Dr. Bodó Gábor: "Ha nem félünk a lótól, vigyáz ránk"

Amikor Dr. Bodó Gábor professzor még az Állatorvostudományi Egyetem padjait koptatta, az István utcai kampuszhoz vezetõ utcák kövezete paták csattogásától volt hangos, hiszen Erzsébetváros szívében mûködött a Nagyállatklinika. Ám a Hortobágy is jelen volt ott, Csatlós, a híres magyar szürkemarha bika alakjában, akinek a szobrát beszélgetõtársunk édesapja, Dr. Bodó Imre professzor javaslatára állították fel a bejárat közelében. A Lógyógyászati Tanszék és Klinika vezetõje azok sorába tartozik, akiket családi gyökerek is kötnek az Alma Materhez. Története magával ragadó, teljesítménye – amit kiváló kollégákkal ért és ér el – lenyûgözõ. – Felemelõ dolog volt ezen a már akkor is magas presztízsû egyetemen tanulni. Sok pozitív és negatív élmény égett belénk örökre ezekkel az évekkel kapcsolatban. Ahogy jöttek a klinikai tárgyak, úgy vált egyre érdekesebbé, amit tanultunk. Külföldre azonban nehéz volt eljutnunk.

– Ezt édesapámnak köszönhetem, aki felkérõ levelet írt vagy húsz helyre, mert azt vallotta, hogy hiába megy nekem jól a német nyelv, mese nincs, angolul is meg kell tanulnom! Õ francia, angol, német, olasz és latin nyelven is beszél. Dr. Michael Osborne, egy

– Önnek sikerült!

Beszélgetés Dr. Bodó Gábor egyetemi tanárral „Ha nem félünk a lótól, vigyáz ránk”

BALÁZS GUSZTÁV – Professzor Úr, hogy foglalná össze élete elsõ húsz évét? – Ezen idõszak élethelyzetei – s ezzel persze nem állok egyedül – az én sorsomat is meghatározták! Az elsõ öt év a Hortobágyon telt. Az állatok mindennapjaink részesei voltak, édesapám fõállattenyésztõként dolgozott ott. A lovak a kerítésünk szélén legeltek. Így esett meg, hogy amikor kétévesen útra keltem, belehuppantam egy árokba, amit épp akkor ástak a munkások az istálló és a házunk között. Kitettek a túlsó oldalon, én tovább mentem, majd hosszas keresgélés után a lovak között talált meg a családom. Ha nem félünk a lótól, vigyáz ránk, mászkálhatunk a hasa alatt ide-oda. Mivel heten voltunk testvérek, szüleink továbbtanulásunk érdekében az 1970-es években a Budapestre költözésünkrõl döntöttek. A Mátán töltött évek mindannyiunk számára egy nagyon szép emlékként maradnak meg örökre. Gimnáziumi éveim meghatározó része volt, hogy Dallos Gyula tanítványaként sok siker részese lehettem díjlovasként, junior válogatottként, de ugratásban is országos szinten. – Ott is végzett, de elõbb Kõszegen tanult a katonaiskolában, ahonnan 13 évesen hadifogolyként hurcolták el. Garmis-Partenkirchenbõl került viszsza… Két fiútestvéremmel együtt én is a piaristáknál érettségiztem. De már

– Édesapja a fõvárosban is született, majd a piaristáknál tanult. "Az anatómiai tanulmányok is a lovakkal kezdõdnek " írországi ménes vezetõje volt az elsõ, aki azt válaszolta neki, hogy nyugodtan küldjed ki a fiadat! Egy évig a yearlingek betanításával és belovaglásával foglalkoztam, emellett elletõügyeleteket vállaltam a „foaling unit”-ban. Az egyéves 500 kilós méncsikókkal kellett foglalkoznom. Rájuk ültettek fel a magam 72 kilójával, nem kimondottan zsoké súlyommal. A ménes tulajdonosa egy Egyesült Arab Emirátusokban élõ sejk volt. Ezt az évemet további hat esztendõ követte külföldön, de csak Írországban nem éreztem honvágyat. Sokféle nép fiaival, lányaival dolgoztam, de az én tapasztalatom szerint az ír mentalitás állt legközelebb a magyarhoz.

