MAT 2021 Programfüzet

MAGYAR ANATÓMUS TÁRSASÁG Állatorvostudományi Egyetem

2021. ÉVI KONFERENCIÁJA

130 éve avatták orvosdoktorrá Tellyesniczky Kálmánt, a budapesti Tudományegyetem Orvosi Karának anatómia professzorát, a Magyar Királyi Állatorvosi Főiskola magántanárát

BUDAPEST, 2021. szeptember 17-18.

ÁLLATORVOSTUDOMÁNYI EGYETEM Anatómiai és Szövettani Tanszék

TARTALOMJEGYZÉK

MAGYAR ANATÓMUS TÁRSASÁG . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 INFORMÁCIÓK A KONGRESSZUSSAL KAPCSOLATBAN . . . . . . . . . . . . . . . . . 3 A KONGRESSZUS RÖVID PROGRAMJA. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4 A KONGRESSZUS RÉSZLETES PROGRAMJA. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5 A KONGRESSZUS POSZTEREINEK LISTÁJA. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9 A MAGYAR ANATÓMUS TÁRSASÁG 2021. ÉVI KONGRESSZUSÁNAK ÖSSZEFOGLALÓI . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14 • ELŐADÁSOK. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15 • POSZTEREK. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 32 A KONGRESSZUS RÉSZTVEVŐINEK NÉVSORA. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 75 A KONFERENCIA TÁMOGATÓI. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 76

1

MAGYAR ANATÓMUS TÁRSASÁG

A konferencia időpontja 2021. szeptember 17-18.

Helyszíne: Állatorvostudományi Egyetem, Aula 1078 Budapest, István u. 2.

A Konferencia szervezőbizottsága:

Elnök:

Társelnök:

Prof. Sótonyi Péter Dr. Rácz Bence

Szervezőbizottsági tagok:

Prof. Halasy Katalin

Dr. Hazai Diana

Dr. Heinzlmann Andrea

Dr. Kapiller Mátyás

Kováts Adrien

Dr. Reinitz László

Dr. Szalay Ferenc

Állatorvostudományi Egyetem

2

INFORMÁCIÓK A KONGRESSZUSSAL KAPCSOLATBAN Az előadásokhoz Ms Windows alapú számítógépes kivetítőt használunk, Ms Power Point office alkalmazással. Kérjük, hogy az előadás PPT vagy kompatibilis formátumú anyagát az adott szekció előtt legkésőbb fél órával a központi számítógépre töltse fel. Amennyiben ettől eltérő, illetve nem szokványos technikai háttérre van szüksége, kérjük, hogy a regisztrációnál illetve az IT-s kollégáknak jelezze. Szervezőink készséggel állnak rendelkezésre.

A poszterek számára 90 cm széles és 120 cm magas felületet biztosítunk (portrait), amelyekre tűzéssel rögzíthetők a prezentációk. A poszterek rögzítéséhez az anyagokat biztosítjuk. A posztereket péntek reggel 8 órától lehetséges kitenni és szombaton legkésőbb 13 óráig eltávolítani. Kérjük, hogy a szerzők a poszter szekció időtartamában (péntek 12:30-14:00 óra között) szíveskedjenek a poszterük mellett tartózkodni. Étkezés A tudományos program szüneteiben a szendvicsebéd az Aulában, állófogadás jellegűen lesz. Üllői kirándulás Utazás busszal az ÁTE Campusról.

Támogatóink JEOL Bio-Kasztel Kft.

3

A KONGRESSZUS RÖVID PROGRAMJA Szeptember 17. péntek:

8:00 – Regisztráció, Állatorvostudományi Egyetem, Campus

9:00 – Megnyitó 9:15 – Tudományos kerekasztal beszélgetés az anatómia intézetek oktatási tapasztalatairól a pandémia idején 10:30 – Előadások I. 12:00 – A Lenhossék-Díj átadása és a díjazott előadása 12:15 – Kávészünet és szendvicsebéd 12:30 – Poszter szekció 14:00 – Indulás busszal Üllőre 14:30 – Kulturális program Ócsán, illetve Közép-Európa Lógyógyászati Klinikájának megtekintése

legmodernebb

16:00 – Gasztronómiai és meglepetés program az Állatorvostudományi Egyetem Dóra-majori Tangazdaságában 21:00 – Visszaindulás Budapestre busszal

Szeptember 18. szombat

8:00 – Regisztráció

8:30 – A Flerkó-Bárdos Díjak átadása és a Díjaztottak előadásai 10:15 – A MAT éves közgyűlése és vezetőségválasztás 11:30 – Előadások II. 13:00 – Zárszó 13:15 – Szendvicsebéd

4

A KONGRESSZUS RÉSZLETES PROGRAMJA 2021. szeptember 17. péntek 9:00 – MEGNYITÓ Prof. Sótonyi Péter, Rektor, Állatorvostudományi Egyetem Prof. Gerber Gábor, Dékán, Semmelweis Egyetem, a MAT elnöke 9:15- 10:30 KEREKASZTAL BESZÉLGETÉS AZ ANATÓMIA INTÉZETEK OKTATÁSI TAPASZTALATATAIRÓL A COVID-JÁRVÁNY IDEJÉN Moderátorok: Sótonyi Péter és Gerber Gábor

ELŐADÁSOK I. Elnök: Rácz Bence (ÁTE) E1 10:30 Zákány Róza, Vágó Judit, Katona Éva, Matta Csaba A KONDROGENIKUS SEJTEK CIRKADIÁN RITMUSÁNAK SZABÁLYOZÁSI LEHETŐSÉGEI MECHANIKAI INGERLÉS ÉS ÉHEZÉS ÚTJÁN Debreceni Egyetem, ÁOK, Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani E2 10:45 Halasy Viktória, Kovács Tamás, Szőcs Emőke, Soós Ádám, Jancsovics Dalma, Nagy Nándor THE ROLE OF CXCR4-CXCL12 SIGNALING IN EXTRINSIC INNERVATION OF ENTERIC NERVOUS SYSTEM DEVELOPMENT Semmelweis Egyetem, Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet E3 11:00 Fejszák Nóra, Halasy Viktória, Kocsis Katalin, Szőcs Emőke, Soós Ádám, Nagy Nándor ONTOGENY OF CORTICAL B CELLS IN BURSA OF FABRICIUS Semmelweis Egyetem, Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet E4 11:15 Vilmányi Csaba, H.-Minkó Krisztina, Goda Vera, Kriván Gergely, Bódi Ildikó A THYMUS SZÖVETTANI ÉS FUNKCIONÁLIS ELTÉRÉSEI SZÍVBETEG GYERMEKEK ESETÉBEN Semmelweis Egyetem, Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet 5

E5 11:30 Nagy András, Riho Mochimaru, Hiyori Kudo, Akhilesh Reddy CIRKADIÁN RITMUS FIBROBLASZT SEJTKULTÚRÁBAN SEJTCIKLUS ÉS REDOX SZABÁLYOZÁS VIZSGÁLATA Pécsi Tudományegyetem, ÁOK, Anatómiai Intézet E6 11:45 Kapiller Mátyás, Rácz Bence A LÓ PATA SZÖVETTANA Állatorvostudományi Egyetem, Anatómiai és Szövettani Tanszék E7 12:00 A LENHOSSÉK-DÍJ ÁTADÁSA ÉS A DÍJAZOTT ELŐADÁSA 12:30- 14:00 POSZTER SZEKCIÓ (P1 – P43) 14:00 -21:00 KIRÁNDULÁS ÓCSÁRA ILL. ÜLLŐ DÓRA MAJORBA (a Lógyógyászati Tanszék és Klinika megtekintése, gasztronómiai és meglepetés program)

2021. szeptember 18. szombat 8:30:00-9:30 FLERKÓ-BÁRDOS DÍJAK ÁTADÁSA ÉS A DÍJAZOTTAK ELŐADÁSAI A díjakat átadják a Kuratórium tagjai: Horváth Judit (elnök) ill. Reglődi Dóra és Gaszner Balázs

2020. ÉVI NYERTESEK: E8 Kovács Krisztina - szenior érem Kovács Krisztina*, Kuti Dániel és Ferenczi Szilamér A BÉL MIKROBIOM SZEREPE A NEUROENDOKRIN SZABÁLYOZÁSBAN ELKH Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet

6

E9 Pajer Krisztián - junior érem Pajer Krisztián*, Bellák Tamás, Redl Heinz, Nógrádi Antal TRANSZPLANTÁLT NEUROEKTODERMÁLIS ŐSSEJTEK ÁLTAL TERMELT LÉZIÓ-INDUKÁLT SZEKRETÓM ELŐMOZDÍTJA A GERINCVELŐ KONTÚZIÓS SÉRÜLÉSÉT KÖVETŐ REGENERÁCIÓT Szegedi Tudományegyetem, Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Kar, Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet

2021. ÉVI NYERTESEK: E10 Nagy Nándor - szenior érem Nagy Nándor*, Richard A. Guyer, Ryo Hotta, Dongcheng Zhang, Donald F. Newgreen, Viktória Halasy, Tamás Kovács, Allan M Goldstein A RET JELÁTVITEL AKTIVÁLÁSA INTESZTINÁLIS GANGLIONEUROMÁVAL-ASSZOCIÁLT HIRSCHSPRUNG-KÓRT OKOZ Semmelweis Egyetem, Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet E11 Tóth E Melinda - junior érem Dukay Brigitta, WalterFruzsina R., Vigh Judit P., Barabási Beáta, HajduPetra, Balassa Tamás, Migh Ede, Kincses András, Hoyk Zsófia, Szögi Titanilla, Borbély Emőke, Csoboz Bálint, Horváth Péter, Fülöp Lívia, Penke Botond, Vígh László, Deli Mária A., Sántha Miklós, Tóth E. Melinda* A HSPB1 FEHÉRJE AKUT IDEGRENDSZERI GYULLADÁST FOKOZÓ HATÁSÁNAK VIZSGÁLATA TRANSZGENIKUS EGÉRMODELLBEN Szegedi Biológiai Kutatóközpont Biokémiai Intézete KÁVÉSZÜNET 10:15 – A MAT ÉVES KÖZGYŰLÉSE ÉS VEZETŐSÉGVÁLASZTÁS

ELŐADÁSOK II. Elnök: Reglődi Dóra (PTE) E12 11:30 Réthelyi Miklós 100 ÉVE SZÜLETETT AZ AGYVELŐ BONCOLÁSA TANKÖNYV SZERZŐJE, KOMÁROMY LÁSZLÓ Semmelweis Egyetem, Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet

7

E13 11:45 Durst Máté, Könczöl Katalin, Ocskay Klementina, Sípos Klaudia, Stiftné Szilvásy Szabó Anett, Fekete Csaba, Tóth Zsuzsanna E. A NESFATIN NEUROPEPTID SZEREPE INTRAUTERIN RETARDÁCIÓT KÖVETŐ METABOLIKUS VÁLTOZÁSOKBAN Semmelweis Egyetem, Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet E14 12:00 Kovács Tamás, Halasy Viktória, Pethő Csongor, Nagy Nándor AZ EMBRYONÁLIS COECUM ÉS A WNT JELÁTVITEL SZEREPE A BÉLIDEGRENDSZER FEJLŐDÉSÉBEN Semmelweis Egyetem, Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet E15 12:15 Dóra Dávid EVIDENCE OF A MYENTERIC PLEXUS BARRIER AND ITS MACROPHAGE-DEPENDENT DEGRADATION DURING MURINE COLITIS: IMPLICATIONS IN ENTERIC NEUROINFLAMMATION Semmelweis Egyetem, Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet E16 12:30 Ujvári Balázs, Pytel Bence, Márton Zsombor, Kovács László Ákos, Farkas József, Gaszner Tamás, Kecskés Angéla, Kormos Viktória, Farkas Boglárka, Füredi Nóra, Gaszner Balázs A CENTRÁLIS-PROJEKCIÓJÚ EDINGER-WESTPHAL MAG SZEREPE PARKINSON-KÓRHOZ TÁRSULÓ HANGULATZAVAROKBAN Pécsi Tudományegyetem, ÁOK, Anatómiai Intézet E17 12:45 Szőcs Szilárd, Agócs-Laboda Ágnes PARASUBICULUM ÉS A DORZALIS HIPPOCAMPUS KÖZÖTTI KAPCSOLATI MOTÍVUMOK Pécsi Tudományegyetem, ÁOK, Élettani Intézet 13:00 – ZÁRSZÓ 13:15 – SZENDVICSEBÉD

8

A KONGRESSZUS POSZTEREINEK LISTÁJA Poszter szekció: szeptember 17. 12:30-14:00 *A csillaggal megjelölt poszterek Flerkó-Bárdos különdíjban részesültek P1 Vicena Viktória, Jüngling Adél, Szabó Edina, Horváth Gábor, Tóth Tünde, Balogh Dorottya, Uzelman Emese, Sparks Jason, Lucas Liliána, Rivnyák Ádám, Kerekes Kristóf, Rohonczi Mirtill, Reglődi Dóra, Tamás Andrea KUTATÓK ÉJSZAKÁJA GYEREKEKNEK: ISMERKEDÉS AZ EMBERI TESTTEL P2 Sparks Jason, Reglődi Dóra, Tamás Andrea DEMONSTRÁTORI MUNKA A COVID-19 PANDÉMIA ALATT A PTE ÁOK ANATÓMIAI INTÉZETBEN P3 Farkas József, Jónás Ivett, Tóth Andor, Koltai Arnold, Molnár Ferenc, Reglődi Dóra, Rendeki Szilárd AZ ANATÓMIA OKTATÁS HELYE A PTE ÁOK MEDIC KÉPZÉSEIBEN P4 Nagy András, Marek Joukal, Zdravko Petanjek, Amani Eltayb, Cecilia Brassett ERASMUS+ NEMZETKÖZI PROJEKT AZ ANATÓMIA TÁRGY HAGYOMÁNYOS OKTATÁSI TRADICIÓINAK MEGŐRZÉSÉRE P5 Hollósy Tibor ONLINE BONCKURZUS A PÉCSI ANATÓMIAI INTÉZETBEN 2020-BAN, A KORONAVÍRUS-JÁRVÁNY ALATT P6 Uzelman Emese, Vicena Viktória, Nyilas Márta, Reglődi Dóra SZÖVETTAN ÉS VIZUÁLIS ÁBRÁZOLÁS - FAKULTATÍV KURZUS A MŰVÉSZETI KARRAL P7 Fábián Eszter1, Reglődi Dóra COVID-19: KIHÍVÁSOK ÉS MEGOLDÁSOK EGY NEM VÁRT HELYZETBEN P8 Ujvári Balázs, Pytel Bence, Márton Zsombor, Bognár Máté, Kovács László Ákos, Farkas József, Gaszner Tamás, Kecskés Angéla, Kormos Viktória, Farkas Boglárka, Füredi Nóra, Gaszner Balázs A CENTRÁLIS PROJEKCIÓJÚ EDINGER-WESTPHAL MAG KÁROSODÁSA HOZZÁJÁRUL A PARKINSON-KÓR NEM-MOTOROS TÜNETEIHEZ PATKÁNYBAN 9

P9 Dóra Fanni, Rashmi Kumari, Renner Éva, Palkovits Miklós, Dobolyi Árpád A DORSOMEDIÁLIS PREFRONTÁLIS KÉREG TRANSZKRIPTOM SZINTŰ VIZSGÁLATA ÖNGYILKOS SZEMÉLYEKBEN P10 Keller Dávid, Láng Tamás, Cservenák Melinda, Puska Gina, Barna János, Dobolyi Árpád NEW BRAIN MECHANISM PROMOTING DIRECT SOCIAL CONTACT BEHAVIOR IN MAMMALS P11 Dávid Csaba, Salma András, Acsády László A HUMÁN ANTERIOR THALAMUS FUNKCIONÁLIS TÉRKÉPEZÉSE ANATÓMIAI MARKEREK SEGÍTSÉGÉVEL P12 Somogyi Attila, Wolf Ervin A HUMAN MUTÁNS TAU FEHÉRJE HATÁSA A III. RÉTEGBELI NEOCORTICALIS PIRAMISSEJTEK INTRANEURONÁLIS INGERÜLETVEZETÉSÉRE P13 Sípos Klaudia; Papp Rege Sugárka; Durst Máté; Tóth Zsuzsanna Emese A NESFATIN-1 SZEREPÉNEK VIZSGÁLATA PATKÁNY SZUPRAOPTIKUS MAGJÁBAN P14 Hoppa, Paulina; Tyler, Teadora; Frank, Erzsebet; Roszik, Lilla; Szmetana, Kornel; Adorjan, Istvan INVESTIGATION OF ASTROGLIAL HETEROGENEITY IN THE HUMAN CORTEX AND CAUDATE NUCLEUS P15* Csaba Cserép, Balázs Pósfai, Nikolett Lénárt, Rebeka Fekete, Zsófia I. László, Zsolt Lele, Barbara Orsolits, Gábor Molnár, Steffanie Heindl, Anett Dóra Schwarcz, Katinka Ujvári, Zsuzsanna Környei, Krisztina Tóth, Eszter Szabadits, Beáta Sperlágh, Mária Baranyi, László Csiba, Tibor Hortobágyi, Zsófia Maglóczky, Bernadett Martinecz, Gábor Szabó, Ferenc Erdélyi, Róbert Szipőcs, Michael M. Tamkun, Benno Gesierich, Marco Duering, István Katona, Arthur Liesz, Gábor Tamás, Ádám Dénes MICROGLIA MONITOR AND PROTECT NEURONAL FUNCTION VIA SPECIALIZED SOMATIC PURINERGIC JUNCTIONS P16* Kovács László Ákos, Berta Gergely, Csernus Valér, Ujvári Balázs, Füredi Nóra, Gaszner Baláz A NUCLEUS PARAVENTRICULARIS HYPOTHALAMI ÉS A TÁGABB ÉRTELEMBEN VETT AMYGDALA MAGOK CORTICOTROPINRELEASING FACTOR TARTALMÚ IDEGSEJTJEINEK AKTIVITÁSÁNAK VIZSGÁLATA, A KOR FÜGGVÉNYÉBEN AKUT ÉS KRÓNIKUS STRESSZ PATKÁNYMODELLBEN 10

P17 Gömöri Lídia, Kókai Éva, Sivadó Miklós, Nánásiné Molnár Tímea, Szücs Péter GÁTLÓ PROJEKCIÓS NEURONOK A GERINCVELŐ HÁTSÓ SZARVÁBAN? P18* Fülöp Balázs Dániel, Gyurok Gergő, Pham Dániel, Németh Adrienn, Gaszner Balázs, Reglődi Dóra, Tamás Andrea A PAC1 RECEPTOR KOLOKALIZÁCIÓJÁNAK VIZSGÁLATA CA2+KÖTŐ FEHÉRJÉKKEL ÉS COCHLEARIS EFFERENSEKKEL HIPOFÍZIS ADENILÁT-CIKLÁZ AKTIVÁLÓ POLIPEPTID-GÉNKIÜTÖTT (PACAP KO) ÉS VAD TÍPUSÚ (WT) EGEREK HALLÓPÁLYÁJÁBAN P19 Angelika Varga, Zoltán Mészár, Éva Kókai, Rita Varga, László Ducza, Monika Béresová, Marianna Nagy, Péter Szücs CRISPR/CAS9-BASED MUTAGENESIS OF HISTONE H3.1 IN DYNORPHINERGIC NEURONS ATTENUATES THERMAL SENSITIVITY IN TRANSGENIC MICE P20 Viktor Kilin, Róbert Lunacsek, Márk Kozsurek, Phuong Kovács, Viktória Zsiros, Anna L. Kiss, Kornél Király, Andrea Gajtkó, Krisztina Holló, Zita Puskár INTERACTION BETWEEN TOLL-LIKE RECEPTOR-4 AND DIPEPTIDYL PEPTIDASE-4 IN INFLAMMATION P21 Patthy Ágoston, Alpár Alán KANNABINOID RECEPTOR EXPRESSZIÓ MAGZATI AGYVELŐBEN ÉS VÁLTOZÁSAI DOWN-KÓRBAN P22 Teadora Tyler, Erzsébet Frank, Lilla Roszík, Virginia Fehér, István Adorján PREFRONTAL CORTICAL INTERNEURONS IMPAIRED IN SCHIZOPHRENIA P23* Ágnes Magyar, Éva Rácz, Clara Matesz, Ervin Wolf, Peter Kiss, Botond Gaál LESION INDUCED MODIFICATION OF BREVICAN EXPRESSION IN THE PERINEURONAL NET OF THE SUPERIOR VESTIBULAR NUCLEUS P24 Hudák Noémi, dr. Somogyi Attila, Wolf Ervin MUTÁNS, HUMÁN TAU FEHÉRJÉT EXPRESSZÁLÓ RTG4510-ES ÉS VAD TÍPUSÚ EGEREK NEOKORTIKÁLIS PIRAMISSEJTJEINEK ÖSSZEHASONLÍTÁSA A MORFOFUNKCIONÁLIS MÁTRIXOK MÓDSZERÉVEL

