Csehország

Barangolás Csehországban Miért éppen Csehország az úti cél? Vajon a világhírű sörök megkóstolása, vagy fájós tagjaink gyógyítása a népszerű gyógyfürdőkben, vonzza a látogatót? És akkor még nem is beszéltünk Prága elbűvölő városáról.

Megismerni Jaroslav Hasek, Egon Erwin Kisch, és Franz Kafka gyönyörű természeti adottságokkal megáldott országát, csodálatos kulturális kalandot ígér.

Csehország története a VI. századra nyúlik vissza. Az ország történelmi fénykora, IV. Károly cseh király uralmának az idejére esett, ekkor vált Prága európai nagyvárossá. IV. Károly alapította a prágai egyetemet, felépült a prágai Újváros, és a Károly híd. A vérzivataros évszázadok után, 1918-ban megalakult az első Cseh Köztársaság, majd az 1990-ben tartott szabad választások eredményeként létrejött a gazdag kulturális és történelmi örökséggel, fejlett gazdasággal rendelkező demokratikus Csehország.

A korábbi cseh köztársasági elnök, Vaclav Havel mondta: „a sörivás jó hatással van a cseh társadalomra, mert a sör kevesebb alkoholt tartalmaz, mint a bor, vodka vagy whisky, így a söröző emberek is higgadtabban politizálnak”.

Az útvonal:

A tervezett út: Budapest – Chodova Planá – Marianske Lazné – Karlovy Vary – Prága – Budapest.

Ez mintegy 1300km távolság, de kisebb nagyobb eltévedéseinkkel ezt sikerült növelni. A Brno – Prága autópálya a hajdani M7-re emlékeztetett, garantált a vesekő-mentesítés, annyira ráz a külső sáv. Az első célállomás Chodova Planá volt, addig minden simán ment, amíg nem bíráltuk felül a GPS-t, mondván mi tudunk egy rövidebb utat. A monda szerint, egyszer, az Őrségben, egy autós megkérdezte a háza előtt pipázgató öregembert, hogy milyen messze van a következő benzinkút. A válasz: légvonalban 30km, de én tudok egy rövidebb utat is.

Chodova Planá: Chodova Planá régen a harcias, határvédő „chod” törzs székhelye volt. Címerükbe a hűség és az éberség jeléül, kutyafejet rajzoltak. Ma, a kutya ábrázolás, a sörfőzéssel kapcsolatos, hiszen a legenda szerint, a képen látható Albi nevű kutyus találta meg azt a forrást, melynek vízéből máig is főzik a kitűnő nedűt.

Régebbi korokban a jólét szinonimája, a tejben-vajban fürdés volt. A történetírók szerint Kleopátra mézzel kevert szamártejben fürdött, megőrizendő fiatalságát, ruganyos bőrét.

Ma elterjedt kifejezés a „habzsi-dőzsi”, de a wellness legújabb csúcspontja a sörfürdő, (angolul beer spa), még nem teljesen közismert, bár néhány helyen már fellelhető.

Chodová Planá-ban megnyílt a Chodovar család sörfürdője, ahol gyógyvíz, barna sör, gyógynövények és sörélesztő keverékében pancsolhatnak a vendégek. Sőt, sörmasszázst és sörpakolásokat is igénybe lehet venni, és még, sörből készült kozmetikumokat is árulnak.

A fürdőt speciális recept alapján készítik, a szakértők szerint 20-25 perces sörben fürdés tágítja az ereket, javítja a szívműködést, elősegíti a méregtelenítést, és fiatalító hatása is van. További különlegesség a páros sörfürdő, az ember úgy érzi, mintha óriás söröskorsóban ülne. A sör iszogatása is a kezeléshez tartozik, az se baj, ha kilötyög egy kevés a pohárból lubickolás közben, de a fürdővízből azért ne igyál.

Hajmosásra is kitűnő Sörfürdő, sörmasszázs és sörpakolás és sörivás. A tested kívül belül sörben ázik, nyakig ülsz a "folyékony kenyérben", ez a férfiak számára az igazi terápia. Nagy kár, hogy az OEP nem finanszírozza ezt a kényeztető kezelést, pedig itt annyira feltöltődhetsz, hogy a „csi” univerzális energiaszinted szinte az egekbe emelkedik.

