Kettõs szoboravatóTanévnyitó: az Aggteleki-karszttól – WetHike VI. Állatorvosi Vándortúra66 milliárd forint állami támogatásból fejlesztik az egyetemet 6 Kétféle biológus létezik, Natalja Lewin:a pipettás és a bakancsos 12 Hallgass a szívedre és tedd,Kromatográfiás Laboratóriumot ami boldoggá teszadtak át 20

Hallgass a szívedre és tedd, ami boldoggá tesz!

Hogyan birkózol meg azzal, ha valami olyasmit szeretnél, amit nem lehet? Két választási lehetõséged van: vagy feladod, vagy harcolsz érte. Natalja Lewin egy harcos, az Állatorvostudományi Egyetemen a második diplomáját készül megszerezni, hogy beteljesítse élete célját: gyógyítson és változást hozzon. Olvassa el interjúnkat egy szenvedélyes nõvel, aki nem fél õszintének lenni és felszólalni, ha arra van szükség!

Natalja Lewin

BULEJKA ALEXANDRA – Kezdjük az elején. Mesélj egy kicsit magadról, honnan származol? Honnan az állatorvoslás iránti kötõdés? – Nehéz megmondani, hogy igazából honnan származom, én németnek tartom magam. Szentpéterváron, Oroszországban születtem, de kétéves koromban Németországba költöztünk. Amikor a Szovjetunió felbomlott, a politikai szituáció hirtelen megváltozott, veszélyes lett volna ott maradni. A családom zsidó származású, így nagy volt a bizonytalanság és a feszültség, amikor a korábbi S z ov j e t u n i ó k ü l s õ ke r ü le t e i b e n zavargások kezdõdtek. Választhattunk, hogy Izraelbe, az Egyesült Államokba vagy Németországba költözünk politikai menekültként, és a családom ez utóbbi mellett döntött. A nagymamám orvos volt, azt hiszem, az élõlények iránti szenvedélyemet és mélyen gyökerezõ szeretetemet tõle örököltem. Nevetni fogsz, de még a növényeimmel is beszélgetek. Csodálatos látni, hogy a kedves szavak miként befolyásolják a környezetünket. – Már van egy diplomád, de mégis belevágtál és jó úton haladsz, hogy állatorvos legyél. Megemelem a kalapom elõtted! – Köszönöm. Elõször biológiát tanultam Németországban, ezért végezhettem el az elsõ két évet egy alatt az Állatorvostudományi Egyetem német nyelvû képzésén. Imádom a bio-

lógiát, megmagyarázza a világot. Minél többet tudsz, annál világ o s ab b, h o g y minden összefügg. Az állatorvo s l á s n a k k ö szönhetõen még jobb és mélyebb betekintést nyerhettem az élet szépségeibe. Nehéz volt újrakezdeni az egyetemet, már nem vagyok fiatal, ráadásul elég félelm e t e s h á t r a hagyva a szeret- "Imádom a biológiát, megmagyarázza a világot" teidet külföldre költözni, ahol nem beszéled a nyelvet. állatorvosok kutathatják, akkor úgy – A legtöbb ember megelégszik egy döntöttem, továbbtanulok és én madiplomával. Miért jelentkeztél egy gam is állatorvos leszek. másik egyetemre? – Miért választottad Magyarorszá– Amikor a biológia szakot végeztem, got és az Állatorvostudományi Egyeakkor egy fantasztikus témával talál- temet? koztam. Az invazív fajokat és parazi- – Németországban szinte lehetetlen táikat kezdtem el kutatni, hogy ho- bejutni az állatorvosi egyetemekre, ha gyan befolyásolják az ökoszisztémán- már van egy diplomád, így körülnézkat. Oda voltam érte, nagyon szeret- tem Európában. Az ÁTE kínál német tem csinálni. Késõbb azonban a szi- nyelvû képzést, ráadásul elvégezhetgorú szabályok miatt nem tudtam tem két évet egy alatt, így lerövidítmagam mélyebbre ásni benne, hetem a tanulmányaimat. Szerenugyanis ez a téma az állatokat ku- csés vagyok, mert a német kormány tatja, így csak állatorvosok dolgoz- egy ösztöndíjprogram keretein belül hatnak rajta. Boldog voltam bioló- támogatja a külföldi tanulmányokat gusként, de amikor folyamatosan azt és teljesen fedezi a költségeimet. Sok hallgattam, hogy ezt a témát csak európai ország finanszírozza a tehet-

