ELŐADÁSOK

E1 A KONDROGENIKUS SEJTEK ÉS MESENCHIMALIS ŐSSEJTEK CIRKADIÁN RITMUSÁNAK SZABÁLYOZÁSI LEHETŐSÉGEI MECHANIKAI INGERLÉS ÉS ÉHEZTETÉS ÚTJÁN

Vágó Judit, Katona Éva, Matta Csaba, Zákány Róza

DE ÁOK Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet

Az egyes szerveket, szöveteket felépítő sejtek cirkadián ritmusának populáció-szintű „szétcsúszása” számos kórképben megfigyelhető, így a reszinkronizáció akár terápiás lehetőségként is felmerül. A központi idegrendszerben generálódó kb. 24 órás cirkadián ritmust nem csak a fényviszonyok alakítják, hanem a külső hőmérséklet, a fizikai aktivitás, szociális interakciók és a tápanyagokhoz való hozzáférés lehetősége is fontos moduláló tényezők (Zeitgebers). Így logikus feltételezni, hogy ezek a tényezők az egyéb sejtek napi működési ritmusát is befolyásolhatják és alkalmasak lehetnek (re)szinkronizáció kiváltására. Ennek a hipotézisnek az alapján, kísérleteinkkel a mechanikai ingerlésnek, illetve az éheztetésnek a differenciálódó porcsejtek és a mesenchymális őssejtek (MSC) óragén-expressziójára gyakorolt hatásait kívánjuk feltérképezni. A már kielemezett kísérleti adatok arra utalnak, hogy a MSC-k sejttenyésztői körülmények között több óragént ritmicitásra utaló mintázattal expresszálnak. Az expreszszió ritmusos mintázatát a 24h át tartó éheztetés (alacsony glukoz és szerum megvonás) felerősíti. A csirke porcosodó kultúrákban a mechanikai ingerlés pozitívan befolyásolta az óragén-expresszió ritmicitását és eredményeink arra utalnak, hogy a porcsejtek molekuláris órájának jobb szinkronitása lehet az egyik tényező, amely a mechanikai inger porckéződést serkentő hatásának hátterében áll. Eredményeink részben alátámasztják kísérleti hipotézisünket, miszerint a porcsejtek és MSCk molekuláris órájának szinkronitása mechanikai ingerrel és éheztetéssel fokozható, illetve porcsejtek esetében ennek szerepe van a mechanikai inger porcosodást serkentő hatásában. Támogatás: TKP2020-NKA-04 has been implemented with the support provided from the National Research, Development and Innovation Fund of Hungary, financed under the 2020-4.1.1-TKP2020 funding scheme.

E2 THE ROLE OF CXCR4-CXCL12 SIGNALING IN EXTRINSIC INNERVATION OF ENTERIC NERVOUS SYSTEM DEVELOPMENT

Halasy Viktória, Kovács Tamás, Szőcs Emőke, Soós Ádám, Jancsovics Dalma, Nagy Nándor

Semmelweis Egyetem, Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet

The intestine is innervated by intrinsic neurons of the enteric nervous system (ENS) and by the afferent and efferent axons of peripheral ganglia. The nerve of Remak (NoR) is a sacral neural crest-derived (NCC) structure, an avian-specific ganglionated structure that extends from the cloaca to the proximal midgut and has role in extrinsic innervation of the gut. Development of NoR starts at early embryonic day 5 (E5) and axons projecting from the NoR reach the gut wall at E7. The molecular mechanism of NoR-derived axon growth is unknown. In mammals the presence of CXCR4, a cell surface receptor for the chemokine stromal cell-derived factor-1 (SDF1, also named CXCL12) is responsible for several embryonic developmental processes in response to CXCL12 including migration of neural crest cells, neuronal survival and axon pathfinding. We have employed chimeric tissue recombination, in situ hybridization, combined with immunofluorescence labeling to follow the precise spatiotemporal expression of CXCR4 molecule during migration of sacral NCC within the ENS. We have observed specific CXCR4 expression in NoR and CXCL12 in the mesenchyme around of NoR and pelvic plexus. Embryonic hindgut+NoR cultured in presence of CXCL12 results in significant increase of NCC migration and axon projection from the NoR, while inhibition of CXCR4 signaling with AMD3100 disrupt their migration out of explant, suggesting a novel role for CXCR4/CXCL12 signaling in the extrinsic innervation of the colorectum. Grant: NKFI 124740

E3 ONTOGENY OF CORTICAL B CELLS IN BURSA OF FABRICIUS

Fejszák Nóra, Halasy Viktória, Kocsis Katalin, Szőcs Emőke, Soós Ádám, Nagy Nándor

