Itália kék ege alatt

Itália kék ege alatt

Az olaszok saját országukat lo Stivale-nak (magyarul a csizma), il Bel Paese-nak (magyarul a csodálatos ország) vagy la Penisola-nak (magyarul a félsziget) hívják. Tengerpart, finom ételek, mediterrán hangulat, hihetetlenül gazdag kultúra. Ez Olaszország. Teljesen megismerni talán egy élet is kevés, de beleszeretni egy perc is elég. Bár a mediterrán éghajlat számos más országra is jellemző, nekem mégis Olaszországot jelenti. Olaszország mindenkinek tartogat valamit. Aki pihenésre, napozásra vágyik, annak ott vannak a gyönyörű, homokos strandok, aki szereti a hasát, az sem választhatna jobb helyet a nyaralásra, hiszen az itáliai konyha világhírű, akárcsak az olasz foci.

Természetesen a napozás, az evés és a foci mellett Olaszország elsősorban a kultúrájával csábítja oda a világ minden tájáról érkező turistákat.

Római élményeinkről a városlátogatások során már beszámoltam, így most az olaszországi utazások és nyaralások alatt szerzett tapasztalatainkat próbálom összefoglalni.

Velence:

Velencéről újat írni merész vállalkozás. Olyan, mint valami meseváros, ahol minden eltér a megszokott valóságunktól. Itália középkori hangulatú városai közül talán Velence a leg-leg-leg. A házak lábát áztató tenger zöldes vize, a csillogó, és pusztuló paloták romantikus egyvelege, a szűk sikátorokban manőverező, díszes gondolák, utánozhatatlan, egyedi hangulatot árasztanak.

Azt már sok városról hallottam, hogy az észak Velencéje, de mondjuk Velencéről még senki sem mondta, hogy a dél Szentpétervára vagy Stockholmja. Régi templomok, paloták, műemlékek másutt is láthatók, de itt minden házra kiírhatnák, hogy műemlék. Velence 1000 évig volt a Kelet kapuja és a távoli varázslat hangulata még ma is árad az ősi falakból. Semmi perc alatt el lehet tévedni, egyik hangulatos sikátor, fel- majd levezető hidacska pont olyan, mint a másik.

Szinte a világ minden tájáról jönnek ide turisták, összekeveredve, tarka sokaságban, megbűvölve hömpölyögnek fel- és alá. Vagy éppen üldögélnek szökőkutak lábainál, lépcsőkön és pizzát majszolnak, ásványvizet kortyolgatnak, finom olasz fagyit nyalogatnak, és közben etetik a galambokat.

Megállni nem nagyon lehet, menni kell, amíg a láb bírja, hiszen annyi csodálatos dolog vesz körül és visz tovább egyik utcácskából a másikba, egyik hídról a másikra.

A Canal Grande

A Doge palota épületét a Sóhajok hídja köti össze a városi börtönnel. A híd arról nevezetes, hogy az elítéltek az inkvizíció korában ezen a hídon mentek át a vesztőhelyre, és itt sóhajtották el utolsó kívánságukat. Ma a turisták sóhajtoznak az árak láttán.

A palota csipkés márványhomlokzata a Velence védőszentjéről elnevezett Szent Márk térre néz, ahová a külföldiek ezrei érkeznek a világ minden tájáról, évszakoktól, időjárástól függetlenül. A város jelképe a szárnyas oroszlán, ezekből többet is láthatunk, de az igazi szárnyas veszedelmet, a teret ellepő galambok jelentik. A teret gyakran elönti a tenger, ilyenkor ún. platformokat raknak le, és ezen közlekedik mindenki. A turisták hada ekkor sem csökken.

A Szent Márk Katedrális

A Doge Palota

A Karnevál.

Maga az elnevezés a középkori latin carne levare, "a hús elhagyása" kifejezésből alakult ki. A hús szó azonban nem csak a keresztény ünnep böjtmegelőző jellegére utal, hanem a farsangi eszemiszomra, és nem utolsó sorban a szexualitásra is. A húshagyó csütörtöki ünnepségek eredetileg parádés felvonulással kezdődtek, melyet virágkoszorúba öltöztetett ökrök vezettek, amikor a felvonuló tömeg elérte a Szent Márk teret, az ökröket lefejezték a dózse szeme láttára, egy széles pengéjű kard egyetlen csapásával.

