A párizsi Opera / Palais Garnier A párizsi operáról hallva, azonnal az operaház fantomja jut eszünkbe. A gyönyörű épület a neobarokk építészet egyik remekműve, ma is gazdag repertoárral várja a zenekedvelőket. Általában balett és klasszikus opera előadásokat tartanak, de szerepel a műsortervben Bartók: Kékszakállú herceg vára című műve is. A központi helyen fekvő, ma a párizsiak egyik fontos találkozóhelyének számító palota, számos filmben és irodalmi műben is szerepel. Ismerkedjünk meg a történetével. III. Napóleon császár idején Haussmann báró, Seine megye prefektusaként Párizs arculatát napjainkban is meghatározó városrendezés irányítója volt. Az évtizedekig tartó munkálatok során a középkori, nyomorúságos városrészek helyén a várost szellőssé tevő sugárutakat, köztereket és parkokat alakítottak ki. A nagyszabású program keretében felmerült egy új operaház építésének szükségessége is, melyre pályázatot írtak ki, és óriási számban, százhetvenen jelentkeztek. A pályázatot Charles Garnier francia építész nyerte. Ez fantasztikus lehetőség volt a fiatal neobarokk stílust kedvelő építész számára, hiszen ez volt a legnagyobb szabású építkezés a XIX. századi Párizsban. Az építkezés során számos nehézséget is le kellett küzdeniük. A legelső és a legnehezebb feladat a kijelölt mocsaras terület lecsapolása volt, ami közel nyolc hónapot vett igénybe. A kitartó és szorgalmas munka eredményeként a Párizsi Opera és Balett 1874.-re elkészült. Az épület kora építészeti mesterművének számít, melyben 2200 ülőhely található. Az operát egy díszelőadással nyitották meg 1875. január 15-én. Külön érdekesség, hogy a legenda szerint a császár felesége az építkezés alatt folyamatosan meg akarta tudni, hogy vajon görög vagy római stílusú lesz-e az épület, mire Garnier azt felelte, hogy nem, ez III. Napóleon stílusú lesz. Az épület annyira összeforrott a tervezővel, hogy Opera Garnier-nak nevezik. A tervező újszerű formai megoldásokat használt, az Operaház szerkezetének minden egyes eleme hangsúlyos, az előcsarnok, a lépcsőház, a színpad, a hall és az öltözők egyaránt. A belső díszítések visszatükröződése látványosan növeli a teret, a szinte szélsőségesen hangsúlyozott részletek a gazdagon díszített oszlopokkal, szobrokkal, kárpitokkal, arannyal, nimfákkal, angyalokkal, a zene gyönyörű templomává avatja az épületet. A nézőtér felett lévő hatalmas csillár súlya meghaladja a hat tonnát. Érdekesség, hogy 1963-ban megbízták Marc Chagall-t, hogy fessen a nézőtér felé a kupola mennyezetére olyan új festményt, ami a fiatal nemzedékeket becsalogathatná az operába. A jellegzetesen Chagall-os freskó ma is megcsodálható, de az idegenvezetők sem tudják megmondani, hogy a megbízatás elérte-e a célját. A bejáratnál az oszlopok között híres zeneszerzők, mint Mozart, Rossini, Auber, Beethoven és Meyerbeer bronzból készült mellszobrai láthatók.
Issuu converts static files into: digital portfolios, online yearbooks, online catalogs, digital photo albums and more. Sign up and create your flipbook.