KIETLEN PUSZTÁN LEBEGETT A SÖTÉTSÉG MAGÁBÓL SZÜLT FÉNYT
Miron-Vilidár Vivien 2020, Nagyvárad, Budapest
Holdfény sugara hátadat simogatja alvó férfi Küszöbről nézel Véres ágyon vajúdok Reggeli álom Mondják fájdalmas S porrá törik a szikla Vagy a nő dereka Kiégett égő Más gyermeke sír fel bent Sötét éjszaka Vaginám kapu Misztikus átjáróház Gyermekfej(telen) Rám hajolsz Érzem ebből akár még lehetne, de ne. Méhem üres, kong Nő vagyok-e egyáltalán? Fafüstös haj Két gyermeked Virágzó cseresznyefa Öröm s cukorláz Anyának lenni Foglak tudni szeretni? Méhem teremtése Havonta vérrel Vallom meg döntésemet: Nem akarom még.
Kiürítem magam, hogy befogadhassalak Jöjj átváltozás, takarj be gyászbársonnyal Eloldom örökölt félelmeimet Ugrok a sötétbe, s mikor itt az idő Fogd a kezem . Felnevelt gyermek Utad a méhemből A halálba vezet