A városka igazi turistaközpont, a sörfürdőre vágyók több országból érkeznek ide egy kis kényeztetésre. Itt az egész élet a sörről szól. Esténként, kellemes maláta illat lengi be a várost, a „Sörgyári capriccio” könnyed hangulat árasztja el az embert. Most, hogy írom a beszámolót, rögtön innom kell egy korsóval.

A városka szállodája és a cégére

A helyi sörgyár meglátogatása során betekintést nyerhettünk a sörfőzés rejtelmeibe, láttuk, hogy a kész sör élőállítása, az alapanyagok kezelésén, a főzésen és a fermentáción keresztül, olyan bonyolult folyamat, hogy én maradok a sörivásnál. Még egy kis adalék a sörgyártáshoz: a „léhűtő”, tisztes sörgyári foglakozás, semmi köze a semmittevéshez.

Egy kis k贸stol贸

Természetesen az ízletes sörhöz finom falatok is kellenek, a hegybe vájt barlang étteremben, ezt is megteheted.

A sörívás gyakorlata: A csapolt sör márkáját az adott hely céhtáblája jelzi, más sörre ne számítsunk. A sört félliteres korsóból isszák, külön kell szólni, ha csak egy pohár sört kérünk. Amikor üres korsónkat az asztalra helyezzük, a pincér, kérés nélkül hozza a következőt, és húz egy strigulát, az asztalon fekvő számlánkra. Az a filozófiájuk, hogy nem lehet annyi sört inni, hogy még egy korsóval ne férjen beléd.

Egy népszerű televíziós utazási műsorban, egy cseh mesterszakács mutatta be a megújult cseh konyha remekeit. A sok különleges étel láttán a riporter megkérdezte a séfet, hogy mi a kedvenc étele, a válasz gyors és határozott volt: a sör.

Csehországban a sör nemzeti ital, közel 500 félét gyártanak.

Akkor igyunk egyet! Egészségünkre!

Marianske Lazné – Marienbad: Mariánske Lázné, vagy ismertebb nevén Marienbad a nyugat-csehországi híres fürdővárosok egyike. A német határtól néhány km-re fekvő festői kisváros, erdőkkel borított hegyek között bújik meg. A felújított neobarokk, szecessziós és klasszicista stílusú paloták, valóságos ékszerdobozzá, operett-várossá varázsolták a városkát.

Érdekes módon a gyógyforrások, melyből több mint száz tör a felszínre, hőmérséklete, csak 10 fok körüli. A gyógyforrásról szóló első írásos emlékek a 16. századból származnak, a gyógykezelések már a 17. században elkezdődtek. A források gyógyító hatásának gyorsan terjedt a híre, egyre többen keresték fel a települést.

A Mária-forrás mellé épült fürdőhelyet nevezték el Mariánské Lázné-nak, azaz Mária-fürdőnek.

Sok híres művész látogatott ide / Goethe, Puskin, Chopin stb./, de egy angol király is itt kezeltette magát, aki fogyni akart, de mivel itt is ragaszkodott a hatalmas lakomákhoz, a fogyókúra nem járt eredménnyel. Bezzeg, ha ismerte volna a „Norbi Update”-et, biztosan kocka hassal távozik.

Most a gyógyulni vágyó németek özönlik el a várost, sokan jönnek mankóval, vagy különleges motorizált járókerettel, bár elhajított mankókat nem lehetett látni.

A városkában, a csodálatos épületek mellett, hangulatos, árnyas parkokat is találunk. Van egy kis vonat is, de aki városnézésre vágyik, az inkább sétáljon egy nagyot, mert a vonat, hosszan kanyarog az erdőben.

Karlovy Vary – Karlsbad: A híres fürdőváros neve szó szerint „Károly forrását” jelenti. A fáma szerint, az uralkodó vadászat közben járt erre, és lenyűgözte a táj szépsége.

Később, várost alapított itt, melyet róla neveztek el Karlsbadnak.

Számos híres ember fordult meg itt: Goethe, Gogol, Tolsztoj, Liszt Ferenc, Chopin, Beethoven valamint I. Péter, és most V. Péter látogatott ide.

Arany így írt a fürdőről: a Toldi szerelmében: "Ha a vizek a doktoroknál jobbak nem lennének, az emberek bizony mind – mind elvesznének."

