21 minute read

A nagy ínség aszály 1862/63-ban Kulturált borfogyasztás

Cerny Claudia

Farkas Máté

Advertisement

Kelemen Atilla Botond

Cini Bruno Andrea Marie

Allen Grace Catherine

Román István László

Kovács Beatrix Erika Louboutin Floriane

Kovács Eszter Gabriella

Petes Valentina

Szentkirályi-Tóth Soma

Mészáros Eszter Luca

MÁOK Pest Megyei

Szervezete díj

MOÁE Baromfi-egészségügyi Társaság díj

díj, HÖK díj Omega vetLab

vetLab díj Omega

Fenyves Béla

alapítvány díja

Dr. Székely Állat-

egészségügyi Kft. díj

emlékdíj Dr. Pák András díj Dr. Szigeti Gábor

ROYAL

CANIN díj

Dr. Szigeti Gábor em-

lékdíj

orvosi Rendelõ díj Talpas Állat-

Dr. Muravölgyi László emlékdíj Ozvaldik Bernadett Kovács Zsuzsanna

Czövek Beáta Rahamim-Ripshtos Koral Graf Barnabás Hiva Motavasseli Kiss János Dolan Jack Paraic

Barateau Anouck

Várnai Claire Helen

Koska Hedvig Dóra Steenkamp Mathao

Yiannaki Vania

Kondor Patrik Raul Kiss József ÁTE TDK díj Dr. Drávai Gyula

emlékdíj

ÁTE TDK díj ÁTE TDK díj Dr. Lorászkó Gábor díj ÁTE TDK díj ÁTE TDK díj Magyar Lógyógyász Állatorvosok Egyesülete díj ÁTE TDK díj, HÖK

díj

díj Dr. Perényi János

ROYAL CANIN díj ÁTE TDK díj, Magyar Buiatrikusok Társasága díj ÁTE TDK díj, Magyar Buiatrikusok Társasága díj ÁTE TDK díj ÁTE TDK díj, Magyar

Dr. Fazekas Sándor elõadása

A nagy ínség – aszály 1862/63-ban

A Nagykunságban még ma is helyénvaló az állítás, hogy ott akár tízszer többet kell dolgozni, mint másutt, hogy megteremjen az élelem és a takarmány. B. G. A 75 éves Karcagi Kutatóintézet jubileumi konferenciáján hangzott el ez a mondat és akkor is visszhangzott bennem, amikor pár nappal késõbb Dr. Fazekas Sándor, a Marek József Alapítvány kuratóriumi tagja, hosszú ideig a város polgármestere, a vidék országgyûlési képviselõje, az agrártárca korábbi vezetõje az egyetemi TDK konferencia eredményhirdetése elõtt elõadást tartott az 1862/63. évi nagy aszályról. Egy évig nem esett az esõ az ország keleti részén, beleértve a Jászkun Hármas Kerületet is. A rémisztõ jelenségnek csak az irodalma gazdag, a valósága tragikus volt. Dr. Fazekas Sándor meg-említette Györffy Lajos kutatásait, de a családi emlékezetbõl is merített, amikor elmondta, hogy kiszáradt a Berettyó és a Sárrét is, csupán a Ti-szában folyt víz. Karcagon a kaszálókon nem termett semmi, a port úgy hordta a szél, mint télen a havat – csakhogy hó sem hullott. A téli takarmány 1863 áprilisára elfogyott, pár hét után vissza kellett hajtani az állatokat, a vetések sem zöldültek ki. Pünkösdre szinte az egész állatállomány elpusztult. Összeomlottak a megélhetést adó ágazatok. Átérezhetjük ennek a drámai jelentõségét, ha tudjuk, hogy a gazdák vagyona jószerivel az állatokban volt. Ínségeledelt sütöttek a búza és a rozs konkolyos ocsújából és más növényi maradványok keverékébõl. Péter-Pálkor sokan elindultak Erdély belsõ területeire munkát találni. Az aszály elõtti 24-25 ezer szarvasmarha 10 százaléka sem maradt meg, a 6720 lónak kevesebb mint a harmada élte túl a természeti katasztrófát. A közel 200 ezer juhból 25 ezer maradt meg, a 19 ezer sertésbõl szinte semmi sem. Dr. Fazekas Sándor elmondta, anynyira megritkultak az õshonos állatok, hogy ezzel az aszállyal véget is ért a ridegtartás a Nagykunságon. 1863 augusztusában és szeptemberében kezdett újra esni. Vasúton érkezett 45 ezer pozsonyi mérõ vetõmag Karcagra, de silány minõsége miatt visszaküldték. A második szállítmány már megfelelõnek bizonyult. A százhúsz éve történtek fõ tanulsága az, mondta az elõadó, hogy az aszály visszatérõ jelenség, noha szélsõséges formájában ritkán tapasztaljuk. Bár ma már nagyobbak a tartalékok, mindig fel kell készülni a hatások tompítására.