11

P25 Emőke Szőcs, Ádám Soós, Viktória Halasy, Dalma Jancsovics, Nándor Nagy DETAILED CHARACTERIZATION OF DEVELOPING BURSA OF FABRICIUS REVEALS A NOVEL LYMPHOID FOLLICLE INDUCER CELL TYPE P26 Soós Ádám, Szőcs Emőke, Fejszák Nóra, Jancsovics Dalma, Halasy Viktória, Kovács Tamás, Nagy Nándor CHARACTERIZATION AND DEVELOPMENT OF THE LYMPHOID FOLLICULAR CORTEX OF THE BURSA OF FABRICIUS P27 Kovács Patrik, Hajdú Tibor, Vágó Judit, Takács Roland, Zákány Róza, Póliska Szilárd, Matta Csaba TRANSZPORTEREK EXPRESSZIÓJÁNAK ÁTFOGÓ SZEMLÉLETŰ ELEMZÉSE A PORCDIFFERENCIÁCIÓ SORÁN P28 Matta Csaba, Vágó Judit, Katona Éva, Takács Roland, Daan van der Veen, Zákány Róza MECHANIKAI INGEREK SZINKRONIZÁLJÁK A CIRKADIÁN RITMUST DIFFERENCIÁLÓDÓ PORCSEJTEKBEN P29 Takács Roland Ádám, Vágó Judit, Matta Csaba, Zákány Róza A SEPTIN CITOSZKELETÁLIS FEHÉRJÉK ÁTRENDEZŐDÉSÉNEK GÁTLÁSA CSÖKKENTI AZ IN VITRO PORCKÉPZŐDÉST P30 Stephan Roch, H.-Minkó Krisztina, Sophie Creuzet, Bódi Ildikó A DÚCLÉC SZEREPE A THYMUS FEJLŐDÉSÉBEN P31 Hargitai Dóra, Vilmányi Csaba, Fésüs Gábor, Haltrich Irén, Kiss András, Prodán Zsolt és Bódi Ildikó NEMI FEJLŐDÉSI ZAVARRAL TÁRSULT SZÍVFEJLŐDÉSI RENDELLENESSÉGEK VIZSGÁLATA P32 Kocsis, Katalin, Bódi, Ildikó, Fejszák, Nóra, Oláh, Imre HISTOLOGY OF CHICKEN (GALLUS GALLUS DOMESCTICUS) LUNG P33 Szegeczki Vince, Kulcsár Máté, Fazekas László, Orlik Brigitta, Török Péter, Jakab Attila, Reglődi Dóra, Juhász Tamás PACAP-KEZELT ENDOMETRIOID SZÖVETKULTÚRÁK MRNS EXPRESSZIÓS ELTÉRÉSEINEK VIZSGÁLATA P34 Jason Sparks, Dora Reglodi, Adel Jungling, Attila Bardosi, Krisztina Kovacs, Attila Miseta, Gabriella Kiss, Ibolya Lamar ROLE OF PACAP IN AGE-RELATED SYSTEMIC AMYLOIDOSIS 12

P35 Dániel Pham, Balázs Dániel Fülöp, Beáta Polgár, Zalán Szántó, Adél Jüngling, Norbert Kovács, István Balás, Endre Pál, Tünde Tóth, Balázs Fazekas, Robert Herczeg, Attila Gyenesei, Dóra Reglődi, Andrea Tamás CHANGES OF BLOOD PACAP LEVEL IN PATIENTS WITH PARKINSON’S DISEASE P36 Varga Rita, Szücs Péter, Mészár Zoltán A SEMA3 NÉLKÜLÖZHETETLEN A NEUROPROGENITOR SEJTEK DIFFERENCIÁLÓDÁSÁBAN ÉS A SEJTCIKLUS SZABÁLYOZÁSÁBAN CSIRKE EMBRIÓ GERINCVELŐBEN P37 László Ducza, Andrea Gajtkó, Krisztina Hegedüs, Erzsébet Bakk, Krisztina Holló INFLAMMASOME REGULATION OF RAT SPINAL DORSAL HORN IN PERSISTENT INFLAMMATORY PAIN P38 Krisztián Pajer, Tamás Bellák, László Gál, Zoltán Fekécs, Dénes Török, Antal Nógrádi INTRAVENOUS INFUSION OF NEUROECTODERMAL STEM CELLS IMPROVES FUNCTIONAL OUTCOME OF SPINAL CORD INJURY P39 Zoltán Fekécs, Krisztián Pajer, Bernát Nógrádi, Roland Patai, László Siklós, Antal Nógrádi AGE-RELATED DEGENERATION IN THE MOTOR ENDPLATES AND AXONS OF MICE LEAVES THE MOTONEURON SOMA UNAFFECTED P40 Tamás Bellák, Krisztián Pajer, László Gál, Annamária Marton, Csaba Vizler, Zoltán Fekécs, Antal Nógrádi MODULATORY EFFECTS OF GRAFTED NEUROECTODERMAL STEM CELLS AFTER CHRONIC SPINAL CORD CONTUSION INJURY P41 Dénes Török, Máté Vass, Krisztián Pajer, Antal Nógrádi EFFECTS OF DORSAL ROOT AVULSION INJURY ON THE SPINAL GANGLIA AND SPINAL CORD P42 Magda Dániel, Gerendás Lili, Asbóth Barbara, Lovas Sándor, Kilin Ferenc, Nagy Zoltán Zsolt, Szabó Arnold OSZTÓDÓ SEJTEK ELŐFORDULÁSÁNAK VIZSGÁLATA FELNŐTT EMBERI RETINÁBA P43 Gerendás Lili, Asbóth Barbara, Magda Dániel, Lovas Sándor, Kilin Ferenc, Nagy Zoltán Zsolt, Szabó Arnold PROGENITOR MARKEREK EXPRESSZIÓJA FELNŐTT EMBERI RETINÁBAN 13

A MAGYAR ANATÓMUS TÁRSASÁG 2021. ÉVI KONGRESSZUSÁNAK ÖSSZEFOGLALÓI 2021. SZEPTEMBER 17-18.

BUDAPEST

ÁLLATORVOSTUDOMÁNYI EGYETEM Anatómiai és Szövettani Tanszék

14

ELŐADÁSOK E1 A KONDROGENIKUS SEJTEK ÉS MESENCHIMALIS ŐSSEJTEK CIRKADIÁN RITMUSÁNAK SZABÁLYOZÁSI LEHETŐSÉGEI MECHANIKAI INGERLÉS ÉS ÉHEZTETÉS ÚTJÁN Vágó Judit, Katona Éva, Matta Csaba, Zákány Róza DE ÁOK Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet

Az egyes szerveket, szöveteket felépítő sejtek cirkadián ritmusának populáció-szintű „szétcsúszása” számos kórképben megfigyelhető, így a reszinkronizáció akár terápiás lehetőségként is felmerül. A központi idegrendszerben generálódó kb. 24 órás cirkadián ritmust nem csak a fényviszonyok alakítják, hanem a külső hőmérséklet, a fizikai aktivitás, szociális interakciók és a tápanyagokhoz való hozzáférés lehetősége is fontos moduláló tényezők (Zeitgebers). Így logikus feltételezni, hogy ezek a tényezők az egyéb sejtek napi működési ritmusát is befolyásolhatják és alkalmasak lehetnek (re)szinkronizáció kiváltására. Ennek a hipotézisnek az alapján, kísérleteinkkel a mechanikai ingerlésnek, illetve az éheztetésnek a differenciálódó porcsejtek és a mesenchymális őssejtek (MSC) óragén-expressziójára gyakorolt hatásait kívánjuk feltérképezni.

A már kielemezett kísérleti adatok arra utalnak, hogy a MSC-k sejttenyésztői körülmények között több óragént ritmicitásra utaló mintázattal expresszálnak. Az expres�szió ritmusos mintázatát a 24h át tartó éheztetés (alacsony glukoz és szerum megvonás) felerősíti. A csirke porcosodó kultúrákban a mechanikai ingerlés pozitívan befolyásolta az óragén-expresszió ritmicitását és eredményeink arra utalnak, hogy a porcsejtek molekuláris órájának jobb szinkronitása lehet az egyik tényező, amely a mechanikai inger porckéződést serkentő hatásának hátterében áll. Eredményeink részben alátámasztják kísérleti hipotézisünket, miszerint a porcsejtek és MSCk molekuláris órájának szinkronitása mechanikai ingerrel és éheztetéssel fokozható, illetve porcsejtek esetében ennek szerepe van a mechanikai inger porcosodást serkentő hatásában. Támogatás: TKP2020-NKA-04 has been implemented with the support provided from the National Research, Development and Innovation Fund of Hungary, financed under the 2020-4.1.1-TKP2020 funding scheme.

15

E2 THE ROLE OF CXCR4-CXCL12 SIGNALING IN EXTRINSIC INNERVATION OF ENTERIC NERVOUS SYSTEM DEVELOPMENT Halasy Viktória, Kovács Tamás, Szőcs Emőke, Soós Ádám, Jancsovics Dalma, Nagy Nándor Semmelweis Egyetem, Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet

The intestine is innervated by intrinsic neurons of the enteric nervous system (ENS) and by the afferent and efferent axons of peripheral ganglia. The nerve of Remak (NoR) is a sacral neural crest-derived (NCC) structure, an avian-specific ganglionated structure that extends from the cloaca to the proximal midgut and has role in extrinsic innervation of the gut. Development of NoR starts at early embryonic day 5 (E5) and axons projecting from the NoR reach the gut wall at E7. The molecular mechanism of NoR-derived axon growth is unknown. In mammals the presence of CXCR4, a cell surface receptor for the chemokine stromal cell-derived factor-1 (SDF1, also named CXCL12) is responsible for several embryonic developmental processes in response to CXCL12 including migration of neural crest cells, neuronal survival and axon pathfinding. We have employed chimeric tissue recombination, in situ hybridization, combined with immunofluorescence labeling to follow the precise spatiotemporal expression of CXCR4 molecule during migration of sacral NCC within the ENS. We have observed specific CXCR4 expression in NoR and CXCL12 in the mesenchyme around of NoR and pelvic plexus. Embryonic hindgut+NoR cultured in presence of CXCL12 results in significant increase of NCC migration and axon projection from the NoR, while inhibition of CXCR4 signaling with AMD3100 disrupt their migration out of explant, suggesting a novel role for CXCR4/CXCL12 signaling in the extrinsic innervation of the colorectum.

Grant: NKFI 124740

16

E3 ONTOGENY OF CORTICAL B CELLS IN BURSA OF FABRICIUS Fejszák Nóra, Halasy Viktória, Kocsis Katalin, Szőcs Emőke, Soós Ádám, Nagy Nándor Semmelweis Egyetem, Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet

The avian model provides an excellent experimental system for studying the development of B lymphopoiesis because it takes place in a separate organ the bursa of Fabricius (BF). During embryonic development the BF is colonized by CD45+/chB6+ B cell precursors (prebursal stem cells) to form the follicle buds which ultimately develop into lymphoid follicles. After hatching the B cells exist from the BF via fine capillary network of follicles cortex in order to colonize the peripheral lymphoid organs. As an effort to learn how lymphoid cell diversification is regulated in the birds we have produced a panel of monoclonal antibodies (mAbs) against cell suspension of BF. One of these mAbs (clone: 7H3) recognized a cell surface antigen (MW:~80kDa) expressed

by CD45+/chB6+/CXCR4+ B cell precursors which colonize the bursal anlage. During the embryonic period, all B cells of BF express the 7H3 antigen. After hatching 7H3 expression of the lymphoid follicles gradually diminished, except a subpopulation of cortical B cells. Double immunolabeling demonstrated that 7H3+ B cells occur excusively in the inner part of the follicular cortex where the B cells show low expression of the cell migration mediator molecule, CXCR4. Antibody 7H3 blocked follicle formation in the chorioallantoic explant culture of embryonic bursa.

Our result demonstrate that 7H3 mAb may recognize a novel antigen involved in the migration of lymphoid cells and its expression is accompanied by different maturation phases of B cells from the precursor stage to the emigration from BF. OTKA grant: 124740

17

E4 A THYMUS SZÖVETTANI ÉS FUNKCIONÁLIS ELTÉRÉSEI SZÍVBETEG GYERMEKEK ESETÉBEN Vilmányi Csaba1, H.-Minkó Krisztina 2, Goda Vera3, Kriván Gergely3, Prodán Zsolt1 és Bódi Ildikó2 Gottsegen György Országos Kadiovaszkuláris Intézet, Gyermekszív Központ Semmelweis Egyetem, Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet 3 Dél-Pesti Centrumkórház Országos Hematológiai és Infektológiai Intézet 1 2

A complex szívfejlődési rendellenességgel született gyermekek életük első hónapjaiban életmentő szívműtétere szorulhatnak, melyek során sokszor, a csecsemőmirigy mérete és elhelyezkedése miatt a sebész totális thymectomiara kényszerül. A thymectomia rövid távú következményei nem ismertek az immunrendszer működésében, azonban hosszú távon autoimmun folyamatok, allergiás reakciók, vagy akár daganatos megbetegedések is kialakulhatnak. Munkánk során gyermek szívsebészeti műtétekből származó thymusokat vizsgáltunk immuncitokémiai és elektronmikroszkópos technikákkal, valamint a perifériás vér analizálását végeztük áramlási citometriával.

A thymus alapvázát az endodermális eredetű hámretikulum sejtek alkotják, melyek a kéregállományban cytokeratin pozitív hálózatot képeznek, ahol az adaptív immunitás kialakulásához szükséges hemopoietikus eredetű T-sejtek fejlődnek. Mintáinkban eltérő szívfejlődési rendellenességek mellett a thymus abnormális morfológiáját találtuk: a kéregállományban a T limfociták pozitív szelekciójában résztvevő hámsejtek cytokeratin negatívak és a thymus hámsejtekre specifikus Foxn-1 transzkripciós faktor expressziója is megszűnik. Elektronmikroszkópos megfigyeléseink szerint ezen sejtekben degeneratív folyamatokra jellemző morfológia figyelhető meg, miszerint a citoplazmában megnő a vakuolák száma, a mitokondriumok belső kristályos szerkezete és a sejtmag kromatinállománya is felbomlik. A hámsejtek mellett a thymus vaszkularizációja is sérül, mely feltehetőleg a Foxn-1 hiánya következtében alakulhat ki, hiszen a thymus hámsejtek keratinizációját és a vaszkularizációt is ezen transzkripciós faktor irányítja. A hámsejtek terminális differenciálódásához, valamint megfelelő működésükhöz a hámsejtek interakciója szükséges a ganglionlécből származó mesenchymával. Feltételezzük, hogy az abnormálisan fejlődő thymus kialakulása egy, a különböző szívfejlődési rendellenességekkel párhuzamosan megjelenő kórkép. Azon kérdés megválaszolására, hogy egy adott szívfejlődési rendellenességgel született gyermek központi nyirokszerve partialisan, totálisan vagy egyáltalán el legyen-e távolítva, további vizsgálatokra van szükség.

18

E5 CIRKADIÁN RITMUS FIBROBLASZTOKBAN Nagy András PTE ÁOK, Anatómiai Intézet

Rövid összefoglaló előadás a 2017-ben orvosi Nobel díjat nyert témáról. Az előadás a Szegedi Biológiai Kutatóintézet 2018. évi Straub Napok keretében felkért előadásként hangzott el „Sejtszintű cirkadián ritmus: háttérzaj, vagy kódolt molekuláris program?” címmel. Röviden megemlítem a 2014-2016 között a Cambridgei egyetemen ebben a témában végzett kutatásunk fontosabb eredményeit is. Bár inkább biokémiai és sejtbiológiai jellegű a témakör, mintsem morfológiai, nem kell tartani részletes molekuláris szintű kutatási beszámolótól.

19

E6 A LÓPATA SZÖVETTANA Kapiller Mátyás. Rácz Bence Állatorvostudományi Egyetem Anatómiai és Szövettani Tanszék

A lópata, pataszaru-képződés állatorvosi szövettani oktatásba történő beemelését indokolja, hogy a lovak megközelítőleg tíz százaléka szenved a savós patairhagyulladás szubklinikai, olykor klinikai változatától is, mely kórfolyamatot az ún. lamináris szarut előállító, illetve a hegyfal és oldalfal distalis területein a szarut remodelláló epidermis basalis rétege és a mélyebben helyeződő patairha közé benyomuló, a jellegzetes primer és secunder lemezekből felépülő kapcsolóstruktúrát szétziláló gyulladásos interstitialis folyadékgyülem indít el.

A patacsont hegyfali és oldalfali felületeinek periosteumához kapcsolódó vékony eres réteg közvetlen folytatása a patairha, amely jellegzetes elsődleges és másodlagos irhalemezeket képez, amely lemezek a pataszaru elsődleges és másodlagos lemezeivel egybefonódva rendkívül erős felfüggesztőrendszert hoz létre a szarutok és a patacsont között. A szaru lemezes rétege egybefüggő rendszert képez a külső, oszlopos szaruból felépülő columnáris réteggel, amely réteg a szarutok túlnyomó részét adja. A columnáris réteg így tehát a látható, élő lovon elérhető masszív szarutok, a patacsont hegyfali és oldalfali felületeihez kapcsolódó, valamint a saroktámasztókat követve beforduló lamináris szaru külső felbukkanása kizárólag a hordozószéllel párhuzamos ún. fehér vonal.

Az előadás során bemutatott metszet a hegyfali terület középmagasságából származik, így az epidermis stratum basale-ja itt már ún. pseudogerminatív feladatot lát el.

A metszet PAS-Hematoxilin festésű, kiemelendő a lamináris terület dermis és epidermis között húzódó stratum basale magas laminin tartalmát, melynek kifejezett statikai szerepe van a dermis és epidermis rétegek összefűzésében. Elkülöníthető a columnáris és a lamelláris réteg, valamint a vérerekkel dúsan átszőtt patairha (dermis). A metszetkészítés során a minél szebb végeredmény érdekében kénytelenek voltunk a columnáris szaru nagy részét, valamint az előzetes szándékunk ellenében a patacson darabját is eltávolítani, hogy egyelőre a számunkra értékes lamináris réteget látványosan és sérülésmentesen be tudjuk mutatni.

20

E7 A 2021. ÉVI LENHOSSÉK DÍJ NYERTESÉNEK ELŐADÁSA

21

E8 A MIKROBIOM SZEREPE A NEUROENDOKRIN SZABÁLYOZÁSBAN Kovács Krisztina*, Kuti Dániel, Ferenczi Szilamér ELKH Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet, Molekuláris Neuroendokrinológiai Kutatócsoport *A Flerkó-Bárdos Emlékérem szenior kategória 2020. évi nyertese

Dr. Bárdos Vera és Prof. Flerkó Béla által alapított díj, 2020 évi díjazottjaként egy új regulációs körrel, a bél-agy tengely neuroendokrin szabályozást érintő aspektusával szeretném megismeretetni a hallgatóságot két példán keresztül. A mikrobiom egy komplex ökoszisztéma, ami (legalább) kétirányú kapcsolatban van a gazdaszervezettel. Vizsgálatainkban kimutattuk, hogy a krónikus stressz csökkenti a bélbaktériumok mennyiségét, de filum szinten nem változtatja meg lényegesen a bélflóra összetételét, ugyanakkor teret ad egyes pathogen baktériumok elszaporodásának. Ezzel párhuzamosan stressz hatására emelkedik a bakteriális LPS mennyisége a keringésben, makrofágok felszaporodnak a bél nyálkahártyában. A stressz-indukálta endotoxémia fokozza a hipotalamusz-hipofizis-mellékvese tengely aktivitását és hozzájárul a stresszel kapcsolatos szorongásos viselkedés kialakulásához. Míg egy bélben ható antibiotikum (Rifaximin) képes visszaszorítani a pathogen baktériumokat, de ez nincs hatással a krónikus stressz következtében kialakuló magatartási reakciókra. Az előadás második részében a probiotikumként használt lactobacillusok új, szaporodásbiológiában is hasznosítható eredményeinket ismertetem. A Lactobacillus reuteri egereken megnöveli a here tömeget, a csírahám területét, a spermiumszámot és a szérum tesztoszteron szintjét, a hipotalamuszban pedig fokozza az oxytocin expressziót.