A városban több száz kisebb-nagyobb gyógyvíz-forrás található, melyek hőmérséklete 34 és 73 fok között van, de a gyakorlatban 12 forrást használnak gyógyításra, a 13.-ik is jelentős gyógyerővel rendelkezik, ez a Becherovka.

A híres Grandhotel Pupp-ban foglaltunk szállást, tudjátok ez az, amelyikben a Last Holiday (Utolsó vakáció) című film is játszódik, melyben Depardieu alakítja a szálló főszakácsának szerepét.

Még néhány kép a szállodáról:

A híres tükörterem

A szállodát nem volt könnyű megtalálni a rengeteg sétálóutca miatt, itt már teljesen eldobta az agyát a GPS, ezért, közel egy órát bolyongtunk mire ráleltünk erre a gyöngyszemre. A fogadtatás méltó volt a hotel hírnevéhez, már a parkolóban név szerint vártak, és azonnal jött a londiner a csomagokért. A szobában a Tv-t bekapcsolva, ez a kép fogadott:

Karlovy Vary, igazi kozmopolita város, rengeteg náció fordul itt elő, de túltengnek az orosz vendégek, ami azért probléma, mert felverik az egyébként is magas árakat, és igénytelenségükkel rontják a színvonalat. Képesek susiban, vagy gatyában lejönni, reggelizni, és a pénzük miatt nem szól rájuk a személyzet.

No, de térjünk vissza a gyógyforrásokhoz.

Ivókúra: Szinte minden sétálgató ember kezében, furcsa formájú csőrös pohárkát láthatunk, melyből időnként kortyolnak egyet-egyet. Eleinte irigykedve néztem, mert azt hittem mindenki Becherovkát iszik. Később tudtam meg, hogy a poharakban meleg, ásványi sókban gazdag forrásvíz van.

Rögtön eszembe jutott gyermekkori élményem, amikor a Dagály strandon a tízórai zsírosdöngő befalása után az ivókúthoz mentem, és melyből számomra borzalmas ízű melegvíz jött, ami azonnal kihozta a tízórait is.

Ma erre mondják, hogy búvárital, azaz lemegy, körülnéz és visszajön. Tehát a tapasztalataim birtokában, én csak a 13-as számú gyógyvizet ittam, bár kíváncsiságból megkóstoltam egy 52 fokos gyógyforrás vizét, de egy félreeső helyen diszkréten kiköptem.

Ez az ősforrás, melyből rotyogó, sós forró víz tör elő

Nem lehet elég korán kezdeni a gyógyfürdőzést

Becherovka: Eredeti neve: "karlsbadi Becher-keserű", nevét Josepf Becher patikusról kapta, aki, másokkal együtt, kikísérletezte, a 21 fajta gyógynövényből álló összetételt, ami természetesen szigorúan titkos.

A környékén található több mint száz természetes gyógyforrás közül csak tizenkettőt használnak gyógyításra, de több mint 40 éven át, a Becherovkát is gyógyszerként árusították. Angol keserűként is ismert volt /English Bitter”/, mivel egy angol orvos is közreműködött a recept kidolgozásában. Koktélokat is készítenek belőle, az egyik legnépszerűbb, a „beton”, ez becherovka és tonik keveréke. A múzeum-látogatáson igazi nemzetközi társaság vett részt. Rajtunk kívül voltak svédek, spanyolok, egyiptomiak és lengyelek, csak, Rejtőt idézve: csak az orosz hússaláta hiányzott.

Karlovy Vary-ban a környezet is a teljes kikapcsolódást szolgálja: az erdőkkel körülvett dimbesdombos város területének közel felét borítják erdők, ligetek, vagy parkok, a híres promenádok és sétálóutcák.

Ez a híres kollonád, ahol találjuk a különböző hőfokú forrásokat

Prága A Cseh Köztársaság fővárosa, az egyik legnépszerűbb turisztikai célpont a régiónkban. A város a Moldva (csehül: Vltava) osztja ketté, a jobb partot uraló királyi várról, gyönyörű kilátás nyílik az óvárosra. Az ország történelmi elnevezése: Bohémia.

Az első írásos emlékek, a 9. században említik a települést, melynek első fejlődési szakasza Vencel fejedelem uralkodásához köthető. Róla van elnevezve Prága központi tere is.