Buiatrikusok Társasága díj Valkovszki Vivien ÁTE TDK díj Buró Blanka Sára ÁTE TDK díj Szücs Laura Eszter ÁTE TDK díj Mæhlum Benedicte ÁTE TDK díj Boarder Cecily Marie Isabelle Bolaky Neel Akash Négyesi Evelin Troger Tahani Mag Eszter Vivien Brunner Veronika László Laura Zsobrák Kitti Bancsik Barnabás Mergl Balázs Márk Balázsi Anita Boglárka Varga Ilona

TDK díj ÁTE

Kollégiumi díj, Magyar Buiatrikusok Társasága díj Kollégiumi díj Kollégiumi díj Dr. Drávai Gyula

emlékdíj

Anna Kollégiumi díj Kollégiumi díj Kollégiumi díj Kollégiumi díj MÁOK Pest Megyei Szervezete Kurucz János emlékdíj Kollégiumi díj Kollégiumi díj

Dr. Könyves László Tolnay Sándor-díjas egyetemi docens hallgatóként Jánossomorján szeretett volna állatorvos lenni, ehelyett ma az ország állatorvosa, hiszen Egyetemünk általa vezetett Állathigiéniai, Állományegészségtani Tanszéke és Mobilklinikája Magyarország egész területén „rendel”. E szervezeti egység legfõbb feladata az, hogy elõsegítse a nagyüzemi állatállományok egészségének megõrzését. A szíve vissza-visszahúzza szülõföldjére, a Hanságba, ezért a Fejér megyei Tordason épített családi fészket, ahonnan munkahelye – ahol 1996 január elseje óta dolgozik – és a nyugati határ mente is optimálisan elérhetõ. – Miért kapott gellert az elképzelése?

Beszélgetés Dr. Könyves László tanszékvezetõvel „Mi nem a betegséget, hanem az egészséget tanítjuk”

BALÁZS GUSZTÁV – Csornán születtem 1970 telén, de Hanságligetben cseperedtem fel. Nagyon boldog gyerekkora emlékszem. Édesapám gépes brigádvezetõ volt a Lajta-hansági Állami Gazdaságban, édesanyám ugyanott adminisztrátor majd könyvelõ. Hanságliget amolyan tanyaközpont volt, amelyben óvoda és iskola is mûködött. Az iskolában osztott osztályszerkezetben tanítottak. Az elsõsök a harmadikosokkal, a másodikosok a negyedikesekkel ültek egy tanító néni irányítása alatt egy órán. Amíg az egyik osztály önálló feladaton dolgozott, a másikkal foglalkozott a tanító néni. 1980-ban elköltöztünk Jánossomorjára, ott is nagyon szerettem lakni. A Hansági-fõcsatorna partján élõ tücskök, bogarak, békák kedveltették meg velem a természetet és a biológiát. 1988-ban érettségiztem a Gyõri Veres Péter Állategészségügyi Szakközépiskolában, mint állategészségõr, ami teljesen egybevágott az akkori agrárium igényével. Az állatorvos keze alá dolgozó szaksegéd lettem. De azért ez nem volt ugródeszka az Állatorvostudományi Egyetemre, hiszen például a kémiát csak két évig tanultuk. Viszont állathigiéniából érettségiztem és ehhez Dr. Kovács Ferenc professzor úr könyve ajánlott irodalom volt. Elsõre nem vettek fel. Érettségizett bojtárként Dr. Gergátz Elemér állatbiotechnológus szárnyai alatt dolgoztam egy évig Óváron. Még élt a kecske és a juh Jánossomorján, ahol rengeteg állatot tartottak nagyüzemben és háztájiban. Három állatorvos dolgozott napestig. Presztízsük, megbecsültségük, biztos egzisztenciájuk volt. Egyikük nemrég kapott aranydiplomát, nagy szeretettel köszönthettem campusunkon.

– Azért, mert megváltozott a rendszer. Felbomlottak a szövetkezetek, az emberek felhagytak az állattartással. Az az állatorvosi biotóp, amire alapozhattam volna, szinte megszûnt létezni. Abban az idõben a diploma megszerzése után egy év kötelezõ gyakornoki idõt kellett eltölteni az ál-

"Az az állatorvosi biotóp, amire alapozhattam volna, végzésem idején szinte megszûnt létezni " l a t e g é s z s é g ü g y i á l lo m á s o k igazgatóinak vezénylése szerint. A megyei igazgató azt mondta nekem, hogy "Kedves barátom, ha van valami lehetõséged, akkor nyugodtan menj el máshová, mivel mostanában nem fog megürülni állatorvosi körzet." Jószerivel a hegyeshalmi határállomás és vágóhidak között választhattam volna. Ebben a helyzetben értesítettek a tanulmányi osztályról, hogy professzor szeretné, ha átmennék hozzá. Az õ irányítása alatt írtam a szakdolgozatomat. Két lehetõséget is felajánlott. Részvételt egy kutatási projektben az Állattenyésztési Teljesítményvizsgáló Kft-nél, vagy pedig a gyakornoki idõ eltöltését a tanszéken. Majd utána eldöntjük, mondta, hogy hogyan tovább. – Csak meghatottsággal tudok róla beszélni, õt a második