– Elõször immunológiai kutatási témán dolgoztam egy elnyert egy éves öszöndíj kapcsán

– Svájcba már az állatorvosdoktori diplomával a zsebében érkezett.

korábban megérett bennem a döntés, hogy mivel szeretnék foglalkozni. Díjlovas éveim kezdetén15 éves lehettem, amikor Gangesz lovam, egy gidrán mén, lesántult. Az akkori kezdetleges lehetõségekkel szembeni kamaszos kritika fogalmazta meg bennem, hogy a gyógyítást én másképp szeretném csinálni. Ekkor döntöttem el, hogy lósebész leszek. – Hogy érezte magát egyetemi hallgatóként? a Berni Egyetemen Dr. Lazáry Sándor genetika professzor vezetésével. Az MHC-2 struktúrák és az immunválasz kapcsolatát kutattuk csikókon. Hazatérve, 1992-ben proDr. Tóth József fesszor csapatához csatlakoztam a Sebészeti Tanszékhez. Évente 6-800 lóbeteget gyógyítottunk, míg az ügyeletben a kisállatok sebészeti ellátása is a feladatunk volt. Õ 1997-tõl Németországban vállalt munkát, mi itthon igyekeztünk továbbfejlõdni.

– Jól gondolom, hogy az állatorvosok legértékesebb páciensei a lovak?

– Ilyen esetben megremeg a szike a sebész kezében?

– Igen. Az anatómiai tanulmányok is a lovakkal kezdõdnek. Az elmúlt évtizedekben felértékelõdött a társállatok gyógyászata, de az alapállat mindig a ló marad. És tény, hogy ez a legdrágább állatok egyike, a fél millió forinttól a több száz millió dolláron át a csillagos égig.

– Mi azzal a tudattal állunk a mûtéthez, hogy ha egy ló menthetetlen, az értéke rögtön mínusz százezer forintra billen. A mi felelõsségünk abban áll, hogy a szakma szabályai szerint mindent korrektül tegyünk meg a gyógyulásért. Ezért próbáltunk kapcsolódni az európai lógyógyász kollégiumokhoz, mert úgy gondoltuk, nem „lóghatunk a levegõben”, valahova tartozni kell Európában. Ebben volt nagyon nagy segítségünkre professzor, aki Texasból Jörg Auer visszatérve, 1990-ben megalapította az Európai Sebészi Kollégiumot (ECVS-t). Ez a kollégium azon kevesek közé tartozik, ahol az alapító tagoknak is le kellett tenniük a vizsgát ahhoz, hogy a sebészi kollégium diplomásaivá válhassanak. 2005-ben e kollégium alternatív rezidensévé fogadtak. 2005-2009-ig Auer profeszszor nyolc alkalommal, 24 mûtéti napon vett aktívan részt 10-10 órában 108 ló mûtétjénél az üllõi klinikán. Ezzel nagy lendületet adott szakmai fejlõdésünknek. Ezen felül további 4 alkalommal végzett bemutató mûtéteket bonyolult ortopédiai esetekben. A rezidenség végeztével a második évben ismét nekirugaszkodva sikerült letennem ezt az embert próbáló háromnapos vizsgát az ECVS központjában. Végsõkig kimerítõ volt ez a megmérettetés, nagyon precíz válaszokat kellett adni elméletben és gyakorlatban is. Magyarországon ketten vagyunk, akik ezt a vizsgát letettük. Kisállatsebészetbõl Dr. Németh Tibor professzor, klinikai rektorhelyettes, lósebészetbõl pedig én. 2009-2013-ig meghívást kaptam a Berni Egyetem Állatorvosi Karára a lósebészeti részleg vezetésére, ahol nagyon jó körülmények között ugyanazt a munkát végeztem 4 éven át, mint itthon: mûtöttem, oktattam, kutattam, valamint lósebész rezidensek supervisoraként dolgoztam. Ezt követõen az Alma Mater hívására hazajöttem. Egyetemünk vezetésének támogatásával 2021-ben elindíthattuk KözépKelet-Európa elsõ lósebész rezidensi képzését. Lengyelországtól Görögországig nincs ilyen oktatás ebben a közép-kelet-európai régióban. gálni a végtagokat a lábtõig illetve csánkig. Már az elsõ évben 140 álló helyzetû CT vizsgálatot és 120 álló MRI vizsgálatot végeztünk a klinikán. Mindez nem sikerülhetett volna, ha nem tudjuk hazahívni kiemelkedõ tudású kolléganõnket, egyetemi docenst Angliából. Õ kizárólag ortopéd beteg lovak vizsgálatával és az ezt segítõ képalkotó eljárásokkal foglalkozik. Az MRI többek között ma már lehetõséget biztosít