Igazán jelentős várossá IV. Károly regnálása idején vált, aki korának egyik legműveltebb uralkodója volt. Prága birodalmi főváros lett, a Német-Római Birodalom központja, Európa három legnagyobb városának egyike.

A középkor óta a világ egyik legszebb városának tartják és különféle dicsérő jelzőkkel illették: "Arany Prága", "Száz tornyú Prága stb. „Prah” szó, egyébként gázlót jelent, ez volt az egykori piactér neve, és innen eredeztetik a város nevét is.

A cseh főváros történelme során a szerencsés országok közé tartozott, megúszta a tatár hordák pusztítását, a török dúlást, és a világháborús ostromot is, így nagyon sok gyönyörű műemlék épület maradt az utókorra. Prága óvárosa, szűk utcácskáival, ma is 18-19. századi hangulatot áraszt. A macskaköves utcácskákon sétálva, talpadon is érezheted az elmúlt századok üzenetét.

Csodálom, hogy a cseh turisztikai irodák nem ajánlják, mint ingyenes talpmasszázst.

Prága történelmi központja 1992-től az UNESCO világörökség része.

Prága jelenlegi címerét "Praga caput rei publicae" (Prága a köztársaság fővárosa) felirat díszíti, amelyen a múltban ” Praga caput regni” (Prága a királyság feje – dísze -) felirat szerepelt. A város rögtön megalakulásától kezdve fontos szerepet játszott a cseh nemzet, és Európa történelmében.

A Prágai vár, a Hradzsin: Régen a cseh királyok lakhelye volt, ma, pedig itt van a cseh köztársasági elnök rezidenciája.

Számos háború, tűzvész, és a különböző történelmi korok eltérő építészeti stílusai, igen változatos palotákat, erődítmények hagytak az utókorra. A történelmi nevezetességek mellett a csodálatos kilátás is vonzza a turistákat.

Kilátás a várból

A vár látképe a folyó óvárosi partjáról

Szent Vitus-székesegyház: A 14. században épült monumentális építmény, a szűk várudvarra van beszorítva, ettől látványa még lenyűgözőbb, a torz formájú vízköpők, pedig misztikus hangulatot keltenek a látogatóban. Én is majdnem „vitustáncot” jártam, amikor megláttam a közel 100 méteres sort.

A székesegyház belülről a csodálatos, festett ablakokkal

Arany utcácska: Az útikönyvek külön felhívják a figyelmet, a középkori hangulatú utcácskára, mely a nevét a városban letelepedett aranyművesekről, alkimistákról kapta. A színes házikók festői látványát nagyban rontja, hogy mindenféle bazári ócskaságokat árulnak, igaz, aranyáron. A kereskedők a mai kor „arany-csinálói”, lehet, hogy Paracelsusnak is inkább ezzel kellett volna foglalkozni. A 22.-es számú házban élt néhány hétig Franz Kafka, ezért, ma emlékház.

Dalibor-torony: A vár észak-keleti részén találhat építmény egykor börtön volt. Ma is láthatóak az itt használt szörnyű kínzóeszközök, néha olyan érzésed támad, hogy mindjárt lebotorkál a torony lépcsőjén egy fejnélküli templomos lovag.

Az Óváros: Az óvárost a Moldva felett átívelő Károly hídon közelítettük meg. A híd Prága szimbóluma, mely jelenleg felújítás alatt áll, de az utcai árusok, rajzoló-művészek, még a porban is beszedik tőled a „hídpénzt”.

A legenda szerint, a Károly híd építéséhez minden cseh városnak hozzá kellett járulnia. Volt olyan település, amelyik már unta a szívatást, és amikor, a jobb kötés érdekében tojást kértek, hogy a cementhez keverjék, ők főtt tojásokat küldtek.

Pillantás a hídról, a vár látképe, éjjel

A városközpont felvirágoztatását, csodálatos épületeit, a csehek tulajdonképpen a Habsburgoknak köszönhetik, II. Rudolf császár Prágát tette meg a Habsburg birodalom központjává. Az óváros ékessége a híres városháza, tornyán a csodálatos asztronómiai órával / Orloj . A történetírók szerint, a fantasztikus szerkezet alkotóját megvakították, hogy ne ismételhesse meg remekművét.