A húshagyó csütörtököt követő vasárnap 12 órakor a Szent Márk teret elözönlik a külföldiek és a velenceiek. Az idő legtöbbször kegyes, és a téli nap is szépen süt. Mindenki az eget bámulja a kis galamb, az angyal jövetelét várva. A kis, papírból galamb alakúra formált bábot a Szent Márk templom harangtornyából egy kábel segítségével engedik le. Félúton lefelé konfettiesőt zúdít a téren álló tömegre. A kis galamb röpte a hajdani karneválok egy momentumára emlékeztet: akkoriban egy fiatal kötéltáncos haladt át a téren a harangtorony és a Palazzo Ducale Foscara Loggiaja között kifeszített kötélen.

Húshagyókedd a karnevál utolsó napja és egyben a csúcsnapja is. Az utolsó napon búcsúznak el a Karnevál Hercegétől, és ahogy az első napon mindent odaadtak neki, ekkor mindent elvesznek tőle.

A Velencei Karnevál

Az Adriai-tenger egyik legismertebb üdülőhelye. Több kilométer hosszú homokos stranddal, élettől lüktető, éjjel-nappal nyüzsgő városközponttal várja az idelátogatókat.

Esténként utcái sétálóutcává alakulnak át. Az éttermek, kávézók teraszain koktélszürcsölgetés közben hangulatos olasz slágereket hallgathatsz, szóval igazi mediterrán életérzés kerít hatalmába.

A Septemberfest igazi, magával ragadó népünnepély. Már délelőttől színes jelmezekbe öltözött emberek sétálgatnak, de a valódi ünnepség, a délutáni felvonulással kezdődik, ahol megcsodálhatjuk a növényeket, virágokat, de elsősorban a szőlőt mintázó színpompás jelmezeket.

Az ünnepség a Zenith téren zajlik, ahol, két hatalmas 100 hektós hordót állítanak fel, az egyikben vörös, a másikban fehérbor van, és ezt ingyen kínálják. Az óriási mennyiség ellenére, ajánlott tempósan inni, mert estére kiürülnek a hordók.

A borkóstolókon túl bor-gasztronómiai standokat is állítanak, ahol meg lehet ízlelni a venetói táj és ezen belül Bibione jellegzetes ételeit: a Montosio sajtot, a tintahalat, a szardíniát, a polentát és a kitűnő édességeket. A színpadon különféle együttesek zenélnek, tűznyelő akrobaták, bohócok, zsonglőrök lépnek fel.

Vicenza: Munkám során több alkalommal is jártam Vicenzában, mely az azonos nevű megye székhelye. Ipari központ, mely különösen ékszerészetéről és ruhaiparáról híres. Aki járatos az olasz totó meccsekben, emlékezhet a Lanerossi nevű csapatra, amelyik a város legnagyobb textilgyárának a csapata volt, ma AC Vicenza néven, a Seria B osztályban szerepelnek.

Az olasz városokban a modern lakótelepek a belvárostól távolabb találhatóak, a belváros általában őrzi a késő középkori kultúrát, épületeivel, templomaival, köztéri szobraival. A város leghíresebb épülete, a Basilica Palladiana a város központjában, a Piazza dei Signorin, ma a világörökség része.

Andrea Palladio, észak-itáliai építész, klasszikus szépségű, tiszta vonalvezetésű palotáival és villáival, új arányaival és jellegzetes ritmusával vált a reneszánsz építészet mesterévé. Azok közül a családok közül, akiknek Palladio villákat tervezett, soknak volt a városban is háza. A villa kifejezést mindig a vidéki épületre használták, s ezzel megkülönböztették a család palazzójától, amelyik a városban állt.

Jesolo: A Velence közelében fekvő népszerű üdülőhely Olaszország egyik leglátogatottabb strandjával büszkélkedhet. Utcáit a hotelek mellett éttermek, kávézók, bárok és diszkók szegélyezik, 15 km hosszú sekély és finom homokos partján, pedig a tengerparti fürdőzés és a vízisportok örömei várnak az idelátogatókra. Lido di Jesoló így egyaránt tökéletes választás a nászútra utazóknak, a szórakozni vágyóknak és a kisgyermekes családoknak is.

A szálloda lehetőleg a főútra, ill. a tengerre nézzen, mert a párhuzamos mellékutcában a hajnali áruszállítás zajától nem tudsz aludni, itt bűzölögnek a halkereskedések, és tele van illegális afrikai árusokkal.

Maga az üdülőhely három részre tagolódik, amik a Zona Faro, a Lido Centro és a Lido Est. A nyüzsgést és szórakozást kedvelők számára a nyugati (Zona Faro) és a középső (LidoCentro) ajánlható, mivel itt rengeteg üzlet és szórakozóhely található.