Dr. Brydl Endre

– Ez nagy segítség volt a részérõl!

embrióinak egyesítésébõl született kiméra, a „jukecs”. ektorának édesapját, Óváron ismertem meg Dr. Sótonyi László állatanatómust, Egyetemünk r aki egyedülálló szemléltetõeszközöket készített. Másodjára felvettek és azzal a határozott elképzeléssel kezdtem el a tanulmányaimat, hogy én egy tisztességes falusi állatorvos szeretnék lenni apámnak tekintem. Segítette, egyengette, emelte a pályámat. Szakterületén, a szarvasmarha állományegészségügyben dolgozok a mai napig. – Az Egyetem kimagasló eseménye volt idén a Dr. Kovács Ferenc professzor születésének centenáriuma alkalmából rendezett emlékülés, amely a tanszék alapításának 60. évfordulóját is megünnepelte.

– Dr. Kovács Ferenc megelõzte a korát. Magyarországon ugyanis kialakult a nagyüzemi állattartás, az állatállományok olyan mértékû koncentrációja, ami nem volt jellemzõ Nyugat-Európában. Ez teljesen új állategészségügyi, állományegészségügyi kihívást jelentett, új problémákat hívott elõ, mert a rendszert magát kellett olyan szinten mûködtetni, hogy az állatállományok egészségesek maradjanak, ne alakuljanak ki rendszerhibákból fakadó állategészségügyi problémák és az élelmiszerbiztonságot garantálni lehessen.

– Az amerikai kontinenstõl eltekintve nem. Egy több százas tehénfarm Hollandiában nagynak számít. Hazánkban 2500-2600 férõhelyes a legnagyobb gazdaságunk, s ha beleszámítjuk a növendékállományt, 50005500 jószág lehet egy telepen belül. Ekkora tömegû állat a munkafolyamatok szakosítását feltételezi, mert bármilyen probléma lép fel, az nagy kárt okozhat. A tõgygyulladás például egészen hétköznapi dolog, de gyógyíthatja azt a legfelkészültebb állatorvos is, ha a tartási rendszer hibái miatt nagyszámú állat rendszeresen megbetegszik, akkor az állatorvosi tudásunk semmit sem ér. Az állathigiénia tehát az egészségmegõrzés tudománya. Mi nem a betegséget, hanem az egészséget tanítjuk a hallgatóinknak. Ehhez sok ismeretre van szükség. Építünk az állatorvosi alaptudományokra, a biokémiára, az élettanra, kórélettanra, vagy az állatorvosi etológiára – amit a tanszékünk oktat. Tudjuk, hogy milyen problémákat jelez az, ha valamilyen nem normális viselkedési formával találkozunk, és annak mik lehetnek a következményei.

– Inkább könnyebbséget jelent, mint hogy nehézséget okozna, hiszen támaszkodhatunk mindarra, amit elértek, amit letettek az asztalra. Amíg az egészsége engedte, az elsõ állat-

– Nyugaton ma sem jellemzõk a nagy létszámú telepek?

– Könnyû-e vagy nehéz olyan elõdök nyomdokaiban vezetni a tanszéket, mint Dr. Kovács Ferenc, Dr. Rafai Pál és Dr. Brydl Endre? Ez a kivételes archív fotó a tanszékvezetõi szobában készült. A képen balról jobbra: Dr. Könyves László, Dr. Brydl Endre, Dr. Kovács Ferenc, Dr. Lami Gyula és Dr. Rafai Pál

higiénia órát mindig Dr. Kovács Ferenc tartotta, hogy bemutassa a tudományterület fejlõdését, jelentõségét. Elõadásának mindig nagy sikere volt. A korábbi tanszékvezetõktõl rengeteg olyan iránymutatást és információt kaptam, ami új inspirációt adott a munkámhoz.

– A tejhasznú tehenek egészségvédelme, különös tekintettel az anyagforgalmi betegségek megelõzésére, kutatására, nyomon követésére. De egy állathigiéniai tanszék vezetõjeként szélesebb mezõben is kutatnom kell. Profilunkba vág például a környezetélettan, a különbözõ állatfajoknak a környezeti hatásokra adott válaszreakciói. Alkalmazott tudományokért felelõs tanszék vezetõjeként elkötelezettnek kell lennem az iránt, hogy a tudomány alkalmazható legyen. Épp ezért törekszünk élõ kapcsolatokra az agrárium különbözõ szereplõivel, állattartó gazdaságokkal, a takarmányiparral, az élelmiszeriparral, szakmai szervezetekkel, akár a terméktanácsok szintjéig és kutatóintézetekkel, hogy gyakorlatorientált konzorciumi kutatási projekteket hozzunk létre és valósítsunk meg.

