Egyiptom

Egyiptom Utazás a fáraók földjén

Egy kis visszatekintés: Az ősi Egyiptom számtalan jelképét ismerjük, a legfontosabb talán, az egyiptomi hurkos kereszt, vagy Nílus kereszt, az „ankh” mely az Atlantiszból származó jelkép, és nemcsak a véges földi életet jelképezte, hanem a halál utáni megdicsőült halhatatlanságot is. Ez nyitotta meg a Nílus zsilipjeit, az életet adó árvíz előtt, és szimbolizálta az isteni erőket. Minden főbb egyiptomi istenséget „ankh”-kal a kezében ábrázoltak. A fáraók a tudás, a hatalom és az örök élet jelképeként viselték. A ma embere a piramisok, a szfinksz és a szkarabeusz mellett, elsősorban Tutankhamon halotti maszkját ismeri, és azonosítja Egyiptommal.

Az egyiptomi zászló, a hagyományos Pán-Arab színekből /vörös, fekete, fehér / áll, egyes magyarázatok szerint, a vörös Nasser elnökségének idejére utal, amikor elvesztették a Sinai félszigetet, a fehér, közepén egy sassal, Anwar Sadat időszakát, míg a fekete, Mubarak, jelenlegi elnök békepolitikáját jelképezi.

Hérodotosz ókori görög történész és utazó Egyiptomot a Nílus ajándékának nevezte.

Az egyetemes emberi kultúra egyik bölcsője, történelme több mint ötezer évet ölel fel, a piramisokat először megpillantva, csak lenyűgöződve állsz, ahogy szinte ufoként lebegnek a Királyok útja felett, és fejet hajtasz az emberi tudás és szorgalom eme példái előtt. Az ország történelmének, még rövid áttekintése is meghaladja egy úti beszámoló kereteit.

A tájékozódáshoz azt mindenestre jól meg kell jegyezni, hogy Alsó-Egyiptom a térképen felül van, a Nílus felső folyása, pedig alul. Hol van még egy olyan ország, ahol örülnek az árvíznek, mert az jelenti az életet. A Nílus évenkénti áradása során, visszamaradt a termékeny talaj, ami lehetővé tette a növénytermesztést. Ha elmaradt az áradás, éhínség következett. Az ókori egyiptomi naptárt is a Nílushoz igazították, három évszak volt: az Áradás ideje / június-október/, az Aratás ideje /október-február/ és a Forróság ideje /február-június/

Ó-egyiptomi kalendárium

Az életet adó Nílus

Hieroglifák: Számos csodálatos egyiptomi műtárgyat, beleértve szobrokat, domborműveket és festményeket, hieroglifák borítanak. Amikor 1799-ben (Napóleon egyiptomi hadjárata során) rábukkantak a Rosetta kőre, francia tudósok hamar rájöttek, milyen nagy jelentőségű a felfedezés, mivel ugyanaz a szöveg három különböző írásmódban hieroglifikus, démotikus és görög - szerepel rajta. Jean-Francois Champollion volt, akinek végül sikerült megfejtenie a hieroglifikus írást.

A Rosetta kő, ebből fejtette meg Champollion a hieroglifák titkát – nem semmi!!!

A hieroglif ABC

Vallás: A Ramadan, a böjti hónap, az iszlámban az ünneplés Allah szolgálatáról szól, nem öncélú mulatozás. A böjt idején számos tilalom lép életbe, kifejezve a test és a lélek feletti kontrolt. Az iszlám világ szent hónapja alatt napfelkeltétől napnyugtáig tilos enni, inni, nemi életet élni, cigarettázni és vízipipázni. Ezeken felül tartózkodni kell a hazugságtól, a rágalmazástól, a hamis tanúskodástól, és tilos más tulajdonát megkívánni. A borravalót azért ilyenkor is elfogadják.

A ramadán végén hatalmas közösségi lakomát rendeznek, és a szeretetük jeléül adakoznak a szegényeknek is. A böjt célja kettős: a hívő muzulmán egyrészt ez úton bizonyíthatja Allah előtt, hogy lelke erősebb a testi vágyaknál, felül tud kerekedni a test földi megpróbáltatásain. Az önmegtartóztatás másik célja, hogy egy teljes hónapig a jómódban élők is valamelyest átérezhessék a szegények problémáit, az éhezés gyötrelmeit.