Semmelweis Egyetem, Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet

The avian model provides an excellent experimental system for studying the development of B lymphopoiesis because it takes place in a separate organ the bursa of Fabricius (BF). During embryonic development the BF is colonized by CD45+/chB6+ B cell precursors (prebursal stem cells) to form the follicle buds which ultimately develop into lymphoid follicles. After hatching the B cells exist from the BF via fine capillary network of follicles cortex in order to colonize the peripheral lymphoid organs. As an effort to learn how lymphoid cell diversification is regulated in the birds we have produced a panel of monoclonal antibodies (mAbs) against cell suspension of BF. One of these mAbs (clone: 7H3) recognized a cell surface antigen (MW:~80kDa) expressed by CD45+/chB6+/CXCR4+ B cell precursors which colonize the bursal anlage. During the embryonic period, all B cells of BF express the 7H3 antigen. After hatching 7H3 expression of the lymphoid follicles gradually diminished, except a subpopulation of cortical B cells. Double immunolabeling demonstrated that 7H3+ B cells occur excusively in the inner part of the follicular cortex where the B cells show low expression of the cell migration mediator molecule, CXCR4. Antibody 7H3 blocked follicle formation in the chorioallantoic explant culture of embryonic bursa. Our result demonstrate that 7H3 mAb may recognize a novel antigen involved in the migration of lymphoid cells and its expression is accompanied by different maturation phases of B cells from the precursor stage to the emigration from BF. OTKA grant: 124740

E4 A THYMUS SZÖVETTANI ÉS FUNKCIONÁLIS ELTÉRÉSEI SZÍVBETEG GYERMEKEK ESETÉBEN

Vilmányi Csaba1, H.-Minkó Krisztina 2, Goda Vera3, Kriván Gergely3 , Prodán Zsolt1 és Bódi Ildikó2

1Gottsegen György Országos Kadiovaszkuláris Intézet, Gyermekszív Központ 2Semmelweis Egyetem, Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet 3Dél-Pesti Centrumkórház Országos Hematológiai és Infektológiai Intézet

A complex szívfejlődési rendellenességgel született gyermekek életük első hónapjaiban életmentő szívműtétere szorulhatnak, melyek során sokszor, a csecsemőmirigy mérete és elhelyezkedése miatt a sebész totális thymectomiara kényszerül. A thymectomia rövid távú következményei nem ismertek az immunrendszer működésében, azonban hosszú távon autoimmun folyamatok, allergiás reakciók, vagy akár daganatos megbetegedések is kialakulhatnak. Munkánk során gyermek szívsebészeti műtétekből származó thymusokat vizsgáltunk immuncitokémiai és elektronmikroszkópos technikákkal, valamint a perifériás vér analizálását végeztük áramlási citometriával. A thymus alapvázát az endodermális eredetű hámretikulum sejtek alkotják, melyek a kéregállományban cytokeratin pozitív hálózatot képeznek, ahol az adaptív immunitás kialakulásához szükséges hemopoietikus eredetű T-sejtek fejlődnek. Mintáinkban eltérő szívfejlődési rendellenességek mellett a thymus abnormális morfológiáját találtuk: a kéregállományban a T limfociták pozitív szelekciójában résztvevő hámsejtek cytokeratin negatívak és a thymus hámsejtekre specifikus Foxn-1 transzkripciós faktor expressziója is megszűnik. Elektronmikroszkópos megfigyeléseink szerint ezen sejtekben degeneratív folyamatokra jellemző morfológia figyelhető meg, miszerint a citoplazmában megnő a vakuolák száma, a mitokondriumok belső kristályos szerkezete és a sejtmag kromatinállománya is felbomlik. A hámsejtek mellett a thymus vaszkularizációja is sérül, mely feltehetőleg a Foxn-1 hiánya következtében alakulhat ki, hiszen a thymus hámsejtek keratinizációját és a vaszkularizációt is ezen transzkripciós faktor irányítja. A hámsejtek terminális differenciálódásához, valamint megfelelő működésükhöz a hámsejtek interakciója szükséges a ganglionlécből származó mesenchymával. Feltételezzük, hogy az abnormálisan fejlődő thymus kialakulása egy, a különböző szívfejlődési rendellenességekkel párhuzamosan megjelenő kórkép. Azon kérdés megválaszolására, hogy egy adott szívfejlődési rendellenességgel született gyermek központi nyirokszerve partialisan, totálisan vagy egyáltalán el legyen-e távolítva, további vizsgálatokra van szükség.