További vizsgálataink fogják igazolni, hogy a lactobacillusok pozitív reprodukciós hatása a hipotalamusz-hipofizis-gonád tengelyen keresztül érvényesül-e és milyen metabolitok közvetítik a hatást?

22

E9 TRANSZPLANTÁLT NEUROEKTODERMÁLIS ŐSSEJTEK ÁLTAL TERMELT LÉZIÓ-INDUKÁLT SZEKRETÓM ELŐMOZDÍTJA A GERINCVELŐ KONTÚZIÓS SÉRÜLÉSÉT KÖVETŐ REGNERÁCIÓT Pajer Krisztián*1, Bellák Tamás1, Redl Heinz2, Nógrádi Antal1 SZTE SZAOK, Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet, Szeged, Magyarország Ludwig Boltzmann Kísérletes és Klinikai Traumatológiai Intézet, Bécs, Ausztria *A Flerkó-Bárdos Emlékérem junior kategória 2020. évi nyertese

1 2

A gerincvelő kontúziós sérülése a szürke- és fehérállomány nagymértékű károsodását okozza, mely jelentős szenzoros és motoros funkciókieséssel társul. Kísérleteinkben arra a kérdésre kerestünk választ, hogy neuroektodermális őssejtek (NE-GFP-4C) beültetésével előidézhető-e morfológiai és funkcionális javulás. A kontúziós sérülés kiváltását követően neuroektodermális őssejteket ültettünk be intraspinálisan (5x105 sejt), illetve intravénásan (1x106 sejt) nőstény patkányokba. A kontroll állatok esetében tenyésztőmédiumot injektáltunk be. A túlélési idő során rendszeres időközönként funkcionális teszteket, majd azt követően kiterjedt morfológiai elemzést végeztünk. Retrográd jelöléssel megvizsgáltuk a sérült pályarendszerek regenerációjának és megkímélésének mértékét. Eredményeink szerint a kontroll állatokhoz képest gyorsabb és szignifikánsan nagyobb mértékű funkcionális javulást tapasztaltunk az őssejtekkel kezelt csoportokban. A kontúziós üreg szignifikánsan kisebb, a megmaradt szövetállomány pedig nagyobb volt az őssejttel kezelt állatokban, mint a kontrollokban. Retrográd jelölési eredményeink szerint szignifikánsan több jelölt sejtet találtunk a kiválasztott gerincvelői szegmentumokban, az agytörzsben és az agykéregben a kontroll állatokhoz viszonyítva. Mindezen folyamatok mögött a beültetett sejtek által termelt bioaktív anyagok (GDNF, MIP-1 alpha, IL-6 és IL-10) kifejeződése állt. Az NE-GFP-4C őssejtek neuronális, valamint gliális irányba differenciálódtak és kis számban beépültek a gazdaszövetbe. Eredményeink szerint a beültetett őssejtek által termelt citokinek és neurotrofikus faktor kedvező mikrokörnyezetet teremt, mely csökkenti a szekunder szövetkárosodás mértékét és elősegíti a sérült axonok megmentését/regenerácóját, így segítve a funkcionális helyreállást.

23

E10 A RET JELÁTVITEL TÚLMÜKÖDŐ AKTIVÁLÁSA INTESZTINÁLIS GANGLIONEUROMÁVAL-ASSZOCIÁLT HIRSCHSPRUNG-KÓRT OKOZ Nagy Nándor* Semmelweis Egyetem, Anatómiai, Szövet-, és Fejlődéstani Intézet *A Flerkó-Bárdos Emlékérem szenior kategória 2021. évi nyertese

A megfelelően szabályozott glia-eredetű növekedési faktor (GDNF), illetve ezt megkötő RET tirozin kináz típusú receptor által mediált jelátviteli folyamat döntő fontosságú a ganglionléc eredetű őssejtek migrációja, proliferációja és differenciálódása során. A RET receptor hiánya ganglionmentes bél kialakulásához (Hirschsprung-kór) vezet, míg a túlműködő RET multiplex endokrin neoplázia (MEN) szindrómát okozhat. Egyes RET-mutációk az intestinalis aganglionosis, és a MEN szindrómához társuló tumorokban egyaránt előfordulnak. Ez a RET receptorhoz kapcsolható látszólag paradox fenotípus egy „Janus-mutáció” feltételezéséhez vezetett, amely a RET-aktivitás fokozódását vagy károsodását okozza a sejtkörnyezettől függően. A GDNF által közvetített RET-aktiváció hatásának vizsgálata során embryonális bélszakaszok ex vivo tenyésztési rendszerében disztális ganglionmentes vastagbél és ganglioneuromák egyidejű kialakulását mutattuk ki. Érdekes módon a GDNF-stimuláció által kiváltott tumorok olyan enterális neuronális progenitorokat tartalmaznak, amelyek képesek az enterális idegrendszer rekonstruálására, ha normális fejlődési környezetbe transzplantáljuk őket. Ezek a kísérleti eredmények azt sugallják, hogy nem feltétlenül szükséges Janus-mutáció a Hirschsprung-kór és a MEN-asszociált tumorok együttes előfordulásához, hanem a RET-stimuláció önmagában elegendő mindkét fenotípus kialakulásához. Az eredmények felvetik azt a lehetőséget, hogy a ganglioneuromákból izolált tumorsejteket a ganglionmentességgel jellemzett neurocristopathiak gyógyítására alkalmazzuk.

24

E11 A HSPB1 FEHÉRJE AKUT IDEGRENDSZERI GYULLADÁST FOKOZÓ HATÁSÁNAK VIZSGÁLATA TRANSZGENIKUS EGÉRMODELLBEN Dukay Brigitta1,4, Walter Fruzsina R.2, Vigh Judit P.2, Barabási Beáta2,5, Hajdu Petra1, Balassa Tamás1,6, Migh Ede1, Kincses András2, Hoyk Zsófia2, Szögi Titanilla3, Borbély Emőke3, Csoboz Bálint1,7, Horváth Péter1,8, Fülöp Lívia3, Penke Botond3, Vígh László1, Deli Mária A.2, Sántha Miklós1, Tóth E. Melinda* 1 ELKH Szegedi Biológiai Kutatóközpont, Biokémiai Intézet; ELKH Szegedi Biológiai Kutatóközpont, Biofizikai Intézet; 3 SZTE Általános Orvostudományi Kar, Orvosi Vegytani Intézet; 4 SZTE Biológia Doktori Iskola; 5 SZTE Elméleti Orvostudományok Doktori Iskola; 6 ELTE Informatika Doktori Iskola; 7 Institute of Medical Biology, University of Tromsø; 8 Institute for Molecular Medicine Finland (FIMM), University of Helsinki *A Flerkó-Bárdos Emlékérem junior kategória 2021. évi nyertese 1 2

A HSPB1 a kismólsúlyú hősokkfehérjék családjába tartozó chaperon fehérje, melynek neuroprotektív hatását számos tanulmány igazolja. Korábbi adatok szerint a HSPB1 szerepet játszik a gyulladásos folyamatok szabályozásában, azonban hatása nem teljesen tisztázott, gyulladáskeltő és gyulladáscsökkentő citokinek felszabadulását egyaránt indukálhatja. Ezért munkánk során a HSPB1 etanol által kiváltott akut neuroinflammációban betöltött szerepének vizsgálatát tűztük ki célul. Megfigyeltük, hogy az etanol kezeléssel indukált akut agykárosodás során a HSPB1 túltermelő egerek agyában szignifikánsan magasabb volt a gyulladáskeltő citokinek, mikroglia és asztrocita markerek expressziója, valamint egyes agyterületeken nagyobb volt az asztrocita és a mikroglia sejtek aktivációjának mértéke, mint az etanol-kezelt vad-típusú állatokban. Ez a fokozott gyulladás a transzgenikus állatokban azonban nem járt együtt az etanol kezelés által kiváltott sejtpusztulás mértékének növekedésével. Primer asztrocita, mikroglia és neuron kultúrákon végzett kísérleteink szerint a HSPB1 intracelluláris formája lehet felelős a gyulladásszabályozó hatásokért. A transzgenikus állatokból izolált mikroglia sejtek nagyobb mennyiségű citokint termeltek gyulladásos körülmények között, mint a vad típusú állatokból származók. Eredményeink alapján tehát arra következtethetünk, hogy a HSPB1 egy komplex immunregulációs szerepet tölt be az etanol által indukált akut sejtkárosodás során.

Munkánk a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal (GINOP-2.3.2-15-201600060, GINOP-2.3.2-15-2016-00040) támogatásával készült.

25

E12 100 ÉVE SZÜLETETT KOMÁROMY LÁSZLÓ, IDEGSEBÉSZ, AZ AGYVELŐ BONCOLÁSA CÍMŰ TANKÖNYV SZERZŐJE Réthelyi Miklós Semmelweis Egyetem, Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet

Anatómiát oktatók számára Az agyvelő boncolása, Tájbonctani és technikai útmutató c.

124 oldalas tankönyv ismerős. Megjelenése – 1947 – óta eltelt évtizedek alatt generációk sora tanulta meg az emberi agy részeit, és gyakorolták a bonctermekben az agy boncolását ezen tankönyv leírásai és egyértelmű, világos ábráinak a segítségével.

Sokan még a szerző nevét – Komáromy László – is fel tudják idézni, aki a tankönyv megírása után eltűnt az anatómusok köréből. Megjelent viszont a budapesti traumatológusok és idegsebészek körében. Több intézményben is dolgozott, maradandó nyomokat hagyva maga után 1985-ben bekövetkezett haláláig. - Komáromy László 1921. július 29-én született Székesfehérváron. A helyi ciszter gimnáziumban érettségizett, a Pázmány Péter Tudományegyetemen tanult és szerzett orvosi diplomát 1944ben. A Kiss Ferencz által vezetett Anatómiai Intézetben kezdett dolgozni. Az Agyvelő boncolása c. munkáját, mesterének, Kiss Ferencz professzor úrnak dedikálva, 1947ben adták ki. – Magyar nyelven az Agyvelő boncolása c. tankönyv 9. kiadása 2013ban jelent meg a MEDICINA Könyvkiadó gondozásában. 1961-ben az Akadémiai Kiadó megjelentette a munkát németül. Az Agyvelő boncolásá-t Székely György, egyetemi tanár, angolra fordította, az angol nyelvű kiadás 2006-ban jelent meg. Leírások említenek még francia és orosz nyelvű kiadásokat is. - 1947-ben Komáromy László elhagyta az Anatómiai Intézetet és Zoltán László (1904-1976) asszisztense lett, aki az első idegsebészeti osztályt szervezte Budapesten. Megszerezte a megfelelő szakképesítéseket, és a szakterületet megteremtő idegsebészként dolgozott több budapesti intézményben. 1958-ban került az Országos Traumatológiai Intézetbe, ahol az általa vezetett idegsebészeti osztály létrehozásával és működtetésével megteremtette a magyar neurotraumatológiát. – Ravatalánál barátai és nem barátai töprengtek szertelen, sokoldalú, ellentmondásos, nagyszerű képességekkel, olykor viszont kétségbeejtő magatartással rendelkező „önsorsrontó” személyiségén és életútján.

26

E13 A NESFATIN-1 NEUROPEPTID SZEREPE INTRAUTERIN ALULTÁPLÁLÁST KÖVETŐ METABOLIKUS VÁLTOZÁSOKBAN Durst Máté1, Könczöl Katalin1, Ocskay Klementina1, Sípos Klaudia1, Szilvásy-Szabó Anett2, Fekete Csaba2, Tóth Zsuzsanna1 Semmelweis Egyetem, Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet Eötvös Loránd Kutatási Hálózat, Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet

1 2

Az intrauterin retardáció (IUGR) a terhesség egyik sajnálatosan gyakori velejárója, mely emeli a metabolikus betegségek, mint pl. a 2-es típusú diabetes mellitus (2TDM) felnőtt kori manifesztációjának esélyét. Ismert, hogy a magzati korban végbemenő hypothalamicus programozásnak komoly szerepe van ebben a folyamatban. A nesfatin-1 az energiaháztartás és vércukorszint hypothalamicus szabályozásban is központi szerepet játszó anorexigén neuropeptid. Az IUGR következményeként kialakuló 2TDM kóroktanában szerepe azonban tisztázatlan.

Kísérleteinkben intrauterin fehérje-alultáplált patkányokat (PR) használtunk IUGR modellként. Kimutattuk, hogy a PR állatok 12 hetes korban szívesebben esznek zsírdús tápot, mint a kontroll állatok, csökkent glukóztolerancia és emelkedett inzulinrezisztencia jellemzi őket. Mindezek 6 hetes korban még nem jelentkeznek. Ezzel párhuzamosan a PR állatokban emelkedett nesfatin-1 prohormon expresszió alakul ki a hypothalamus energiaháztartással összefüggő legfontosabb magvaiban 12 hetes korra. Bár a hypothalamus nesfatin-1-pozitív sejtjeinek száma a 12 hetes PR és kontroll csoportban azonos, az embrionális fejlődés során a nesfatin-1 sejtek keletkezési üteme eltér a normálistól.

Az akut intracerebroventricularis (icv) nesfatin-1 kezelés csökkenti a táp- és vízfelvételt és az éhezés-indukálta nucleus arcuatus-beli sejtaktiválódást is, de kizárólag a kontroll állatokban. A krónikus icv nesfatin-1 kezelés növeli a glukóztoleranciát és az inzulinérzékenységet, szintén csak a kontroll állatokban.

Adataink szerint PR állatokban a hypothalamusban, illetve az arcuatus magon belül felnőttkorra nesfatin-1 rezisztencia jön létre, ami fontos szerepet játszhat a PR állatok elhízásában, illetve a 2TDM kialakulásában.

Támogatás: NKFI K 115422 és az Innovációs és Technológiai Minisztérium Felsőoktatási Intézményi Kiválósági Programja, a Semmelweis Egyetem Neurológia tématerületi programja keretében.

27

E14 ESSENTIAL ROLE OF THE NON-CANONICAL WNT SIGNALING IN ENTERIC NERVOUS SYSTEM DEVELOPMENT Tamás Kovács1, Viktória Halasy1, Nándor Nagy1 Semmelweis Egyetem, Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet

1

The enteric nervous system (ENS), which is derived from enteric neural crest cells (ENCCs) during gut development, represents the neuronal innervation of the gastrointestinal tract and is critical for regulating normal intestinal function. Compromised ENCC migration can lead to Hirschsprung Disease, which is characterized by an aganglionic distal bowel. We find that removal of the ceca, a paired structure present at the midgut-hindgut junction in avian intestine, leads to severe hindgut aganglionosis, suggesting that the ceca are required for ENS development. To test this, we replaced the ceca of embryonic day 6 (E6) wild-type chicks with ceca from transgenic GFP chicks. Interestingly, the entire hindgut ENS arises from the GFP+ ceca-derived ENCC population. Comparative transcriptome profiling of the cecal buds compared to the interceca region shows that the non‑canonical Wnt signaling pathway is preferentially expressed within the ceca. Specifically, Wnt11 is highly expressed in the ceca, as confirmed by RNA in situ hybridization, leading us to hypothesize that cecal expression of Wnt11 is important for ENCC colonization of the hindgut. Organ cultures were prepared using E6 avian intestine, when ENCCs are migrating through the ceca, and showed that Wnt11 inhibits enteric neuronal differentiation. These results reveal an essential role for the ceca during hindgut ENS formation and highlight an important function for non‑canonical Wnt signaling in regulating ENCC differentiation and thereby promoting their migration into the colon.

28

E15 EVIDENCE OF A MYENTERIC PLEXUS BARRIER AND ITS MACROPHAGE-DEPENDENT DEGRADATION DURING MURINE COLITIS: IMPLICATIONS IN ENTERIC NEUROINFLAMMATION Dóra Dávid1, Kovács Tamás1, Nagy Nándor1 Semmelweis Egyetem, Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet

1

Neuroinflammation in the gut is associated with many gastrointestinal (GI) diseases, including inflammatory bowel disease. In the brain, neuroinflammatory conditions are associated with blood-brain barrier (BBB) disruption and subsequent neuronal injury. We sought to determine whether the enteric nervous system (ENS) is similarly protected by a physical barrier and whether that barrier is disrupted in colitis.

We identified a blood-myenteric barrier (BMB) consisting of ECM proteins (agrin and collagen-4) and glial end-feet, reminiscent of the BBB, surrounded by a collagen-rich periganglionic space (PGS). The BMB is impermeable to the passive movement of 4 kDa FITC-dextran particles. A population of macrophages is present within enteric ganglia (intraganglionic macrophages, IGMs) and exhibits a distinct morphology from muscularis macrophages (MMs), with extensive cytoplasmic vacuolization and mitochondrial swelling, but without signs of apoptosis. IGMs can penetrate the BMB in physiological conditions and establish direct contact with neurons and glia. DSS-induced colitis leads to BMB disruption, loss of its barrier integrity, and increased numbers of IGMs in a macrophage-dependent process. In intestinal inflammation, macrophage-mediated degradation of the BMB disrupts its physiologic barrier function, eliminates the separation of the intra- and extra-ganglionic compartments, and allows inflammatory stimuli to access the myenteric plexus. This suggests a potential mechanism for the onset of neuroinflammation in colitis and other GI pathologies with acquired enteric neuronal dysfunction.

29

E16 A CENTRÁLIS PROJEKCIÓJÚ EDINGER-WESTPHAL MAG KÁROSODÁSA HOZZÁJÁRUL A PARKINSON-KÓR NEMMOTOROS TÜNETEIHEZ PATKÁNYBAN Ujvári Balázs1, Pytel Bence1, Márton Zsombor1, Bognár Máté1, Kovács László Ákos1, Farkas József1, Gaszner Tamás1, Kecskés Angéla2, Kormos Viktória2, Farkas Boglárka1, Füredi Nóra1, Gaszner Balázs1 PTE ÁOK, Anatómiai Intézet PTE ÁOK, Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézet

1 2

A Parkinson-kór (PD) jól ismert motoros tünetei mellett gyakran jelentkezik szorongás és depresszió, de e nem-motoros tünetek háttere ismeretlen. Régóta tudjuk, hogy a dopaminerg substantia nigra (SN) mellett, hogy az Edinger-Westphal (EW) mag is degenerálódik a betegségben, mégsem jellemző pupillomotoros zavar. Azt feltételeztük, hogy a jelenség hátterében a mag centrális projekciójú (cpEW) divíziójának pusztulása áll. Mivel ismert az itt előforduló urocortin1 (Ucn1) tartalmú neuronok hangulatszabályozásban vitt szerepe, feltételeztük, hogy e sejtek elvesztése magyarázhatja a kórkép nem-motoros tüneteit.

Krónikus szisztémás rotenone kezeléssel patkányban PD-szerű állapotot hoztunk létre, és viselkedési teszteket, majd szövettani vizsgálatokat végeztünk. Második lépésben, lokális, leptin-saporin által kiváltott specifikus neuron ablációval erősítettük meg eredményeinket.

Rotenone kezelés hatására az állatok a motoros zavarok mellett szorongtak, és depresszió-szerű viselkedési jegyeket mutattak. Az cpEW-ben a SN-hoz hasonló neuronpusztulást, alpha-synuclein zárványokat, lokális gliózist találtunk, valamint csökkent Ucn1 mRNS expressziót és Ucn1 peptid felhalmozódást láttunk. Egyéb, a hangulatszabályozásban szerepet játszó agyterületek sérülését nem sikerült kimutatni. Az Ucn1 neuronok célzott lokális ablációja hasonló hangulati eltéréseket idézett elő, mozgászavarok nélkül.