Firenze: Ha valaha mediterrán környezetre vágyom, különösen a borongós késő ősz vagy a csikorgó tél idején, lelki szemeim előtt szinte mindig Toscana dimbes-dombos, pinea fenyőkkel, citrusokkal és egyéb örökzöldekkel díszített tája jelenik meg. Ennek a csodálatos vidéknek a székhelye, Firenze.

A város jelképe és névadó virága a liliom (fiore), a város neve olaszul Fiorenza.

Az Arno folyó völgyébe épült város történelmi hangulata, a csodálatos műemlékek, az itáliai kultúra fénykorának (quattrocento, cinquecento) legszebb művészi alkotásai rabul ejtik az idelátogatókat.

Itt élt és alkotott Leonardo da Vinci, Michelangelo, Giotto, Dante és sokan mások. A város méltán a világörökség része.

A város látképe A város főtere, a Városháza tér ( Piazza della Signoria). Természetesen itt találjuk az erőd kinézetű városházát, (Palazzo Vecchio), melynek főbejáratát Michelangelo Dávidja őrzi.

Michelangelo: Dávid szobor A Medici család bőkezű támogatásának köszönhetően került ide nagyon sok műalkotás. Cosimo de Medici, (az Öreg) fiának esküvője alkalmából kutat is állítatott a térre.

A Neptunusz kút, (Bartolommeo Ammanati alkotása)

Fia, Lorenzo de Medici, az Il Magnifico (a Nagyszerű) sokoldalú ember volt, elsősorban a képzőművészeket támogatta, pártfogoltjai közé tartozott, Botticelli, Leonardo da Vinci, és Michelangelo is.

Ha át akarsz sétálni a Ponte Vecchio-n, az Aranyművesek hídján, készülj fel rá, hogy itt kell a legmagasabb hídpénzt fizetned, főleg, ha veled van a feleséged vagy a barátnőd (utóbbi esetben extra kiadásokkal is számolhatsz).

A bódékkal beépült híd roskadozik az aranytól. Még a németek sem merték felrobbantani a II. világháborúban. Biztosan féltek egy aranyesőtől.

Firenze bővelkedik a szebbnél szebb épületekben, köztéri szobrokban és egyéb műalkotásokban. Elég csak a világhírű Uffizi képtárra utalni, ahol számos remekmű látható, pl. Botticcelli Vénusz születése, című festménye, melyen Vénusz a szépség és a szerelem istennője a kagylóból lép a partra, ahol egy nimfa bíborszínű köpenyt terít rá.

Turisták az Uffizi képtár előtt

Assisi: A várost Perugia tartományban találjuk, Assisi Szent Ferencnek, a ferences rend alapítójának és Szent Klárának, a klarissza rend alapítójának a szülőhelye.

Assisi Szent Ferenc az állatok, a kereskedők és a természeti környezet védőszentje.

Szent Ferenc számos monda szerint prédikált a madaraknak is, állítólag értette a nyelvüket, de sajnos hiába kerestem madárnyelvű szótárt vagy nyelvkönyvet. A különféle festményeken, szobrokon, a művészek általában madarak társaságában ábrázolták.

Személye megihlette a klasszikus és a modern festőket egyaránt.

A Szent Ferenc-bazilika és kolostor a XIII: században épült. Az altemplomot Cimabue és Giotto freskói díszítik; a felső templomban Giotto és tanítványainak freskói Szent Ferenc életét ábrázolják.

A környezet is festői, a templom előtti térről fantasztikus kilátás nyílik a környező dombokra. A templom előtti térről lemászva, egy tündéri üveges műhelybe juthatunk, ahol csodálatos, színes üveg kompozíciókban gyönyörködhetünk, és ha van pénzünk, vásárolhatunk is.

Ravenna: Itália egyik legrégebb, történelmi jelentőségű városa, eredetét valószínűleg az etruszkoknak köszönheti.

A város felemelkedése, egybeesett a római birodalom hanyatlásával. Rómát elhagyták a császárok, és Ravenna lett a Nyugat-Római birodalom székhelye, majd a keleti gótok uralták, később bizánci fennhatóság alá került.

Ha érdekel a történelemnek ez a komor, véres időszaka, melynek magyar vonatkozása is van, hiszen a latin krónikások szerint Theodorik gót barbár vezér a Lacus Pelso, azaz a mai Balaton partján született, állítólag a Keszthely melletti Fenékpusztán, akkor feltétlenül olvasd el, Passuth László: Ravennában temették Rómát, című regényét.

