Történelmi magyar városok Beregszász: Beregszász megyei jogú város, a beregszászi járás székhelye, a hegyvidék és az alföld határán fekszik. A várost a Vérke-csatorna szeli át, amely a Borzsa és a Latorca folyókat köti össze. A hely már az őskorban is lakott volt. A VI. században Theodor római császár seregei elűzték az itt élő avarokat, és létrehozták saját településüket, melyet Peregiumnak hívtak. A mai város Kárpátalja egyik legrégibb települése, melyet 1063-ban Béla király halála után Lampert nevű fia alapított, amelyet később róla "Villa Lamperti"-nek, vagyis Lampertházának neveztek el. II. Géza a kunok gyakori betörése miatt szászokat telepített ide, s ettől az időtől Lampertszásznak hívták. Egy monda szerint a Vérke partján, a mostani római katolikus templom helyén berek volt. Egy alkalommal az ott legelésző bikák összeverekedtek és pásztoruk, egy Szász nevű fiú, a két bika feltúrt nyomában sok kincset talált. Örömében a kincsből templomot építettet a viaskodás helyén, és a templom körül épült ki később a város. A város a középkorban, Nagy Lajos és Erzsébet királyné uralkodása éveiben élte fénykorát. Később Bethlen Gábor erdélyi fejedelem tulajdonába került, aki kastélyt épített a városban.
Beregszász és környéke