Ramadankor, mindennap este, amikor a müezzin a napnyugtát jelzi, / nem az óra számít / kezdődhet az evés-ivás, és egyéb testi örömök. Már jó előre telerakják, még az utcán felállított asztalokat is, minden finomsággal és várják a jeladást. A turistabuszok is addig köröznek az utcákon, amíg a sofőrők meghallják az „Allah Akhbar”-t. Logikus, hogy a turista se egyen addig, amíg nekik nem lehet.

A jelre vรกrva

Kezdล dhet a vacsora

A ramadán mindenki számára kötelező, az iszlám öt alappillérének egyike. A továbbiak: - a hitvallás, „Egyedüli Isten Allah és Mohamed az ő prófétája” - az imádkozás, naponta ötször - a szegényadó, „zakát”, a szegények támogatása, ma adományként - a zarándoklat, a „hadzzs”, melyen minden muzulmánnak egyszer részt kell venni

Vége a Ramadannak, lehet ünnepelni A muszlin nők. Az Iszlámban a nő tiszteletet és megbecsülést élvez. Mikor Mohamed prófétát megkérdezték, melyik szülőt kell jobban szeretni, azt felelte, először az édesanyát, másodszor az édesanyát, harmadszor az édesanyát és csak negyedszerre az apát. Ugyanő mondta, hogy a Paradicsom az anyák lábainál van. Szerintem kicsit feljebb.

Az iszlám jog, elvben lehetővé teszi, hogy egy férfi négy feleséget tartson, de mivel anyagilag és fizikailag egyformán kell gondoskodni mindegyikről, kevesen vállalják. A gazdag öböl-menti országokban a gyakoribb. A csador viselete is egyre inkább háttérbe szorul, előfordult, hogy a repülő velünk utazó modern, nagyvilági nő, divatos frizurával, színes körmökkel stb., megérkezvén a kairói reptérre a mosdóba sietett, minden lemosott magáról, és átöltözött.

Családi fotó, tessék mosolyogni

Kairó: Kairó (arabul Al-Qahirah) egy gigantikus metropolisz másfél Magyarországnyi lakossal - öreg, zajos, füstös, túlzsúfolt, kaotikus, és ha tetszenek az ilyen helyek, lenyűgöző. Város, ahol a közlekedési lámpáknak és a sávoknak semmi értelme (ahogy valaki megjegyezte: a piros lámpa csak egy vélemény).

Kairó, a történelmi város A városban rengeteg a látnivaló, de elsőnek feltétlenül az Egyiptomi Múzeumot nézzük meg a Tahir /Felszabadulás/ téren. A múzeum, az ország legnagyobb gyűjteményével rendelkezik, több mint 100000 műtárgy látható, de a legnagyobb vonzerőt kétségtelenül, Tutankhamon halotti maszkja, aranykoporsója, és egyéb kincsei jelentik.

A múzeum bejárata

Tutankhamon halotti maszkja

Nem szabad kihagyni továbbá a Citadellát, a Mohamed Ali mecsetet, az El Khalili bazárt, és még folytathatnám a sort.

A Citadella és az Ali Mohamed mecset

Ali Mohamed Mecset

Az El Khalili bazár A piramisok, a város egyik leglátogatottabb nevezetességei. Itt található a világ hét csodáinak egyike, a gigászi méretű és rejtélyes piramisok, közülük a legnagyobb, a több mint 140 méter magas Kheopsz piramis. Ennek az építménynek különlegessége, hogy alaprajza pontosan a négy égtáj felé mutat. A Szfinxet, állítólag Héroklatosz nevezte így először, az emberfejű oroszlántestet (hossza 57 m, magassága 20 m) egyetlen gigászi tömbből faragták ki, a Napistent ábrázolja.

Emberfeletti erőfeszítéssel épültek ezek a csodák, ahogy Madách írta Az ember tragédiájának egyiptomi színében: „Miért él a pór – gúlához követ Hord az erősnek, s állítván utódot Jármába, meghal – Milljók egy miatt.”

A Gizai Piramisok és a Szfinx

Dzsószer fáraó lépcsős piramisa

Naplemente

Nyaralás: Hurghada: A Vörös-tenger partján fekszik mintegy 500 km-re Kairótól. A Vörös-tenger nevét egy különleges, a tenger alját vörösre festő tengeri moszat előfordulásának köszönheti. A kristálytiszta tengert finom homokkal borított hosszú strandok szegélyezik. A tengerbe nyúló korallzátonyok szépsége, a szivárvány minden színében pompázó halrajok elkápráztatják a búvárkodás szerelmeseit. A mélyvízi merüléshez helyi tanfolyamokat szerveznek, de csodaszép látvány nyújt a snorkellezés is. Mi praktikusan egy tengeralattjárót választottunk, és a hajóablakból néztük a bámulatos víz alatti világot.