Régészeti kincseit, a várost körülvevő mocsár megőrizte az utókornak, távol tartva, a kincsvadászokat. A város legfőképp ókeresztény és bizánci műemlékeinek köszönhetően a kulturális Világörökség része lett.

A Dante Mauzóleum: Egy fehér kőből faragott mauzóleumban találhatjuk a nagy költő, Dante hamvait. De hogyan került ide a szívvel-lélekkel firenzei költőóriás sírja? Dante, már fiatal korában megbecsült firenzei polgár volt, miközben követségben járt a pápánál, a firenzei hatalmi villongásból az „ellenzék” került ki győztesen, így a költő nem térhetett vissza szeretett Firenzéjébe, és Ravennában telepedett le, majd itt is halt meg.

A Ferenciek kolostorában a barátok olyan titkos helyre temették, hogy évszázadokig nem találták meg a sírját. Csak a XIX. században találták meg a rejtekhelyet, és bár Firenze kérte a hamvakat, Ravennában, a tiszteletére épített mauzóleumban helyezték örök nyugalomra.

A város egyik leghíresebb műemléke a bizánci stílusú, San Vitale-székesegyház. San Vitalis egy, római katona volt, akit itt végeztek ki, és az ő tiszteletére emelték a templomot.

Ravenna, gazdag történelmének köszönhetően szinte, az egész város, műemlék, rengeteg templommal, mauzóleummal, és egyéb látnivalóval.

Talán a város történelmi atmoszféráját próbálják ellensúlyozni a helyi tréfamesterek, amikor a hazai kereskedelmi csatornák „kész átverés” című műsorait is alulmúló, vaskos tréfákra ragadtatják magukat. Csak egy példa: ha észreveszik, hogy egy fiatal szerelmes pár egy partmenti halászkunyhóba bújik egy kis együttlétre, beszögezik a kunyhó ajtaját, ablakát. Ez is egyfajta humor, bár én nem tudok nevetni rajta.

Ravenna címere

Sorrento: A dal szerint „ Sorrentoban kék a tenger”, és erről meggyőződhettünk saját szemmel is. A dalt a http://www.youtube.com/watch?v=eTaIWrfX6uw webcímen meghallgathatod.

A Sorrentoi félsziget csodálatos vidék, ahol a lankás dombok és a magas hegyek váltják egymást.

Sorrento városa a sziklateraszokra épült, melynek utcácskái egészen az égszínkék tengerbe vezetnek.

A mesés kis tereket, és utakat mandarin-, narancs-, és olívafák szegélyezik. A hagyományos mediterrán lakóházak a nyár színeiben pompáznak: sárga, narancs, rózsaszín, melyet a szinte mágikusan kék tenger, a napsütés és az élénkszínű virágok kavalkádja övez.

Sorrento színei

A kék tengerből kiemelkedik a Vezúv jellegzetes, két egymásba helyezett kúpja. A tudósok szerint újabb kitörés várható, de ez szemmel láthatóan nem zavarja sem a helyieket, sem pedig a turistákat.

Pompei, az örök memento

Capri: Capri Olaszország egyik legismertebb és legszebb szigete. Sorrentoból hajóval lehet átkelni, de ahhoz, hogy lejuss a kikötőbe, egy iszonyatos lépcsősoron kell lemenned, ami lefelé még csak-csak, de visszafelé, egész napos kirándulás után, megmászni, hát az nem semmi. Átkelés után vettünk egy sárgadinnye nagyságu narancsot, fenséges íze volt.

Anacapriba szerpentin vezet fel, a kilátás a tengerre, a kikötőre, egyszerűen leírhatatlan, ezért inkább lefényképeztem.

A kis sziget nemcsak természeti tüneményekben, de történeti emlékekben is nagyon gazdag. Tiberius császár több villát is építtetett itt, s egy időben a hatalmas Római Birodalmat is innen igazgatta.

Fent a hegyen, szállodák, üzletek, gyönyörű, villák, hotelek között sétálhatunk. A sétány végén is szép a kilátás a szakadékokra, sziklákra, lent a kék legkülönbözőbb árnyalataiban játszó Tirrén tenger.

Séta közben kedvesen kínálgatnak a helyi specialitásnak számító „limoncello”-val, ami finom citromlikőr.

Az utcaneveket porcelánból kirakott táblácskák hirdetik, akárcsak a házszámokat. Elegáns éttermek és kávézók teraszai mellett utcai bódékban frissen facsart citrom, vagy narancslevet kóstolhatunk.

