A hajóút

Hajóút Szentpétervártól Moszkváig Az oroszországi utazás különleges élménye volt, hogy Moszkvát vízi úton közelítettük meg.

A több napos hajózás során közel 1500 km.-t tettünk meg, számos folyón, tavon és csatornán keresztül. Az út izgalmas része volt a zsilipelés, ahol a több méteres szintkülönbségeket hidaltunk át.

Ismerkedjünk meg először a hajóval!

A neves íróról, Konsztantyin Fegyin-ről elnevezett hajót 1980-ban még az NDK-ban építették. Természetesen a négyfedélzetes motoroson már korszerűbb navigációs rendszerek vannak (pl. GPS), de a kabinok kialakítása még erősen szocreál.

A puritán elhelyezést a személyzet kedvessége, udvariassága és segítőkészsége ellensúlyozta, nem is beszélve a kitűnő ellátásról. Az ételekről majd később írok. Érkezéskor, hagyományos orosz módon, kenyérrel és sóval vártak bennünket, de rögtön megnyugtatták az éhes vendégeket, hogy lesz vacsora is.

Néhány napot Szentpéterváron töltöttünk, ez idő alatt is a hajó volt a szállodánk. Még indulás előtt bemutatkozott a személyzet a kissé merev, mondhatni barátságtalan kapitánnyal az élen.

A hajón több nemzetiségű csoport volt: németek, franciák, olaszok, törökök és végül nem utolsósorban magyarok.

A bábeli nyelvzavart a személyzet nemes egyszerűséggel úgy oldotta meg, hogy csak oroszul voltak hajlandóak beszélni.

Mindezt kedvesen, mosolygósan tették. Kénytelen voltam oroszul sört rendelni, bár egy korsó hideg sört minden nyelven képes vagyok kérni.

A Néva folyón kezdjük meg a nagy utazást, melynek orosz neve a finn neva (,,mocsár") szóból származik. A távolban még látni Szentpétervár körvonalait.

A Néva az egyetlen folyó, amely a Ladoga-tóban ered. Decemberben befagy és általában áprilisig jég borítja. Ottyepel, az olvadás neve, ilyenkor a Péter-Pál erőd ágyúi jelzik, hogy ismét hajózható a Néva.

A part mentén ilyen meglepetések várnak ránk:

A Néva a Ladoga és az Onyega tavakon, valamint kiterjedt csatornarendszeren keresztül összeköttetésben van a Volgával és így az orosz belvízi hajózás fontos szakasza.

A legnagyobb belvízi hajók Szentpétervárból indulva elérik Moszkvát és a Volgán keresztül a Kaszpi-tengert, illetve a Donon át a Fekete-tengert.

A víziút számos érdekességet ígér, az első látványosság az Oresek erőd: Az erődöt l323-ban Jurij Danilovics fejedelem, Alexander Nyevszkij unokája alapította.

Az 1700-as évek elejétől politikai börtönként működik: az első foglyai Nagy Péter testvére Maria és első felesége Evdokia volt.

Később itt végezték ki Lenin bátyját a III. Sándor cár elleni merénylet miatt.

A II. világháború idején az erőd helyőrsége hősiesen védte a Ladoga tó jegén húzódó ,,Élet útját”.

A második világháború idején a befagyott tó jegén keresztül látták el élelemmel a németek által körülzárt Leningrádot.

Az erődöt elhagyva lassan esteledik, a fehér éjszakák idején ilyen az éjfél:

A Ladoga tó: Európa legnagyobb édesvízi tava, melynek vízét a Néva vezeti le a Balti-tengerbe. Mélysége meghaladja a 200 métert. A szintkülönbség miatt itt kezdjük az első zsilipelést.

Végig a partközelben hajózva, dúsan zöldellő erdőket látunk.

A Ladoga és az Onyega tavat összekötő Szvir folyón továbbhajózva kikötünk a Mandrogi nevű skanzen faluban. Erről majd külön blog készül.

Az Onyega tó: Mintegy feleakkora, mint a Ladoga tó, de a mi Balatonunk ebbe is 16-szor beleférne. A tó felülről egy óriási rák ollójára hasonlít.

Formája egy gleccser mozgását példázza, ma is megfigyelhető, hogy az északi része lassan emelkedik.

A tó északi részén több mint 1600 sziget található, köves, zátonyos partokkal.

A helyi lakosok tengernek nevezik, mert viharban akár 5 méteres hullámok is előfordulnak.

Szerencsére most békés volt a tó.

Gyönyörködjünk a naplementében:

Kizsi szigete: Karélia gyöngyszeme jelzővel illetik ezt a kis szigetet az Onyega tó északi részén.

Egyedülálló építészeti megoldásai a Világörökség részét képezik. Erről is külön blog készül.

Az Onyegát a Fehér tóval összekötő csatorna építését már az 1800-as évek elején átadták, de igazi, hajózható, mély vízi csatornává csak a múlt században bővítették és mélyítették. A Fehér tó orosz méretekben egy kisebb tavacska, (kétszer akkora, mint a Balaton) ahol 1964-ben egy vízi-erőművet építettek, mely 2 méterrel megemelte a vízszintet. Az elárasztott területen, egy templom romjai mellett hajóztunk el.

Goritci falu: Itt láthatjuk Oroszország egyik legnagyobb kolostorát, és a népi építészet néhány szép példáját. A látottakról külön blog készül.

Volga az orosz folyó: A Volga Európa legnagyobb folyója, az oroszok szeretettel „Volga anyácskának” nevezik.

A Valdaj hegységben ered, 225 méterrel a tengerszint felett, végig orosz területen haladva a Kaszpi-tengerbe ömlik.

Európa leghosszabb és legbővizűbb folyója, amely a teher és személyhajózás mellett, a száraz, délvidéki sztyeppék öntözését is biztosítja.

Az orosz nép számára, Rettegett Iván óta, a „Volga maga Oroszország” mely az ország erejének és legyőzhetetlenségének mindenkori szimbóluma.

A sztálini időkben született meg a „Nagy Volga” terv, a Rybinszkoe duzzasztó megépítése.

A folyó hatalmas szintkülönbségei, és a néhol sekély vízszint miatt gyakran előfordult, hogy a parttól emberi erővel kellett húzni uszályokat, hajókat egyik zsiliptől a másikig.

A hajóvontatók fáradságos munkáját Repin festményén csodálhatjuk meg.

A Rybinszkoe víztározóba több mint 60 folyó ömlik, ha ennek méretét is a Balatonhoz hasonlítjuk, akkor mintegy kilenc Balcsi beleférne.

A tározó megépítése után megváltozott a terület éghajlata is. A hűvösebb és csapadékosabb nyár miatt a búza és a len már nem érik be.

Uglics: A Volga kanyarulatában fekvő óorosz várost 937-ben alapították. Részletek a külön blogban.

Közeledve Moszkva felé, a partokon vidám nyaralók sátoroznak, napoznak és integetnek.

Vannak, akik páros vízi balettra készülnek, de megcsodálhatjuk a gyönyörű jachtokat is.

Hajóutunk lassan végetér, a távolban már látjuk Moszkva kontúrjait.

Nézzünk meg egy videót: https://www.youtube.com/watch?v=ZiZTzfME610 Forrás: internet 2015 jún. – júl.

Made by peter