számunkra a patán belül található létfontosságú anatómiai képletek sérüléseinek megállapítására is például a mély ujjhajlító ín kis szakaszában található sérülések esetén.

– Célul tûztük ki és szerintem jó úton járunk annak elérése érdekében, hogy Közép-Kelet-Európa vezetõ lógyógyászati centrumává váljunk. Egyre több lovat hoznak hozzánk a környezõ országokból, így Szlovákiából, Romániából, Szlovéniából, Szerbiából, de Ausztriából is.

– Homogén talajú szabadtéri és fedeles lovaspályát szeretnénk kialakíta-

Dr. Nagy Annamária

"Elkezdtük a Ió-szaporodásbiológiai klinikai munkát. Ez emberöltõk óta hiányzott az egyetemen"

– Vajon mennyit haladt elõre a sántaság gyógyításában a világ? – Amikor Gangesz lesántult, Magyarországon még röntgenfelszerelés sem igen volt, az állatorvosok inkább a megérzéseikre hagyatkoztak. Egy agyagpakolás friss rándulásra, hûtõ funkciójánál fogva adott esetben nem lehet rossz, de pontos diagnózis hiányában ez persze eléggé sötétben tapogatózás volt. Az elmúlt 5 évben évrõl évre 15-20 százalékkal emelkedett a klinika beteglétszáma, ami elsõsorban az egyre magasabb színvonalú szakmai ellátásnak és kiszolgálásnak, másrészt viszont a megelõzõ év komoly beruházásainak volt köszönhetõ. A 2020ban beszerzett CT és MRI berendezéseink álló helyzetben képesek vizs– A legkorszerûbb eszközöket nyilván oda viszik, ahol a legjobb szakemberek dolgoznak.

– Vajon mi lesz a következõ „nagy dobása” a klinikának?

ni, hogy télen-nyáron tudjuk vizsgálni a sánta lovakat, nyereg alatt is. A klinika tesztlovasai érzéstelenítések elõtt és után is nyereg alatt elõlovagolva segítik a diagnosztikai munkát, ami nélkülözhetetlen a nem egyértelmû sántaságok kivizsgálása során. Sokszor egy ló csak feszesebbé válik, vagy viszszatart az ugrás elõtt. Ki kell deríteni, hogy ezeknek a jelenségeknek fájdalom áll-e a háttérben. Állatorvosi szempontból ezek a legizgalmasabb sántaságok. Remélem, nyílik lehetõségünk ezekre a fejlesztésekre az elkövetkezõ években. Ami viszont már elkezdõdött, az a Ió-szaporodásbiológiai klinikai munka. Ez emberöltõk óta hiányzott az egyetemen! Április elejétõl mélyhûtött, illetve friss spermás termékenyítésre fogadunk lovakat, amihez rektor úr segítségével megkaptuk és már azonnal fel is töltöttük a korábban disznósnak hívott istállót. Nagy örömünkre szolgál, hogy egy valós igényt tudunk ismét kiszolgálni, ami az egyetemi oktatás szempontjából is igen nagy elõrelépést jelent.