A hely szerelmese volt Axel Munthe, svéd orvos, aki régiségeket, szobrokat, korabeli eszközöket gyűjtött Capriról. Palotája, a Villa St Michele, ma, múzeum. Aki meg akarja ismerni a történetet, figyelmébe ajánlom a nálunk is megjelent könyvét. /Axel Munthe: San Michele regénye /

Kilátás a villa teraszáról

A világhírű Kék Barlang megtekintéséhez óriási szerencse kell, mert a különleges kékség csak egy bizonyos napállásnál szűrődik be, ilyenkor, pedig hatalmas a tülekedés, és ha hullámos a tenger, akkor még egyéb problémáid is lehetnek.

A Kék Barlang és Capri híres sziklái

Közbiztonság: Rómától délre 10km-ként kb. 1%-kal növekszik a valószínűsége, hogy meglopjanak, kiraboljanak, esetleg mindkettőt. Ha megkérsz egy helyi lakost, hogy készítsen rólad egy fotót, a kiválasztásnál fontos szempont legyen, hogy utolérd, ha elszaladna a kameráddal. A déli részen még ma is gyakran előfordul a robogós rablás, melynek során, halkan a hátad mögé gurulnak, akár a járdán is, és kitépik a táskádat a kezedből. Ezért soha ne vidd magaddal az útleveled és az összes pénzed. Ezt nyugodtan a szállodában hagyhatod, pláne, ha van széf. A zsebtolvajok általában ketten vannak, amíg az egyik eltereli a figyelmed valamilyen ürüggyel, a másik megpróbálja kiemelni a zsebedből a pénzt. Riccione-ban történt, hogy megérkezésünk után egy hölgy felfedező sétára indult, egy motoros letépte a válláról a táskáját, minden pénzét elvitte, a durva rántástól elesett, és eltört a karja. Szóval, nem árt óvatosnak lenni.

Gasztronómia: A könnyű olasz borok a mindennapi étkezéshez szervesen hozzátartoznak. Egy olasz gyári ebédlőben, az ebédhez választhatok egy fél liter bort is. Ez általában rosé vagy fehérbor. Igen ízletesek és zamatosak a habzóborok, pl. a Lambrusconi, ez nálunk is kapható érdemes megkóstolni.

Vendéglátás: Az olasz konyhát három szóval lehet jellemezni: „tészta – hal – pizza”. A sorrendet lehet variálni, de ebből a háromból biztos eszel valamit egy vacsora során. A szívélyes olasz vendéglátásról már sokat hallottam, de még nem volt benne részem.

Talán a nyolc-tíz alkalom nem volt elegendő a kedvező tapasztalatok szerzésére. A szállodákban, éttermekben általában kelletlenül, gépiesen bánnak a vendégekkel, lehet, hogy már elfásultak a sok turistától. A smucigság viszont jellemző, képesek a reggelihez egy zsemlét adni, és őrizni a kávéskannát, nehogy kétszer öntsél belőle.

Egyéb: Nyelvtudás: egy alkalommal, autóval mentünk üzleti útra Campo San Pietro-ba és már tankolnunk kellett volna, de minden benzinkút bejáratához ki volt téve egy tábla, „APERTO” felirattal, így továbbhajtottunk. Gondoltuk, biztos ebédszünet vagy valami hasonló van. Később megtudtuk, hogy azt jelenti: Nyitva!

Világnyelv: Az olaszok sokan úgy vélekednek, hogy ők beszélnek egy világnyelvet, ez szerintük az olasz, más nyelvet nem nagyon akarnak megtanulni. Volt, hogy a tárgyalásaink során felajánlottuk az angol, és a német nyelvet, de inkább kerítettek egy magyar tolmácsot.

Salve in Roma – Légy üdvözölve Rómában

Traianus oszlopfelirata:”A Római Szenátus és a Nép” Romulus és Remus az anyafarkassal Több ezer évvel ezelőtt már ilyen szívélyesen köszöntötték a rómaiak a városukba látogató idegeneket. Rómát megismerni egy élet is kevés, de felfedezni történelmi nevezetességeit, átadni magad a város hangulatának, gasztronómiai élményeket szerezni egy hét alatt is lehet. Éveken keresztül készültünk Rómába látogatni, de arra nem számítottunk, hogy beigazolódik a Trevi kút legendája, és egy éven belül kétszer látjuk ezt a csodálatos várost.