Az EW mag Ucn1 tartalmú divíziójának pusztulása állhat a PD-ban itt bekövetkező neurodegeneráció hátterében, mely magyarázhatja a nem motoros tünetek megjelenését.

30

E17 PARASUBICULUM ÉS A DORZALIS HIPPOCAMPUS KÖZÖTTI KAPCSOLATI MOTÍVUMOK Szőcs Szilárd1, Agócs-Laboda Ágnes1, Henn-Mike Nóra1, Varga Csaba1 Szentágothai János Kutatóközpont, Élettani Intézet, ÁOK, Pécsi Tudományegyetem

1

Bevezetés: A parasubiculum a parahippocampalis formáció része, amely presubiculum és az entorhinalis kéreg között helyezkedik el. Az egyik leghosszabb és legvékonyabb kérgi részként ismert (Burgalossi et al, 2011), ugyanakkor nehéz hozzáférhetősége miatt egy keveset vizsgált terület.

Célkitűzések: A szakirodalomból ismert, hogy a parasubiculum főként a mediális entorhinalis kéreg irányába ad rostokat: a második rétegi calbindin-pozitív piramissejteket innerválják. A terület a subicularis komplex részeként fontos alkotója a triszinaptikus hippocampalis kapcsolatrendszernek, a hippocampuszból érkező információk a paraszubikulumban is átkapcsolódnak. A parasubiculum esetleges reciprok kapcsolata a hippocampus CA1-es régiójával viszont kevéssé ismert. Kísérleteink során célkitűzésünk volt a parasubiculumból a hippocampusba információt továbbító paraszubikuláris sejtek jellemzése.

Módszerek és eredmények: Munkánk során túlélő agyszeleteken végeztünk elektrofiziológiai vizsgálatokat. A retrográd jelölési technikával azonosított sejtek tüzelési mintázatát rögzítettük, majd biocytint tartalmazó intracelluláris oldattal töltöttük fel a sejteket több percen át. Megállapítottuk, hogy a dorzális hippocampusba projiciáló paraszubikuláris sejtek jelentős lokális axonhálózattal is rendelkeznek.

Következtetések: Eredményeink alapján feltételezzük, hogy jelentős feedback-hatást a hippocampusba, és lokális serkentést is végrehajtanak azok a paraszubikuláris sejtek, amelyekről korábban csak a mediális entorhinalis kéreg innervációját feltételezték. További eredményeinkről a későbbiekben fogunk következtetéseket levonni.

31

POSZTEREK *A csillaggal megjelölt poszterek Flerkó-Bárdos különdíjban részesültek

P1 KUTATÓK ÉJSZAKÁJA GYEREKEKNEK: ISMERKEDÉS AZ EMBERI TESTTEL Vicena Viktória1, Jüngling Adél1, Szabó Edina1, Horváth Gábor1,2, Tóth Tünde1, Balogh Dorottya2, Uzelman Emese1, Sparks Jason1, Lucas Liliána1, Rivnyák Ádám1, Kerekes Kristóf1, Rohonczi Mirtill1, Reglődi Dóra1, Tamás Andrea1 PTE ÁOK, Anatómiai Intézet PTE, Gyermekgyógyászati Klinika

1 2

A Kutatók Éjszakája egy Európa-szerte megrendezett programsorozat a tudomány és a kutatói tevékenységek népszerűsítésére. A felsőoktatási intézmények, kutatóintézetek, kutatócsoportok, laboratóriumok, kutatással foglalkozó szervezetek kínálnak tudományos, ismeretterjesztő, ugyanakkor szórakoztató programokat a rendezvény keretein belül. A PTE ÁOK 2016 óta vesz részt a Kutatók Éjszakája programsorozat rendezvényein, amelyet évről évre egyre több érdeklődő látogat.

Az emberi test felépítése nemcsak az idősebb, hanem a legkisebb korosztály számára is érdekes. A program során a gyerekek különböző játékos feladatokon keresztül ismerhetik meg még jobban az emberi test rejtelmeit. A gyerekeknek lehetőségük van megismerni az emberi testet alkotó csontok struktúráját, elhelyezkedését az emberi csontvázban, műanyag preparátumok segítségével megismerhetik a belső szervek anatómiáját, az érzékszervek működését, érdekességeit, valamint lehetőségük van tanulmányozni az emberi szervezetet alkotó szövetekből készült metszeteket mikroszkóp alatt. A feladatok lebonyolításában TDK, DDK hallgatók is lelkesen vesznek részt. A foglalkozás végén a megszerzett ismereteiket egy verseny keretein belül próbára tehetik a gyerekek, tanáraik és a szülők is.

32

P2 DEMONSTRÁTORI MUNKA A COVID-19 PANDÉMIA ALATT A PTE ÁOK ANATÓMIAI INTÉZETBEN Jason Sparks, Reglődi Dóra, Tamás Andrea PTE ÁOK Anatómiai Intézet

Intézetünkben tradíció, hogy a már neuroanatómia szigorlatot teljesített hallgatók tudásukkal segítik az anatómia, fejlődés- és szövettan tárgyak oktatását. A PTE ÁOK Demonstrátori Diákkör (DDK) számos tagja, jelenleg 51 hallgató, végez nálunk demonstrátori munkát. A COVID-19 pandémia azonban lehetetlenné tette a hagyományos/megszokott oktatást, gyors adaptációt igényelt mind az oktatók és mind a demonstrátorok részéről. Demonstrátoraink számos területen nyújtottak kimagasló teljesítményt a 2019/2020-as és 2020/2021-es tanévben. Segítségükkel lehetővé váltak a szigorú járványügyi szabályok betartását követelő nyitott bonctermi gyakorlatok látogatása a hallgatók számára, hogy 3D-ben is megismerjék az online tananyagot. Ezekre a foglalkozásokra a hallgatók előre regisztrálhattak, amely lehetőséggel 2188 alkalommal éltek. Demonstrátoraink számos korszerű oktatási anyagot készítettek oktatói felügyelet melett (pl.: 3D-s oktatási anyagok, szemléltető rajzok/ábrák, új jegyzetek). A hallgatók motiválása érdekében az online számonkérések kivitelezésében is nagyban hozzájárultak demonstrátoraink online tesztek készítésével és szövettani és anatómiai ismeretek online szóbeli számonkérésével. A kiscsoportos foglalkozásokat az online óra keretein belül virtuális szobákban tudtuk megoldani, így forgó rendszerben az oktató és a demonstrátorok egy órán belül több anyagrészt mutathattak be kisebb létszámú csoportoknak. A demonstrátorok segítségével online bonctermi bemutatásra is lehetőség nyílt. Összességében elmondhatjuk, hogy mind az Intézetünk oktatói és mind az Intézetünk demonstrátorai a tudásokhoz mérten a legtöbbet hozták ki a kialakult helyzetből és sikerült adaptálódnunk, továbbra is minőségi oktatást biztosítani.

33

P3 AZ ANATÓMIA OKTATÁS HELYE A MEDIC KÉPZÉSBEN Farkas József1,2, Jónás Ivett1,2,Tóth Andor2, Koltai Arnold2, Molnár Ferenc2, Reglődi Dóra1, Rendeki Szilárd2 PTE ÁOK, Anatómiai Intézet PTE ÁOK, Műveleti Medicina Tanszék

1 2

A sérültellátás a fejlett országok számára is komoly kihívás. Nincs ez másképp hazákban sem. A magasabb szintű segítség gyakran csak hosszú idő elteltével érkezik meg.

Ez az idő hosszabbodhat veszélyes kárhelynél. Sokszor rendvédelmi egységek érkeznem meg először. A helyszíntől és a körülményektől függően akár órákon át kizárólag ők férnek a sérültekhez, nekik van lehetőségük segítségnyújtásra. A Rendőrség, a Nemzeti Adó és Vámhivatal, a Büntetésvégrehajtás és a Katasztrófavédelem munkatársai naponta találkoznak akut beavatkozást igénylő egészségügyi problémákkal is. A fenti szakmák képviselőinek egészségügyi képzése elsődleges fontosságú. Ezen kihívásra világszerte számos válasz született. Magyarország, ezen belül a PTE válasza az ÁOK Műveleti Medicína Tanszéke által létrehozott „Medic képzés”. A többlépcsős oktatás tematikája jelentősen meghaladja a jól ismert, többek közt B kategóriás jogosítványhoz is előírt elsősegély nyújtói szintet. A hallgatók felkészülnek a leggyakoribb, kivédhető halálokok elhárítására (katasztrofális végtagi vérzés, felsőlégúti elzáródás, PTX) valamint számos egyéb beavatkozás elvégzésére (BLS, sérültszállítás, fektetési technikák stb.). A képzés során nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy a megfelelő eljárások megtanulása és begyakorlása mellett a résztvevők átfogó ismeretekre tegyenek szert és megismerkedjenek a tanultak elméleti hátterével. Ez mélyrehatóbb tudást eredményez és lehetővé teszi, hogy a végzett hallgatók a terepen nem várt szituációkban rögtönözni tudjanak. Ezen megfontolásból a kezdetektől fogva a program része többek közt a bonctermi oktatás, melynek során a medic munka szempontjából releváns anatómiai képletekkel ismerkednek a hallgatók. A „hands-on” tapasztalatok a visszajelzések alapján kiválóan segítik a terepen végzett munkát.

A bonctermi órákat a PTE ÁOK Anatómiai Intézetének munkatársai tartják.

Reményeink szerint a jelenleg is sikeresen működő Police Medic és NAV Medic képzéseket bővíteni tudjuk további programokkal. Ezen felül terveink közt szerepel intenzív, Combat Medic tanfolyam elindítása is.

34

P4 ERASMUS+ NEMZETKÖZI PROJEKT AZ ANATÓMIA TÁRGY HAGYOMÁNYOS OKTATÁSI TRADICIÓINAK MEGŐRZÉSÉRE Nagy András, Marek Joukal, Zdravko Petanjek, Amani Eltayb, Cecilia Brassett PTE ÁOK, Anatómiai Intézet

Három ERASMUS+ stratégiai pályázatban veszünk részt. Az elsőben a kari nemzetköziesítési stratégia részeként a Karolinska Institutet, a Semmelweis Egyetem, és 3 lengyel partneregyetemmel fejlesztünk közösen kompetenciafejlesztő kiscsoportos oktatási módszereket. Ebben a projektben anatómus irányítással élettanász és biokémikus kari kollégákkal dolgozunk együtt. A másik projekt kimondottan az anatómiaoktatás hagyományos elemeinek megőrzésére irányul, úgymint a tetemboncolás és a szóbeli vizsgáztatás. A Cambridgei Egyetem, a Karolinska Institutet, a Brnoi Egyetem és a Zágrábi egyetem anatómusaival és oktatásfejlesztőivel dolgozunk együtt.

A harmadik projektben online oktatási anyagaink egy részéből közös Moodle anyagot készítűnk a Brnoi anatómus kollégákkal, mely felhasználói egy nagyobb egyetemi szövetség nemzetközi hallgatói német, francia, cseh és olasz egyetemekről. A poszteren bemutatunk néhányat az egyes projektek során eddig végzett felméréseink eredményeiből, ezek közül kiemelve azt, amit a MAT tagsága is kitöltött idén májusban az anatómiaoktatás minőségének fejleszthetőségével kapcsolatban.

35

P5 ONLINE BONCKURZUS A PÉCSI ANATÓMIAI INTÉZETBEN 2020-BAN, A KORONAVÍRUS JÁRVÁNY ALATT Hollósy Tibor Pécsi Tudományegyetem, Általános Orostudományi Kar, Anatómiai Intézet

Intézetünk egyik legnépszerűbb kurzusa a „Tájanatómiai boncolási kurzus”, amit minden tavasszal hirdetünk meg első- és másodéves magyar és angol nyelven tanuló orvostanhallgatóknak.

A bonckurzusnak több előnye is van: (1) a boncolás segít a bonyolultabb tájanatómiai viszonyok megértésében azáltal, hogy a hallgató kezei alatt válnak láthatóvá a képletek rétegről-rétegre; (2) a szike és a csipesz helyes használatának gyakorlatát a későbbi manuális szakmákban kamatoztathatja a hallgató; (3) egy szép preparátum előállítása, a képletetek megtalálásának öröme elősegíti a könnyebb tanulást, és még jobban szerethetővé teszi az anatómiát; (4) az esetleges hibák (és azok súlyossága) a felelősségérzetet is növelheti a hallgatóban és nagyobb tiszteletet ébreszt az emberi test (tágabb értelemben a beteg) felé.

2020 tavaszán is elindítottuk a bonckurzust, de a második foglalkozás után – az ismert járványügyi helyzet miatt – nem tudtuk folytatni.

A poszterben bemutatjuk, hogy milyen lehetőségeik voltak a hallgatóknak a kurzus folytatására és a számonkérésre.

36

P6 „SZÖVETTAN ÉS VIZUÁLIS ÁBRÁZOLÁS” FAKULTATÍV KURZUS A MŰVÉSZETI KARRAL Uzelman Emese1, Vicena Viktória1, Nyilas Márta2, Reglődi Dóra1 PTE, ÁOK, Anatómiai Intézet PTE, Művészeti Kar, Képzőművészeti Intézet, Festészet Tanszék

1 2

A Szövettan és vizuális ábrázolás egy új kollaboráció a PTE Általános Orvostudományi és Művészeti Karai között, ami azon kívül, hogy egy nagyszerű lehetőség a két kar közötti együttműködésre, egy teljesen új, művészi megvilágításban ábrázolja a szövettant, valamint a kommunikáció fontosságát és nehézségeit különböző szakmák között.

A kurzus ötletének az alapját a nyomozások során is bevetett fantomkép rajzolás adta, ahol egy tanú, jelen esetben egy orvostanhallgató ad egy ”személyleírást” egy festő hallgatónak, melynek végeredményeként egy szövettani képet próbálunk beazonosítani. A kurzus fakultatív kurzusként került meghirdetésre a Művészeti Karon, míg az orvostanhallgatók az „Anatómia határterületei” fakultatív kurzus hallgatóiból kerülnek ki, akik jelentkeznek erre a programra.

A projekt fő célja orvosi részről – mindamellett hogy jobban megszerettesse a szövettant a medikusokkal-, hogy fejlesszük a hallgatóknak a laikusokkal való kommunikációt, előre vetítve ezzel egy jövőbeni orvos-páciens kommunikációt. Másrészt a művészi oldalról egy kiváló lehetőség a festő hallgatóknak, hogy betekintést nyerhessenek egy kicsit a mikroszkopikus természettudományos világba, mely egy teljesen új ábrázolási módot rejt magában, amit a későbbiekben tovább vihetnek vagy átdolgozhatnak a saját művészi kifejezési stílusuk szerint. A visszajelzések szerint a kurzus nagyon népszerű mind az orvostanhallgatók, mint a Művészeti Kar hallgatói körében.

37

P7 COVID-19: KIHÍVÁSOK ÉS MEGOLDÁSOK EGY NEM VÁRT HELYZETBEN Fábián Eszter, Reglődi Dóra PTE ÁOK, Anatómiai Intézet

A Magyarországot 2020 márciusában elérő SARS-CoV-2 vírus alapjaiban változtatta meg az oktatási módszereinket, különös tekintettel a makroszkópos anatómia oktatására. Egyik napról a másikra kényszerültünk átállni az eddig egyedül elfogadhatónak tekintett jelenléti, kadáveres oktatásról az online formában megvalósított távoktatásra. A világ különböző egyetemei más-más módszereket alkalmaztak az anatómiaoktatásban a lezárások idején, de a legtöbb felsőoktatási intézmény egyetért abban, hogy a színvonal megőrzése céljából a jelenléti, gyakorlati elemeket is tartalmazó oktatás nélkülözhetetlen. Jelen tanulmányban a PTE-ÁOK Anatómiai Intézetének stratégiáit foglaltuk össze mind az oktatás, mind a vizsgáztatás tekintetében. A digitális átállás első szakaszában demonstrációs videókat és előadásfelvételeket készítettünk, melyeket intézeti honlapunkon és saját You Tube csatornánkon osztottunk meg a hallgatókkal. Ezen kívül kiegészítettük, egységesítettük az Intézet által kiadott magyar, angol és német nyelvű jegyzeteket. Mindemellett nagy hangsúlyt fektettünk arra is, hogy az online zajló órák mellett a diákoknak minél több lehetősége legyen – a korlátozások és a biztonságunk figyelembevételével – preparátumok és kadáverek tanulmányozására. A vizsgaidőszakot részben online, részben in-house online módon oldottuk meg, atlaszábrák, tetemfotók és digitális metszetek igénybevételével. Összefoglalóan elmondhatjuk, hogy mindkét tantárgy esetében mind az oktatók, mind a hallgatók (több száz hallgatói feedback alapján) szükségesnek ítélik a jelenléti oktatást, nemcsak a gyakorlati készségek fejlesztése érdekében, de az oktatókkal, mentorokkal, hallgatótársakkal való személyes kapcsolatok ápolása céljából is.

38

P8 A CENTRÁLIS PROJEKCIÓJÚ EDINGER-WESTPHAL MAG KÁROSODÁSA HOZZÁJÁRUL A PARKINSON-KÓR NEMMOTOROS TÜNETEIHEZ PATKÁNYBAN Ujvári Balázs1, Pytel Bence1, Márton Zsombor1, Bognár Máté1, Kovács László Ákos1, Farkas József1, Gaszner Tamás1, Kecskés Angéla2, Kormos Viktória2, Farkas Boglárka1, Füredi Nóra1, Gaszner Balázs1 PTE ÁOK, Anatómiai Intézet PTE ÁOK, Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézet

1 2

A Parkinson-kór (PD) jól ismert motoros tünetei mellett gyakran jelentkezik szorongás és depresszió, de e nem-motoros tünetek háttere ismeretlen. Régóta tudjuk, hogy a dopaminerg substantia nigra (SN) mellett, hogy az Edinger-Westphal (EW) mag is degenerálódik a betegségben, mégsem jellemző pupillomotoros zavar. Azt feltételeztük, hogy a jelenség hátterében a mag centrális projekciójú (cpEW) divíziójának pusztulása áll. Mivel ismert az itt előforduló urocortin1 (Ucn1) tartalmú neuronok hangulatszabályozásban vitt szerepe, feltételeztük, hogy e sejtek elvesztése magyarázhatja a kórkép nem-motoros tüneteit.

Krónikus szisztémás rotenone kezeléssel patkányban PD-szerű állapotot hoztunk létre, és viselkedési teszteket, majd szövettani vizsgálatokat végeztünk. Második lépésben, lokális, leptin-saporin által kiváltott specifikus neuron ablációval erősítettük meg eredményeinket.

Rotenone kezelés hatására az állatok a motoros zavarok mellett szorongtak, és depresszió-szerű viselkedési jegyeket mutattak. Az cpEW-ben a SN-hoz hasonló neuronpusztulást, alpha-synuclein zárványokat, lokális gliózist találtunk, valamint csökkent Ucn1 mRNS expressziót és Ucn1 peptid felhalmozódást láttunk. Egyéb, a hangulatszabályozásban szerepet játszó agyterületek sérülését nem sikerült kimutatni. Az Ucn1 neuronok célzott lokális ablációja hasonló hangulati eltéréseket idézett elő, mozgászavarok nélkül.

Az EW mag Ucn1 tartalmú divíziójának pusztulása állhat a PD-ban itt bekövetkező neurodegeneráció hátterében, mely magyarázhatja a nem motoros tünetek megjelenését.

39

P9 A DORSOMEDIÁLIS PREFRONTÁLIS KÉREG TRANSZKRIPTOM SZINTŰ VIZSGÁLATA ÖNGYILKOS SZEMÉLYEKBEN Dóra Fanni1,2,3, Rashmi Kumari4, Renner Éva1,3, Palkovits Miklós1,3, Dobolyi Árpád2,4 Humán Agyszövet Bank, Semmelweis Egyetem Neuromorfológiai Laboratórium, Anatómiai Intézet, Semmelweis Egyetem 3 SE-NAP-Humán Agyszövet Bank Mikrodisszekciós Kutatócsoport, Semmelweis Egyetem 4 MTA-ELTE Molekuláris és Rendszer Neurobiológiai Ktcs, Eötvös Loránd Tudományegyetem 1 2

A humán agykérgi hálózatokat létét és kapcsolatrendszerét a funkcionális MR és pályajelölési (traktográfiai) vizsgálatok alkalmazása révén csupán az elmúlt években ismertük meg. E hálózatok egyike a resting state network (RSN), amelyhez tartozó neuronok szinaptikus plaszticitásában bekövetkező változásai hozzájárulnak a depressziós és öngyilkos viselkedés kialakulásához. Vizsgálataink a RSN egyik meghatározó tagjára, a dorsomediális prefrontális kéregre (DMPFC) irányultak, melyet korábban a depresszióval összefüggésbe hoztak. Célul tűztük ki öngyilkos személyek DMPFC-ből mikrodisszekciós módszerrel kivett mintáinak mRNS és fehérje szintű vizsgálatát. RNS szekvenálással 8 öngyilkos és 8 pszichiátriai betegségektőlmentes személy DMPFC mintáinak transzkriptomikai változásait határoztuk meg.

