Skóciáról általában

Skócia A Brit-szigetek leglátványosabb és legzordabb szépségű tájait csodálhatjuk meg Skócia területén.

A számtalan természeti szépség között a mély tavak (lochok) és völgyek (glenek), a havas csúcsok, a kristálytiszta vizű patakok, a vadregényes Felföld, a skót duda és a skót szoknya jelenti ezt a különleges országot.

Egy korty füstös whisky, a komor várkastélyok éppúgy hozzátartoznak Skóciához, mint a kristálytiszta levegő. Mindez párosul egyfajta misztikummal és a történelmi levegő érzetével.

Itt szinte mindig esik az eső, de ez is hozzá tartozik a tájhoz.

Ha megjegyezzük egy skótnak, hogy nocsak, már megint esik, azt fogja felelni – Ez nem eső, hanem nyers whisky! Amiből egyébként az angyalok is részesülnek, hozzájuk száll a whisky érése közben elveszített alkohol. (angel’s share) Skócia a kövek országa. Európában általánosan elterjedt volt, hogy az emberek egy kőre esküdtek, úgy tartották, a kő ereje és tartóssága megerősíti az esküt.

A régi dán krónikás, Saxo Grammaticus írja: „Amikor a régiek királyt választottak, földbe ágyazott kövekre álltak, és így adták le a szavazatukat.”

A koronázással kapcsolatos a híres Stone of Scone, a koronázó kő vagy a végzet köve. Egy polcon van, a koronázó szék alatt a Westminster Apátságban, és a 13. századtól kezdve minden brit uralkodó ott ült fölötte a koronázási ceremónián.

Senki nem tudja biztosan, honnan van ez a kő; hagyományosan a párna, amelyen Jákob feküdt, amikor az angyalokról álmodott. Később a jeruzsálemi templomban helyezték el, és Judea királyait koronázták fölötte.

Aztán az i.e. 4. században az utolsó judeai király lánya és Jeremiás próféta Skóciába vitték. A hercegnő egy skót király felesége lett, és a skót királyokat koronázták a kő fölött.

Itt élt Sir Walter Scott és a skótok nemzeti költője, Robert Burns is, aki azt a szállóigévé lett sort írta: „szívemet a Felföldön hagytam...”. Így érez sok ezer távolba szakadt skót származású amerikai, kanadai, ausztráliai és új-zélandi, akik igyekeznek minél többször visszatérni őseik földjére.

Burns szobra Glasgow főterén

Néhány szó az ország történelméről: Britanniának északi részét a rómaiak Caledonia néven már az I. sz.-ban ismerték.

Ha most ismertetni szeretném a véres történelmi eseményeket, akkor ez a kis beszámoló könyvméreteket öltene. Általánosságban az egész történelmüket az angolok ellen vívott váltakozó sikerű harc jellemezte. Skócia sokáig az Anglia elnyomott tartománya volt. Bár Anglia és Skócia történelme elválaszthatatlanul összefonódott, viszonyuk a történelem folyamán nem volt egyenrangú, sőt, a skótok ma is küzdenek önállóságukért. Ebben az állandó függésben Skóciának sikerült megőriznie önálló arculatát.

A skótok genetikailag a világ egyik legváltozatosabb népe, állítja egy kutató, a hagyományos nézetekre rácáfolva, a skótok, az írek, a kelták, piktek és a vikingek mellett, nyugat-afrikai, ázsiai és szibériai ősöket is feltételez. Ezt azzal magyarázza, hogy Skócia a kontinens szélén helyezkedik el, az emberek pedig északnyugati irányba vándoroltak, és már nem mentek tovább.

Egy kis magyar vonatkozás: A XI. században a normann inváziót követően, a Skót Királyság több, Hódító Vilmos elől menekülő üldözöttet befogadott, köztük a Magyarországról származó Skóciai Szent Margitot, akit később III. (Véres)Malcolm feleségeként Skócia királynéja lett 1069-ben.

Margit mindvégig döntő befolyást gyakorolt férjére, aki az asszony hatására megszelídült, elhagyta vad szokásait. Ezt a ráhatást a mai magyar asszonyok is sikerrel alkalmazzák.

Margit még normandiaiak és németalföldiek földhöz juttatását is elérte annak érdekében, hogy támogatást szerezzen egy esetleges normann-skót háború esetére. Terve nem járt sikerrel, viszont a háború megkezdődött.