A monda szerint a szökőkútnak háttal állva, jobb kézzel, a bal vállad fölött kell dobni a vízbe egy pénzérmét, és akkor biztosan visszatérsz Rómába. /egyébként a bedobált pénzeket rendszeresen kiszedik, mert annyi a hiszékeny turista, hogy megtelne a medence az érmékkel/

Csodát remélve szórjuk a pénzt

Első római élményeimet közvetve, „ A Római Vakáció” című csodálatos filmből szereztem, szájtátva bámulva a nagyszerű szereplőket – Audrey Hepburn, Gregory Peck - és a történelmi környezetet.

Akkor nem is mertem álmodni, hogy személyesen is láthatom egyszer, Róma városát.

Az álmok valóra válnak, csak türelem, hit, na meg egy kis pénz kell hozzá. Alig telt el röpke 50 év, és íme itt voltam Rómába, sőt vissza is jöttem még egyszer.

Az első út: Saját szervezésben, interneten keresztül foglaltunk repülőt és szállást is. A szállásfoglalásnál arra törekedtünk, hogy központi helyen legyen, jó közlekedéssel.

Akkor még nem gondoltuk, hogy a közeli metróállomás ellenére, naponta lejárjuk a lábunkat.

Reggelente iszonyú merevedéssel ébredtem, sajnos a lábamban és a derekamban.

A szálloda a Termini pályaudvar mögötti kis utcában volt, kissé nehéz volt megtalálni, mert egy épületben több szálloda is volt. Ez azért is jó választás, mert a reptérről van közvetlen járat a Terminire. Az már a mi bajunk, hogy éppen nem közlekedett sztrájk miatt.

Előzetesként nézzünk meg egy panoráma összeállítást a városról: http://www.panorama360.es/europa/italia/RomaFromSanPietroQTVR.html

Az első felderítő utunk során elérkeztünk a Santa Maria Maggiore bazilikához. A legenda szerint egy álombéli látomásban Szűz Mária a nyár közepén, hóeséssel jelölte meg azt a helyet, ahol templomot kell építeni. A székesegyház Paolina kápolnájának mennyezetéről, azon a bizonyos augusztusi napon, fehér virágszirmokat szórnak a hívekre.

Egy város felfedezését, természetesen a teljesség igénye nélkül, érdemes egy buszos városnézéssel kezdeni. A legtöbb városban ún. „ Hop on – Hop off „ buszok járnak, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy bárhol leszállhatsz, és ha körülnéztél, a következő busszal mehetsz tovább.

A városnézésünk jelentősebb állomásai: A Colosseum több ezeréves romjai véres harcokat láttak, mindezt a nép szórakoztatására. „Panem et circenses” azaz kenyeret és cirkuszt a népnek, akkor nem törődik mással.

A mai gladiátorok csak a turisták zsebét támadják, de azt nagyon intenzíven.

A San Pietro in Vincoli templomban láthatjuk Szent Péter láncait, melyeket a börtönében viselt, és később a lánc egyik részét I. Leo pápa kapta meg és templomot építetett tiszteletére.

A lánc másik része Jeruzsálemben volt, majd kalandos úton visszakerült Rómába, ahol a két láncot egymás mellé téve, azok összeforrtak egy láncba. Ma ereklyeként, a kereszténység egységének szükségességét szimbolizálja. Itt láthatjuk még Michelangelo Mózes szobrát, melynek szakállában a művész saját portréját örökítette meg.

A Spanyol lépcső a rómaiak kedvenc találkozó helye, de a fáradt turisták is szívesen rogynak le az azáleákkal borított lépcsősorra. A lépcsőnek a spanyolokhoz csak annyi köze van, hogy 300 éve itt található Spanyolország vatikáni követsége.

A Spanyol lépcső lábánál található Bárka szökőkutat Bernini és fia építette 1672-ben.

Az írás szerint azért lett csónak alakja, mert 1598-ban elöntötte az ár a Spanyol teret, majd mikor a víz eltűnt, egy bárkát hagyott a tér közepén.

A szökőkút melletti épületek egyikében töltötte utolsó hónapjait az angol költő, John Keats, akit megihletett a csobogás – és megírta saját sírfeliratát: Itt nyugszik az, aki nevét a vízre írta.

Az épület ma Keats-Shelley Emlékház, a szökőkúttól jobbra található. Shelley az utolsó óráig ápolta barátját, akit betegsége 26 évesen győzött le.

Egy évvel később Shelley a tengerbe fulladt, 30 évesen. Mindkét költőóriás Rómában nyugszik, az Idegenek temetőjében, a Cimitero Acattolicoban.