– Mi a fõ kutatási területe? Az emlékülés alkalmából nyitottuk meg az új mûszerparkkal kibõvített atomspektroszkópiai laboratóriumunkat, amely ehhez különlegesen értékes infrastruktúrát bocsát a kutatások rendelkezésére. – Mennyit segít ebben a mobilklinika? – A mobilklinika kicsit más, mint amit a neve sugall. Nem úgy kell elképzelni, hogy telefonhívásra kiszállunk oda, ahonnan állategészségügyi problémát jeleznek. Ez egy mobil oktató klinika. A hallgatóinkat négy-öt fõs csoportokban visszük haszonállat tartó gazdaságokba, hogy ott a gyakorlatvezetõ irányítása mellett bekapcsolódjanak a napi állategészségügyi feladatokba. Szolgáltató tevekénységet is végzünk, de a fõ feladat lehetõséget nyújtani arra, hogy a hallgatók üzemi környezetben gyakorolják azokat a feladatokat, amikkel végzésük után találkoznak, kezdve például az állomány vérvételtõl, a tuberkulin vizsgálatokon át a masztitisz tesztekig a szarvasmarháknál, a sertéseknél pedig az aktuális tömegmunkákkal, a foglecsípéssel, az ivartalanítással, a vemhesség vizsgálattal. Az is fontos, hogy fizikai közelségbe kerüljenek egy kocával, egy szarvasmar-

hával, oda tudjanak mellé állni. Érezzék azt a miliõt, ahol velük szemben majd elvárásokat fogalmaznak meg.

– Az emírségekben néhány évvel ezelõtt kezdõdött meg az állatorvos képzés. Olyan partnert kerestek, amely megfelelõ feltételekkel rendelkezik a gyakorlati ismeretek átadásához. Egyetemünkre esett a választásuk, rendszeresen érkeznek hozzánk hallgatók. Kisállatos és nagyállatos blokkjaikból két hét a szarvasmarha állományegészségtan bemutatására jut. Ezért én vagyok a felelõs. Különbözõ tejelõ és húshasznú gazdaságokban tartunk nekik gyakorlatokat, például az Enyingi Agrár Zrt. kiscséripusztai szarvasmarha telepén, ahol 1600 tehenet tartanak és a Jászárokszállási Kossuth 2016 Mezõgazdasági Zrt. telepén, ahol a legmodernebb robotfejési rendszer mûködik és rengeteg adat valós idejû gyûjtése folyik. Az Embriobos Kft. Martonvásári húshasznú szarvasmarha telepén pedig egy üzemi körülmények között mûködõ, embriótermelésre és átültetésre szakosodott laboratóriumot láthattak a hallgatók és részt tudnak venni embriók mosásában és bírálatában.

– Éppen a gyakorlatainkkal. Örömmel hallom az onnan hazaérkezõ diákok beszélgetéseibõl, hogy nem is gondolták, milyen jó fejek a marhák. Meggyõzõdésem, hogy a haszonállatokkal való foglalkozás egzisztenciálisan is kifizetõdõ az állatorvosok számára. Ezért is nagyon örülök a Marek József Alapítvány kezdeményezésének, amely a képzés költségeit átvállaló ösztöndíjjal támogatja azokat, akik ezen vagy az élelmiszerláncbiztonság területén akarnak dolgozni. A felvételit bonyolító bizottság tagjaként is azt szeretném, hogy minél többen jelentkezzenek. Ezt a területet az állatorvosoknak nem szabad kiengedniük a kezükbõl!

– A beszélgetésünk elõtti napokban az Egyesült Arab Emírségekbõl érkezett állatorvostan hallgatók gyakorlatát vezette. Mi ennek a képzésnek a sajátossága?

– Hogyan tudják a magyar hallgatók érdeklõdését fokozni a haszonállatgyógyászat iránt? – Lépjünk ki egy kicsit az Egyetem és a telepek kapuján! Hogyan került a Mezõföld északi csücskébe?

aki dolgozik is, hiszen közismert, hogy a gazdája vadász is egyben.