Kicsit megrémültünk, amikor egy búvár kívülről odaúszott az ablakhoz. Kiderült, hogy profi búvárok terelik a halakat az ablakok elé. Mindent a turistákért!

A Yellow Submarine

Szép, tengerparti szállodák közül választhatunk, de a városközpont elég jellegtelen.

A Beirut hotel, ahol Hurghadában laktunk

Sharm El Sheik:(a sejk öble) Igazi búvárparadicsom, a természet csodálatos akváriuma. Itt található a világ második legnagyobb korallzátonya, rendkívül változatos a víz alatti élővilággal, a felszín alatt elterülő korallkertek között megbúvó ezernyi színben pompázó halakkal.

A tengerpart nem igazán fürdésre való, de a kristálytiszta vízben, a lábadnál úszkáló, színes halacskák látványa bőven kárpótol ezért. A korallzátonyon, mólókon sétálhatsz keresztül, a móló végén egy függőleges 10-15 méter mély korallgát van, pompázatos tengeri élővilággal. Itt nyugodtan lehet búvárkodni, persze, csak ha nem viharos a tenger. A nagy mély kékség szinte vonzza az embert.

Érdemes részt venni egy beduin esten a sivatagban, a welcome drink egy pohár víz, hiába ott mások az értékviszonyok. A tevegelés embert próbáló, ugyanis az 50-60 kilós beduinokra vannak méretezve a tevenyergek, 20-30 perces tevegelés után zsibbadt herékkel csak vonszolja magát az ember.

Tevepihenő

Csak kiröhögi a szegény turistát

A beduinokat látva, egyértelmű, hogy a leghatásosabb fogyókúra, ha nem eszik az ember. Bár ők megehetik a birkákat, kecskéket esetleg a tevéket, de, hogy az állatok mit esznek a poros, köves, növényzet nélküli sivatagban, az, rejtély számomra. A beduin sátrak tetején jókora szakadások láthatóak, és mégsem ázik be, talán, mert nincs eső.

Beduin tábor a sivatagban

Gyönyörű szállodák sorakoznak az öböl mentén, a miénk a Prima Life Rehana volt. A szálló előtt magyar zászló is lengett, és a szobákban fogható volt a Duna tv.

Az all inclusive keretében márkás italokat kínáltak, de, ha jobban megnézted, kiderült a turpisság, egy-két betűvel átírták az eredeti márkaneveket. / Johnny Waler, Finelandia vodka, Sierre tequila /

A Prima Life Rehana hotel

Esti fĂŠnyek Sharm El Sheikh-ben

Hajóval a Níluson: A Nílus évenkénti áradása teremtette meg a fáraók országának gazdagságát, és az ősi Egyiptomban köszönetük jeléül, a folyó mellé építették legfontosabb templomaikat. A hajók miközben felfelé haladnak a Níluson, a térképen tehát lefelé, nem csak Egyiptom kies táját szelik át, hanem kultúrája bölcsőjét is. Mi Luxorból indultunk Asszuán felé az Orchestra nevű hajóval. A hajók általában több szintesek, fényűző pompával berendezve. A kikötéseknél egymás mellé sorolnak be, indulásnál, pedig tetszés szerinti sorrendben. Előfordult, hogy öt hajó közül a középső indult el elsőnek. Ha meg akartad közelíteni a saját hajódat, át kellett menni a többi hajón, és volt meglepetés, amikor középről hiányzott egy hajó.

A folyóban tilos fürdeni, mert bilharziával fertőzött, / ez egy trópusi élősködő / sajnos ennek ellenére nagyon sok fürdőző gyereket láttunk.

Az indulás előtt meglátogattuk Luxort, Karnakot, a Királyok völgyét, a Hatsepsut templommal. A Luxor Templom helyén már a középbirodalom idején szentély állt, a templomot a szfinxek útja (3 km hosszú) kötötte össze a Karnak Templommal. A Karnak Templom több szentély összessége, kétségtelenül a világ legnagyobb műemlék együttese.

A Királyok völgyének bejáratát a Memnon kolosszusok őrzik.

A Luxor-i templom és az obeliszk naplementében

A szfinx sétány Karnakban

A Karnak-i templom

A Memnón-kolosszusok, III. Amenhotep fáraó hatalmas ülőszobrai, melyek 3400 éve állnak, ill. ülnek itt.