A Trevi Kút Róma legismertebb kútját Bernini tervei alapján Nicolo Salvi építette.

A barokk vízijáték egy tengeri kavalkádot ábrázol, ahol a felbőszült lovak a háborgó tengert szimbolizálják.

A monda szerint a forrás eredetét egy szűzlány mutatta meg egy római katonának, más vélekedések szerint a Villa D’Este szökőkútjainak vízét vezették ide.

Szerintem ez a valószínűbb, mert katonák közelében igen ritka a szűzlány.

A Vatikán, állam az államban, még a gépkocsiknak is külön, CV-vel kezdődő rendszámuk van. A vatikáni állam teljesen önellátó, saját közigazgatása, jogrendszere, postahivatala és rádióadója van.

A Vatikán központja a Szent Péter tér, a Bazilikával és Bernini oszlopcsarnokával együtt.

A Szent Péter Bazilika a keresztény világ legnagyobb és legismertebb temploma, melynek kupoláját Michelangelo tervezte, de az egész gigantikus alkotás felér egy művészeti kiállítással, hiszen nagyon sok kiemelkedő művész alkotását csodálhatjuk meg.

Nézzünk meg egy 3D-és összeállítást a Sixtusi kápolnáról: http://www.vatican.va/various/cappelle/sistina_vr

Oltárkép

Michelangelo: Pieta

A Vatikáni Múzeum megérne egy külön beszámolót a rengeteg világhírű műkincs láttán az ember csak kapkodja a fejét, hiszen minden négyzetcentiméteren szebbnél szebb műalkotások láthatóak.

Korábban, a múzeum számomra szinte csak a Sixtusi Kápolnát jelentette, holott a helyes meghatározás az, hogy a Vatikáni Múzeum egy múzeum együttes ezerféle látnivalóval.

Egy nap alatt érdemben nem járható be, jellemző, hogy négy útvonalon különböző színkódok alapján lehet eligazodni. A mennyezeti freskók csodálatának határt szab a begörcsölő nyak, praktikusan jó volna egy guruló ágy, ahonnan hanyatt fekve lehetne nézelődni. Egy gyakorlati tanács, az órákig tartó sorban állás elkerülésére szerda délelőtt érdemes a múzeumot meglátogatni, mert ekkor a Szent Péter téren pápai áldásosztás van, és ez elvonja a tömeget.

Mennyezeti freskó

A Sixtusi K谩polna

Laoko贸n szoborcsoport

A Laterani székesegyház is a Vatikánhoz tartozik, a megválasztott pápák ide vonulnak át, jelezvén, hogy Róma püspökeként birtokba veszi székesegyházukat.

Itt írta alá a Szentszék és az olasz állam azt a kibékülési és államszerződést, mely elismeri a pápának a Cittá del Vaticano (Vatikán városa) felett való világi szuverenitását. A hívők a templomhoz vezető utat térden csúszva teszik meg, lépcsőként egy-egy imát elmondva.

A Lateráni Szent János bazilikában található egy különleges pápai trón. A „Sella sterciraria” elnevezésű trónus közepén egy lyuk található. Egyes feltételezések szerint, ezen keresztül ellenőrizték a pápajelöltek nemét, megakadályozandó, hogy nő kerüljön a pápai trónusra, ugyanis VIII. János néven női pápa is uralkodott, akinek eredeti neve Johanna volt.

Az ellenőrzést egy segédlelkész végezte, és ha érzékelte a jelölt heréit, így kiáltott: „habet” azaz, van neki.

Visszatérés Rómába: Az újabb római látogatást ajándékba kaptuk egy utazási irodától, egy kenyai út ráadásaként. Ez az út nem volt olyan zavartalan, mint a saját szervezés, de a látvány és az élmények kárpótoltak a hiányosságokért. Egyébként is ajándék útnak, ne nézd a porát.

A Forum Romanum oszloprengetegei és diadalívei között tettük első sétánkat, mely Róma politikai, vallási és kereskedelmi központja volt.

A Capitolium dombon láthatjuk Romulust és Remust az anyafarkassal, itt található Marcus Aurelius császár lovasszobra, és itt van az a palota is, ahol aláírták az EU elődjének számító Európai Gazdasági Közösség megalakításáról szóló Római Szerződést. A szobor azért maradt meg, mert a kereszténység idején azt hitték, hogy Constantinus, keresztény császárt ábrázolja. Ludakat nem láttunk, szerintem megették őket a derék rómaiak, mivel már nincs szükség az őrködésükre.