E5 CIRKADIÁN RITMUS FIBROBLASZTOKBAN

Nagy András

PTE ÁOK, Anatómiai Intézet

Rövid összefoglaló előadás a 2017-ben orvosi Nobel díjat nyert témáról. Az előadás a Szegedi Biológiai Kutatóintézet 2018. évi Straub Napok keretében felkért előadásként hangzott el „Sejtszintű cirkadián ritmus: háttérzaj, vagy kódolt molekuláris program?” címmel. Röviden megemlítem a 2014-2016 között a Cambridgei egyetemen ebben a témában végzett kutatásunk fontosabb eredményeit is. Bár inkább biokémiai és sejtbiológiai jellegű a témakör, mintsem morfológiai, nem kell tartani részletes molekuláris szintű kutatási beszámolótól.

E6 A LÓPATA SZÖVETTANA

Kapiller Mátyás. Rácz Bence

Állatorvostudományi Egyetem Anatómiai és Szövettani Tanszék

A lópata, pataszaru-képződés állatorvosi szövettani oktatásba történő beemelését indokolja, hogy a lovak megközelítőleg tíz százaléka szenved a savós patairhagyulladás szubklinikai, olykor klinikai változatától is, mely kórfolyamatot az ún. lamináris szarut előállító, illetve a hegyfal és oldalfal distalis területein a szarut remodelláló epidermis basalis rétege és a mélyebben helyeződő patairha közé benyomuló, a jellegzetes primer és secunder lemezekből felépülő kapcsolóstruktúrát szétziláló gyulladásos interstitialis folyadékgyülem indít el. A patacsont hegyfali és oldalfali felületeinek periosteumához kapcsolódó vékony eres réteg közvetlen folytatása a patairha, amely jellegzetes elsődleges és másodlagos irhalemezeket képez, amely lemezek a pataszaru elsődleges és másodlagos lemezeivel egybefonódva rendkívül erős felfüggesztőrendszert hoz létre a szarutok és a patacsont között. A szaru lemezes rétege egybefüggő rendszert képez a külső, oszlopos szaruból felépülő columnáris réteggel, amely réteg a szarutok túlnyomó részét adja. A columnáris réteg így tehát a látható, élő lovon elérhető masszív szarutok, a patacsont hegyfali és oldalfali felületeihez kapcsolódó, valamint a saroktámasztókat követve beforduló lamináris szaru külső felbukkanása kizárólag a hordozószéllel párhuzamos ún. fehér vonal. Az előadás során bemutatott metszet a hegyfali terület középmagasságából származik, így az epidermis stratum basale-ja itt már ún. pseudogerminatív feladatot lát el. A metszet PAS-Hematoxilin festésű, kiemelendő a lamináris terület dermis és epidermis között húzódó stratum basale magas laminin tartalmát, melynek kifejezett statikai szerepe van a dermis és epidermis rétegek összefűzésében. Elkülöníthető a columnáris és a lamelláris réteg, valamint a vérerekkel dúsan átszőtt patairha (dermis). A metszetkészítés során a minél szebb végeredmény érdekében kénytelenek voltunk a columnáris szaru nagy részét, valamint az előzetes szándékunk ellenében a patacson darabját is eltávolítani, hogy egyelőre a számunkra értékes lamináris réteget látványosan és sérülésmentesen be tudjuk mutatni.

E7 A 2021. ÉVI LENHOSSÉK DÍJ NYERTESÉNEK ELŐADÁSA

E8 A MIKROBIOM SZEREPE A NEUROENDOKRIN SZABÁLYOZÁSBAN

Kovács Krisztina*, Kuti Dániel, Ferenczi Szilamér

ELKH Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet, Molekuláris Neuroendokrinológiai Kutatócsoport

*A Flerkó-Bárdos Emlékérem szenior kategória 2020. évi nyertese

Dr. Bárdos Vera és Prof. Flerkó Béla által alapított díj, 2020 évi díjazottjaként egy új regulációs körrel, a bél-agy tengely neuroendokrin szabályozást érintő aspektusával szeretném megismeretetni a hallgatóságot két példán keresztül. A mikrobiom egy komplex ökoszisztéma, ami (legalább) kétirányú kapcsolatban van a gazdaszervezettel. Vizsgálatainkban kimutattuk, hogy a krónikus stressz csökkenti a bélbaktériumok mennyiségét, de filum szinten nem változtatja meg lényegesen a bélflóra összetételét, ugyanakkor teret ad egyes pathogen baktériumok elszaporodásának. Ezzel párhuzamosan stressz hatására emelkedik a bakteriális LPS mennyisége a keringésben, makrofágok felszaporodnak a bél nyálkahártyában. A stressz-indukálta endotoxémia fokozza a hipotalamusz-hipofizis-mellékvese tengely aktivitását és hozzájárul a stresszel kapcsolatos szorongásos viselkedés kialakulásához. Míg egy bélben ható antibiotikum (Rifaximin) képes visszaszorítani a pathogen baktériumokat, de ez nincs hatással a krónikus stressz következtében kialakuló magatartási reakciókra. Az előadás második részében a probiotikumként használt lactobacillusok új, szaporodásbiológiában is hasznosítható eredményeinket ismertetem. A Lactobacillus reuteri egereken megnöveli a here tömeget, a csírahám területét, a spermiumszámot és a szérum tesztoszteron szintjét, a hipotalamuszban pedig fokozza az oxytocin expressziót. További vizsgálataink fogják igazolni, hogy a lactobacillusok pozitív reprodukciós hatása a hipotalamusz-hipofizis-gonád tengelyen keresztül érvényesül-e és milyen metabolitok közvetítik a hatást?

