A Villányi borvidék
A villányi hegység lankáin a szőlőművelés eredete feltételezhetően a keltákig, bizonyíthatóan a rómaiakig nyúlik vissza. A Szársomlyó hegy oldalában feltárt római kori oltárkő felirata szerint a rómaiak telepítették az első szőlőket a kellemes klímát nyújtó hegy lábához. A török uralom alatt Villány teljesen elpusztult, de a szőlőtermesztés nem szűnt meg, mert a közeli falvak lakói a villányi szőlők egy részét tovább művelték. A mohácsi vész idején az elpusztult magyar falvakba a törökök szláv és rác népességet telepítettek. Ők hozták magukkal a „kadarka” fajtát, és a héjon erjesztéses vörösborkészítés technológiáját. A megfogyatkozott lakosságot a XVII. század végétől folyamatosan pótolták főleg német nemzetiségűekkel. Betelepülésük jelentős változásokat okozott a szőlőtermesztésben és a borászatban. Magukkal hozták a ” Kékoportó” szőlőfajtát is. A falvak közelében ekkor épültek a pincesorok. A XIX. században filoxéra pusztította el Villányban is, mint egész Európában a szőlőket. Teleki Zsigmond villányi szőlőnemesítőnek köszönhető az ültetvények megújítása. Az ő nevéhez fűződik azoknak a fajtáknak a kinemesítése, melyek segítségével a filoxéra után megkezdődhetett a szőlőültetvények újratelepítése Európa-szerte.