séges diákok külföldi tanulmányait, mindenkinek ajánlom, hogy nézzen utána. – Hányadik évet fogod elkezdeni? – Ötödéves leszek. Úgy terveztem, hogy az elsõ év elvégzése után Németországban folytatom a tanulmányaimat, hiszen ott van a családom, a párom, de nem így sikerült. A német felsõoktatásban szigorúak a szabályok, a határidõk és mivel én két évet végeztem el egy alatt, így még szeptemberre is maradtak vizsgáim. Mivel ezek a tantárgyak hiányoztak, így Németországban nem fogadták el a jelentkezésemet. Megpróbálhattam volna újra jelentkezni az ötödik félévben, de inkább maradtam. A legnehezebb az volt, hogy váltsak a nyelvek között. Megszerzed a tudást né-

metül, majd a nemzetközi programba kerülve angolul folytatod, így mindent újra kell tanulni, a növények, állatok neveit stb. Ha a német nyelvû programra jelentkezel, akkor nem szükséges angolból vizsgát tenned, ha viszont nem vagy azon a tudásszinten akkor a késõbbiekben gondjaid lehetnek. Legalábbis nekem voltak. – Mik a tapasztalataid a német nyelvû programról? Mennyire volt nehéz beilleszkedned? – Ahogy én látom a németek eléggé elkülönülnek és bezárkóznak. Egy kis összetartó közösségben élnek, egy buborékban. Sokszor kérdezték, hogyan szereztem barátokat a magyar és az angol nyelvû képzésrõl. Igazából a szerencsén múlt, az elsõ héten rájöttem, hogy az anatómiával kapcsolatos ismereteim elég hiányosak és sürgõsen keresnem kell valakit, aki segít felzárkózni. Így találkoztam egy magyar lánnyal, aki az angol nyelvû képzésre járt, rajta keresztül pedig magyar és nemzetközi diákokkal is megismerkedtem, barátságokat kötöttem. A legjobb döntés volt, hogy segítséget kértem, amikor szükségem volt rá. Sokan nem tudnak ismerkedni, nem tudják hogyan szerezzenek új barátokat. Ez az egyik oka annak, hogy az IVSA nemzetközi diákszervezet tagjaként nagy rajongója vagyok a mentorprogramnak, összehozza az embereket. – Ott segítesz, ahol tudsz. Mi motivál erre? – Egy dolog van, amit nehezen tolerálok, vagy panaszkodsz és teszel ellene valamit, vagy ne panaszkodj! Ilyen egyszerû. Ki nem állhatom azokat, akik panaszkodnak, de nem tesznek semmit a szituáció javítása érdekében. – Szóval szereted hallatni a h a n g o d, m a g a d h o z ragadni az irányítást és nem csak az állatokon, hanem az embereken is segítesz. – Nem arról van szó, hogy ezt szeretem csinálni, inkább úgy fogalmaznék elvállalom ezt a szerepet, ha szükség van rá. 31 éves vagyok, tudom hogy álljak ki magamért. Azonban, ha csak 18 vagy, egyedül egy idegen országban, nem beszéled a nyelvet, esetleg nehezen szerzel barátokat, akkor az rendkívül megterhelõ. Szabadidõmben képzem magam mentális egészségmegõrzés és pozitív pszichológia témákban, fontosnak tartom, hogy tanuljak róla és alkalmazzam a saját jólétem érdekében. Van egy mondás: „csak akkor tudsz adni másoknak, ha te magad rendben vagy” – ezt tartom szem elõtt, amikor másokkal kapcsolatba kerülök. Mindig is kapcsolódtam az emberekhez és szeretek visszaadni a társadalomnak, ezért gyerekekkel, fiatalokkal foglalkoztam szociális munka keretein belül, akik próbálták megtalálni magukat, az útjukat. Muszáj beszélnünk a mentális jólétrõl és az élet nehézségeirõl. Sajnálatos, hogy az iskolában nincs erre oktatás, én a nehezebbik úton, a saját bõrömön tanultam meg a leckét. Sok ember szenved az egyetemen is a környezetemben. Sokszor a legjobb és legokosabb emberek is kételkednek magukban vagy érzik magukat tehetetlennek. – Mik a terveid a jövõre nézve? – Bárhol hajlandó vagyok élni, sokat utaztam korábban, beszélek különbözõ nyelveket. A szüleim azt tanították, hogy bárhol képes legyek élni, de szeretnék Németországban maradni, abban a térségben, ahol felnõttem, a szüleim és a párom is itt él. Meglátjuk. – Van olyan terület vagy állatfajta, amivel a késõbbiekben foglalkozni szeretnél? – Biológusként még mindig érdekel a kutatás, de el tudom magam képzelni a kisállatgyógyászatban is, madarakra vagy egzotikus állatokra szakosodva. Nemrégiben egy düsseldorfi klinikán önkénteskedtem, aminek hatalmas madarakat és egzotikus állatokat gyógyító osztálya volt. Diploma után szeretném bõvíteni a gyakorlati tudásomat, kipróbálni magam, mint gyakorló állatorvos aztán majd eldöntöm, hogy visszatérek-e a kutatáshoz vagy sem. – Mit csinálsz szívesen? – Hát, mindent szívesen csinálok, különben nem csinálnám. Persze, vannak olyan dolgok, amiket muszáj megtenni, de mindenben próbálok örömet lelni. Szeretek új dolgokat kipróbálni. Imádok úszni és a tengert, idén nyáron beiratkoztam egy vitorlás tanfolyamra. Szeretem a természetet, gyakran túrázunk. Ó, és valószínûleg az orosz gyökereim miatt, imádok gombát gyûjteni az erdõben, most van a szezonja – a legszuperebb kikapcsolódás számomra.