E9 TRANSZPLANTÁLT NEUROEKTODERMÁLIS ŐSSEJTEK ÁLTAL TERMELT LÉZIÓ-INDUKÁLT SZEKRETÓM ELŐMOZDÍTJA A GERINCVELŐ KONTÚZIÓS SÉRÜLÉSÉT KÖVETŐ REGNERÁCIÓT

Pajer Krisztián*1, Bellák Tamás1, Redl Heinz2, Nógrádi Antal1

1SZTE SZAOK, Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet, Szeged, Magyarország 2Ludwig Boltzmann Kísérletes és Klinikai Traumatológiai Intézet, Bécs, Ausztria

*A Flerkó-Bárdos Emlékérem junior kategória 2020. évi nyertese

A gerincvelő kontúziós sérülése a szürke- és fehérállomány nagymértékű károsodását okozza, mely jelentős szenzoros és motoros funkciókieséssel társul. Kísérleteinkben arra a kérdésre kerestünk választ, hogy neuroektodermális őssejtek (NE-GFP-4C) beültetésével előidézhető-e morfológiai és funkcionális javulás. A kontúziós sérülés kiváltását követően neuroektodermális őssejteket ültettünk be intraspinálisan (5x105 sejt), illetve intravénásan (1x106 sejt) nőstény patkányokba. A kontroll állatok esetében tenyésztőmédiumot injektáltunk be. A túlélési idő során rendszeres időközönként funkcionális teszteket, majd azt követően kiterjedt morfológiai elemzést végeztünk. Retrográd jelöléssel megvizsgáltuk a sérült pályarendszerek regenerációjának és megkímélésének mértékét. Eredményeink szerint a kontroll állatokhoz képest gyorsabb és szignifikánsan nagyobb mértékű funkcionális javulást tapasztaltunk az őssejtekkel kezelt csoportokban. A kontúziós üreg szignifikánsan kisebb, a megmaradt szövetállomány pedig nagyobb volt az őssejttel kezelt állatokban, mint a kontrollokban. Retrográd jelölési eredményeink szerint szignifikánsan több jelölt sejtet találtunk a kiválasztott gerincvelői szegmentumokban, az agytörzsben és az agykéregben a kontroll állatokhoz viszonyítva. Mindezen folyamatok mögött a beültetett sejtek által termelt bioaktív anyagok (GDNF, MIP-1 alpha, IL-6 és IL-10) kifejeződése állt. Az NE-GFP-4C őssejtek neuronális, valamint gliális irányba differenciálódtak és kis számban beépültek a gazdaszövetbe. Eredményeink szerint a beültetett őssejtek által termelt citokinek és neurotrofikus faktor kedvező mikrokörnyezetet teremt, mely csökkenti a szekunder szövetkárosodás mértékét és elősegíti a sérült axonok megmentését/regenerácóját, így segítve a funkcionális helyreállást.

E10 A RET JELÁTVITEL TÚLMÜKÖDŐ AKTIVÁLÁSA INTESZTINÁLIS GANGLIONEUROMÁVAL-ASSZOCIÁLT HIRSCHSPRUNG-KÓRT OKOZ

Nagy Nándor*

Semmelweis Egyetem, Anatómiai, Szövet-, és Fejlődéstani Intézet *A Flerkó-Bárdos Emlékérem szenior kategória 2021. évi nyertese