A kolosszusok

A királyok völgyébe számos fáraó temetkezett, eddig 62 sírt tártak fel, köztük a legismertebb a Howard Carter által fellelt Tutankhamon sír. Azért rejtették ide a fáraók sírjait, mert nem kellett külön piramist építeni, ha jól megfigyeljük, a hegy piramis alakú.

A Királyok Völgye A legújabb hírek szerint megtalálták Hatsepsut királynő múmiáját is. A templomát a hegyből faragták ki.

Hatsepsut temploma

Indulás a hajóval: A beszállási ceremónia után, bejártuk a hajót, hallgatva a kis arab inas vacsorára hívó csengettyűjét, azonnal Agatha Christie: Halál a Níluson, című, örökbecsű regénye jutott eszembe.

A hajón ünnepelte nejem a szülinapját, ezért megbeszéltem a séffel, hogy készítenek egy csokitortát tűzijátékkal. Kiderült, hogy valami nem világos számára, mert azt hitte, hogy én akarom a beteg gyomromat csokoládéval gyógyítani. Úgy látszik ezt az egy szót értette csak meg. Végül előkerült egy angolul tudó szakács, és este egyszer csak leoltották a villanyt, és a Happy Birthday zenéje mellett, hozták a tortát, egy gyertya helyettesítette a tűzijátékot, a torta nem csokis volt, de finom.

Az ünnepi torta tűzijátékkal

Továbbhajózva először Edfu, majd Kom-ombo templomait látogattuk meg.

Edfu-i Horus templom

A Kom-Ombó-i Sobek templom

Megérkezvén Asszuánba, érdekes esemény volt a zsilipelés az asszuáni gátnál, ahol több méteres a szintkülönbség. A gát és a víztároló lehetővé tette az öntözött területek időszakos ingadozásoktól mentes vízellátását és a turbinák jelentős mennyiségű áramot termelnek.

Zsilipelés Természetesen az élelmes arab kereskedők kihasználják, hogy állnak a hajók, és csónakokból dobálják fel a portékájukat, ha mutogatással kialkudtad az árat, ledobhatod a pénzt, ha vízbe esik, utána ugranak.

Ez az igazi vevő kiszolgálás

Egyéb érdekességek: Közbiztonság: Egyiptomban jó a közbiztonság, nem kell tolvajlástól, rablástól tartani, sokkal finomabb módszereik vannak, a pénzed kicsalogatására a zsebedből. Turista rendőrség is működik, szinte sajnálni lehet a Gíza-i piramisoknál, a tűző napon, órák hosszat ül mozdulatlanul, fekete ruhában, egy fehér tevén. Sajnos terrorista merényletek időnként előfordulnak. Egy kissé bizarr tanács, de érdemes merénylet után utazni, egyrészt a biztonságodra, még fokozottabban ügyelnek, másrészt meg tudsz nézni minden nevezetességet, mert nincs tömeg. Először a véres Luxor-i merénylet után voltunk az Egyiptomi Múzeumban, és a Tutankhamon halotti ereklyéit bemutató teremben csak mi voltunk, meg a biztonsági őr. Ma be sem lehet férni.

Részt vettünk egy sivatagi beduin esten, ahol a lenge öltözetű turisták, és a lepelbe burkolózó beduinokon kívül, néhány öltönyös, nyakkendős úr is üldögélt az árnyékban.

Később, amikor imádkozni kezdtek, megdöbbenve láttuk, hogy géppisztolyokat szednek elő a kabátjuk alól, és teszik maguk mellé a földre. Biztos nem illendő fegyveresen fohászkodni Allah-hoz.