Natalja Lewin:

Listen to your heart and do what makes you smile

How do you deal with the desire for something you can't have? You have two choices: either you give up or fight for it. Natalja Lewin is a fighter, she is here at the University of Veterinary Medicine Budapest getting her second degree to fulfil her purpose in life: bring change and healing into the world. Read our interview with a passionate woman who is not afraid to be honest and speak up if needed.

ALEXANDRA BULEJKA – Let's start at the beginning. Tell me a little bit about yourself, where are you from? How do you connect to veterinary medicine? – It is difficult to explain where I am actually from, I would consider myself German. I was born in St. Petersburg, Russia but we moved to Germany when I was 2 years old. As the Soviet Union broke up, the political situation changed drastically and it became dangerous to stay. Pogroms started in the outer regions of the former Soviet Union and since my family is Jewish, there was a lot of tension and uncertainty going on. We had the opportunity to go to Israel, to t h e U S o r Germany and my family decided to move to Germany as political refugees. My grandmother was a human doctor, I think my passion and the deeply-rooted love for all living beings comes from her. You may laugh but I even talk to my plants. It`s amazing to see how kind words influence your surroundings. – You already have a degree but now you are on your way to become a veterinarian. I take my hat off to you! – Thank you. I first studied biology in Germany, that's the reason I was allowed to do the 2 in 1 year at UVMB German Program. I found the joy in biology: it explains the world, the more you learn and know, the more you realize that everything is interconnected. Veterinary medicine allowed me to get an even better and deeper insight into the beauty of life itself. I admit it was difficult to start university again, I am older than most of my fellow students. It was scary to move to a foreign country, where I don't speak the language and leave my loved ones at home. – Most people are happy with one degree. Why did you feel the urge to apply to another university? – When I studied biology, I discovered a really fascinating topic. It was about invasive species and their parasites, how they influence our ecosystem. I was burning for it, I totally loved it. Later I realized that I couldn't get more involved with that awesome research topic as the regulations are very strict. This work is mostly done by veterinarians under very strict regulations. I was happy to be a biologist but when they kept telling me that only vets can do this, I decided to continue studying and become a vet myself. – Why did you choose Hungary and UVMB? – In Germany, it is almost impossible to get into veterinary medicine if you already have a degree, so I looked around in Europe. UVMB offers a German language program and they allowed me to do the 2 in 1 year because of my previous studies, which means I can shorten my studies by one year. I am lucky, my scholarship allowed this switch and it fully s u p p o r t s m y s t u d i e s h e r e. I recommend everyone to look out for additional funding in their home countries. Many European places support studies of talented students in another country.