A kontroll és az öngyilkos csoportok között több mint 1000 szignifikánsan változó gént találtunk, melyek közül 15 gén expresszióját validáltunk RT-PCR technikával. „Gene set enrichment analízis” alapján az öngyilkos csoport mintáiban a glutamáterg szinapszist, a növekedési faktor és a citokin receptor szignalizációt érintő jelátviteli útvonalak jelentősen változást mutattak, ami arra utal, hogy ezek a folyamatok hozzájárulhatnak az öngyilkos viselkedés kialakulásához. A validált gének közül tovább vizsgáltuk a neuronal calcium-binding protein 2 (NECAB2)-t, mivel e fehérjének a depresszióban betöltött szerepe eddig nem volt ismert. In situ hibridizációs és immunhisztokémiai vizsgálatok alkalmazásával sikerült lokalizálni NECAB2 jelenlétét a DMPFC mintákban, mely elsősorban a 2. és a 4. kérgi rétegben fordul elő, két, egymástól eltérő morfológiájú interneuron típusban. Eredményeink alapján elmondható, hogy a DMPFC kiterjedt génexpressziós változásokat mutat öngyilkosokban, melyek hozzájárulhatnak a megváltozott mentális állapothoz és az öngyilkos viselkedés kialakulásához.

40

P10 NEW BRAIN MECHANISM PROMOTING DIRECT SOCIAL CONTACT BEHAVIOR IN MAMMALS Dávid Keller1, Tamás Láng1, Melinda Cservenák2, Gina Puska2, János Barna1, Árpád Dobolyi1,2 Laboratory of Neuromorphology, Department of Anatomy, Histology and Embryology, Semmelweis University 2 MTA-ELTE Laboratory of Molecular and Systems Neurobiology, Department of Physiology and Neurobiology, Eötvös Loránd University and the Hungarian Academy of Sciences 1

We previously identified the posterior intralaminar thalamic nucleus (PIL) as a relay station of socially relevant sensory information innervating and activating oxytocin-secreting neurons upon social encounter. Here, we addressed to characterize the exact role of the PIL in the regulation of the social behavior.

Projections from the PIL were analyzed using anterograde tract-tracing. We determined the effect of chemogenetic stimulation of PIL neurons on social interactions.

The brain activation patterns were determined following direct social interaction using the c-Fos technique. The selective chemogenetic stimulation of the preoptic area-projecting PIL neurons was performed using double viral injections.

PIL projects to several socially implicated brain regions, such as the medial preoptic area and infralimbic cortex. Chemogenetic stimulation of the PIL resulted in the activation of previously anatomically identified target areas and also increased the duration of direct social contact behavior. Stimulation of the PIL-preoptic pathway also led to elevated direct social contact. Using histological staining techniques we also demonstrated the elements of the PIL-preoptic area pathway in human.

The results suggest that posterior thalamic PIL neurons convey socially relevant information to a variety of different forebrain centers. Thus, we identified an important novel component of the social brain network, which may increase the motivation for positive direct interactions.

Support: Cooperative Doctoral Programme, Excellence Program of the Semmelweis University, Gedeon Richter Plc. Centenary Foundation, Bolyai Fellowship, EFOP3.6.3-VEKOP-16-2017-00009, NKFIH-4300-1/2017-NKP_17 and OTKA K134221.

41

P11 A HUMÁN ANTERIOR THALAMUS FUNKCIONÁLIS TÉRKÉPEZÉSE ANATÓMIAI MARKEREK SEGÍTSÉGÉVEL Dávid Csaba1, Salma András2, Acsády László2 Semmelweis Egyetem, Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet Kísérletes Orvostudományi Kutatóintézet, Thalamus csoport

1 2

Az anterior thalamus (ATh) a frontális kortexszel szoros funkcionális összeköttetésben a komplex kognitív funkciók alappillérét képezi. Ezért gyakran alkalmaznak mély agyi elektródákat az ATh területén számos neurológiai kórkép kezelésében, mint például epilepszia, Parkinson kór, vagy az esszenciális tremor. Az ATh magjainak funkcionális felosztása nem csak a pathológiás esetekben lényeges, hanem segít megérteni a thalamus működését is, azonban ezidáig nem készült olyan átfogó térkép a maghatárokról, ami a sejttípusok eloszlását és a magok bemeneteit egyszerre figyelembe vette volna.

Humán postmortem frontális thalamus-sorozatmetszeteken végeztünk immunfestéseket vezikuláris glutamáttranszporter 1 és 2 (vGluT 1 és2), valamint parvalbumin, calretinin és calbindin ellenanyagokkal. A vGluT2 festés kvantitatív analízise segítségével azonosítottuk a subcorticalis bemenettel rendelkező magokat, ez képezte a felosztás alapját. A maghatárokat azonban nem az egyes markerek, hanem a markerek mindegyikének figyelembe vételével határoztuk meg, melyek segítségével egyértelműen el lehetett különíteni az ATh főbb magjait. Viszont az egyes magok helye, sőt némelyik esetén az afferentáció arányai a többi maghoz képest jelentősen eltértek az általánosan elfogadottól. Nagy eltérést találtunk a két fő motoros thalamusmag relatív pozíciójában, valamint a mediodorsalis mag rostralis részének afferentációjában.

Az általunk használt kombinációs kiértékelés lehetővé tette a thalamusmagok funkcionális szegmentációját. Eredményeink szerint a cytorchitektonikai jellemzők és az afferentáció egyértelműen elkülönítik az egyes thalamusmagokat és ezek az elvek evolúciósan konzervatívak. Munkánk folytatásaként szeretnénk megérteni az egyéni változatosság okait, mert ezen eredmények hozzájárulhatnak az idegsebészeti eljárások hatékonyságának növeléséhez.

42

P12 A HUMAN MUTÁNS TAU FEHÉRJE HATÁSA A III. RÉTEGBELI NEOCORTICALIS PIRAMISSEJTEK INTRANEURONÁLIS INGERÜLETVEZETÉSÉRE Somogy Attila,1,2, Wolf Ervin1 Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet, Debreceni Egyetem, Debrecen, Magyarország Sürgősségi Betegellátó Osztály, Kenézy Gyula Campus, Debreceni Egyetem, Debrecen, Magyarország

1

2

Az rTg4510 transzgenikus egerek nagy mennyiségű mutáns, humán tau fehérjét expresszálnak. Ezt a fehérjét összefüggésbe hozzák a frontotemporális dementiákkal (FTD). A kilenc hónapos mutáns egerekben az FTD-re jellemző patológiás elváltozások figyelhetők meg: hiperfoszforilált tau fehérjét tartalmazó neurofibrilláris kötegek az agyszövetben, szinapszis vesztés, a neuronok atrófiája és hyperexcitabilitása, valamint kognitív deficienciák. Célunk a mutáns humán tau fehérje idegsejt membránra, küszöbpotenciál alatti dendritikus ingerületvezetésre és a szinaptikus mintázat felismerő képességre kifejtett hatásainak vizsgálata volt kilenc hónapos rTg4510 egerek frontális lebenyében, III. rétegbeli piramissejtekben számítógépes modellek segítségével. A TG sejtek neuronmodelljeiben kapott eredményeinket összevetettük az azonos korú, vad típusú (WT) piramissejtek modelljeiben kapott eredményekkel. A WT (n=28) és a TG (n=23) sejteket a Neuron szimulátor segítségével modelleztük, felhasználva e sejtek irodalmi 3D rekonstrukciós és elektrofiziológiai adatait. Számítógépes szimulációink alapján a specifikus membrán ellenállás és kapacitás nem mutat változást a mutáns tau fehérje jelenlétében. A TG neuronokban a szimulációk csak kevés, térben lokalizált és relatíve kisfokú eltérést jósolnak a szomatopetális feszültség-, és áramtranszferekben a WT sejtekhez képest. Ezzel szemben, a mutáns neuronok modelljeibena PSP-ok terjedési sebességének konzisztens, és statisztikailag szignifikáns lassulása volt megfigyelhető a dendritikus felszín minden területén (két faktoros ANOVA teszt, p<0.004). A szinaptikus mintázat felismerő képesség változatlannak mutatkozott a TG sejtek modelljeiben. Számítógépes modelljeink azt sugallják, hogy a humán P301L mutáns tau fehérje a küszöb alatti feszültség-, és áramtranszfereket és a szinaptikus integrációt nem, vagy alig, a PSP-ok dendritek mentén történő terjedési sebességét azonban statisztikailag szignifikánsan befolyásolja.

43

P13 A NESFATIN-1 SZEREPÉNEK VIZSGÁLATA PATKÁNY SZUPRAOPTIKUS MAGJÁBAN Sípos Klaudia1, Papp Rege Sugárka2, Durst Máté1, Geiszt Miklós3, Tóth Zsuzsanna Emese1 Semmelweis Egyetem, Anatómiai, Szövet-, és Fejlődéstani Intézet, Neuroendokrinológiai és In situ hibridizációs Laboratórium 2 Semmelweis Egyetem, Anatómiai, Szövet-, és Fejlődéstani Intézet, Humán Agyszövet Bank és Laboratórium 3 Semmelweis Egyetem, Élettani Intézet 1

A nesfatin-1 anorexigén neuropeptid. Jelentős koexpressziót mutat az oxitocinnal (OT) és a vazopresszinnel (AVP) a hipotalamusz magnocellularis sejtjeiben. Irodalmi adatok alapján a vízfelvételt is csökkenti, azonban a folyadékháztartásban betöltött szerepe tisztázatlan. A kísérletek során a patkányok szupraoptikus magjába (SON) adenoasszociált vírus vektort injektáltunk, melynek segítségével az állatok felében shRNS segítségével a pro-nesfatin-1 RNS expressziót gátoltuk. Az állatok másik felében a vírus kontroll shRNS-t expresszált. Három hét múlva a patkányokat két további csoportra osztottuk, és sós vizet (2% NaCl), vagy csapvizet itattunk velük 5 napon át.

Ezalatt a testsúlyt, a táp-, és folyadék felvételt mértük. A kísérlet végén az állatokat fixáltuk, a SON-t tartalmazó koronális metszeteken nesfatin-1, OT, és AVP immunfestést végeztünk, a sejtmagokat DAPI-val jelöltük meg. Eredményeink szerint az shRNS hatékonyan gátolta a SON neuronok nesfatin-1 expresszióját. Ozmotikus terhelés hatására az állatok fogytak, azonban nesfatin-1 hiányos állatok jelentősen többet, mint a kontroll shRNS kezeltek. Ennek megfelelően, a nesfatin-1 hiányos állatok több NaCl-ot ittak és kevesebbet ettek, mint a kontroll shRNS kezeltek. Az SONban mind a sóterhelés, mind a nesfatin-1 hiány emelte az AVP rostdenzitást, a nesfatin-1 hiány ezt a hatást erősítette. A sóterhelés gyengítette, a nesfatin-1 hiánya pedig erősítette az OT sejtek fluoreszcenciájának intenzitását. Sóterhelés hatására az SON mérete nőtt, a nesfatin-1 hiánya a magban fokozta ezt a hatást. Eredményeink alapján a nesfatin-1 szerepet játszik a dehidratáció indukálta anorexia kialakulásában.

Támogatás: NKFI K 115422, A kutatást az Innovációs és Technológiai Minisztérium Felsőoktatási Intézményi Kiválósági Programja finanszírozta, a Semmelweis Egyetem Neurológia tématerületi programja keretében.

44

P14 INVESTIGATION OF ASTROGLIAL HETEROGENEITY IN THE HUMAN CORTEX AND CAUDATE NUCLEUS Paulina Hoppa, Teadora Tyler, Erzsébet Frank, Lilla Roszik, Kornel Szmetana, Istvan Adorján Semmelweis Egyetem, Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet

Astroglia and neurons populate the human cerebral gray matter in a 1:1 ratio. While there is much information available on the diversity of neuronal populations, relatively little is known about that of the astroglia. We aimed to quantitatively investigate different astroglial populations present in the human cortex and caudate nucleus with morphometric and topographic analyses. We focused on the dorsolateral prefrontal cortex whose involvement in neuropsychiatric disorders is already demonstrated. Human brain tissue was provided by the Netherlands Brain Bank and Oxford Brain Bank.

Our results showed that GFAP+ and ALDH1L1+ astroglial populations were distributed in a partially overlapping pattern in the dorsolateral prefrontal cortex. The GFAP+ population was preferentially located in L1 and L6, whereas the ALDH1L1+ population was predominantly found in L2-L5. Furthermore, two times more ALDH1L1+ than GFAP+ astroglia was found in both the cerebral cortex and caudate nucleus.

Our study indicates diverse astroglial populations distributed in the human cerebral cortex and caudate nucleus in a complementary fashion. Furthermore, our results suggest that the use of GFAP in routine pathological investigations only informs about approximately one-third of the cortical astroglia. Regional distribution of diverse astroglial populations was mapped quantitatively in the human grey matter which will allow future investigations of potential astroglial alterations in conditions such as autism spectrum disorder and schizophrenia.

45

P15 MICROGLIA MONITOR AND PROTECT NEURONAL FUNCTION VIA SPECIALIZED SOMATIC PURINERGIC JUNCTIONS Csaba Cserép1*, Balázs Pósfai1, Nikolett Lénárt1, Rebeka Fekete1, Zsófia I. László2, Zsolt Lele2, Barbara Orsolits1, Gábor Molnár3, Steffanie Heindl4, Anett Dóra Schwarcz1, Katinka Ujvári1, Zsuzsanna Környei1, Krisztina Tóth1, Eszter Szabadits1, Beáta Sperlágh5, Mária Baranyi5, László Csiba6, Tibor Hortobágyi7, Zsófia Maglóczky8, Bernadett Martinecz1, Gábor Szabó9, Ferenc Erdélyi9, Róbert Szipőcs10, Michael M. Tamkun11, Benno Gesierich4, Marco Duering4, István Katona2, Arthur Liesz4, Gábor Tamás3, Ádám Dénes1 Laboratory of Neuroimmunology, Institute of Experimental Medicine, Budapest, Hungary Laboratory of Molecular Neurobiology, Institute of Experimental Medicine, Budapest, Hungary 3 MTA-SZTE Research Group for Cortical Microcircuits, University of Szeged, Hungary 4 Institute for Stroke and Dementia Research, Klinikum der Universität München, Germany 5 Laboratory of Molecular Pharmacology, Institute of Experimental Medicine, Budapest, Hungary 6 MTA-DE Cerebrovascular and Neurodegenerative Research Group, University of Debrecen, Hungary 7 Institute of Pathology, Faculty of Medicine, University of Szeged, Hungary 8 Human Brain Research Laboratory, Institute of Experimental Medicine, Budapest, Hungary 9 Medical Gene Technology Unit, Institute of Experimental Medicine, Budapest, Hungary 10 Institute for Solid State Physics and Optics of Wigner RCP, Budapest, Hungary 11 Department of Biomedical Sciences, Colorado State University, Fort Collins, USA *Flerkó-Bárdos junior különdíj nyertese (2020) 1 2

Microglia are the main immune cells in the brain and have roles in brain homeostasis.

Mechanisms underlying microglia–neuron communication remain elusive. Here, we identified an interaction site between neuronal cell bodies and microglial processes in mouse and human brain. Somatic microglia–neuron junctions have a specialized nanoarchitecture optimized for purinergic signaling. Activity of neuronal mitochondria was linked with microglial junction formation, which was induced rapidly in response to neuronal activation and blocked by inhibition of P2Y12 receptors. Brain injury–induced changes at somatic junctions triggered P2Y12 receptor–dependent microglial neuroprotection, regulating neuronal calcium load. Thus, microglial processes at these junctions could potentially monitor and protect neuronal functions.

46

P16 A NUCLEUS PARAVENTRICULARIS HYPOTHALAMI ÉS A TÁGABB ÉRTELEMBEN VETT AMYGDALA MAGOK CORTICOTROPIN-RELEASING FACTOR TARTALMÚ IDEGSEJTJEINEK AKTIVITÁSÁNAK VIZSGÁLATA, A KOR FÜGGVÉNYÉBEN AKUT ÉS KRÓNIKUS STRESSZ PATKÁNYMODELLBEN Kovács László Ákos*1,2, Berta Gergely3, Csernus Valér1, Ujvári Balázs1,2,Füredi Nóra1,2, Gaszner Balázs1,2 PTE ÁOK, Anatómiai Intézet PTE Idegtudományi Centrum, 3 PTE-ÁOK Orvosi Biológiai Intézet és Központi Elektronmikroszkópos Laboratórium *Flerkó-Bárdos junior különdíj nyertese (2020) 1 2

A nucleus paraventricularis hypothalami (PVN) és a tágabb értelemben vett amygdala magok nagy mennyiségben tartalmaznak a corticotropin-releasing factor (CRF) tartalmú sejteket, melyek fokozott FOS, FOSB immunreaktivitást (ir) mutatnak akut restraint stressz (ARS) és krónikus varábilis enyhe stressz (CVMS) hatására. Keveset tudunk azonban a FOS, FOSB ir korfüggő változásáról, ezért 8 (6) korcsoportban vizsgáltuk a CRF sejtek (re)aktivitását akut és krónikus stressz modellekben.

Wistar patkányokat tettünk ki egyszeri ARS-nek (8 korcsoportban) vagy kéthétnyi CVMS-nek (6 korcsoportban), kontrol állatok mellett. CRF-FOS-FOSB hármas immunfluoreszcens jelöléssel vizsgáltuk a PVN, a nucleus centralis amygdalae (CeA), és a nucleus interstitialis striae terminalis ovalis divíziójának (BNSTov) területeit.

A CRF sejtek FOS és FOSB ir fokozódott a PVN területén az ARS csoportokban, míg a CVMS állatokban csak a FOSB ir növekedett meg. A FOS (re)aktivitása csökkent az ARS állatokban, míg a FOSB aktivitása nem változott az életkorral a CVMS csoportokban. A CeA és BNSTov területén nem észleltünk számottevő FOS jelet, viszont jelentős FOSB ir jellemezte a CRF sejteket, ami nem változott ARS vagy CVMS hatására. A FOSB ir jelentősen csökkent a korral mindkét mag esetében. Eredményeink arra utalnak, hogy a PVN-ben található CRF sejtek, erős FOS, FOSB reaktivitással bírnak mind akut mind krónikus stressz esetében. A FOS reaktivitása azonban erősen csökken az életkorral. Ezzel szemben a CeA és BNSTov CRF sejtjei nem mutatnak FOS, FOSB ir-val alátámasztható aktivitás növekedést stressz során, A CeA és BNSTov FOSB nyugalmi (kontrol) helyzetben és stresszben mért aktivitása is erős csökkenést mutat az öregedés során.

47

P17 PROJEKCIÓS NEURONOK A GERINCVELŐ HÁTSÓ SZARVÁBAN? Gömöri Lídia, Kókai Éva, Sivadó Miklós, Nánásiné Molnár Tímea, Szücs Péter DE ÁOK, Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet

Rágcsálók központi idegrendszerének számos területén (hippocampus, entorhinalis-, halló- és motoros kéreg) leírtak már gátló neurotranszmitter tartalmú, a klasszikus interneuronoktól eltérő, nagy távolságokra vetítő idegsejt típusokat. A GABAerg nagy távolságra vetítő neuronok egy- és kétirányú kapcsolatokat is kialakíthatnak, melyeknek fontos szerepe lehet távoli agyterületek működésének összehangolásában, valamint különböző kognitív funkciókban. A gerincvelőben azonban eddig hasonló sejttípust nem írtak le.