– Vidéki környezetben képzeltem el az életemet és a családalapítást. 2000-ben a Fejér megyei Tordason árultak építési telkeket, azokból vásároltunk egyet, majd oda építkeztünk. Ez volt az egyik legjobb döntésem. 2003 óta ott lakunk, a feleségemmel és a gyermekeinkkel. Nagyon jól beilleszkedtünk a közösségbe. Szülõföldünkre az autópályákon két órán belül odaérünk. Pestre kevesebb mint egy óra az út. A feleségem az Agrártudományi Kutatóközpont martonvásári intézetében laboratóriumi asszisztens. 23 éves ikreink közül a lányom a Semmelweis Egyetem végzõs radiográfus hallgatója, aki már az Országos Onkológiai Intézet sugárterápiás részlegén dolgozik. A fiam nagyapja nyomdokain járó mezõgazdasági technikus. A 16 éves kicsifiam a kápolnásnyéki Vörösmarty Gimnázium tanulója. A házhoz tartozik egy simaszõrû magyar vizsla is… – ... – Igen, ennek köszönhetem, hogy Tordas, Gyúró és Martonvásár környékén minden fát és bokrot ismerek. Elnöke vagyok az Õzbak Vadásztársaságnak. Vegyes-vadas területen mûködünk, de a legnagyobb erõsségünk az õz. Itt lõtték a sokáig világrekorder bakot 1965-ben, amit ugyan martonvásári bakként ismerhet a vadászat iránt érdeklõdõ társadalom, de Tordas közigazgatási területén ejtették el. Vadászként abban vagyok érdekelt, hogy sok vad legyen, ehhez nekem és társaságunk tagságának védenünk kell nemcsak a vadat, hanem az élõhelyét is. A vadászat szakmai érdeklõdésemmel is találkozik, hiszen vadegészségtani szakállatorvos is vagyok. Vadásztársaságunk már többször biztosított gyakorlati helyszínt az ÁTE által indított vadászképzõ tanfolyamokhoz is. – Itt szeretnék maradni az Egyetemen, amíg az egészségem engedni. Szeretnék fejlõdni a tudományos pályán. Egyetemi tanár lenni, ami a szakmai karrier csúcsát jelenthetné. Szeretném, ha ez a tanszék, a kollégáim minél inkább megtalálnák a számításukat a magánéletben és a szakmai karrierjük során. Ehhez én eddig is, és ezután is minden segítséget megadok nekik. Szeretném a tanszék érdekeit képviselni az Egyetem érdekében, megtartani a kapcsolataimat a kollegáimmal, a gyakorlattal. A magánéletben szeretném látni gyermekeinket felnõni, önálló lábra állni; továbbra is ûzni a hobbimat és egy másik nagy kedvtelésemnek is élni. Szõlészkedem ugyanis Reziben, és a szomszédos Gyúrón. Az utóbbiban felújítottam és pátyolgatok egy kis pincét, ahol évi 4-5 hektoliter bor várja a hordókban, hogy csapra nyissuk.

– Hogyan gondolkodik a jövõjérõl?

Dr. Kovács László baromfi-egészségügyi szakállatorvos, az Állathigiéniai, Állomány-egészségtani Tanszék és Mobilklinika tanársegédje célul tûzte ki, hogy a graduális képzésben minél érdekesebbé tegye a hallgatók számára a baromfi-egészségügyet, egyben a tanszék baromfi-egészségügyi kutatási és szolgáltatási tevékenységét szeretné olyan szintre emelni, hogy az komoly szakmai partner lehessen a gyakorlatban dolgozó állate orvos kollégák számára. Ez nyilván nem megy egyik évrõl a másikra, de nem a nyugdíj elõtt 1-2 évvel szeretne eljutni a kívánt állapotba. Beszélgetésünkbõl kiderül, az utóbbitól nem kell tartania, hiszen még csak PhD tanulmányait folytatja, de a bécsi Állatorvostudományi Egyetemen már elkezdte a baromfispecialista rezidens képzést.

Beszélgetés Dr. Kovács László PhD hallgatóval „Feladatom az istállóból ”behozni a tudást az iskolapadba

Dr. Mándoki Míra Dr. Gál János

– Hogy született meg ez a döntés?

BALÁZS GUSZTÁV – Ön még csak 31 éves, máris számtalan telepen szerzett tapasztalatot, ellátó állatorvosként szárnyasok millióiért vállalt felelõsséget. Szakmai érdeklõdésének középpontjában a baromfi-egészségügy áll. Arra szeretnék magyarázatot találni, hogy honnan ered ez az "elhívás"? – Újszászon nõttem fel. Elsõ generációs értelmiségi vagyok. Szüleimnek nem volt jószáguk. Tatám és mamám tartanak tyúkokat. Az általános iskola 8. osztálya után azzal a gondolattal tanultam tovább, hogy állatorvos leszek vagy a földrajztudományokhoz kapcsolódó szakmát választok majd. Jászberényben, a Lehel vezér Gimnáziumban végeztem középiskolai tanulmányaimat, mialatt eljárogattam szülõvárosom állatorvosához, Dr. Gá, aki betekintést engedettcsi Jánoshoz szakmájának mindennapjaiba. Jártunk tehenészetbe, házhoz malacot herélni, kutyát ivartalanítani, segédkeztem a mûtéteknél. A klasszikus táskás állatorvosi munka nagyon megtetszett és arra inspirált, hogy én is ilyen állatorvosa legyek a környéknek. Középiskolámnak is hálás vagyok, anyagiakkal támogatom a kémia és a biológia képzést, egy másik keretet pedig bármire fordíthatnak. Miután felvettek az Egyetemre, nem telt bele egy év, amikor az anatómia tanulmányok során magával ragadott "A patológia olyannak tûnt számomra, mint egy rejtvény" A szerzõ felvételei hozzá, megvizsgálja, egyedileg ad gyógyszert. Ugyanígy lehet egy-egy tehenet kiemelni az állományból és gyógykezelni. Baromfiállományoknál ez nem így mûködik! A betegség megállapítás, a diagnózis, az állományvizsgálatban és a napi elhullott állatok felboncolásában teljesedik ki. A legkomolyabb megállapításokat a telepi boncolással, a kiegészítõ bakteriológiai, virológiai, parazitológiai vizsgálatokkal lehet levonni az állományra vonatkozóan. A baromfi kórbonctan tanulmányozása során éreztem meg azt, hogy mekkora súlya van a megelõzésnek és milyen komoly kártól lehet megóvni az adott gazdaságot. Én ebben tudok kiteljesedni és egyáltalán nem monoton a munka, hanem nagyon változatos, csaknem napi szintû kihívást jelent.