A "Tyn templom" vagy más néven a "Boldogasszony temploma" a város egyik leghíresebb, és legszebb épülete, Prága egyik ékessége, mely a város polgárainak a pénzéből épült.

Esti séta az Óvárosban

A Zsidó temető: Prága egyik látványossága a régi zsidó temető, ahol 12 ezer sírkövet helyeztek el, egy alig futballpálya nagyságú területre. Itt nyugszik a nagy-tudású Lőw rabbi is, aki egy agyagóriást gyúrt a Moldva-folyó partjáról származó agyagból, majd életet lehelt a műemberbe.

A Gólem nappal aludt, éjszaka viszont minden olyan munkát elvégzett, amivel gazdája megbízta.

Lőw rabbi az utasításait a szobor szájába helyezett varázserejű papírral közölte, ma ezt szoftvernek hívjuk.

Egy rossz program miatt, a mai szóhasználattal hiperaktívnak mondható agyagszobor, a Gólem törni-zúzni kezdett a zsidó városban, ezért a rabbi elpusztította a szörnyet. Cserepei, állítólag ma is megtalálhatóak a zsidó temető talajában vagy a zsinagóga alapjában, és csak egy informatikusra várnak, hogy újra életre keltse az óriást.

A vendéglátásról: Egy régebbi prágai hivatalos utamon a Vencel tér egyik éttermében ebédeltem, ahol a hatalmas teremben, rajtam kívül még egy asztalnál ültek. A pincérek azonnal körülvettek, minden mozdulatomra segítőkészen ugrottak, engem zavart ez „totális” kiszolgálás.

Ma, erről szó sincs, általában elmondható, hogy a prágai vendéglátás gépies, iparszerű, egyszerűen teszik a dolgukat, személytelenül etetnek, itatnak, és már az is figyelemreméltó, ha fogadják a köszönésed. Vannak Prágában olyan éttermek, sörözők, melyeket nem szabad kihagyni.

U Fleku: A környezet, az enteriőr hangulatos. Az ódon termek, a sörpados kerthelység igazi sörözői hangulatot áraszt. A legendás sörözőben több mint 500 éve főzik a kitűnő barna sört. Szóval a környezet, a miliő, a sörivók Mekkájává teszi a helyet. Sajnos a kiszolgálás elmarad a söröző atmoszférájától. Érkezésünkkor több pincér is támasztotta a falat, nem reagálva sem a köszönésünkre, sem pedig a látható tanácstalanságunkra, hogy hová üljünk. Az udvari sörözőben ültünk le, és csak hosszas gesztikulálással, integetéssel sikerült rendelnünk. Az étel és a sör viszont elsőrangú volt.

Az, hogy a cseh sör olcsó, légből kapott állítás. Egy külvárosi talponállóban, sűrű cigarettafüstben, mintegy 300 Ft egy korsó, a belvárosban, a helytől függően, 600-2000 Ft. Még a kínai élelmiszerboltban is 200 Ft felett van egy doboz sör ára.

Az U Fleku hívogató bejárata

A másik, híres prágai söröző, az U Kalicha, a Kehelyhez. Ez volt Hasek világhírű hősének, Svejknek a törzshelye. A „derék katona” itt észrevételezte, hogy „Ferenc József képét leszarták a legyek”, és ide tért vissza a háború befejezése után. ”Találkozunk a háború után, este 6-kor”.

Az U Kalicha bejárata

A Svejkre annyi bajt hozó kép, ma is ott függ a falon.

A vendéglátás, ma is barátságos, közvetlen, szinte úgy érzed, hogy régi ismerősök, barátok vesznek körül. A pincér azonnal érdeklődött, hogy honnan érkeztünk, majd készségesen hozott egy magyar nyelvű étlapot, és helyi aperitiffel kínált. Az étel és a sör fenséges volt. Nem véletlen, hogy Svejk ezt a helyet választotta az U Fleku helyett. Vigyázat! Prágában több, Svejk nevű étterem és kocsma van, de csak az igazit érdemes felkeresni.