Az itt bemutatott kísérletek során egér gerincvelőben a laterális parabrachiális magkomplexbe (LPB) vetítő hátsó szarvi projekciós neuronok (PN) lokális axon kollaterálisainak célpontjait vizsgáltuk. A kísérletekhez VGLUT2::EGFP és VGAT::EGFP hibridek LPB-jébe injektáltunk TdTomato expressziót előidéző retrográd AAV9 vírusvektort. Egy hetes túlélést követően az állatok lumbális gerincvelő szakaszából szagittális metszeteket készítettünk és ezeken a natív szignálokat további immunhisztokémiai reakciókkal kombinálva vizsgáltuk a PN axon kollaterálisokat.

A jelölt PN-ek sejttestjeinek vizsgálata alapján a VGAT::EGFP hibridekben az LPBbe vetítő PN-ek negyede (25,3%) VGAT pozítívnak, míg a VGLUT2::EGFP hibridekben azok 10,1 százaléka VGLUT2 negatívnak bizonyult. A vezikuláris transzporter-tartalmuk alapján gátlónak tűnő PN-ek többsége a dorsolaterális fehérállomány területén fordult elő és sokan közülük egységes morfológiai jegyeket mutattak.

Ezen valószínűsíthetően gátló PN populáció funkciójának és pontos célpontjainak vizsgálatához további kísérleteket tervezünk.

48

P18 AC1 RECEPTOR KOLOKALIZÁCIÓJÁNAK VIZSGÁLATA CA2+-KÖTŐ FEHÉRJÉKKEL ÉS COCHLEARIS EFFERENSEKKEL HIPOFÍZIS ADENILÁT-CIKLÁZ AKTIVÁLÓ POLIPEPTID-GÉNKIÜTÖTT (PACAP KO) ÉS VAD TÍPUSÚ (WT) EGEREK HALLÓPÁLYÁJÁBAN Fülöp Balázs Dániel1, Gyurok Gergő1, Pham Dániel1, Németh Adrienn1,4, Gaszner Balázs1, Reglődi Dóra1, Tamás Andrea*1 PTE ÁOK, Anatómiai Intézet PTE KK, Fül-Orr-Gégészeti és Fej-Nyaksebészeti Klinika *Flerkó-Bárdos szenior különdíj nyertese (2020)

1 2

A PACAP neuroprotektív, citoprotektív hatásai jól ismertek. PACAP KO egerekben korábban kimutattuk a hallásküszöb emelkedését, a Corti-szervben a Ca2+-kötő fehérjék (parvalbumin, calretinin) emelkedett szintézisét és a szőrsejtek megnövekedett apoptózisát. Jelen kutatásunkban a PACAP-nak a hallópályában betöltött szerepét vizsgáltuk 1,5, 4, és 8 hónapos egerekben.

PACAP KO és WT egerek cochlearis magjaiban a Ca2+-kötő fehérjék és a PAC1 receptor szintézisét calretinin-parvalbumin-PAC1 receptor immunfestéssel vizualizáltuk. Az oliva superior cochlearis efferentációban részt vevő almagjaiban kolokalizációs vizsgálatot végeztünk kolin-acetiltranszferáz (ChAT)-tirozin-hidroxiláz (TH)PAC1 receptor hármasfestéssel.

A nucleus cochlearis ventralisban a PAC1 receptor a parvalbumin és calretinin pozitív sejtekkel kolokalizációt mutatott. A parvalbumin pozitív sejtek száma az életkorral mindkét genotípusban szignifikánsan emelkedett, míg a PAC1 receptort is tartalmazó parvalbumin pozitív sejtek száma kevésbé nőtt. Az oliva superior vizsgált almagjaiban a PAC1 receptor jelenlétét mutattuk ki a ChAT és TH pozitív sejtek harmadában. A korcsoportok és a genotípusok között nem találtunk szignifikáns különbséget.

A parvalbumin korfüggő emelkedése a hallópályában ismert. Kísérletünk alapján a PAC1 receptort is szintetizáló sejtekben ez az emelkedés kisebb mértékű. Az oliva superior almagjainak festésével kimutattuk a PAC1 receptor kolokalizációját a cochlea efferens beidegzésében résztvevő ChAT és TH pozitív neuronokkal mindkét genotípusban. Kísérleteink bizonyítják, hogy a PACAP nem csak a cochleában, hanem a hallópálya több szintjén is szerepet játszik a hallórendszer működésében.

49

P19 CRISPR/cas9-BASED MUTAGENESIS OF HISTONE H3.1 IN DYNORPHINERGIC NEURONS ATTENUATES THERMAL SENSITIVITY IN TRANSGENIC MICE Angelika Varga1, Zoltán Mészár1, Éva Kókai1, Rita Varga1, László Ducza1, Monika Béresová2, Marianna Nagy2, Péter Szücs1 Department of Anatomy, Histology and Embryology, Faculty of Medicine, University of Debrecen, Debrecen, Hungary 2 Department of Medical Imaging, Faculty of Medicine, University of Debrecen, Debrecen, Hungary 1

Burn injury is a trauma resulting in tissue degradation and severe pain, which is processed firstly by the spinal dorsal horn. In this circuit, the excitatory dynorphinergic (Pdyn) neurons play a pivotal role in the response to burn injury-associated tissue injury, via histone H3.1 phosphorylation-dependent signaling. Here we show that blocking histone H3.1 phosphorylation at position serine 10 (S10) in spinal Pdyn neurons by combining AAV-CRISPR/cas9 system and transgenic technology in mice inhibits/alleviates thermal sensitivity. Our custom-made AAV9_mutH3.1 virus was administered via intrathecal route into Pdyn::cas9-EGFP mice resulting in serine exchange to alanine at position S10 of histone H3.1 (S10A) in spinal Pdyn neurons significantly increased thermal nociceptive threshold. By contrast, neither mechanosensation nor acute chemonociception was affected by the S10A phenotype of histone H3.1.

These results provide behavioral evidence for blocking of rapid epigenetic tagging of S10H3 Pdyn-selectively leads to failure of acute thermosensation and thus, certifying that phosphorylation of S10H3 in dynorphinergic neurons could indeed regulate spinal processing of noxious heat.

50

P20 INTERACTION BETWEEN TOLL-LIKE RECEPTOR-4 AND DIPEPTIDYL PEPTIDASE-4 IN INFLAMMATION Viktor Kilin1, Róbert Lunacsek1, Phuong Kovács1, Márk Kozsurek1, Viktória Zsiros1, Anna L. Kiss1, Kornél Király2, Andrea Gajtkó3, Krisztina Holló3, Zita Puskár1 Department of Anatomy, Histology and Embryology, Semmelweis University Department of Pharmacology and Pharmacotherapy, Semmelweis University 3 Department of Anatomy, Histology and Embryology, University of Debrecen 1 2

DPP4 is a multifunctional integral membrane glycoprotein expressed on many cell types. Spinal inhibition of the DPP4 resulted in a strong antihyperalgesic and anti-inflammatory effect. DPP4 immunoreactivity was found on neurons and glial cells in the spinal cord and its expression increased in astrocytes and microglia during inflammation and neuropathy respectively. The main goal of our work was to study the involvement of DPP4 in different inflammatory processes at cellular level. The changes of DPP4 expression were examined in three inflammatory model systems using immunocyto- and histochemistry and Western blot analysis. Astrocyte cell culture was treated with lipopolysaccharide (LPS). Gradual increase of the DPP4 immunoreactivity and protein level were detected. LPS treatment also enhanced significantly the astrocytic TNF-α and IL-6 production. When cultures were treated with the DPP4 inhibitor IPI, LPS-induced IL-6 is reduced significantly and the LPS-induced TNF-α secretion returned to the control level. In control cultures we observed even distribution of the TLR4 and caveolin-1 in the cytoplasmic compartment of GFAP positive astrocytes. In LPS-stimulated cultures a characteristic rearrangement of the subcellular localization of the two markers is shown, both proteins are trafficking toward the cell surface. DPP4 expression was also studied in a rat peritoneum and a tooth pulp model. Increased DPP4 expression was observed in mesothelial cells 3 and 5 days after treatment with complete Freund adjuvant. Similar increase in the DPP4 expression was detected in pulp cells: in fibroblasts 1 day and in odontoblasts 8 days after cavity preparation. Our experiments suggest that DPP4 interacting with TLR4 signaling enhances TLR4 activation induced cytokine expression and contributes to inflammatory processes.

51

P21 KANNABINOID RECEPTOR EXPRESSZIÓ MAGZATI AGYVELŐBEN ÉS VÁLTOZÁSAI DOWN-KÓRBAN Patthy Ágoston1, Alpár Alán1,2 Semmelweis Egyetem, Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet Nemzeti Agykutatási Program (NAP 2.0 2017-1.2.1-NKP-2017-00002)

1 2

Magzati agyvelőben nyomon követtük az 1-es típusú kannabinoid receptort expresszáló axonok és végződések/boutonok előfordulását, azok változását a terhesség folyamán. A 98-120. napok között a fejlődő temporalis és frontalis kéreg subventricularis és intermedier zónáinak határán sűrű rosthálózatot figyeltünk meg, mely Down-kórban kevéssé kifejezett. Hasonló jelenséget figyeltünk meg a gangliondomb proliferációs zónájában. A receptorok expressziójának változása az agy filogenetikai érettségétől független: az archicorticalis hippocampus területén és a fornixban a receptorok expressziója Down-kórban kevéssé kifejezett a negyedik hónap végére. A 120-170. napok között a jelenség megfordul, a fejlődő kérgi területeken Down-kórban találunk kifejezettebb receptor expressziót. A kisagyban és a gyrus cinguliban immunoreaktív rostok Down-kóros mintában jelennek meg az első- és a második trimeszterben, kontroll mintákban minimális expressziót találtunk ezeken a területeken.

A harmadik trimeszterben – a kisagy kéreg kivételével - nem találtunk különbséget mintáinkban. Összegezve: úgy találjuk, hogy Down-kórban az 1-es típusú kannabinoid receptort expresszáló axonok és végződések/boutonok a terhesség folyamán a magzati agyvelő több területén később jelennek meg, az expresszió a legtöbb agyterületen a harmadik trimeszter idejére ugyanakkor kiegyenlítődik.

52

P22 PREFRONTAL CORTICAL INTERNEURONS IMPAIRED IN SCHIZOPHRENIA Teadora Tyler1, Erzsébet Frank1, Lilla Roszík1, Virginia Fehér1, István Adorján1,2 Semmelweis Egyetem, Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet Department of Physiology, Anatomy and Genetics, University of Oxford

1 2

Excitatory/inhibitory imbalance plays a major role in neuropsychiatric disorders such as schizophrenia (SCH). In the last decades several independent workgroups observed increased, decreased or unchanged density of interneuron types such as parvalbumin (PV), calbindin (CB) and calretinin (CR) in the prefrontal cortex of cases with SCH. We seek to revisit this question: the inconsistent results might foreshadow the existence of a SCH spectrum manifested at a cellular/molecular level.

Formalin-fixed, paraffin-embedded tissue obtained from the Netherlands and Newcastle Brain Banks from 10 cases with SCH and 10 age- and gender matched control (CTR) cases was immunohistochemically stained. We quantified CR+ and PV+ interneurons in at least 5 cortical columns per section. To observe the overall excitatory neuronal populations, we applied the SMI 31.1 antibody which labels the H and M components of neurofilaments. Linear mixed models followed by post hoc tests were applied for statistical evaluation of the layerwise density values.

CR+ neuron density was significantly decreased in cortical layer II in the SCH group – a difference driven by a subgroup (50%) of SCH cases with low CR density. This pattern was not significantly correlated with post mortem interval (PMI). While PV+ neurons were also markedly decreased in layer II, interestingly, PMI affected this layer. The distribution of the SMI 31.1+ excitatory neurons did not show any significant differences between the diagnostic groups.

Our findings imply CR+ neurons affected in SCH. We show novel cellular phenotypes and highlight the possibility that post mortem interval could affect the immunohistochemical visualization of various cell types differently. Studying within-group differences could help to better understand the cellular manifestations of schizophrenia. Cell types identified as impaired can be subjects of targeted experiments such as iPSC assays and organoid models, which hold the potential of revealing neurodevelopmental mechanisms underlying illness in postnatal life.

53

P23 LESION-INDUCED CHANGES OF BREVICAN EXPRESSION IN THE PERINEURONAL NET OF THE SUPERIOR VESTIBULAR NUCLEUS Magyar Ágnes1, Rácz Éva2,4, Matesz Klára2,3, Wolf Ervin2, Kiss Péter2, Gaál Botond*2 Pediatrics Clinic, Faculty of Medicine, University of Debrecen, Hungary Department of Anatomy, Histology and Embryology, Faculty of Medicine, University of Debrecen, Hungary 3 Division of Oral Anatomy, Faculty of Dentistry, University of Debrecen, Hungary 4 MTA-DE Neuroscience Research Group, Debrecen, Hungary *Flerkó-Bárdos junior különdíj nyertese (2021) 1

2

Damage to the vestibular sense organs evokes static and dynamic deficits in the eye movements, posture and vegetative functions. After a shorter or longer period of time, the vestibular function is partially or completely restored via a series of processes such as modification in the efficacy of synaptic inputs. As the plasticity of adult central nervous system is associated with the alteration of extracellular matrix, including its condensed form, the perineuronal net, we studied the changes of brevican expression in the perineuronal nets of the superior vestibular nucleus after unilateral labyrinth lesion. Our results demonstrated that the unilateral labyrinth lesion and subsequent compensation are accompanied by the changing of brevican staining pattern in the perineuronal nets of superior vestibular nucleus of the rat. The reduction of brevican in the perineuronal nets of superior vestibular nucleus may contribute to the vestibular plasticity by suspending the non-permissive role of brevican in the restoration of perineuronal net assembly. After a transitory decrease, the brevican expression restored to the control level parallel to the partial restoration of impaired vestibular function. The bilateral changing in the brevican expression supports the involvement of commissural vestibular fibers in the vestibular compensation.

54

P24 MUTÁNS, HUMÁN TAU FEHÉRJÉT EXPRESSZÁLÓ RTG4510-ES ÉS VAD TÍPUSÚ EGEREK NEOKORTIKÁLIS PIRAMISSEJTJEINEK ÖSSZEHASONLÍTÁSA A MORFOFUNKCIONÁLIS MÁTRIXOK MÓDSZERÉVEL Hudák Noémi1, Somogyi Attila1,2, Wolf Ervin1 Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet, Debreceni Egyetem, Debrecen, Magyarország Sürgősségi Betegellátó Osztály, Kenézy Gyula Campus, Debreceni Egyetem, Debrecen, Magyarország

1

2

A transzgenikus rTg4510-es egér a frontotemporalis dementiával (FTD) asszociált mutáns, humán tau fehérjét (P301L) expresszál. A kilenc hónapos tau-mutáns egerekben az FTD számos molekuláris, mikroszkopikus és viselkedési jellemzője megjelenik.

Munkánk során kilenc hónapos mutáns és kontroll egerek frontalis lebenyének III. rétegéből származó piramissejteket hasonlítottunk össze a csoportunk által fejlesztett morfofunkcionális mátrixok módszerével. A NEURON szimulátorban elkészítettük a kontroll (WT) és transzgenikus (TG) neuronok szegmentális kábelmodelljeit és a dendritek különböző pontjaiban küszöbpotenciál alatti impulzusokat szimuláltunk. A számítógépes szimulációk során a dendritek ingerületvezetési tulajdonságait (késési idő, feszültség- és áramtranszfer) kvantifikáltuk és ezen ingerületvezetési tulajdonságokat, valamint a dendritek morfológiai adatait felhasználva készítettük el a neuronok morfofunkcionális mátrixait. A mátrixok hasonlóságai alapján klaszteranalízissel csoportosítottuk a TG és WT sejteket. A szétválás számszerűsítése végett a kialakult csoportosulásokra homogenitási indexeket számoltunk.

A kapott homogenitási indexeknek és a véletlenszerű csoportképződéshez tartozó indexeknek az összehasonlításából azt kaptuk, hogy a WT és TG sejtek mátrixainak nagyfokú hasonlósága miatt a WT és TG sejtekhez tartozó mátrixok elkülönülése statisztikailag nem szignifikáns (Wilcoxon-teszt, p=0.314, n=100). Ebből arra következtetünk, hogy az FTD-ben megfigyelt kóros idegműködés hátterében elsősorban nem a neuronok morfofunkcionális átalakulása, hanem a neuronhálózati kapcsolatok kóros működése/felbomlása állhat.

55

P25 DETAILED CHARACTERIZATION OF DEVELOPING BURSA OF FABRICIUS REVEALS A NOVEL LYMPHOID FOLLICLE INDUCER CELL TYPE Emőke Szőcs, Ádám Soós, Viktória Halasy, Dalma Jancsovics, Nándor Nagy Semmelweis Egyetem, Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet

The avian bursa of Fabricius (BF) is a primary lymphoid organ, critical to normal B-lymphocyte development. During embryogenesis the epithelial anlage of the BF emerges as a diverticulum of the cloaca surrounded by undifferentiated mesenchyme.

While it is believed that CD45+ hematopoietic stem cells colonize the epithelial-mesenchymal primordium that would provide a selective microenvironment for B cell precursor expansion, it is more likely that separate B-cell, macrophage, dendritic cell precursors colonize the mesenchyme, and some precursors migrate to the surface epithelium initiating lymphoid follicle bud formation.

The goal of this project is to characterize the developmental mechanisms of lymphoid follicle formation using a large panel of monoclonal antibodies (mAbs) specific for leukocytes (CD45), B-cells (chB6, EIVE12), macrophages (TIM4), bursal dendritic cells (CSF1R). The staining of embryonic BF by these mAbs helps to distinguish between three different lineages of hematopoietic cells. CD45+/EIVE12+ cells were first observed in the BF rudiment, many of them enter the surface epithelium to induce follicle bud formation. This will be colonized by the second cell type that belong to the CSF1R+/TIM4+ population, followed by chB6+ B cell precursors.

In conclusion, we could determine three different types of precursors which colonize the embryonic BF, indicating that there is a pre-bursal segregation between these blood-borne cell lineages. Using chick-duck chimeras, we demonstrate that the first cell types which enter the bursal epithelium are not the dendritic/macrophages or B cell precursors, but are a transient lymphoid bud inducer cell population whose primary role is to induce follicle bud formation.

56

P26 CHARACTERIZATION AND DEVELOPMENT OF THE LYMPHOID FOLLICULAR CORTEX OF THE BURSA OF FABRICIUS Soós Ádám, Szőcs Emőke, Fejszák Nóra, Jancsovics Dalma, Halasy Viktória, Kovács Tamás, Nagy Nándor Semmelweis Egyetem, Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet

The bursa of Fabricius (BF) is a primary lymphoid organ, unique in birds, that is responsible for the development of B cells within its follicular microenvironment.

The bursal lymphoid follicles consist of two histologically and embryological distinct compartments: the ectodermal medulla and the cortex of mesodermal origin. Despite the fact that the histology of the follicular medulla is well characterized, the morphology of the ontogenetically later emerging cortex is less clear.

In this study, we describe the molecular composition and ontogeny of the BF follicular cortex. In contrast to medulla, the adult cortical CD45+/chB6+ B-lymphocytes express surface CXCR4. In the cortex the reticular cells produce extracellular matrix (ECM) rich in proteoglycans, collagens, and glycoproteins, unlike the medulla where there is no detectable ECM. Characterization of the ECM showed that compared to most of the ECM proteins, expression of Tenascin-C can be first observed on 16th day of embryogenesis surrounding the developing follicle buds.

Tenascin-C blocked B-cell migration in the explant cultures of embryonic BF. Similarly, RCAS-Shh retroviral vector-induced overexpression of Tenascin-C inhibits B-cell colonization of developing follicles.

In summary: 1) development of the follicle cortex starts before hatching; 2) the B-cells of the cortical follicle shows a specific Bu-1+/CXCR4+/IgM low expression pattern, and has a CSF1R+/TIM4+/Lep100+ macrophage population; 3) the scaffold of the cortex is composed of mesenchymal reticulum cells that produce ECM; 4) In vivo and in vitro experiments show that Tenascin-C provides an inhibitory environment for B-cell migration.