Egy érdekes story: Egy este Hurghada belvárosában sétálva, megálltunk egy kirakat előtt, amikor hatalmas dörrenés hallatszott, a hölgyeknek füstölt a hajuk, kiégett a pulóverük. – egyébként mindig mondom, hogy veszélyes dolog a kirakat nézegetés, bár többnyire a pénztárcámat éri támadás – A kezdeti ijedtség után sikerült tisztázni, hogy egy kirakatvilágító lámpa robbant fel. Kerestem az üzlet tulajdonosát, hogy megbeszéljük a kártérítést, de egyszerűen elszaladt. Másnap a helyi / arab / idegenvezetőnek elmeséltük a történteket, és ő másnap, késő este elvitt bennünket egy poros, kihalt részen fekvő helyi rendőrőrsre, hogy megtegyük a feljelentést. Szerintem ilyet még Rejtő Jenő sem látott. Az ablaktalan, döngölt földpadlós helyiség sarkában mezítlábas arabok guggoltak egy kávéfőző mellett, mindenhol kosz, felborult csészék, mosatlan edények. A belső szobában ülő zord kinézetű parancsnok körülvéve szakadt, piszkos galabiában ácsorgó fogatlan „polgárőrökkel”. Meglátva az európai nőket, azonnal kizavarta őket, de, mint mondtam, ablak nem lévén, kívülről, a párkányra könyökölve várták a történéseket. Amikor elmondtam az esetet, a parancsnok kijelentette, hogy az üzlet nem felelős semmiért, de arra hajlandó volt, hogy ad egy igazolást az otthoni biztosító számára. A történet többszöri elismétlése után, írtak egy angol nyelvű feljegyzést, ami én is aláírtam. Azt hittem ezzel vége a ceremóniának, de azt mondták, várni kell a pecsétre. Időközben nagy csikorgással érkezett egy dzsip, fegyveres rendőrökkel, akik némi bámészkodás után azonnal megtámadták a kávéfőzőt. Végre, hosszas várakozás után kaptunk egy arab nyelvű, kockás füzetből kitépett papírt, pecséttel. Hiába kértem az angol változatot, részükről az ügy le volt zárva. Legnagyobb megdöbbenésünkre az itthoni biztosító fizetett némi kártérítést. Azóta is sajnáljuk, hogy nem tettük el emlékben ezt az arab jegyzőkönyvet.

Borravaló: Az egyiptomiak mindenért elvárják a baksist, sok esetben szinte arcátlanul követelik. Érkezéskor feltétlenül legyen nálad néhány 1$-os, mivel ekkor még nincs helyi pénzed, és ha csak ránéznek a csomagodra, már tartják a markukat. Fényképezésnél ne is számíts arra, hogy megúszod a fizetést. Bár az is igaz, hogy a turisták szeretnek potyázni, pl. Kom Ombo-ban egy öreg arab mutogatott egy kobrát, és amikor a turisták a fényképezés ellenére sem akartak fizetni, egyszerűen bevágta a hóna alá a kígyót.

A szállodában a szobafiúnak és egy kiválasztott pincérnek 1-2 nap után feltétlenül adj pénzt, meglátod, el leszel halmozva tiszta törülközővel, mindig lesz WC papírod, erre ott nagy szükség van, sőt a takaróból mintát hajtogat az ágyadra, az étteremben soron kívüli kiszolgálásban lesz részed. Rossz gyakorlat, ha csak a végén adsz, mert nem tudják honorálni.

Oroszok: Itt az oroszok nem a spájzban vannak, hanem mindenhol. Az arabok gyorsan alkalmazkodtak, már sokan beszélnek oroszul, rengeteg az orosz felirat. Sok szálloda, disco, kifejezetten számukra épült. Érdekes a volt Szovjetunió iránti nosztalgia.

Az arab számok: A köztudat szerint mi arab számokat használunk, de ez nem így van.

Némi hasonlóság fellehető, de mégis más. Természetesen az arabok ismerik a mi általunk használt számokat is.

Vízum: Az igazi átverés az itthon történik, amikor az utazási iroda 12,000Ft.-ért adja a vízumot, miközben ők is a reptéren veszik meg 15$-ért, csak belenyalják az útleveledbe.

Ennyit egy nyalásért sehol a világon nem kell fizetni. Nem beszélve arról, ha nyilatkozol, hogy nem hagyod el a Sinai félszigetet, akkor egyáltalán nem kell vízum.

Egészség: Egyiptomban védőoltásra nincs szükség, de gyomorfertőtlenítésről feltétlenül gondoskodni kell. Én a hazai folyékony oldatokat preferálom /unicum, pálinka /, de kint is lehet kapni, recept nélkül is, megfelelő gyógyszereket. Sajnos minden elővigyázatosság ellenére előfordulhat heveny hasmenés, ezt nevezik a fáraók átkának is, ami néhány nap alatt elmúlik, csak arra kell vigyázni, nehogy megfázz a klímától, mert a kritikus időszakban egy köhintés is nem várt következményekkel járhat.

Vegyes: A tengeri vihart fekete zászlóval jelzik, a piros a közbenső állapot, és a fehér zászló jelenti a teljesen nyugodt tengert.

Egyiptom egy csodálatos ország, tele különleges építményekkel, természeti csodákkal, kedves emberekkel. Egyszer látni nem elég, ezért, ha még nem voltál itt az ideje Egyiptomba utazni. A beszámoló három utazás tapasztalatait összegzi.

Arab hastánc: http://www.youtube.com/watch?v=_s1mCOIXln4 Egyiptom 1998 – 2003 - 2007