Skócia népe hálás szeretettel tisztelte Margit királynét, aki templomokat és kolostorokat épített, és minden nyomorúságos szenvedőn segített.

A piktekről: A piktek a Forth és a Clyde folyótól északra éltek. A rómaiak által caledon-oknak nevezett és más törzsek leszármazottjai. A Piktföld, vagy más néven Pictavia lett Alba királyság a 10. században és a piktekből alakult ki az Albannach nép, vagyis a skótok.

A rómaiak tartottak tőlük, Hadrianus falat is emeltetett, hogy védve legyenek az erőteljes, kifestett harcosokat fölvonultató piktek támadásától. A latin Picti szó jelentése „festett” vagy „tetovált” emberek.

A pikt kőemlékeken talált feliratoknak csak egy részét fejtették meg, mert azok emberi beszédet kódoló írást rejtenek. A jelek megfejtése még várat magára, mert ehhez általában egy kétnyelvű felirat is szükséges, ahogy az egyiptomi hieroglifák megfejtése is csak a rosette-i kő megtalálásának volt köszönhető.

A piktogram elnevezés valószínűleg a pikt szimbólumokból származik.

A skót zászló: Skóciának két hivatalos zászlaja van, az egyik a kék alapon fehér kereszt, illetve a sárga alapon piros oroszlán. Előbbit Saltire-nek, utóbbit pedig Lion Rampant-nek nevezik.

A Saltire a világ egyik legrégibb zászlója, amelyet hagyományosan a 9. századra datálnak, amely még ma is használatban van nemzeti lobogóként.

A legenda szerint, II. Angusz király vezette a skótokat csatába az angolok ellen, és amikor bekerítették őket, az éjszaka folyamán megjelent Szent András, akit korábban ferde kereszten égettek el és biztosította őket a győzelemről.

A következő nap mindkét oldalon egy fehér andráskereszt jelent meg. A skótok ezen felbuzdultak és legyőzték az angolokat. Azóta ez a skótok lobogója.

A kék alapon fehér lobogó egyébként megtalálható a brit zászlóban, a Union Jack-ben is.

A Lion Rampant, amely egyébként hátsó lábain álló oroszlánt jelent, a királyság zászlaja volt.

Skót szoknya: A közhiedelem szerint a skót szoknya mindig is a skót nép tradicionális viselete volt.

Meglepő módon feltalálása egy a XIX. századi Skóciában élő angol úr nevéhez fűződik.

Természetesen e ruhadarabnak azért van némi köze a skótokhoz, hiszen a gyökerek a skót és ír klánok, családok korai történetéhez nyúlnak vissza.

Már a X. században megfogalmazódott a vezetőkben az igény a klánok öltözeteinek egységesítésére. Így jött létre a törzsek formaruhája, és a színekkel, csíkokkal és kockákkal azonosítani lehetett, hogy a harcosok kikhez tartoznak.

A highland dress, vagyis a hegylakók ruházata az egyik legjellemzőbb és legromantikusabb szimbóluma Skóciának. Ki ne tudná, hogy Skóciában még a férfiak is szoknyában járnak, amit „kilt”-nek hívnak.

Ráadásul a kilt alatt elméletileg nem hordanak semmit. „Ez alatt nincs alsónadrág, azért mert nem szoknya, hanem kilt….” Sir Sean Connary Egy ősi mondás szerint „egy skót férfi szoknyában, másfél férfit tesz ki”. És ebben van is valami.

Egy skót úriember, legyen az felföldi harcos vagy déli politikus, mindig nagyobb megbecsülésnek, tiszteletnek és elismerésnek örvend, ha nem nadrág van rajta, hanem kilt.

Furcsa, de férfiasabb szoknyában lenni, mint egy kopott farmerben. Sokkal hatásosabb külsőt kölcsönöz viselőjének a kockás ruhadarab, mint bármi más.

A highland dress formája a hadseregnek köszönhetően maradt fenn, ők voltak a hagyomány állandó őrzői. 1782-ben újra engedélyezték a hordását.

Ezen időpont előtt ugyanis csak akkor volt engedélyezett a skót ruha viselete, ha az illető belépett a brit katonaság kötelékébe.

A dudások voltak azok, akik saját kiltjükben járhattak, annyi kikötéssel, hogy színében és mintájában egyeznie kellett az ezredével.

Sokan mégis inkább a halált választották, büszkén vállalták a szenvedést, de népük szimbólumától nem voltak hajlandók megválni.