Grant: NKFI-124740

57

P27 TRANSZPORTEREK EXPRESSZIÓJÁNAK ÁTFOGÓ SZEMLÉLETŰ ELEMZÉSE A PORCDIFFERENCIÁCIÓ SORÁN Kovács Patrik1, Hajdú Tibor1, Vágó Judit1, Takács Roland1, Zákány Róza1, Póliska Szilárd2, Matta Csaba1 DE ÁOK, Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet DE ÁOK, Biokémiai és Molekuláris Biológiai Intézet

1 2

Az ízületi betegségek hagyományos terápiás módszereinek eredményessége korlátozott, a sérült ízületi porc pótlása a jelenlegi tudásunk mellett komoly kihívást jelent.

A porcszövet kialakulása során a progenitorsejtek által termelt extracellularis matrix nagy mennyiségben tartalmaz kationcsapdaként viselkedő proteoglikánokat, ami nagy ionsűrűségű mikrokörnyezetet eredményez. A fejlődés során változó töltéssűrűség feltételezhetően befolyásolja a sejtek felszínén található ioncsatornák és egyéb transzporterek expresszióját, de ennek változásairól egyelőre kevés ismerettel rendelkezünk. Jelen munkánk célja a transzporterek expressziós változásain keresztül tanulmányozni a porcdifferenciációs folyamatokat.

Kísérleteinket csirkeembriók végtagtelepeiből előállított, spontán porcosodó kultúrákon végeztük. A differenciálódó kultúrákból a porcfejlődés szempontjából kritikus napokon RNS-t izoláltunk, majd RNS-szekvenálást végeztünk. Az így kapott adatok alapján az ioncsatornákat és egyéb transzportereket kódoló gének expressziós mintázatát elemeztük és kategorizáltuk.

Megállapítottuk, hogy a legtöbb transzporter, illetve ioncsatorna-alegység mRNSszinten kimutatható volt a kultúrákban, amelyek közül bizonyos kálium (KCNG1, KCNG3, KCNS2), nátrium (SCN3B, SCN4B) és kloridcsatorna (CLCN6) alegységek eddig még nem voltak kapcsolatba hozhatók a porcdifferenciációval. A nagyszámú ioncsatorna-gén expressziója arra utalhat, hogy a differenciálódó porcsejtek igen aktív, precízen szabályozott és dinamikusan változó iontranszport-funkcióval rendelkeznek.

Az Innovációs és Technológiai Minisztérium ÚNKP-20-2-I-DE-177 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának a Nemzeti Kutatási, Fejlesztése és Innovációs Alapból finanszírozott szakmai támogatásával készült. További támogatás: EFOP-3.6.3-VEKOP-16-2017-00009 projekt.

58

P28 MECHANIKAI INGEREK SZINKRONIZÁLJÁK A CIRKADIÁN RITMUST DIFFERENCIÁLÓDÓ PORCSEJTEKBEN Matta Csaba1, Vágó Judit1, Katona Éva1, Takács Roland1, Daan van der Veen2, Zákány Róza1 DE ÁOK Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet Chronobiology, Faculty of Health and Medical Sciences, University of Surrey, United Kingdom

1

2

Feltételezések szerint a cirkadián ritmusok a porcsejtek aktivitását a napszakok változásaihoz igazítják. Ismert, hogy a cirkadián óra szerepet játszik az érett porcsejtek homeosztázisában, és a molekuláris óra működésének zavara hozzájárul a porcszövet degeneratív elváltozásaihoz (osteoarthritis). Arról azonban egyelőre nincsenek pontos ismereteink, hogy a primer porcdifferenciáció szabályozásában a biológiai óra milyen funkciókkal rendelkezik. Jelen vizsgálat célja annak felderítése volt, hogy egyrészt meghatározzuk a molekuláris óragének expresszióját a primer porcdifferenciáció legkorábbi stádiumában, másrészt annak vizsgálata, hogy az óragének ritmikus expressziós mintázata működésbe hozható-e mechanikai ingerek segítségével.

Kísérleteinket csirkeembriók végtagtelepeiből előállított porcosodó kultúrákon végeztük. A biológiai óra működését szérum-sokk (50% FBS 2 órán keresztül), illetve mechanikai ingerlés (1-1 órán keresztül 6 napig) segítségével szinkronizáltuk. A génexpressziós vizsgálatokat kvantitatív real-time PCR segítségével végeztük.

Kimutattuk, hogy a cirkadián óra szinkronizálására rutinszerűen alkalmazott szérum-sokk a differenciálódó porckultúrákban is beindította a molekuláris óragének (BMAL1, CRY1/2, PER2/3, REV-ERB) ciklikus működését. A naponta 1-1 órán át alkalmazott mechanikai ingerlés ugyancsak képes volt beállítani az óragének oszcilláló expresszióját. Az óragének szinkronizált működése a porcspecifikus markerek (SOX9, COL2A1, ACAN) oszcilláló expresszióján keresztül fokozta a termelt porcmátrix mennyiségét is. Eredményeink alapján a funkcionális biológiai óra serkenti a porcszövet hisztogenezisét a primer porcképződés során.

Támogatás: MTA Prémium posztdoktori kutatói program; NKFI FK-134304

59

P29 A SEPTIN CITOSZKELETÁLIS FEHÉRJÉK ÁTRENDEZŐDÉSÉNEK GÁTLÁSA CSÖKKENTI AZ IN VITRO PORCKÉPZŐDÉST Takács Roland Ádám, Vágó Judit, Matta Csaba, Zákány Róza DE ÁOK Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet

A septinek egy eukariótákban erősen konzervált fehérjecsaládhoz tartoznak, amelynek tagjait egyre szélesebb körben a citoszkeleton új komponenseiként tartják számon. Ezen felül bizonyos septin típusok csendesítése vagy az átrendeződésének gátlása akadályozza a SOCE-t, továbbá a kapcsolódó downstream jelátviteli folyamatokat.

Mivel a septinek szerepe a porcosodás folyamatában jelenleg nem ismert, illetve laboratóriumunk korábbi eredményei arra utalnak, hogy a SOCE elengedhetetlen a kondrogenezishez, a célunk a septinek mint SOCE regulátorok funkcionális tanulmányozása volt az általunk jól ismert porcosodó csirke high density (HD) modellben.

Kísérleteinket a tenyésztés első vagy második napján 24 óráig a septinek átrendeződésének gátlószerével kezelt (forchlorfenuron; FCF) HD kultúrákon végeztük.

A SOCE-vel összefüggésben leírt septin típusok valamint a SOCE folyamatában résztvevő komponensek expresszióját mRNS és bizonyos esetekben fehérje szinten is megerősítettük (részben korábbi munkáink során). Kezelt és kontroll kultúrákon követtük kondrogenikus markerek mRNS expressziós szintjét. Vizuális és szemikvantitatív szövettani módszerekkel elemeztük a telepek által termelt metakromatikus extracelluláris mátrix mennyiségét. Továbbá megvizsgáltuk az FCF hatását a kollagéntermelésre, valamint a chondrogenikus sejtek mitokondriális aktivitására és osztódóképességére.

Eredményeinkből kiderül, hogy a septinek átrendeződésének gátlása a sejtek életképességére kifejtett negatív hatás nélkül csökkentette jelentősen azok proliferációját és porcspecifikus mátrixtermelését. Adataink az irodalmi adatokkal összhangban jól demonstrálják a septinek, a SOCE és a kondrogenikus folyamatok között található szoros kapcsolatot porcosodó kultúráinkban.

60

P30 A DÚCLÉC SZEREPE A THYMUS FEJLŐDÉSÉBEN Stefan Roch1, H.-Minkó Krisztina1, Sophie Creuzet2, Bódi Ildikó1 Semmelweis Egyetem, Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet, Budapest Paris-Saclay Institute of Neuroscience, Paris, France

1 2

A madarak thymus telepe a 3-4. garattasak endodermájából fejlődik, mely a ganglionléc eredetű mesenchymába nő bele. Az epithelio–mesenchymális interakció következtében kialakuló thymus strómája fogadja később a hemopoetikus sejteket. Csirke-fürj kiméra kísérletek megmutatták, hogy a thymus tokja, sövényei és a velőállományban található myoid sejtek ganglionléc eredetűek. Klasszikus szövettani ismereteink szerint a thymus kéreg- és velőállományra különül, azonban korábbi anti-citokeratinnal végzett immuncitokémiai vizsgálataink azt mutatták, hogy szerkezete ennél öszetettebb. A velőállományban a hámsejtek egy citokeratin pozitív hálózatot (keratin positive network-KPN) alkotnak, amit citokeratin negatív (keratin negative area-KNA) területek szabdalnak fel (Bódi et. al. 2015). A citokeratin negatív területek a kérgi lobulusokat elválasztó sövények tágulataiként folytatódnak, állományuk retikuláris kötőszövet. Ezek a megfigyelések fölvetik annak a lehetőségét, hogy a velőállomány keratin negatív területei a sövényekhez hasonlóan szintén ganglionléc eredetűek.

A bemutatott kísérletek célja annak bizonyítása volt, hogy a velőállomány keratin mentes területei ganglionléc eredetűek. Hipotézisünk igazolására 33-38 órás csirke embriókban a 4-es rhomboméra és az 5-ös szomita között egyoldali ganglionléc irtást végeztünk, majd a műtétet túlélő embriókból a kialakult thymus telep fejlődését követtük nyomon immuncitokémiai módszerekkel. Megfigyeléseink szerint a ganglionléc írtást követően a velőállomány és abban a keratin pozitív és negatív területek nem a megszokott módon alakulnak ki. Ehhez társul a kéregállományban nagy kiterjedésű citokeratin negatív területek megjelenése, ahol a kapillarizáció is elmarad. A ganglionléc irtás következménye tehát a velőállomány szokásos kompartmentalizációjának elmaradása, ami a hámsejtek differenciálódási zavarára utalhat. Az ablációs kísérletek eredményei alátámasztják hipotézisünket.

61

P31 NEMI FEJLŐDÉSI ZAVARRAL TÁRSULT SZÍVFEJLŐDÉSI RENDELLENESSÉGEK VIZSGÁLATA Hargitai Dóra1, Vilmányi Csaba2, Fésüs Gábor2, Haltrich Irén3, Kiss András1, Prodán Zsolt2, Bódi Ildikó4 Semmelweis Egyetem, 2. sz. Patológiai Intézet Gottsegen György Országos Kadiovaszkuláris Intézet, Gyermekszív Központ 3 Semmelweis Egyetem, II. Sz. Gyermekgyógyászati Klinika, Genetikai Részleg 4 Semmelweis Egyetem, Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet 1 2

A többszörös fejlődési rendellenességgel született gyermekek diagnózisa kiemelt jelentőségű a családtervezés szempontjából. Jelen tanulmányunkban két nemi fejlődési zavarral, súlyos szívfejlődési rendellenességgel és egyéb major malformációval született csecsemő esetét mutatjuk be. Az első beteg 4 hetes leány csecsemő, aki intrauterin ultrahang vizsgálat során felismert szívfejlődési rendellenességgel született. Szívsebészeti beavatkozás céljából korrekciós műtétet végeztek. A CT vizsgálat Scimitary-szindrómát mutatott ki, a beteg szívelégtelenség tünetei között elhunyt.

A kórbonctani vizsgálat során aortaív és mitrális billentyű plasztika utáni állapotot találtunk, részleges tüdővéna transzpozícióval, továbbá splenogonadális fúziót is megfigyeltünk. A külső nemi szervek makroszkóposan női nemnek, a belsők mindkét oldalon csíkgonádnak feleltek meg, a beteg kariotípusa 46, XY volt. A molekuláris szintű genetikai vizsgálatok folyamatban vannak. A második beteg intrauterin felismert komplex fejlődési rendellenességgel született újszülött, 1,5 órát élt. Kórbonctani vizsgálata során pitvari sövényhiányt és az aorta coarctatioját találtuk, a külső genitáliák inkább női jellegűek voltak, az inguinalis csatornákban heréket azonosítottunk. Ezen felül dongalábat, gerincvelő-hasadékot, az agyban és a tüdőben arteriovenosus malformációkat figyeltünk meg. A G-sávos citogenetikai és az SRY specifikus próbával elvégzett FISH vizsgálat a férfi nemnek megfelelő 46, XY kariotípust és az SRY gén meglétét azonosította. Ezenkívül a 13. kromoszómán egy többlet szegmentumot és a 13q34 régió hiányát azonosítottuk. A 13q34 monoszómia és a családi anamnézis alapján családi kiegyensúlyozott transzlokáció hordozás valószínűsíthető.

Számos szívfejlődési rendellenesség során a thymusban, mint központi nyirokszervben is eltérések figyelhetőek meg. További immuncitokémiai, vér- és genetikai vizsgálatok rámutathatnak az eltérésekre, valamint a fejlődési rendellenességek komplexitásának eredetére.

62

P32 HISTOLOGY OF CHICKEN (GALLUS GALLUS DOMESTICUS) LUNG Kocsis Katalin, Bódi Ildikó, Fejszák Nóra, Oláh Imre Semmelweis Egyetem, Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet

The avian respiratory system shows unique morphological features compared to other vertebrates. Current explanations of its functional morphology suggest that it is optimized for gas exchange. The air passages start with the nasal and oral cavities, which are followed by the pharynx, larynx, trachea, syrinx, and primary bronchi.

The primary bronchi enter the lungs, whereas the secondary bronchi branch from the intrapulmonary section of the primary bronchi. The organized bronchus-associated lymphoid tissue (BALT) accumulates at the opening of the distal secondary bronchi. The primary bronchus and secondary bronchi are connected to the air sacs, which are air reservoirs that function as bellows. The tertiary bronchi, or parabronchi, offshoot from the secondary bronchi. The parabronchial unit is a complex structure of air passages and gas exchange areas. The atria open from the parabronchus (PB) cavity through the discontinuous smooth muscle layer. The atrium is the main surfactant-producing area, while the funnel-shaped infundibulum is the transition between the air passage and the air capillary-blood capillary system. The actual airflow may be regulated through the atrium by the smooth muscle layer of the PB. The diffusion barrier between the air and blood capillaries is extremely thin, approximately 0.1-0.2 µm. The directions of air and blood flows are opposite, which further increases the effectiveness of avian respiration. The branches of pulmonary arteries and veins run in interparabronchial septae. The airflow is unidirectional through most of the gas-exchanging part of the avian lung (in the paleopulmo), although bidirectional air flow is also described (neopulmo).

63

P33 PACAP-KEZELT ENDOMETRIOID SZÖVETKULTÚRÁK MRNS EXPRESSZIÓS ELTÉRÉSEINEK VIZSGÁLATA Szegeczki Vince1, Kulcsár Máté1, Fazekas László1, Orlik Brigitta2, Török Péter3, Jakab Attila3, Reglődi Dóra4, Juhász Tamás1 DE Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet, DE KK Patológia Intézet, 3 DE KK Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika, 4 PTE Anatómiai Intézet 1 2

A méhüregen kívül elhelyezkedő, és a női nemi ciklus hormonális változásaira reagáló méhnyálka esetén beszélünk endometriosisról. Legújabb kutatások feltételezik, hogy az endometriális őssejtek migrációs és inváziós képessége megnövekszik bizonyos transzkripciós faktorok fokozott expressziója miatt. Az ectopiás szövet ilyen típusú megtelepedését a TGFβ jelátviteli út befolyásolhatja. A PACAP, amelynek szerepét leírták különböző exkréciós mirigyiekben, crosstalk mechanizmus segítségével kontrollálhatja a TGFβ szignalizációt.

Jelen kutatás célja, PACAP-kezelt endometrioid szövetek TGFβ jelátvitelének vizsgálata.

A Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikán eltávolított műtéti endometrioid mintákat (n=6) öt kezelési csoportba osztottuk: kontroll, etanolos kontroll, hormon (ösztradiol és progeszteron), PACAP és hormon-PACAP kezelt csoportokba. A hormonkezeléssel a női nemi ciklus változásait igyekeztünk imitálni. A kezelést követően, 15 molekula mRNS expresszióját vizsgáltuk konvencionális RT-PCR segítségével.

A VPAC1 receptor minden mintában expresszálódott, míg a PAC1R és VPAC2R jelenléte variábilis volt. A hormon-PACAP kezelt csoportnál szignifikáns csökkenést detektáltunk a TGFβR-II, Smad3, Nanog, Aromatase és p21 esetében. Ugyanezen csoport esetén, tendenciózus csökkenést figyeltünk meg a TGFβ-1, TGFβR-I, Smad2, Sox2 és VEGF mRNS expressziójánál. Az Oct4 transzkripciós faktort a minták csupán felénél mutattuk ki. Összefoglalva, az endometrioid szövetben expresszálódnak PACAP-kötő receptorok.

Továbbá, a PACAP hormonok jelenlétében befolyásolja a TGFβ jelátvitelt, illetve azon molekulák mRNS expresszióját, amelyek szerepet játszanak az endometriosis kialakulásánál. A jövőben szükséges ugyanezen molekulák vizsgálata ép, eutópiás endometriumban, amely alátámaszthatja a jelen kutatás eredményeit.

Az Innovációs és Technológiai Minisztérium ÚNKP-20-3-II kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból finanszírozott szakmai támogatásával készült. További támogató: NKFIHK139396 64

P34 ROLE OF PACAP IN AGE-RELATED SYSTEMIC AMYLOIDOSIS Jason Sparks1, Dora Reglodi1, Adel Jungling1, Attila Bardosi2, Krisztina Kovacs3, Attila Miseta4, Gabriella Kiss4, Ibolya Lamar4 Department of Anatomy, University of Pecs, Medical University MVZ für Histologie, Zytologie und Molekulare Diagnostik and Proteopath GmbH, Trier 3 Department of Biochemistry and Medical Chemistry 4 Department of Laboratory Medicine, University of Pecs, Medical University 1 2

Introduction: PACAP (Pituitary Adenylate Cyclase Activating Polypeptide a general cytoprotective, anti-inflammatory, and anti-apoptotic effects have been proven. The aim of our experiment was to compare the tissues of wild-type (WT) and PACAP (KO) deficient mice of different age groups to explore the role endogenous PACAP in aging.

Materials and Methods: Samples were taken from more than 20 organs of two age groups (3-12-months, 13-24-months-old animals) of WT and PACAP KO mice (n=30).

3-µm-thick sections of the samples were stained with hematoxylin-eosin, Congo-red staining and anti-ß-amyloid immunohistochemistry, after we have found signs of amyloid deposits. Complete blood count, serum analysis from the animals’ blood and cytokine array examinations from kidney samples were performed.

Results: Histopathological analysis showed that in the PACAP KO mice the lesion in all organs seemed more severe and was present at a younger age. Among the WT and PACAP KO mice, significant difference occurred in the esophagus, kidney, liver, spleen, thyroid, and skin. Complete blood count, serum analysis and cytokine array examinations (BLC, IL-1ra, RANTES) have shown differences, due to the lack of PACAP. Conclusion: In summary, here we describe accelerated systemic senile amyloidosis in PACAP KO mice, which might indicate an early aging phenomenon in this mouse strain. Thus, PACAP KO mice could serve also as a model of accelerated aging, with human relevance.

65

P35 CHANGES OF BLOOD PACAP LEVEL IN PATIENTS WITH PARKINSON’S DISEASE Daniel Pham1, Balazs Daniel Fulop1, Beata Polgar2, Zalan Szanto3, Adel Jungling1, Norbert Kovacs4, Istvan Balas5, Endre Pal4, Tunde Toth1, Balazs Fazekas1, Robert Herczeg6, Attila Gyenesei6, Dora Reglodi1, Andrea Tamas1 Department of Anatomy, MTA-PTE PACAP Research Team, Centre for Neuroscience, Department of Medical Microbiology and Immunology, 3 Department of Surgery, 4 Department of Neurology, 5 Department of Neurosurgery, 6 Szentagothai Research Center, Medical School, University of Pecs, Pecs, Hungary 1 2

Introduction: Pituitary adenylate cyclase-activating polypeptide (PACAP) is a neuropeptide with antiapoptotic, antioxidant, regulatory and antiinflammatory effects proved by numerous in vitro and in vivo studies. In the last few years several studies examined changes of PACAP levels in human samples to show alterations in various physiological and pathological conditions.

Plasma PACAP concentrations were significantly increased after acute spontaneous basal ganglia hemorrhage and reduced in the cerebrospinal fluid (CSF) of Alzheimer’s disease patients. We showed correlation between patient mortality and PACAP levels in severe traumatic brain injury. Earlier experiments did not show changes of PACAP levels in the CSF of Parkinson’s disease (PD) patients.