A megfelelően szabályozott glia-eredetű növekedési faktor (GDNF), illetve ezt megkötő RET tirozin kináz típusú receptor által mediált jelátviteli folyamat döntő fontosságú a ganglionléc eredetű őssejtek migrációja, proliferációja és differenciálódása során. A RET receptor hiánya ganglionmentes bél kialakulásához (Hirschsprung-kór) vezet, míg a túlműködő RET multiplex endokrin neoplázia (MEN) szindrómát okozhat. Egyes RET-mutációk az intestinalis aganglionosis, és a MEN szindrómához társuló tumorokban egyaránt előfordulnak. Ez a RET receptorhoz kapcsolható látszólag paradox fenotípus egy „Janus-mutáció” feltételezéséhez vezetett, amely a RET-aktivitás fokozódását vagy károsodását okozza a sejtkörnyezettől függően. A GDNF által közvetített RET-aktiváció hatásának vizsgálata során embryonális bélszakaszok ex vivo tenyésztési rendszerében disztális ganglionmentes vastagbél és ganglioneuromák egyidejű kialakulását mutattuk ki. Érdekes módon a GDNF-stimuláció által kiváltott tumorok olyan enterális neuronális progenitorokat tartalmaznak, amelyek képesek az enterális idegrendszer rekonstruálására, ha normális fejlődési környezetbe transzplantáljuk őket. Ezek a kísérleti eredmények azt sugallják, hogy nem feltétlenül szükséges Janus-mutáció a Hirschsprung-kór és a MEN-asszociált tumorok együttes előfordulásához, hanem a RET-stimuláció önmagában elegendő mindkét fenotípus kialakulásához. Az eredmények felvetik azt a lehetőséget, hogy a ganglioneuromákból izolált tumorsejteket a ganglionmentességgel jellemzett neurocristopathiak gyógyítására alkalmazzuk.

E11 A HSPB1 FEHÉRJE AKUT IDEGRENDSZERI GYULLADÁST FOKOZÓ HATÁSÁNAK VIZSGÁLATA TRANSZGENIKUS EGÉRMODELLBEN

Dukay Brigitta1,4, Walter Fruzsina R.2, Vigh Judit P.2, Barabási Beáta2,5, Hajdu Petra1 , Balassa Tamás1,6, Migh Ede1, Kincses András2, Hoyk Zsófia2, Szögi Titanilla3, Borbély Emőke3, Csoboz Bálint1,7, Horváth Péter1,8, Fülöp Lívia3, Penke Botond3, Vígh László1, Deli Mária A.2, Sántha Miklós1, Tóth E. Melinda* 1

1ELKH Szegedi Biológiai Kutatóközpont, Biokémiai Intézet; 2ELKH Szegedi Biológiai Kutatóközpont, Biofizikai Intézet; 3SZTE Általános Orvostudományi Kar, Orvosi Vegytani Intézet; 4SZTE Biológia Doktori Iskola; 5SZTE Elméleti Orvostudományok Doktori Iskola; 6ELTE Informatika Doktori Iskola; 7Institute of Medical Biology, University of Tromsø; 8Institute for Molecular Medicine Finland (FIMM), University of Helsinki

*A Flerkó-Bárdos Emlékérem junior kategória 2021. évi nyertese

A HSPB1 a kismólsúlyú hősokkfehérjék családjába tartozó chaperon fehérje, melynek neuroprotektív hatását számos tanulmány igazolja. Korábbi adatok szerint a HSPB1 szerepet játszik a gyulladásos folyamatok szabályozásában, azonban hatása nem teljesen tisztázott, gyulladáskeltő és gyulladáscsökkentő citokinek felszabadulását egyaránt indukálhatja. Ezért munkánk során a HSPB1 etanol által kiváltott akut neuroinflammációban betöltött szerepének vizsgálatát tűztük ki célul. Megfigyeltük, hogy az etanol kezeléssel indukált akut agykárosodás során a HSPB1 túltermelő egerek agyában szignifikánsan magasabb volt a gyulladáskeltő citokinek, mikroglia és asztrocita markerek expressziója, valamint egyes agyterületeken nagyobb volt az asztrocita és a mikroglia sejtek aktivációjának mértéke, mint az etanol-kezelt vad-típusú állatokban. Ez a fokozott gyulladás a transzgenikus állatokban azonban nem járt együtt az etanol kezelés által kiváltott sejtpusztulás mértékének növekedésével. Primer asztrocita, mikroglia és neuron kultúrákon végzett kísérleteink szerint a HSPB1 intracelluláris formája lehet felelős a gyulladásszabályozó hatásokért. A transzgenikus állatokból izolált mikroglia sejtek nagyobb mennyiségű citokint termeltek gyulladásos körülmények között, mint a vad típusú állatokból származók. Eredményeink alapján tehát arra következtethetünk, hogy a HSPB1 egy komplex immunregulációs szerepet tölt be az etanol által indukált akut sejtkárosodás során.

Munkánk a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal (GINOP-2.3.2-15-201600060, GINOP-2.3.2-15-2016-00040) támogatásával készült.