Ma már boldog-boldogtalan, akinek ereiben egyetlen csepp skót vér is csörgedez, büszkén viseli a kiltet.

Én is szívesen felpróbálnám

Skót kastélyok: Skóciában, az egy főre eső kastélyok száma biztosan a legmagasabb a Földön. A kastélyokban általában szellemek is tanyáznak (majdnem azt írtam, hogy élnek).

A ködben úszó, sok száz éves kastélyok kapcsán szellemekről, megmagyarázhatatlan jelenségekről és különös hangokról is suttognak.

Ezen a vidéken szinte minden útszéli kőhöz kötődik egy legenda.

A kastélyok gyönyörű parkokkal körbevett, hosszú bevezető úton megközelíthetőek meg, a tavasztól késő őszig zöldellő réten, békésen legelő különleges tehenek és hófehér gyapjút viselő birkák fogadják az idegent. Különleges látvány a skót felföldi marha, a szarvasmarha egyik ősi típusú fajtája. Skót neve Kyloe.

A kastélyok általában magántulajdonban vannak.

A legtöbbnek még magánhadserege is van, persze nem készülnek háborúra, inkább a különféle parádékon kápráztatják el a nézőket.

A kastélyok hatalmas parkjait, a hagyományoknak megfelelően „pávák” őrzik, ha idegen tévedne a felségterületükre, éktelen rikácsolással riasztanak.

A látogatókat kiltbe öltözött portás fogadja.

A Blair kastély: A Blair Atholl község mellett található kastély impozáns fehér falai már messziről felkeltik az utazók figyelmét. A kiterjedt legelőkkel és erdőkkel körülvett kastély építését 1269-ben John I Comyn, Banedoch lordja kezdte el.

A legutolsó jelentős átépítésére 1860-70 között került sor a Atholl hetedik hercegének rendelkezésére. A kastély tulajdonosa a Murray család a jelenlegi családfő John Murray DélAfrikában él.

A többször el-, illetve visszafoglalt kastély stratégiai elhelyezkedése miatt évszázadokon át rendkívül fontos szerepet játszott a skót történelemben.

Az épület egyébként Skócia leglátogatottabb emlékműve, maga Viktória királynő is szívesen időzött itt, bár nem vitte túlzásba, a történetírók szerint előfordult, hogy két évig készültek a fogadására, és végül egy éjszakát töltött itt.

Az egyik tulajdonosnak Sir John Stewart-nak, a pajzsán a „Szerezz vagyont és töltsd meg a börtönöket” felirat volt.

A legenda szerint ő volt az, aki whiskyt, mézet és a zabpelyhet kevert a lázadó vezér Macdonald ívó kútjába, akinek annyira ízlett a kútvíz, hogy hamarosan leittasodott, és könnyedén elfogták. A híressé vált és ma is kapható keverék ital neve Atholl Brose.

Az elegáns termeken végighaladva megcsodálhatjuk a gazdag fegyvergyűjteményt, a vadásztrófeákat és a Murray család évszázadok alatt összegyűjtött kincseit.

A fakazettás mennyezetű bálteremben a világ minden tájáról összesereglett skót dudások is összemérték tudásukat.

Állítólag a Blair kastélyban is kísért Skócia egyik legismertebb szelleme, a Szürkeruhás Hölgy. A hölgy eredetileg Edinburgh közelében található Shieldhill Kastély kísértete, de több más kastélyban is látni vélték. Én sajnos nem találkoztam vele.

A története a következő: a kastély egykori tulajdonosának családtagjaként titkos viszonya volt az egyik inassal. A rangbeli különbségek miatt, a lány öngyilkos lett az egyik szobában, és mind a mai napig „bosszantja”, ha meg kell osztania szobáját az itt megszállókkal. Nem véletlen tehát, hogy az ő szobáját kínálják a legborsosabb áron.

A Scone palota: Egykor a Scone nevű városkában koronázták meg a skót uralkodókat, ezért az ország fővárosának tekintették.

Itt láthatjuk a Moot Hill-t, melynek neve azt jelenti: „A hely, ahol az igazság tétetik”.

Kenneth MacAloin király az első fővárost megalapítva itt helyezte el a korábban már említett skót koronázó követ, és melyet később I. (Nyakigláb) Edward hadi zsákmányul magával vitt, ezzel is jelezvén uralmát Skócia fölött. Ma a másolatát láthatjuk itt.