Aim: Our aim was to examine the PACAP in blood samples of patients with PD (n=107, control=39).

Methods: We measured the plasma PACAP38 level of PD patients with sandwich-type ELISA and searched for correlations with clinical parameters such as gender, age, stage and subtype of disease, type of treatment and specified scores for PD [Hoehn-Yahr, Movement Disorder Society - Unified Parkinson’s Disease Rating Scale (MDS-UPDRS)].

Results: We showed significantly decreased PACAP38 levels in PD patients over 50 compared to younger group and in Hoehn-Yahr scale stage 3 compared to HYS2 group. Elevated levels were found after deep brain stimulation. We did not find significant correlations between plasma PACAP38 levels and the MDS-UPDRS or the type of pharmacological treatment.

Conclusion: Earlier experiments did not find significant changes in CSF PACAP levels of PD patients, however, our experiments showed decreased level in plasma samples. The reduced levels of PACAP found in PD patients and the significant increase after DBS treatment confirm the hypothesis that the neuroprotective effect of PACAP could have a role in PD. Based on our results we assume the possibility of using PACAP as a biomarker to monitor the course of the disease.

66

P36 A SEMA3 NÉLKÜLÖZHETETLEN A NEUROPROGENITOR SEJTEK DIFFERENCIÁLÓDÁSÁBAN ÉS A SEJTCIKLUS SZABÁLYOZÁSÁBAN CSIRKE EMBRIÓ GERINCVELŐBEN Varga Rita, Szücs Péter, Mészár Zoltán DE ÁOK, Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet

A szemaforinok olyan szekretált vagy membránhoz kötött fehérjék, amelyek esszenciális szerepet játszanak az idegsejtek differenciációjában, nyúlványok növekedésének szabályozásában. E molekulák nélkül a központi idegrendszer magasan szervezett kapcsolatrendszerének kialakulása nem történik meg. A szemaforin jelátvitel a gerincvelői idegsejtek axonjainak irányításában is szerepet játszik; főként az átkereszteződött axonok fehérállományban történő fel és leszállópályák rendezettségének kialakításáért felel. Újabban néhány kutatási eredmény rávilágított arra, hogy a szemaforinoknak szerepe lehet a korai neuronális fejlődés során a sejtciklus szabályozásában is. Jelen munkánkban a gerincvelő hátsó szarv kialakulásának szabályozásában betöltött szerepét vizsgáltuk. Immunhisztokémiai vizsgálatokkal pontos képet kaptunk a szekretált szemaforinok; a sema3a, 3b, 3c és 3f és receptoraik (neuroilin1, 2 és plexinA2) expressziós mintázatáról 4-7,5 napos csirkeembrió gerincvelőben. A neuropilin 1 és 2 receptorok által közvetített jelátviteli útvonal gátlásának vizsgálatára plazmidalapú domináns negatív (DN) technológiát alkalmaztunk, amelyet a gerincvelőbe történő mikroinjekció után in ovo elektroporációval transzfektáltuk a hátsószarvi progenitor sejtekbe. A transzfektált progenitor sejtek és azok leánysejtjeiben a nyúlványnövekedés nagymértékű gátlását találtuk mind a DN-neuropilin1, mind pedig a DN-neuropilin2 vektor alkalmazásával. A transzfektált sejtek jellemzően a ventricularis zónában ragadtak. BrdU jelölést követően azt tapasztaltuk, hogy a DNneuropilin 2 expresszáló sejtek posztmitotikus sejtek, míg DN-neuropilin 1 esetében találtunk kettősen jelölt sejteket, tehát ezen kezelt sejtek nem hagyják el a mitoticus osztódási ciklust. Vizsgálataink azt mutatják, hogy a szemaforin jelátvitel esszenciális szereppel bír a gerincvelő hátsó szarvi neuro-progenitor sejtek sejtciklus szabályozásában, valamint az interkinetikus és radiális migrációjában.

67

P37 INFLAMMASOME REGULATION OF RAT SPINAL DORSAL HORN IN PERSISTENT INFLAMMATORY PAIN László Ducza*, Andrea Gajtkó, Krisztina Hegedüs, Erzsébet Bakk, Krisztina Holló University of Debrecen, Faculty of Medicine, Department of Anatomy, Histology and Embriology

Based on our earlier findings interleukin-1 receptor type-1 (IL-1R1) is overexpressed in spinal neurons and IL-1R1 deficient mice show significant attenuation of thermal and mechanical allodynia during Complete Freund adjuvant (CFA)-induced persistent inflammatory pain. In this study, we revealed that the amount of the receptor ligand interleukin-1β (IL-1β) was also significantly enhanced at the peak of mechanical pain sensitivity in CFA-evoked pain model. Analysis of cellular distribution and modeling by IMARIS software proved that the astrocytic expression of IL-1β is significantly increased in lumbar spinal dorsal horn. Maturation of IL-1β to its active form is facilitated by the formation of the multiprotein complex called inflammasome, thus we tested the expression of NOD-like receptor proteins (NLRPs) in astrocytes. At the peak of mechanical allodynia, we found expression of NLRP2 inflammasome sensor and its significantly elevated colocalisation with GFAP astrocytic marker, while NLRP3 was moderately present and NLRP1 showed total segregation from the astrocytic profiles.

To summarise peripheral CFA injection induces NLRP2 inflammasome and consequently IL-1β expression in spinal astrocytes. The release of mature IL-1β can contribute to the maintenance of persistent pain by acting on its neuronally expressed receptor, which can lead to altered neuronal excitability.

68

P38 INTRAVENOUS INFUSION OF NEUROECTODERMAL STEM CELLS IMPROVES FUNCTIONAL OUTCOME OF SPINAL CORD INJURY Krisztián Pajer Krisztián, Tamás Bellák, László Gál, Zoltán Fekécs, Dénes Török, Antal Nógrádi Department of Anatomy, Histology and Embryology, Albert Szent-Györgyi Medical School, University of Szeged, Szeged, Hungary

Traumatic spinal cord injury is characterized by an acute mechanical insult followed by a series of secondary lesional events including acute vascular disruption, cell death, ischemia, inflammation and demyelination. In this study we investigated the effect of intravenous neuroectodermal stem cell therapy which could reduce the severity of secondary injury and enhance tissue preservation and ultimately promote functional recovery.

A moderately severe thoracic contusion injury was induced at T5 spinal level in adult female Sprague-Dawley rats, followed by an intravenous tail vein infusion of NE-GFP-4C stem cells 30 min or 1 week after the injury. Control animals underwent contusion injury without intravenous stem cell administration. Functional tests (Basso, Beattie, Bresnahan, and kinematic analysis) and detailed morphological analysis (quantification of retrograde labelling and immunohistochemistry) were performed to evaluate the effects of grafted cells.

NE-GFP-4C cell infused rats displayed significantly improved functional recovery compared to controls. Morphologically, the contusion cavity was significantly smaller, and the amount of spared tissue was significantly greater in grafted animals than in controls. Retrograde tracing studies showed a statistically significant increase in the number of retrogradely labelled neurons in different segments of the spinal cord, the brainstem and the sensorimotor cortex of stem cell treated animals.

Taken together, we demonstrate selective long-term functional recovery alongside histological improvements with NE-GFP-4C cell infusion in a clinically relevant model.

Funding: This work was supported by Szent-Györgyi Albert Grant (SZGYA-KKA).

69

P39 AGE-RELATED DEGENERATION IN THE MOTOR ENDPLATES AND AXONS OF MICE LEAVES THE MOTONEURON SOMA UNAFFECTED Zoltán Fekécs1, Krisztián Pajer1, Bernát Nógrádi2, Roland Patai2, László Siklós2, Antal Nógrádi1 Department of Anatomy, Histology and Embryology, Albert Szent-Györgyi Medical School, University of Szeged, Szeged, Hungary 2 Department of Biophysics, Biological Research Centre of the Hungarian Academy of Sciences, Szeged, Hungary 1

Growing evidence from animal models and patients suggests that aging affects motor end plates and thus the innervation of skeletal muscles. The cause and the time course of these degenerative processes are unknown, and they may involve less exercise associated with age and spontaneous degeneration of the end plates, or both.

Here we show that there are minor degenerative changes in the motor axons and their terminals while sensory axons remain largely unaffected. Axonal degeneration is already detectable in some of the axons in both the ventral roots and peripheral nerves of 6 months old C57BL/6 mice. These changes were accompanied by an increased number of pathological motor end plates (as compared to 3 months old mice) involving various forms of degenerating end plates in the EDL and TA muscles.

At later time points (12, 18 and 24 months) progressive changes are present in both the peripheral nerves and muscles. Number of motoneurons decreases slowly but axonal transport processes appear to be severely affected by aging. Tension recording from these muscles shows a slightly decreasing tetanic force produced by aging animals, while the number of motor units decreases more progressively. Calcium histochemistry displays differential changes in the motor end plates and in the motoneurons. These changes suggest that aging affects mainly the distal parts of the motor unit while the perikaryon remains preserved for long time.

70

P40 MODULATORY EFFECTS OF GRAFTED NEUROECTODERMAL STEM CELLS AFTER CHRONIC SPINAL CORD CONTUSION INJURY Tamás Bellák1, Krisztián Pajer1, László Gál1, Annamária Marton2, Csaba Vizler2, Zoltán Fekécs1, Antal Nógrádi1 Department of Anatomy, Histology and Embryology, Albert Szent-Györgyi Medical School, University of Szeged, Szeged, Hungary 2 Institute of Biochemistry, Biological Research Centre, Szeged, Hungary 1

Spinal cord contusion injury leads to severe tissue loss and subsequent deficit of motor, sensory and vegetative functions below the lesion. Many of these lesions remain untreated and a chronic injury develops. In this study we investigated the integration and differentiation capacity of neuroectodermal stem cells transplanted into the chronic lesion cavity of the spinal cord and the host cellular reactions to the grafted cells.

NE-4C stem cells (ATCC: CRL-2926) were grafted intraspinally five weeks after a thoracic (T11) spinal cord contusion injury performed in Sprague-Dawley rats. Control animals underwent contusion injury without stem cell transplantation. Five and ten days after transplantation detailed immunohistochemical analysis was performed to evaluate the fate and the modulatory effects of grafted cells.

Five days after transplantation, the grafted cells survived remarkably, formed clusters and a small proportion of the cells differentiated into neurons and astrocytes. At this time point, the NE-4C cells did not migrate away from the grafted area. Ten days after grafting the majority of the grafted cells appeared as nonviable fragments in microglia/macrophage cells. This observation suggests a fast elimination process of the transplanted stem cells. On the other hand, the grafted cells induced significant reduction of microglia/macrophage and astrocytic reactions in the treated groups compared with the control animals.

These data provide evidence for the effective modification of the lesion microenvironment despite limited survival of grafted cells after chronic spinal cord injury.

This work was supported by New National Excellence Programme (ÚNKP-20-3-II).

71

P41 EFFECTS OF DORSAL ROOT AVULSION INJURY ON THE SPINAL GANGLIA AND SPINAL CORD Dénes Török, Máté Vass, Krisztián Pajer, Antal Nógrádi Department of Anatomy, Histology and Embryology, Albert Szent-Györgyi Medical School, University of Szeged, Szeged, Hungary

High impact vehicle accidents and sport injures often result in avulsion injuries when the dorsal and ventral roots of the spinal cord are torn out. The changes in the ventral horn after ventral root injury are well-known, however, there are only a few studies investigating the effects of the avulsed dorsal root. In this study, our goal was to examine the avulsion-induced changes in the cell population of the affected dorsal root ganglia and in the spinal cord.

Lumbar 4 and 5 (L4-5) dorsal roots were avulsed. The animals were perfused 3 or 21 days after the surgery. The injured and contralateral dorsal root ganglia along with the L4-5 spinal segments were removed. Immunohistochemical analysis carried out on cryostat sections included neurofilament 200 kDa protein, Transient Receptor Potential cation channel subfamily V member 1 (TrpV1) receptor, Calcitonin gene-related peptide (CGRP) immunostainings and Griffonia Simplicifonia Isolectin-B4 (GSAB4) histochemistry. We used our recently developed fluorescent signal analyzing method to retrieve semi-quantitative data from the samples for further evaluation.

Our preliminary data suggest that there are no significant topological or changes in the TRPV-1 and CGRP expression levels even 21 days after the injury in the L4-5 ganglia. However, dorsal root avulsion injury severely affected the ipsilateral gracile tract of the spinal cord. Moreover, we could detect an impact of the injury on the contralateral side of the cord, too.

72

P42 OSZTÓDÓ SEJTEK ELŐFORDULÁSÁNAK VIZSGÁLATA FELNŐTT EMBERI RETINÁBAN Magda Dániel1, Gerendás Lili1, Asbóth Barbara1, Lovas Sándor1, Kilin Ferenc1, Nagy Zoltán Zsolt2, Szabó Arnold1 Semmelweis Egyetem, Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet Semmelweis Egyetem Szemészeti Klinika

1 2

A látásvesztés gyógyítását célzó kutatási irányok egyike az indukált retina regeneráción alapuló megközelítés, ami a Müller-sejtek alacsonyabb rendű gerincesekben még megfigyelhető regenerációs képességén alapszik. Zebradánióban a szem egész élettartamon át történő növekedésével párhuzamosan a retina perifériáján folyamatos a Müller-sejtek osztódásából származó új glia- és neuron sejtek keletkezése. Korábbi megfigyelések alapján a halaknál és madaraknál még bizonyos mértékig jelen levő regenerációs képesség magasabb rendű gerinceseknél eltűnik, és emlősökben a Müller-sejtek elvesztik progenitor jellegüket és osztódási képességüket. Egyes friss adatok mégis arra utalnak, hogy kis mértékben felnőtt rágcsáló retinában létrejöhet Müller-sejt eredetű sejtosztódás és neurogenezis. Az emberi retina potenciális regenerációs képességéről még kevés információval rendelkezünk. Vizsgálatunk során az emberi retinában esetlegesen előforduló osztódásra utaló jeleket kerestünk. A kutatáshoz ismert szemészeti betegséggel nem rendelkező agyhalott felnőtt szervdonorok szemeit használtuk fel. A keringés leállását követő 0-60 percen belül eltávolított szemekből fixálást követően orientált fagyasztott metszeteken és whole mount preparátumokon immunhisztokémiai eljárással vizsgáltuk a szövetben lévő osztódó sejtek jelenlétét. A Ki-67 proliferációs marker jelentős mennyiségű osztódó sejtet mutatott ki a retinákban. Az osztódó sejtek eredetének igazolására kolokalizációs vizsgálatot végeztünk. A Ki-67 pozitív sejtek jelentős része expresszálta a retinális eredetre utaló Pax6 fehérjét. Az osztódó sejtek nagyon kis frakciója kolokalizálta a Müller-sejtekre jellemző Sox9 fehérjét. Jelentős mértékű kolokalizációt figyeltünk meg a mikroglia sejteket jelölő Iba-1 markerrel is. A több, különböző korú és nemű egészséges felnőtt donor retináin végzett vizsgálataink igazolták, hogy az emberi retina Müller-sejtjei eredeti környezetükben is képesek osztódásra. A keletkező sejtek karakterizálása, és a jelenség terápiás jelentőségének feltárása további vizsgálatokat igényel.

73

P43 PROGENITOR MARKEREK EXPRESSZIÓJA FELNŐTT EMBERI RETINÁBAN Gerendás Lili1, Asbóth Barbara1, Magda Dániel1, Lovas Sándor1, Kilin Ferenc1, Nagy Zoltán Zsolt2, Szabó Arnold1 Semmelweis Egyetem, Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet Semmelweis Egyetem Szemészeti Klinika

1 2

Az alacsonyabb rendű gerincesek, így a halak és madarak retinája rendelkezik bizonyos fokú regenerációs képességgel. A regeneráció központi eleme a Müller-sejt, ami zebradánióban és fiatal csirkében multipotens progenitor őssejtté alakulva és a sejtciklusba lépve képes új glia- és idegsejtek létrehozására is. A legutóbbi időkig tartotta magát a nézet, hogy az emlős retina Müller-sejtjei a törzsfejlődés során elveszítették progenitor jellegüket és osztódási képességüket. A legújabb kísérletes eredmények ugyanakkor azt jelzik, hogy speciális körülmények között a felnőtt rágcsálók Müllersejtjei is osztódásra és neurogenezisre bírhatók. Az emberi retina Müller-sejtjeinek osztódási és regenerációs kapacitásáról nem rendelkezünk elegendő információval.

Kutatásunkban progenitor markerek expresszióját vizsgáltuk post mortem felnőtt emberi retina mintákon. A kutatáshoz ismert szemészeti betegséggel nem rendelkező agyhalott felnőtt szervdonorok szemeiből készített orientált metszeteket használtuk fel. A vizsgált fehérjék expresszióját immunhisztokémiai eljárással vizsgáltuk, majd a kapott eredményeket statisztikai módszerekkel elemeztük. A Sox2, Pax6 és S100β fehérjék expressziója jelentős, a periféria felől a centrum felé csökkenő grádienst mutatott. A pars optica retinae szakaszán mind a Sox2, mind a Pax6 fehérje főként a belső magvas réteg és a ganglionsejt réteg egyes sejtcsoportjaiban expresszálódott.

A S100β ellenes antitest a Müller-sejtek egy frakcióját jelölte. A Müller-sejtekre jellemző Sox9 fehérje ellenes anitesttel végzett jelölés a Sox2 és a Pax6 fehérjék együttes expresszióját mutatta ki a perifériás Müller-sejtekben egy részében. Eredményeink más vizsgálatokkal összhangban valószínűsítik, hogy a korábbi elképzelésekkel ellentétben a Müller-sejtek több, funkcionálisan is eltérő populációból állnak. A Müller-sejtek egy része más gerinces fajokhoz hasonlóan, emberben is retinális progenitor sejtekre jellemző tulajdonságokat mutat.

74

A KONGRESSZUS RÉSZTVEVŐINEK NÉVSORA Adorján István Agócs-Laboda Ágnes Alpár Alán Antal Miklós Asbóth Barbara Barna János Bellák Tamás Bódi Ildkó Csáki Ágnes Dávid Csaba Dóczi Nikolett Dóra Dávid Dóra Fanni Ducza László Durst Máté Fábián Bálint Fábián Eszter Farkas József Fekécs Zoltán Fülöp Balázs Dániel Gaál Botond Gál László Gaszner Balázs Gerber Gábor Gerendás Lili Göltl Eszter Gömöri Lídia H.-Minkó Krisztina Halasy Viktória Halasy Katalin Hargitai Dóra Hazai Diána Heinzlmann Andrea Hollósy Tibor Hoppa Paulina

Horváth Judit Hudák Noémi Jancsovics Dalma Kálmán Mihály Kapiller Mátyás Dávid Károly Norbert Keller Dávid Kilin Viktor Kisvárday Zoltán Kocsis Katalin Kókai Éva Kondor Milán Kovács Krisztina Kovács László Ákos Kovács Patrik Kovács Tamás Kozsurek Márk Lubics Andrea Lunacsek Róbert János Magda Dániel Matesz Klára Matta Csaba Mátyás Adrienne Mészár Zoltán Mógor Fruzsina Molnár Gergely Nagy András Nagy Nándor Pajer Krisztián Pálfi Emese Patthy Ágoston József Pecsenye-Fejszák Nóra Pethő Csongor László Pham Dániel Puskár Zita

Rácz Bence Rácz Éva Reglődi Dóra Reinitz László Zoltán Rékási Zoltán Réthelyi Miklós Ruttkay Tamás Sípos Klaudia Somogyi Attila Soós Ádám Sparks Jason Szabados Andrea Szabó Arnold Szalay Ferenc Szegeczki Vince Székely Andrea Dorottya Székely Réka Szigeti Csaba Szőcs Emőke Szőcs Szilárd Szücs Péter Takács Roland Ádám Tamás Andrea Tóth Zsuzsanna Török Dénes Tyler Teadora Varga Angelika Vereczki Viktória Vidáné Varga Rita Vilmányi Csaba Wenger Tibor Wolf Ervin Zákány Róza Zsíros Viktória

75

A Konferencia támogatói:

76

77

Állatorvostudományi Egyetem