E12 100 ÉVE SZÜLETETT KOMÁROMY LÁSZLÓ, IDEGSEBÉSZ, AZ AGYVELŐ BONCOLÁSA CÍMŰ TANKÖNYV SZERZŐJE

Réthelyi Miklós

Semmelweis Egyetem, Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet

Anatómiát oktatók számára Az agyvelő boncolása, Tájbonctani és technikai útmutató c. 124 oldalas tankönyv ismerős. Megjelenése – 1947 – óta eltelt évtizedek alatt generációk sora tanulta meg az emberi agy részeit, és gyakorolták a bonctermekben az agy boncolását ezen tankönyv leírásai és egyértelmű, világos ábráinak a segítségével. Sokan még a szerző nevét – Komáromy László – is fel tudják idézni, aki a tankönyv megírása után eltűnt az anatómusok köréből. Megjelent viszont a budapesti traumatológusok és idegsebészek körében. Több intézményben is dolgozott, maradandó nyomokat hagyva maga után 1985-ben bekövetkezett haláláig. - Komáromy László 1921. július 29-én született Székesfehérváron. A helyi ciszter gimnáziumban érettségizett, a Pázmány Péter Tudományegyetemen tanult és szerzett orvosi diplomát 1944ben. A Kiss Ferencz által vezetett Anatómiai Intézetben kezdett dolgozni. Az Agyvelő boncolása c. munkáját, mesterének, Kiss Ferencz professzor úrnak dedikálva, 1947ben adták ki. – Magyar nyelven az Agyvelő boncolása c. tankönyv 9. kiadása 2013ban jelent meg a MEDICINA Könyvkiadó gondozásában. 1961-ben az Akadémiai Kiadó megjelentette a munkát németül. Az Agyvelő boncolásá-t Székely György, egyetemi tanár, angolra fordította, az angol nyelvű kiadás 2006-ban jelent meg. Leírások említenek még francia és orosz nyelvű kiadásokat is. - 1947-ben Komáromy László elhagyta az Anatómiai Intézetet és Zoltán László (1904-1976) asszisztense lett, aki az első idegsebészeti osztályt szervezte Budapesten. Megszerezte a megfelelő szakképesítéseket, és a szakterületet megteremtő idegsebészként dolgozott több budapesti intézményben. 1958-ban került az Országos Traumatológiai Intézetbe, ahol az általa vezetett idegsebészeti osztály létrehozásával és működtetésével megteremtette a magyar neurotraumatológiát. – Ravatalánál barátai és nem barátai töprengtek szertelen, sokoldalú, ellentmondásos, nagyszerű képességekkel, olykor viszont kétségbeejtő magatartással rendelkező „önsorsrontó” személyiségén és életútján.

E13 A NESFATIN-1 NEUROPEPTID SZEREPE INTRAUTERIN ALULTÁPLÁLÁST KÖVETŐ METABOLIKUS VÁLTOZÁSOKBAN

Durst Máté1, Könczöl Katalin1, Ocskay Klementina1, Sípos Klaudia1, Szilvásy-Szabó Anett2 , Fekete Csaba2, Tóth Zsuzsanna1

1Semmelweis Egyetem, Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet 2Eötvös Loránd Kutatási Hálózat, Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet

Az intrauterin retardáció (IUGR) a terhesség egyik sajnálatosan gyakori velejárója, mely emeli a metabolikus betegségek, mint pl. a 2-es típusú diabetes mellitus (2TDM) felnőtt kori manifesztációjának esélyét. Ismert, hogy a magzati korban végbemenő hypothalamicus programozásnak komoly szerepe van ebben a folyamatban. A nesfatin-1 az energiaháztartás és vércukorszint hypothalamicus szabályozásban is központi szerepet játszó anorexigén neuropeptid. Az IUGR következményeként kialakuló 2TDM kóroktanában szerepe azonban tisztázatlan. Kísérleteinkben intrauterin fehérje-alultáplált patkányokat (PR) használtunk IUGR modellként. Kimutattuk, hogy a PR állatok 12 hetes korban szívesebben esznek zsírdús tápot, mint a kontroll állatok, csökkent glukóztolerancia és emelkedett inzulinrezisztencia jellemzi őket. Mindezek 6 hetes korban még nem jelentkeznek. Ezzel párhuzamosan a PR állatokban emelkedett nesfatin-1 prohormon expresszió alakul ki a hypothalamus energiaháztartással összefüggő legfontosabb magvaiban 12 hetes korra. Bár a hypothalamus nesfatin-1-pozitív sejtjeinek száma a 12 hetes PR és kontroll csoportban azonos, az embrionális fejlődés során a nesfatin-1 sejtek keletkezési üteme eltér a normálistól. Az akut intracerebroventricularis (icv) nesfatin-1 kezelés csökkenti a táp- és vízfelvételt és az éhezés-indukálta nucleus arcuatus-beli sejtaktiválódást is, de kizárólag a kontroll állatokban. A krónikus icv nesfatin-1 kezelés növeli a glukóztoleranciát és az inzulinérzékenységet, szintén csak a kontroll állatokban. Adataink szerint PR állatokban a hypothalamusban, illetve az arcuatus magon belül felnőttkorra nesfatin-1 rezisztencia jön létre, ami fontos szerepet játszhat a PR állatok elhízásában, illetve a 2TDM kialakulásában.

