Hétköznapi galaxisaink

vizitkártya

hétköznapi

galaxisaink Amikor a tanárnô hazatér és

háziasszony szerepre vált, konyhájában megélénkül az élet. Virágzó eperindák kanyarognak, apró bolygók születnek a ceruzája alatt, miközben a családnak elkészül az ebéd, és néhányan kettest kapnak a matekdolgozatra.

Szöveg: Böjtös Kinga | Fotó: Script Stúdió

2

69

N

agy Judit grafikus-művésztanár naprendszerét a jól kiszámítható változás tartja össze. – Számomra a matematika egy absztrakt művészet, amiből a szabályok ritmusát és a végtelen játékosságot ösztönösen átmentem tanári munkámba és szabad alkotásaimba, sőt egész életszemléletembe is – mesél Judit a sorsát jelentő kettősségről, miközben körbejárjuk a számtalan meglepetést tartogató ott-

honát. Megvizsgáljuk a nappali falára festett fekete pöttyöket, a fürdőszobába lopózott grafikákat, a konyha ezernyi fakkjában rejtőző apró emléktárgyakat, a polcokon sorakozó antik szódásüvegeket és mákdarálókat. Az összes saját kivitelezésű trükköt, ami az elegáns polgári lakást személyes fészekké teszi. Közben leteszteljük a sokak által jól ismert, rusztikus csomagolású „Méhes-mézes” kézműves szörpöket, lekvárokat és fűszereket, amely termékek címkéjének közel 3o-féle színes akvarellje itt, a konyhaasztalon készül vendéglátónk esti műszakjában. Majd felmászunk a magaslesnek beillő galériára. Ebben, a hétköznapok fölé magasodó aprócska műteremben születnek Judit legújabb munkái: a tussal és akvarellel megfogalmazott saját felfedezésű, mikroszkóp alól elszabadult kis lények és mikrovilágok, kinek-ahogy tetszik.

Első pillantásra biológiai formák, sejttársulások, fraktálszigetek, szimpatizáns organizmusok ők, de szubjektív optikánkon keresztül lehetnek privát bolygók, apró szokásrendszerek, az örök változás és a tökéletesség felé gördülő kerek világaik. Amelyek két önálló kiállítást - Sopront és Óvárt megjárva most visszatérnek alkotójuk otthonába. A győri belváros egyik klasszicista, műemlék házának lakásába, ami-

nek enteriőrjeiben tetten érhető vendéglátónk folyton megújulni tudó tervezői vénája. De az is kiderül, hogy itt egy harmóniára vágyó és azt teremteni tudó kreatív nő él családjával, aki mellesleg értékőrző lokálpatrióta is. Aki a szegedi tanárképzős egyetemi évek, a budapesti művészettörténeti tanulmányok után mindig visszavágyott szép szülővárosába – ami valószínűleg a világ közepe –, s ahonnan könnyedén megejthető egy fővárosi színházi est, egy bécsi kiállításlátogatás, sőt egy bakonyi kirándulás egyaránt. Közép-Európa egyik legszebb barokk főterén, a győri Széchenyi téren álló Xantus János városi múzeum volt első munkahelye, ahol tárlatokat rendezett és belekóstolt a múzeológus szakmába is. Máig hálás az itt átélt élményekért és tudásért, amelyek most saját grafikai tárlatain vagy történelmi témájú könyvillusztrációiban) „Hello Mr. Széchenyi” című ifjúsági regény) köszönnek vissza. Majd inkább a pedagógus hivatást választotta gyermekkora egykori helyszínén. A Gárdonyi Géza iskola rajz- és matematikatanáraként immár húsz éve 70

71

egyengeti a látóterébe került tehetséges gyerekek útját, akik közül jó páran „Judit néni” rajzkurzusain találtak rá saját belső értékeikre, későbbi hivatásukra. Sokan közülük sikeres felnőttként is visszajárnak egy-egy baráti beszélgetésre a tanárnőhöz, aki nekem mindig a Juci, azaz gyerekkorom legfontosabb szereplője marad. S ahogy a konyhájában üldögélünk a jobb jegyért rimánkodó matekdolgozatok halmaza mellett, mézes szörpök ízei ragadnak a szánk szélére, s a megállított időben élénkszín pici bolygók keringenek vidám napunk körül. Mintha még mindig kislányok lennénk.

http://www.njgrafika.hu/

72

73