Már kézben tartani is igazi férfimunka

Egy kis sรถrkorcsolya

Egyéb érdekességek: A szállodába érkezve, kissé megleptük a recepcióst, ugyanis ausztrál vendégeket vártak, előzékenyen, előre kitöltötték a bejelentő formanyomtatványt, csak az útlevélszámot kellett volna beírni. Az első meglepetés akkor érte, amikor megkérdeztem, hogy hol van a hotel parkolója, elképzelni sem tudta, hogy az „ausztrálok” autóval érkezzenek. Később kiderült, hogy a félreértést az okozta, hogy mi otthonról – Budapestről -, egy Sydney székhelyű hotelügynökségnél foglaltuk a prágai szállást, akik a foglalást Singapore-on keresztül bonyolították. Hiába, ez az internet világa!

A szállodánk a szocreál nevében épült, a Lomonoszov egyetem kicsinyített mása. Ezek, az úgynevezett szovjet magasházak, még a sztálini időkben épültek, Moszkvában hetet építettek fel, úgy hívják őket, a „hét nővér”. Néhány szocialista országban is építettek hasonlóakat, szerencsére, Budapest kimaradt ebből.

A homlokzaton még látni a szocreál domborműveket, a munkás-paraszt barátságot stb. A szálló, most a Crowne Plaza hotellánchoz tartozik, de amikor én itt voltam egy nemzetközi kongresszuson, akkor még „Internacionálé” volt a neve.

A hotel lobby

A cseh nyelvről: A csehek kevés magánhangzót használnak, de ez nem zavarja őket a beszédben. Egy kis nyelvtörő: Strc prst skrz krk – ez magyarul annyit tesz, hogy „dugd le az ujjadat a torkodon”, lehet, hogy akkor ki tudod mondani. A fő nemzeti étel nevét érdemes megtanulni, mert tényleg finom: veprové, knedlik se zeli, ez annyit tesz, mint: sertésült párolt savanyú-káposztával és knédlivel.

Utazás: Egy tanács autóval utazóknak. Készíts egy útvonaltervet a neten /via Michelin/, és programozd be az úti célt GPS-en, ehhez tegyél hozzá némi saját kreativitást, és biztosan célba érsz.

Belépők: Szinte minden helyen bevezették a kombinált jegy fogalmát, ami azt jelenti, hogy egy adott területen minden látnivalóra meg kell venned az igencsak borsos árú belépőjegyet, az nem számít, hogy csak egy vagy két dolgot szeretnél megnézni. Óvakodj a zsebtolvajoktól: Sajnos itt is megjelentek a zsebtolvajok, mint minden nagyvárosban, ahol sok a turista. A térképet nézegető, elbambult turistát ketten, hárman közrefogják, és megpróbálják kiemelni a zsebedből vagy a táskádból az értékeket. Ezért soha ne vidd magaddal az útleveled, az összes pénzed, és általában semmiféle értékes dolog ne legyen nálad. A napi költőpénzed olyan helyre tedd, ahol nem férhetnek hozzá. Nekem is megpróbálták kinyitni a kistáskám zipzárját, de csak egy hiányos csomag papír- zsebkendő forgott veszélyben.

Tisztaság: Mi tagadás, a prágai utcák szemetesek, koszosak, különösen a belváros. Ezen nem is lehet csodálkozni, hiszen óriási a turista invázió, bár ettől még lehetne sűrűbben takarítani. Mi, magyarok, hajlamosak vagyunk negatív színben feltüntetni a hazai viszonyainkat, pedig Budapest egy tiszta város, az európai nagyvárosokhoz viszonyítva.

Turizmus: Nem tudom a csehek, hogy csinálják, de sikerült olyan vonzó képet kialakítani Prágáról, hogy özönlenek a turisták, annak ellenére, hogy a vendégfogadás egyáltalán nem barátságos, inkább kötelességszerű.

Talán az lehet a titok, hogy néha indokolatlanul is felmagasztalják városuk szépségét, látnivalóit, amelyek szépek a valóságban is, de ott járva, nem csak szép dolgokat lehet látni. Sajnos, nálunk a negatívumoknak van elsősorban hírértéke, és ezekről olvashatnak a külföldiek, pedig Budapest, a világ egyik legszebb városa.

Befejezésül nézz meg egy kis videót, erről a gyönyörű városról, Smetana: Moldva című zenéjével: http://www.youtube.com/watch?v=5OWbP5xdwWE

2009 augusztus