– Nagyon remélem, hogy megmaradnak társállatnak. A lósportban és a lovassportban versenyzõ állatokat is idetartozóknak tekintem, hiszen a ló nem egy bicikli, amit az ember, ha leszáll róla, nekidönt a falnak, hanem egy másik élõlény, akivel együtt kell élni. A nyugati világ szinte már kizárólag ekként tartja a lovat. Munkára a mai napig is használják a lovat Magyarországon kisgazdaságokban, habár egyre kisebb mértékben. Ennek is nagyon örülök, mert remélem, hogy ez is hozzájárulhat a magyar emberek lószeretetének és hozzáértésének megõrzéséhez

– Ami elsõre eszembe jut, az egy atresia coli eset volt Svájcban. Egy újszülött csikóban hiányzott a vakbél és a vastagbél közötti összeköttetés. A vakbélbõl nem ment tovább a tartalom a vastagbélbe, ezért már egynapos korában súlyos hasûri fájdalmai voltak. A mûtét során improvizálni kellett, ezért a Dr. Tóth Józseftõl tanult speciális fûrésztechnikával készítet-

– Hogyan látja a lovak jövõjét?

– Melyek voltak az eddigi legnagyobb sebészi élményei? tem egy anasztomózist. A csikóból felnõtt egészséges ló lett. Igen sok meghatározó élményem volt még különbözõ subchondralis csont cisztás esetekkel elsõsorban a térdízületben ill. a csüdízületben, amelyeket különbözõ transzplantációs technikákkal sikerült ismét a versenyzésbe visszajuttatnom, mely technikák csak általam alkalmazott megoldások jelenleg ezeknél az eseteknél.

– Leginkább azt viselem nehezen, ha úgy érzem, hogy valaki trehányságból nem végzett el valamilyen munkát, ami miatt egy ló hátrányt szenvedhet. De ahogy öregszem egyre inkább látom, hogy sokszor egy kedves szó többet segíthet mint az elmarasztalás. Ha módom van rá, igyekszem békésebb módon megoldani a problémákat, mint korábban. S z á m o m r a a le g jo bb stressz oldó tevékenység továbbra is a lovaglás marad. E mellett olvasni is nagyon szeretek. De legeslegfontosabbnak a családi hátteret, tartom, ami biztonságot ad és bármilyen felmerülõ gond esetén segít.

– … Édesapám idén 90, édesanyám 87 éves, testvéreimmel, a 36 unokával és 36 dédunokával együtt a „szûk Bodó család” több mint 100 tagot számlál. Feleségemmel együtt a nagycsaládot mindig jó dolognak tartottuk, mindketten nagyon örültünk neki, hogy négy szép gyermek szülei lehetünk. Feleségem büntetõjogász. Az igen sok felelõsséggel járó nehéz munkája mellett a négy gyermekünkkel kapcsolatos napi feladatokat és anyai teendõket is hihetetlen energiával és hittel látja el, amiért örökké hálás leszek neki. Az õ támogatása nélkül biztos, hogy nem

– Gondolom, a stressz fordított arányban áll a „mûtéti terület nagyságával”. Hogy tudja kezelni a munka feszültségét?

– A Bodó család legendásan kiterjedt… ott lennék, ahol vagyok. 2001-ben azért költöztünk Pestlõrincre, hogy a Klinika és a Bíróság is lehetõleg a közelben legyen. Húsz perc még biztonságos távolság, ha sietni kell a mûtõbe. Befejezésül még szeretnék megemlíteni néhány dolgot, ami gyermekkorom óta mozgat, feltölt és inspirál. Öt éves korom óta vagyok tagja a Regnum Marianum közösségnek. Felnõttként heti találkozókat, nomád, egyhetes táborokat szerveztem a 2000-es évek elejéig vezetettjeimnek. Ma gyermekeink járnak illetve vezetnek ilyen kisközösségeket, ami az „átkosban” tiltott és üldözött tevékenység volt. Az elmúlt 20 évben feleségemmel a CSJK (Családok Jézusban közösség)

tagjai lettünk, számos rendezvény szervezõi illetve résztvevõi. Többek között jegyespárok házasságra való felkészítésében veszünk részt 15 éve. Azt gondolom, hogy ezek a dolgok megtartó pillérei lehetnek a keresztény Magyarországnak.

A szerzõ felvételei