Szintén itt van a fiatalság forrása, néhányan odasiettek inni belőle, én maradtam az unicum-nál, annak a hatása hamarabb meglátszik.

A séták megtervezése, még útikönyvvel sem, egyszerű dolog, az Igazság Szájáról azt írták, hogy a Tiberis szigetén található, a szigetet végigkutatva, kiderült, hogy nem is ott van, így mire odaértünk, már bezárt, így nem tudtuk alávetni a kezünket egy igazság próbának.

Hol itt az igazság???

Útiterv-készítés

Ebben a templomban / S. Maria in Cosmedin / található az igazság szája

Az Angyalvár nem hagyható ki, ha Rómában jársz. A Ponte S. Angelo hídon keresztül közelíthetjük meg az Angyalvárat, melyet Hadrianus császár, saját és családja végső nyughelyének építette. Az Angyalvár nevet az 590-es pestisben kapta, mikor a legenda szerint egy angyal jelent meg felette, és feltartott kardja a járvány végét jelezte.

Az épület a Vatikánhoz tartozik, mellyel alagút köti össze, a pápák vészhelyzet esetén erre menekültek. Lásd, Dan Brown: Angyalok és Démonok című regényét.

Az Angyalvár

Kilátás az Angyalvárból

Láttuk még a Pantheon-t, mely az Örök Város legjobb állapotban fennmaradt műemléke, Michelangelo a Pantheon kupoláját másolva, alakította ki a Szent Péter Székesegyház formáját.

A Piazza Navona-t, ahol, régen, a teret vízzel elárasztva, hajócsatákat rendeztek.

A Campo de Fiori-t, mely ma a gyümölcs és zöldségpiacáról nevezetes, de régen itt véres kivégzések voltak, mementóként itt láthatjuk Giordano Bruno szobrát.

A Viktor Emánuel emlékmű vegyes érzelmeket vált ki a rómaiakból, sarkosabban fogalmazva, utálják, szerintük, nem illik bele a római városképbe. Egymás között csak írógépnek nevezik a formája miatt. Állítólag a II. világháború nagy bombázásai során, nem bánták volna, ha találat éri az emlékművet.

A rengeteg mászkálástól kimerülve, jólesett egy kis pihenés, sörözés a Piazza del Popolon Márai kedvenc kávéházában, forró csoki finom olasz likőrrel a Trevi kút mellett. / a csoki olyan sűrű, hogy megáll benne a kanál, a likőrt – Molinari – feltétlen meg kell kóstolni, egyszerűen fantasztikus.

Rómától elbúcsúzva, meglátogattuk Tivoliban a Villa D’Este-t, amely egy bencés kolostor helyére épült csodálatos palota, kertjében rengeteg szoborral, szökőkutakkal, pompázatos növényekkel. Ma az olasz államé, külön érdekesség, hogy utolsó tulajdonosa a meggyilkolt trónörökös, Ferenc Ferdinánd volt.

Egyéb érdekességek: Az olaszoknál nem tiltott jelkép a vörös csillag és a sarló-kalapács, ők ezt a munkásmozgalom jelképeinek tekintik, és a felvonulásaikon, büszkén emelik magasba.

A Vatikánon kívül, még egy független államot találhatunk Rómában, ez a Szuverén Máltai Lovagrend (S.M.O.M). A területe annyi, mint két teniszpályáé, és a nemzetközi jog szerint, éppúgy független, mint a Vatikán.

A Szuverén Máltai Lovagrend, a Via Condotti 68 szám alatti Máltai Palotában élvez területenkívüliséget. Közel száz ország ismerte el, saját útlevelet ad ki.

Rómában is óvakodni kell a zsebtolvajoktól, velünk is kísérleteztek, az egyik megérintette a karom, hogy forduljak vissza, a másik már a hátam mögött volt, de szerencsére nem vettem ki a kezem a zsebemből, amelyikben a pénz volt. A közbiztonságra jellemző, hogy a munka befejeztével a munkagépet, ez egy kompresszor, daruval a levegőbe emelik.

Híres mondásaik ma is érvényesek, hiszen valóban minden út Rómába vezet, és ha otthon akarod érezni magad ebben a csodálatos városban, akkor „Élj úgy, mint a rómaiak.”

Búcsúzzunk Rómától egy csodálatos dallal, Mario Lanza tolmácsolásában: http://www.youtube.com/watch?v=cm4hLfOUBZk Készítettem egy kis videót is a római útról: http://www.youtube.com/watch?v=dip00wRB2OY