal, kétlaki élettel, egy boldog házassággal, három tehetséges lánygyermekkel és sok szép nyári élménnyel gazdagodott a ház ura. Akit a falu egy szép napon egy saját

répaföld átadásával tisztes polgárai közé fogadott. A templom mögötti veteményest ma is Joli néni gondozza, cserébe egy zsák kínai jázminrizsért, melyet Ferenc szállít neki a fővárosból…

Az újjászületett ház eredeti bútorokkal, kemencékkel, régi használati tárgyakkal berendezett, bolthajtásos helyiségei hűen őrzik a régi épület hangulatát, míg a magtárból kialakított lányszalon, az istállóból lett kandallós vendégszoba, a pajtában berendezett festői műterem sokat sejtet Ferenc problémamegoldó képességeiből.

A színházi díszletezőként, reklámgrafikusként, látványtervezőként és dekoratőrként

is dolgozó képzőművész – a szakma „nagy öregje” – e virtuális világban is csak a kétkezi megoldásokban hisz. Csakúgy, amikor kisfiúként, saját gyártású temperával, bicajjal indult tájképet festeni édesapjával.

Folyton kísérletező stílusába – az újhullámos pop-art képei, montázs és kollázs technikájú munkái és szuggesztív olajfestményei mellé – jól illeszkedtek mozi- és színházi plakáttervei, kiállítási installációi és alkalmazott grafikai munkái. Három évtizeden át járta a világot a Hungexpo grafikusaként, miközben tizenkét évig volt a Vidám Színpad szcenikusa. S míg „utolsó desszantos” módjára tervezte, de-

korálta és grafikázta a hazai vásárok vagy a külföldi magyar kulturális rendezvények standjait, képes volt saját művészetében is folyvást megújulni. Kipróbálta a fotózást, a kézzel színezett digitális nyomatok és linóképek műfaját. Még meg sem száradt az olaj legutóbbi képein – az arany és kék szőlőfürtökkel telt óriási festményein –, már legújabb őszi, egyéni tárlatára készül az Újbuda Galériában, a festészet napján. Ám gazdag alkotói életútja mellett mégis arra a több száz tanítványra a legbüszkébb, akiket az iparművészeti felvételire készített fel tizenkét évnyi tanárkodása alatt. Közülük sokan ma is kiállítói a kert végében

megbújó, utcára nyíló dörgicsei „Ól Galériának”, melynek rendszeres nyári tárlatait még a kisbíró is kidobolja a környéken.

A falu címerét megtervező művész úr szakadatlan „szállítja” Dörgicsének a kis galéria művészeit és vendégeit, a kiállítások hangulatát, a jó borok mellett nosztalgiázó időseket és fiatalokat. Remélem, mindnyájan egyetértenek az író borrajza és a házigazda habitusa közötti hasonlatossággal: „…az almádi kedveli a könnyű ebédeket és a délutáni alvást. A füredi a romantikus.

Az arácsi bájos és egyszerű. A dörgicsei valamennyi között a leghuncutabb… A Zsoltár azt mondja: Kóstoljátok meg és lássatok.” ◆

Lakáskultúra 49