A kastélyparkjában a különleges szépségű Douglas-fenyők, melyek David Douglas botanikusról kapták nevüket, aki itt született.

A korabeli eleganciát tükröző, fényűzően berendezett kastélyban kontinens egyik legértékesebb elefántcsont-gyűjteménye tárul elénk, a szalonban a Sir Lancelot Carnegie által brit nagykövetként Oroszországban elejtett és kitömött kétméteres medvét csodálhatjuk meg.

A skót whisky: A whisky szó egy ősi gaelic kifejezésből ered. (Nem illik összekeverni a whiskey-vel, erre a skótok igen érzékenyek.) Az „uisge” a „uisge beatha” rövidítése, amely gaelic nyelven annyit jelent: az élet vize. Ezt a kifejezést a 18. században használták először, eredete pedig a latin „aqua vitae”re vezethető vissza.

A skót whiskyről tudni kell, hogy csak Skóciában desztillált, érlelt és palackozott whisky lehet, amit minimum 3 évig és egy napig olyan tölgyhordóban érleltek, melyben előtte sherryt tároltak.

Többnyire kétszer, két és félszer, ritkábban háromszor párolják le.

Az üvegen látunk kormeghatározást, pl. 12 years old, ez azt jelenti, hogy abban a whiskyben a felhasznált legfiatalabb whisky 12 évet pihent tölgyfahordóban. A kor mindig a legfiatalabbat jelenti! Tehát egy 12 éves whiskyben is lehet 20, 30 éves whisky, de a törvény szerint mindig a legfiatalabbat kell feltüntetni.

A Single malt a világon az egyik legnépszerűbb whisky típus, jellemzője, hogy a whisky árpamalátából készül, és egyetlen lepárlótól származik (de több hordóból). A legértékesebb kategória a single cask. Ez azt jelenti, hogy a malátawhisky, amit a palackba töltöttek, egyetlen hordóból származik.

Nagy nemzetközi népszerűségnek örvendenek a különböző párlatok összekeverésével ("blen ding"), előállított italok. Ebbe a kategóriába tartoznak a Bells és a Famous Grouse.

Manapság újjáéledőben van a hagyományos, csíráztatott árpából készített ("malt") whiskyfajták gyártása is. Ezek minőségét az árpa fajtája, a csiráztatás időtartama és az adott helyen a desztilláláshoz használt víz ásványi összetétele határozzák meg. Az elkészült keveréket nyolctól húsz évig terjedő időn keresztül érlelik. A leghíresebbek a, Glennfiddich, a Glenmorangie és a Laphroig. Egy whisky-likőrfajtát is gyártanak, a sűrű és édes Drambuie-t. „Whisky and freedom gang thegither”, azaz whisky és szabadság együtt járnak – írta egyszer a skótok Petőfije, Robert Burns.

Churchill kedvenc itala a fekete címkés Johnnie Walker volt. A Johnnie Walker palackja azért lett hagyománybontóan szögletes, mert a nagy tengerentúli kereslet miatt csak így tudták megoldani, hogy szállításkor minél több üveg férjen bele egy ládába. Azóta ez lett a Johnnie egyik márkajele.

Gasztronómia: A skótok előszeretettel fogyasztanak bárány- és marhahúst, és bizony belsőségeket, no meg tőkehalat. Válassz ízlésed szerint, egy a lényeg, ha itt jársz, legalább egy hagyományos skót étket: Haggis : A skótok se mind kedvelik, pedig hajdan ez volt a szegények alap étele: egy kisgömböchöz hasonlít, amely tulajdonképpen maga a birka gyomra. Ezt töltik meg mindenféle belsőségekkel, majd kifőzik. Olyasmi, mint egy hurka.

Robert Burns születése napján megtartott Burns-vacsorákon hagyományosan csak haggis-t esznek.

Skót sörök: A skót sörök hagyományosan erősen maláta ízűek, hiszen a maláta amúgy is nagy mennyiségben állt rendelkezésre, a komlót viszont importálni kellett, erre utal, hogy a sörök erősségét nem fokokban vagy százalékban mérték, hanem pénzben, méghozzá schillingben, aszerint, hogy bizonyos fajták után mennyit kellett adózni.

Belhavenben a bencés szerzetesek már a 14. században főztek sört, és még ma is főznek, egy 80 Schilling nevű erős sört.