Támogatás: NKFI K 115422 és az Innovációs és Technológiai Minisztérium Felsőoktatási Intézményi Kiválósági Programja, a Semmelweis Egyetem Neurológia tématerületi programja keretében.

E14 ESSENTIAL ROLE OF THE NON-CANONICAL WNT SIGNALING IN ENTERIC NERVOUS SYSTEM DEVELOPMENT

Tamás Kovács1, Viktória Halasy1, Nándor Nagy1

1Semmelweis Egyetem, Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet

The enteric nervous system (ENS), which is derived from enteric neural crest cells (ENCCs) during gut development, represents the neuronal innervation of the gastrointestinal tract and is critical for regulating normal intestinal function. Compromised ENCC migration can lead to Hirschsprung Disease, which is characterized by an aganglionic distal bowel. We find that removal of the ceca, a paired structure present at the midgut-hindgut junction in avian intestine, leads to severe hindgut aganglionosis, suggesting that the ceca are required for ENS development. To test this, we replaced the ceca of embryonic day 6 (E6) wild-type chicks with ceca from transgenic GFP chicks. Interestingly, the entire hindgut ENS arises from the GFP+ ceca-derived ENCC population. Comparative transcriptome profiling of the cecal buds compared to the interceca region shows that the non-canonical Wnt signaling pathway is preferentially expressed within the ceca. Specifically, Wnt11 is highly expressed in the ceca, as confirmed by RNA in situ hybridization, leading us to hypothesize that cecal expression of Wnt11 is important for ENCC colonization of the hindgut. Organ cultures were prepared using E6 avian intestine, when ENCCs are migrating through the ceca, and showed that Wnt11 inhibits enteric neuronal differentiation. These results reveal an essential role for the ceca during hindgut ENS formation and highlight an important function for non-canonical Wnt signaling in regulating ENCC differentiation and thereby promoting their migration into the colon.

E15 EVIDENCE OF A MYENTERIC PLEXUS BARRIER AND ITS MACROPHAGE-DEPENDENT DEGRADATION DURING MURINE COLITIS: IMPLICATIONS IN ENTERIC NEUROINFLAMMATION

Dóra Dávid1, Kovács Tamás1, Nagy Nándor1

1Semmelweis Egyetem, Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet

Neuroinflammation in the gut is associated with many gastrointestinal (GI) diseases, including inflammatory bowel disease. In the brain, neuroinflammatory conditions are associated with blood-brain barrier (BBB) disruption and subsequent neuronal injury. We sought to determine whether the enteric nervous system (ENS) is similarly protected by a physical barrier and whether that barrier is disrupted in colitis. We identified a blood-myenteric barrier (BMB) consisting of ECM proteins (agrin and collagen-4) and glial end-feet, reminiscent of the BBB, surrounded by a collagen-rich periganglionic space (PGS). The BMB is impermeable to the passive movement of 4 kDa FITC-dextran particles. A population of macrophages is present within enteric ganglia (intraganglionic macrophages, IGMs) and exhibits a distinct morphology from muscularis macrophages (MMs), with extensive cytoplasmic vacuolization and mitochondrial swelling, but without signs of apoptosis. IGMs can penetrate the BMB in physiological conditions and establish direct contact with neurons and glia. DSS-induced colitis leads to BMB disruption, loss of its barrier integrity, and increased numbers of IGMs in a macrophage-dependent process. In intestinal inflammation, macrophage-mediated degradation of the BMB disrupts its physiologic barrier function, eliminates the separation of the intra- and extra-ganglionic compartments, and allows inflammatory stimuli to access the myenteric plexus. This suggests a potential mechanism for the onset of neuroinflammation in colitis and other GI pathologies with acquired enteric neuronal dysfunction.