– Which year are you about to start? – It will be my 5th year. I planned to transfer back to Germany after my 2 in 1 year because of my family and my partner but it didn't work out. German universities have strict regulations, strict deadlines, and since I was doing the 2 in 1 I only managed to take some exams in September. As these subjects were missing from my application, German universities didn't accept it. I could have tried to transfer again during the 5th semester, but I decided to stay. I think the hardest p a r t w a s t o s w i t ch b e t we e n languages. You gain your knowledge in German and then you continue the international course in English, so you need to learn again the plant names, animal names etc. Obviously, if you apply to the German program you do not need to take an English language exam so it might be a problem if you are not on that level. It certainly was for me. – What are your experiences about the German program? Was it hard to fit in? – As I see it, the German course is quite separated, and they are very closed in. They live in a small community, in a bubble. I was always asked how I got friends from the Hungarian or the English program. It was pure luck I guess, in the first week I realized that I had problems with anatomy, and I needed help to catch up. This is how I met a Hungarian girl who was studying at the English program. Through her, I had the opportunity to meet Hungarian and international students and build friendships. It was the best decision to reach out and ask for help when I needed it. People often don't know how to connect, how to make new friends. That's one reason why I am part of IVSA (International Veterinary Students' Association) and a big fan of the mentor buddy program at the university, it brings people together. – You try to help where you can. What motivates you? – There is one thing I can hardly tolerate, it's complaining and not doing anything about it. Either you complain and you do something about it, or you don't complain. It's that easy. I cannot stand those who just complain but are not eager to do anything to improve the situation. – So, you like to speak up, act and help not o n l y a n i m a l s b u t humans as well. – It's not that I like it, I would rather say I am willing to take this role if needed. I am 31, I know how to stand my ground but if you are 18 years old, first time alone in a foreign country, you do not speak the language, maybe do not manage to have friends, it can be extremely stressful. In my free time, I take courses in m e n t a l h e a l t h a n d p o s i t i v e psychology, it is important for me to learn about it and integrate it into my life, to take care of my own wellbeing. There is a nice saying: „you can only give from a full cup”, so I ensure that my cup is full when I interact with others. I always felt connected to people and wanted to give back to society, so I was doing a lot of social work at home, mostly with kids and teens who were searching for themselves. We need to talk about mental wellbeing, about the hardships in life. It's a shame that nobody teaches you in school how to take care of this part of your life. I learned these lessons in the hard way. I know a lot of people who struggle at the university. Even the best and smartest people doubt themselves and feel helpless. – What are your plans for the future? – I am open to living anywhere. I was travelling a lot before and I speak different languages. My parents I love swimming and I love the sea

taught me to be able to live anywhere, but I would like to stay in Germany in the area where I grew up at least for the near future. My parents are there, just like my boyfriend. We will see. – Is there a field or a certain type of animal you would like to focus on later? – As a biologist I am still interested in research, but I can imagine going into small animal medicine or focus on birds and exotic animals. Recently I was volunteering in Düsseldorf where the clinic has a huge department for exotics and birds. After I graduate, I plan to develop my practical skills, learn as much as possible and try myself out as a practical vet and then decide if I go back to research or not. – What do you do for fun? – Well, most things I do is for fun, otherwise, I wouldn't do that. Of course, there are things you need to do but I always try to find joy in what I do. I love trying out new things. I love swimming and I love the sea; this summer I took a sailing course. I love being out in nature, I regularly go hiking. And maybe because of my Russian origin, I love to collect mushrooms in the forest. Right now is the perfect season for it best activity ever!

More than a map, more than a landscape

“That's a very nice workplace you got,” says the cashier when she hears I am travelling to the University of Veterinary Medicine even though, as I instantly find out, she doesn't even know where my workplace is. No secrets there: she loves animals, so a university dedicated to healing animals must be a nice place in her frame of reference. *

Due to the pandemic, our school-year opening ceremony was moved outdoors, to our park. Standing at the foot of the seemingly sky-scraping trees, I feel the 234 years come to life as if I were listening to the freshmen's oath in the attentive company of the famous professors who stacked up and bound together the bricks of veterinary sciences. Journalists must always be close to the action. When the event programme allows it, I take a few steps away from the platform to take a photo that would engulf the entire area. Suddenly, everything gains a new meaning. I end up next to the statue of József Marek who appears to be there in person to protect and “guard” the audience as well as the participants sitting on the presidential platform. If I hadn't come to this point, I would never have realized how dramatically the scenery reveals him as the “patron” of this event. *

The next day the non-education and research staff are invited to the grand hall for the Rector's speech to launch the new academic year. Everybody thinks he is going to talk about the key tasks for the new schoolyear. Instead, we become part of a presentation placing today's University on the timeline of veterinary medicine, assigning the often-mentioned park statues to constellations. This hour is an invocation: a kind of prayer addressed to our ancestors to help our efforts today. Dr. Péter Sótonyi gets straight to the point: when you walk in this park, you shouldn't just think you're going from one building to another. Instead, you should find the points of reference for this profession, just like sailors navigate by the stars at night. *