– Amikor 2017. február utolsó

– Hogyan látott munkához?

a tárgy egyik legbonyolultabb területe, az idegrendszer. Ekkor már úgy gondoltam, hogy nem vegyes praxisú állatorvos leszek, hanem a kutyák és a macskák neurológiájával foglalkozom. Másodéven Dr. Czeibert Kálmán mellett kezdtem el dolgozni. Csakhamar „szembe jött” azonban az általános kórbonctan a Patológia Tanszéken. Ez is nagyon megtetszett, talán azért, mert olyannak tûnt számomra, mint egy rejtvény. Arra voltam kíváncsi, hogy akár kutya, szarvasmarha vagy tyúk a boncolás tárgya, mi lehetett az elhullás oka? Tanulmányaim elején még mindenre nyitott voltam, majd elköteleztem magam a baromfi-egészségügy mellett, amit és professzoroknak, egykori mentoraimnak köszönhetek.

– Megfogott egy lényeges különbség a nagyüzemi állattartás termelési irányai között. Szarvasmarha- és sertéstelepeken az egyéni gyógykezelés lehetõsége adott. Ha az orvos látja, hogy egy állat szomorkodik, odamegy

napjaiban megkaptam a diplomát, március 1-jén elkezdtem dolgozni a Gallicoop Zrt-nél Szarvason, ahol másfél évig hétköznap pulykakeltetõt, pulykatelepeket és vágóhidat látogattam, hétvégén pedig – megfogadva újszászi állatorvos barátom szavait, mi szerint több lábon kell állni – kisállat-

praxist indítottam. Úgy gondoltam, egyszerûbb kisállatgyógyászati feladatok körében bírni fogom energiával. Három év után bementem a polgármester úrhoz. Kértem, ne haragudjon, tudom, hogy hosszú távon számoltak velem, ám annyira leterhelnek a baromfitelepek, hogy nem tudom tovább vállalni ezt a munkát. Felhívtam a környezõ állatorvos kollégákat, kérdeztem, számíthatnak-e az újszászi állattartók rájuk, és igent mondtak. 2018-tól 28 ezer hízópulyka kapacitású telep ellátó állatorvosa vagyok Tiaz általa vezetett tanszék és mobilklinika rendelkezik a haszonállatok területén a legnagyobb klinikai tudással. Nem várja el azt, hogy hirtelen mindenbõl szálljak ki, sõt lehetõség szerint azt várná el, hogy a baromfi istállóból hozzak tudást az iskolapadba, illetve fordítva is, a hallgatókat vigyem a tudás megszerzésének forrásához, a baromfitelepekre. Nagyon örülne, ha a szakmai kapcsolatrendszeremet a hallgatók gyakorlati képzésében is hasznosítani tudnám. …Eléggé zöldfülû voltam, nem tudtam mit is kell fitenyésztés, ez a terület az állatorvoslásnak szinte elfeledett szegmense a hazai oktatásban, a gyakorlatban dolgozók pedig nem jutnak hozzá, illetve nem feltétlenül alkalmazzák a legkorszerûbb eljárásokat. Úgy vélem, ahhoz, hogy ezen a téren változásokat tudjunk elérni, a legjobbak közé kell tartozzunk! A PhD kutatásommal párhuzamosan, az aktív telepi állatorvosi tevékenységemmel összekapcsolva baromfispecialista rezidens képzést kezdtem el a bécsi Állatorvostudományi Egyetemen, ahol egyetemi docens és professzor, a Baromfigyógyászati Egyetemi Klinika vezetõje a szakmai mentoraim. A követelmények teljesítése esetén a baromfi állatorvostudományok európai szakkollégiumának tagjává fogadnak, ami nemzetközi szinten is komoly elismertséget jelent. Hazánkban jelenleg sem szakkollégiumi tag, sem rezidens nincs.