E16 A CENTRÁLIS PROJEKCIÓJÚ EDINGER-WESTPHAL MAG KÁROSODÁSA HOZZÁJÁRUL A PARKINSON-KÓR NEMMOTOROS TÜNETEIHEZ PATKÁNYBAN

Ujvári Balázs1, Pytel Bence1, Márton Zsombor1, Bognár Máté1, Kovács László Ákos1 , Farkas József1, Gaszner Tamás1, Kecskés Angéla2, Kormos Viktória2, Farkas Boglárka1 , Füredi Nóra1, Gaszner Balázs1

1PTE ÁOK, Anatómiai Intézet 2PTE ÁOK, Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézet

A Parkinson-kór (PD) jól ismert motoros tünetei mellett gyakran jelentkezik szorongás és depresszió, de e nem-motoros tünetek háttere ismeretlen. Régóta tudjuk, hogy a dopaminerg substantia nigra (SN) mellett, hogy az Edinger-Westphal (EW) mag is degenerálódik a betegségben, mégsem jellemző pupillomotoros zavar. Azt feltételeztük, hogy a jelenség hátterében a mag centrális projekciójú (cpEW) divíziójának pusztulása áll. Mivel ismert az itt előforduló urocortin1 (Ucn1) tartalmú neuronok hangulatszabályozásban vitt szerepe, feltételeztük, hogy e sejtek elvesztése magyarázhatja a kórkép nem-motoros tüneteit. Krónikus szisztémás rotenone kezeléssel patkányban PD-szerű állapotot hoztunk létre, és viselkedési teszteket, majd szövettani vizsgálatokat végeztünk. Második lépésben, lokális, leptin-saporin által kiváltott specifikus neuron ablációval erősítettük meg eredményeinket. Rotenone kezelés hatására az állatok a motoros zavarok mellett szorongtak, és depresszió-szerű viselkedési jegyeket mutattak. Az cpEW-ben a SN-hoz hasonló neuronpusztulást, alpha-synuclein zárványokat, lokális gliózist találtunk, valamint csökkent Ucn1 mRNS expressziót és Ucn1 peptid felhalmozódást láttunk. Egyéb, a hangulatszabályozásban szerepet játszó agyterületek sérülését nem sikerült kimutatni. Az Ucn1 neuronok célzott lokális ablációja hasonló hangulati eltéréseket idézett elő, mozgászavarok nélkül. Az EW mag Ucn1 tartalmú divíziójának pusztulása állhat a PD-ban itt bekövetkező neurodegeneráció hátterében, mely magyarázhatja a nem motoros tünetek megjelenését.

E17 PARASUBICULUM ÉS A DORZALIS HIPPOCAMPUS KÖZÖTTI KAPCSOLATI MOTÍVUMOK

Szőcs Szilárd1, Agócs-Laboda Ágnes1, Henn-Mike Nóra1, Varga Csaba1

1Szentágothai János Kutatóközpont, Élettani Intézet, ÁOK, Pécsi Tudományegyetem

Bevezetés: A parasubiculum a parahippocampalis formáció része, amely presubiculum és az entorhinalis kéreg között helyezkedik el. Az egyik leghosszabb és legvékonyabb kérgi részként ismert (Burgalossi et al, 2011), ugyanakkor nehéz hozzáférhetősége miatt egy keveset vizsgált terület. Célkitűzések: A szakirodalomból ismert, hogy a parasubiculum főként a mediális entorhinalis kéreg irányába ad rostokat: a második rétegi calbindin-pozitív piramissejteket innerválják. A terület a subicularis komplex részeként fontos alkotója a triszinaptikus hippocampalis kapcsolatrendszernek, a hippocampuszból érkező információk a paraszubikulumban is átkapcsolódnak. A parasubiculum esetleges reciprok kapcsolata a hippocampus CA1-es régiójával viszont kevéssé ismert. Kísérleteink során célkitűzésünk volt a parasubiculumból a hippocampusba információt továbbító paraszubikuláris sejtek jellemzése. Módszerek és eredmények: Munkánk során túlélő agyszeleteken végeztünk elektrofiziológiai vizsgálatokat. A retrográd jelölési technikával azonosított sejtek tüzelési mintázatát rögzítettük, majd biocytint tartalmazó intracelluláris oldattal töltöttük fel a sejteket több percen át. Megállapítottuk, hogy a dorzális hippocampusba projiciáló paraszubikuláris sejtek jelentős lokális axonhálózattal is rendelkeznek. Következtetések: Eredményeink alapján feltételezzük, hogy jelentős feedback-hatást a hippocampusba, és lokális serkentést is végrehajtanak azok a paraszubikuláris sejtek, amelyekről korábban csak a mediális entorhinalis kéreg innervációját feltételezték. További eredményeinkről a későbbiekben fogunk következtetéseket levonni.