If you can identify your position, you are certainly not lost. This realization also hits veterinary freshmen in their very first class, the Anatomy lecture when they get an insight into the veterinary universe through equine anatomy demonstrated on a live horse brought to the lecture hall. Professor Sótonyi lists and repeats the first Latin expressions that students will need to learn and use for expertly orienting themselves in the body structure of animals. Astronomers and geographers begin their studies by learning to “navigate” the Solar System and Planet Earth, r e s p e c t i ve l y. T h e l a t t e r s t u d y longitudes and latitudes, I believe. As far as veterinarians are concerned, it's vital for them to fully understand the anatomy of the body. In order to navigate in the patient's body, they need to take certain vectors. By the time these lines are published, each freshman will have fully internalized such expressions as “medialis” and “lateralis” to indicate areas situated closer or farther from the axis of symmetry dividing the body into left and right sides or “cranialis” and “caudalis” referring to the farthest points relative to each other something they will still remember when they are presented with their platinum jubilee diploma. None of them want their knowledge to be deemed “superficialis” at the exams.

Gusztáv Balázs

Dr. Gábor Náray-Szabó: Find the right balance of safety and risk

Dr. Gábor Náray-Szabó is the president of the board of trustees for József Marek Foundation that took over the operation of the University of Veterinary Medicine as of 1 August this year. He is a chemist and a second-generation member of the Academy of Sciences. He has conducted his research projects and science promotion activities in international cooperation and associations, respectively. Here's an excerpt from our interview with him. GUSZTÁV BALÁZS – You don't often see father and son both becoming members of the Academy of Sciences especially in similar scientific areas. I could ask you what your “scientific cradle” was like, but I know that the late 1940s brought a lot of ordeal for the Náray family. – My father, Dr. István Náray-Szabó was a role model and a challenge at the same time. He graduated from the P a l a t i n e Jo s ep h U n i ve r s i t y o f Polytechnics as a certified chemist. Then he went to Berlin and later to Manchester where he studied X-ray crystallography under Nobel Prize laureate William Lawrence Bragg. Coming back home, he identified the crystal structure of silicates and earned an excellent reputation in the area. Before World War II, he was a leader of the Hungarian Community. This association was founded in order to support Hungarians by giving grants to talented young people typically coming from farming b a ck gr o u n d s. T h e gr o u p w a s d i s s o l ve d d u r i n g t h e Ge r m a n occupation. Then it was formed again but my father did not return to it. Since the association maintained relations with the Smallholders' Party, it was falsely accused of conspiracy against the republic, which served as a pretext to cut the Smallholders' Party into pieces. During the show trials, my father was subpoenaed as a witness

Náray child could not set foot in his institution as long as he was there. So I went to Veszprém where many of my father's former students we r e e m p lo ye d . A f t e r graduation, I started to w o r k i n t h e C h i n o i n pharmaceutical factory, then I became a researcher at the Physics Institute of t h e U n i v e r s i t y o f Polytechnics from 1968 to 1970. I was also a research fellow on a Humboldt scholarship in Göttingen in 1971 and 1973. I worked for Chinoin for 18 years from 1972. – Your father established Hu n g a r y 's f i r s t X - r a y d i f f r a c t i o n l ab o r a t o r y, while you are credited for the foundation of our first laboratory for protein

I believe it's an unprecedented intellectual crystallography. At first, challenge to help a properly funded you were involved in community of dedicated and internationally computer-aided molecular acknowledged people to show what they can design. What does it do if they are given significant freedom to mean? make business management decisions. –Intuitive pharmaceutical research produces a lot of compounds, “just putting in early 1947 (I was 4 at the time) but them out there” as my father used to he indignantly protested against the say, and they use trial and error to Hungarian Community's existence select the ones that could be effective b e i n g q u e s t i o n e d . H e w a s to treat an illness. Since this method is “promoted” from witness to accused. horrendously expensive, they thought His initial 3-year sentence was even they would try designing molecules. raised to 4 years and he was also The first mention of rational deported for two years. Although he pharmaceutical design can be traced became a corresponding member of back to an American publication in the Academy in 1945, he was expelled the 1960s. I was originally interested in in 1949 and he was only posthumously theoretical chemistry, although rehabilitated in 1989. people urged my father to talk me out Thanks to my mother's tenacious of it as there were no computers in education, I wanted to do my best to Hungary at the time. He couldn't. I show that I'm worthy, too. I had my A- began working with calculations, then levels in 1961. I was going to apply to my interest gradually turned towards ELTE University but the school's pharmaceutics. Communist party secretary said the Later on, we were able to identify the