– Az intenzív állattartásban, legyen szó szarvasmarháról, sertésrõl vagy baromfiról, ezeken alapszik minden és úgy is mondhatnám, ezekbe fut össze minden. Az állathigiénia, a megfelelõ higiénikus termelési környezet (a telepi higiénia, a járványvédelem és a telepi zártság, tehát a betegségek kizárása), kardinális jelentõségû. Az állományegészségtan a humán gyógyászat nyelvére fordítva az embergyógyászattal azonos jelentésû fogalom. A járványtan, az igazgatástan, a biológia, a bakteriológia, a kórbonctan, minden az állományegészségtanban testesedik meg és áll össze, tehát ez egy nagyon komplex szintetizáló tanszék, tudományág és tantárgy. Negyed- és ötödéven oktatjuk, amikor már csak összerakni kell azokat a mozaikokat, amelyeket külön-külön tanszékektõl, külön-külön tantárgyakból megkaptak a hallgatók.

"A szüleim csak azt kérdezték, hogy egy ilyen egyetemi visszahívás után, ezen miért is akarsz annyira gondolkodni?"

szaalpáron, majd független szabadúszóként jöttek a további megbízások. Szeged, Orosháza, Újkígyós, Kétegyháza, Vésztõ és Szeghalom brojlercsirke telepein egymillió hibrid állategészségügyi felügyeletét láttam el. Azóta a Dunántúlra és Észak-Magyarországra is kiterjesztettem a munkát, sõt egy horvátországi pulyka- és brojlercsirke-termeléssel foglalkozó cég szaktanácsadó állatorvosa is voltam.

– 2019 júniusában csörgött a telefonom, tanszékvezetõ úr keresett. Baromfis munkát ajánlott a tanszéken. Motoszkált is bennem már a gondolat, milyen jó lenne tanítani, amit csinálok. „Madarasként” stílszerûen a Kecskemét melletti Fekete Gólya étteremben találkoztunk. Elmondta, hogy az Egyetemen

– Miként talált vissza az Egyetemre?

Dr. Könyves László ilyenkor mondani, ezért idõt kértem. Elmeséltem a szüleimnek, mi történt és csak azt kérdezték, hogy egy ilyen egyetemi visszahívás után, ezen miért is akarsz annyira gondolkodni? Így hát júliusban már meghívottként vettem részt a tanszéki értekezleten, majd augusztustól állományba álltam. Itt szeretném megemlíteni, hogy a legnagyobb hálával édesanyámnak és édesapámnak tartozom, akik ideális körülményeket igyekeztek teremteni tanulmányaim minél könnyebb elvégzéséhez.

– Szívügyem, hogy Egyetemünk baromfi-egészségügyi oktatása nemzetközi színvonalú legyen. A gyakorlatban érzem azt az ellentmondást, hogy bár hazánkban húzóágazat a barom-

– Milyen gondolatokkal kezdte a munkát az Alma Materben? Dr. Dieter Liebhart Dr. Michael Hess

– Ön hol helyezi el az állatorvosi szakmában az állathigiéniai és az állategészségügyi területet?

– Szakmai életrajzában olvastam, hogy hetente 1700 kilométert vezet teleplátogatási céllal. Miként osztja be az idejét, hogy mindennek eleget tudjon tenni?

– Ma már havi 8000 kilométert vezetek, ami nyilván nem kellemes dolog, bármennyire is szereti is az autót az ember. Ha futárszolgálatot veszünk példának, a futár elmegy A-ból B-be, ezzel elvégzi a munkáját. Ha az állatorvos telepre megy, nem az utazás a munkája, hanem attól kezdve ketyeg az óra, amikor kiszáll az autóból. Jelenleg úgy zajlik a tevékenységem, hogy hétfõtõl-vasárnapig dolgozom… – … és több nap nincs! – … és nem reggel nyolckor kezdõdik a munkaidõ, hanem egy picit korábban, majd délután négy helyett jóval késõbb fejezõdik be. Én ezt most még bírom és olyan párom van, aki ezt nagyon jól tolerálja. Engedékenységével azonban nem szeretnék visszaélni. Úgy gondolom, hogy a családalapítás elõtt dolgozhatok ilyen üzemi teljesítményen, aztán majd visszaveszek belõle. – Addig is több millió állat egészségéért vállal felelõsséget. – Nagyon komoly értékû tenyésztyúk és tenyészpulyka állomány állategészségügyi ellátását végezzük a tanszéken keresztül. A végtermék vonalon számos olyan telepre jutunk el hallgatói gyakorlatok révén, ahol ténylegesen felmerülõ problémákat oldunk meg. – Vajon vannak-e, és ha igen, milyen korlátjai vannak a baromfihús termelés bõvülésének? – Bár egyre több embert kellene ellátnunk minõségi, fehérjedús élelmiszerrel, az egész világon tapasztalható a járvány, a gazdasági válság, a háborúk és az aszály okozta megtorpanás. Idehaza egyre több állattartó telep néz szembe energia- és takarmányproblémával. Gondoljon csak arra, hogy egy frissen kikelt naposcsibe, napos pulyka, napos kacsa magas istálló hõmérsékletet igényel. A fûtés többnyire gázzal történik. Mindezt csak tetézi a vissza-visszatérõ madárinfluenza. A takarmánykeverékek vitamin komponensei is nagyon megdrágultak. A takarmányár drágulással párhuzamosan nem emelkedik arányosan a vágóhídi felvásárlási ár. – PhD tanulmányai során a nagyüzemi pulykahizlaló telepeken a kakasoknál jelentkezõ kóros, agresszív magatartást elemzi. Mi lehet ennek a viselkedésnek az oka? – Meggyõzõdésem, hogy ilyen munkaterhelést nem lehet aktív pihenés nélkül gyõzni.