A Freserburgh-i Brew Dog a világ legerősebb sörét kínálja, a skót szeszfőzde 41 alkoholfokos sört állított elő, amivel egy fokot rávert a németek legerősebb sörére. A németekre utalva a skótok „Sink the Bismarck", azaz „Süllyeszd el a Bismarckot”-nak keresztelték el italukat. (A Bismarck egy német hadihajó neve volt)

Egyéb érdekességek: Skóciában a 914 m feletti hegycsúcsokat Munronak hívják gyűjtőnéven. Jelenleg 284 ilyen csúcs van az országban. Nevét onnan kapta, hogy elsőként a Skót Hegymászó Klub elnöke, Sir Hugh Munro fényképezte le őket. Skócia legmagasabb pontja egyébként az 1344m magas Ben Nevis.

Egy tanulmány szerint a vörös hajú emberek sokkal jobban tűrik Skócia elképesztően változatos, olykor embert próbáló időjárásának viszontagságait. A vörös hajú, pirospozsgás orcájú embereknek nagyobb a túlélési esélyük olyan térségekben, ahol a nyarak rövidek és hűvösek, a telek viszont hosszúak és sötétek.

Lassie: A collie mint kutyafajta véglegesen összekapcsolódott a köztudatban Eric Knight hősével, a szuperkutya Lassie-vel. Érdekes lenne összeszámolni, hány skót juhászt hívnak még napjainkban is Lassie-nek. A collie hosszú története során részese volt a népszerűség összes örömének és keservének egyaránt. A collie-ról egyébként még ma is számtalan legenda kering.

Egy ilyen történet Yarrow, a birkatolvaj históriája, melyet korabeli bírósági dokumentumok is alátámasztanak.

Valamikor 1772-ben történt, hogy egy skót faluban nap, mint nap eltünedezett egy-egy birka a juhászok nyájaiból. Senki sem tudta, hová lettek, mígnem egy nap hazatért egy eltűntnek hitt anyajuh, aki szarván egy hét mérföldre lakó paraszt billogját viselte.

Az ügy azonnal bíróság elé került, hiszen akkoriban, akárcsak a vadnyugaton a lótolvajra, a birkatolvajra halálbüntetés várt. A Murdison nevű vádlott birtokát alaposan átkutatták, majd juhásza társaságában börtönbe vetették, 186 birka ellopásának vádjával. Murdison váltig állította, hogy a juhok maguktól mentek hozzá, azonban mindenki tudta, hogy egy birka nem kóborol el 10 mérföldnyi távolságra otthonától.

A vádlott végül bevallotta, hogy kutyája követte el a lopásokat, természetesen az ő parancsára.

A kutyának egyedül kellett az idegen nyájat szétzilálnia, majd a kiszemelt juhot leválasztania és hazaterelnie gazdájához. Még azt is megtanulta, hogy ne az országúton, hanem rejtett ösvényeken terelje zsákmányát.

Néhány skót vicc: Legendás hírű fukarságuk eredete nem más, mint a szegényes életmódból következő természetes takarékosság, ám az kevésbé ismert róluk, hogy jószívűek és vendégszeretők.

Az angolok szüleménye állítólag az a mondás, hogy az amerikai Grand-kanyont is a skótoknak köszönhetjük. Állítólag egy skót elvesztett egy egypennyst, és elkezdett ásni, mert meg akarta találni.

Egy skót egy meztelen nőt nézeget egy képeslapon. Kortyol az előtte levő pohár szódavízből és felsóhajt: Ez nem mehet így tovább! Minden pénzem nőkre és piára költöm!

Befejezés: Ez Skócia, a kristálytiszta levegő, a hatalmas rétek, csillogó tavak és folyók, a misztikus kastélyok, a hangulatos pubok a whisky és nem utolsó sorban Nessie hazája.

Végezetül olvassuk el Robert Burns egyik legismertebb versét, Szabó Lőrinc fordításában: John Anderson, szívem, John John Anderson, szívem, John, kezdetben, valaha hajad koromsötét volt s a homlokod sima.

Ráncos ma homlokod, John, hajad leng deresen, de áldás ősz fejedre, John Anderson, szívem.

John Anderson, szívem, John, együtt vágtunk a hegynek, volt víg napunk elég, John, szép emlék két öregnek. lefelé ballagunk már kéz-kézben csöndesen, s lent együtt pihenünk majd, John Anderson, szívem.

2013 május