"Egyelõre négylábú kedvenceinkrõl gondoskodunk"

– Egyetemünkön és bécsi társintézményünkben komoly kutatásokat végeztünk. Az eredmények nagy részét már kiértékeltük. Bízom benne, hogy dolgozatom védésén megfelelõ megelõzési lehetõségeket tudok majd ismertetni. A téma bonyolultságát mutatja, hogy számos tényezõ okozhatja egy bak pulyka agresszivitását. Ilyen például a táp fizikai formája, a légnyomás, a fényerõsség, az állatsûrûség, a takarmány aminosav tartalma.

– Ha egy hobbit kellene mondani, ami semmilyen módon nem kapcsolódik a szakmához, akkor a túrázást említem. Talán nem véletlen, hogy a teljesítménytúrákat elõnyben részesítem. Ezekre telente vállalkozom a volt Gallicoopos barátaimmal a Mátrában és a Bükkben. Évközben azért könnyedebb kirándulásokat is beiktatunk. A sok telepi munkának az is elõnye, hogy a barátaim mindenfelé megtalálhatók az országban. Szarvason a Gallicoop jelenlegi integrációs igazgatóját, említem, Détár Leventét aki egyébként nem állatorvos. Az Alma Materben a Gyógyszertani és Méregtani Tanszéken Dr. Somogyi Zol, a Sebészeti Tanszéken tán Dr. Csõsz György kollégák a legjobb barátaim. Székesfehérváron Dr. Kanizsai Krisztiánnal Dr. Viczena Bettinávalés vagyok nagyon jóban, a Dóra Majorban Dr. Harmat Levente pedig tartozik ebbe a sorba. Szó mi szó, bakancsban is elõbb-utóbb a gyógyításra terelõdik a szó, ez is segíti az éppen aktuális megoldandó kérdések megismerését. – Megkérdezik tõlem itt-ott telepvezetõk, állatgondozók, hogy hát akkor doktor úr maga sem eszi meg a pulykát, vagy csirkét? Dehogy is nem, válaszolom, imádom! Tagadhatatlan, vannak, akiknek herótuk van tõle. Én nagyon szeretem, de nem feltétlenül a szárnyas ételek közül kerülnek ki a kedvenceim. Nagyon szeretem a sertéshúst, a gyulai kolbászt, a csabai kolbászt, és a marhapörköltet is, a pacalpörköltet pedig falni tudnám. Nem vagyok válogatós, bár ha rám néz, tudom, nem látszik, hogy szeretek enni. Egyáltalán nem vagyok válogatós. Szeretem a fõtt ételeket, a leveseket imádom. A levesben egyébként a szárnyas, a házi vidéki tyúkhúsleves és a fácán leves a kedvencem, Erõs Pistával. De másodiknak, fõételnek a fõzelékeket is kedvelem. – Párommal közösen tervezzük a jövõnket. Vivien közgazdász végzettségû, termeléstervezõ a Henkelnél, a Tatabánya és Környe közötti ipari területen. Amíg nincs saját gyermekünk, addig a négylábú kedvenceinkrõl gondoskodunk, egy kutyáról és egy macskáról. Remélem, hogy két leendõ gyermekünk tíz év múlva már az iskolai tanulmányait kezdi. Ebben a jövõképben nem szerepel havi 8000 kilométer autózás. Aktív évtizedeimet az Egyetemen szeretném tölteni, érdekesebbé téve a hallgatók számára a baromfiegészségügyet, az érdekelt cégekkel és a bécsi egyetemmel ápolt szoros együttmûködésben. Ez nyilván nem megy egyik évrõl a másikra, de nem a nyugdíj elõtt 1-2 évvel szeretnék eljutni a kívánt állapotba!

– Nem mehetünk el még egy kérdés mellett: A gasztronómiában is ragaszkodik a szárnyasokhoz?

– Hogy képzeli el a jövõjét tíz év múlva?

This article is from: