Az önismeretben sokat segíthet a szépirodalom

Pszichológusként és költőként is ismerhetjük Kormányos Ákost, a Szegedi Tudományegyetem egykori hallgatóját, az SZTE Szent-Györgyi Albert Klinikai Központ Onkoterápiás Klinika munkatársát. Szépirodalmi munkássága jelentőségét fémjelezi, hogy művei – többek közt – az Élet és Irodalom, a Tiszatáj, az Irodalmi Szemle, a Híd és a zEtna hasábjain is megjelentek, illetve elnyerte a Horváth Péter Irodalmi Ösztöndíjat. Jelenleg az Essexi Egyetem pszichoanalízis tanszékének PhDhallgatója, kutatásának témája az evolúciós elméletek és a pszichoanalitikus szerzők kapcsolata.

Párhuzamosan végezte a pszichológia, illetve a szabad bölcsészet szakot a Szegedi Tudományegyetemen. Az SZTE Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karon 2011-ben elkezdett tanulmányai alapján megismert két terület – Kormányos Ákos elmondása szerint – jól kiegészítheti egymást.

– A pszichológia különösen érdekes szakma, hiszen tulajdonképpen szinte bármi mást csinálhat mellette az ember, biztosan tudja majd azt alkalmazni a munkájában. Például, ha valaki informatikát tanult a pszichológia mellett, jobban megérti majd az agy működését; ha filozófiát – mint én –, talán nagyobb rálátással bír az ember etikai, esztétikai mozzanataira – fogalmazott. Az irodalommal való szoros kapcsolata ugyancsak meghatározó pszichológusi pályáján.

– Örök a kérdés: „A szépirodalom terápia-e az olvasónak vagy az írónak?” Az biztos, hogy az önismeretben sokat segíthet a szépirodalom azáltal, hogy „beleolvasom” magam különféle élethelyzetekbe, megtudhatok magamról sok mindent, megélhetek érzéseket, amik esetleg korábban megijesztettek. Nem élesben megy a dolog, hiszen csupán egy jó regényt olvasok… Fontos leszögezni, hogy a szépirodalom önmagában nem terápia, viszont nagyon sok önfejlesztő lehetőség rejlik benne. Kormányos Ákos korán felismerte, hogy pszichológiával szeretne foglalkozni. Édesapja biológus, édesanyja szociális munkás, ő maga pedig hamar felfedezte az otthonukban fellelhető pszichológiai témájú könyveket, amik elindították ezen az úton. Az SZTE-s korszakára jó szívvel emlékszik vissza.

Mi mindenre lehet használni a nyelvet?

kreatív írásra inspirálja tanítványait.

SZILASI LÁSZLÓ, a Szegedi Tudományegyetem 1983 és 1989 közötti bölcsész hallgatója és a Pompeji folyóirat egykori szerkesztője jelenleg az SZTE Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar Magyar Irodalmi Tanszékének egyetemi docense, irodalomtörténész, de leginkább József Attila-, Déry Tibor- és Mészöly Miklós-díjas író. Figyelemre méltó dolgozatokat írt régi magyar szövegekről. Azt tapasztalta, hogy a régi magyar szövegek tanulmányozása és azok elemzése nem túl népszerű az olvasók körében, továbbá ő sem érezte úgy, hogy minden figyelmét lekötné ez a fajta feladat. Elkezdett hát saját szövegeket írni, remélve, hogy az olvasóknak átadhatja saját gondolatait és érzelmeit. Azóta is kreatív írásra inspirálja tanítványait az egyetemi kurzusán és azon túl is, például a Homo Ludens Project keretében. Kedvenc saját könyve A harmadik híd (2014). Legújabb könyvéből, a Tavaszi hadjárat (2021) címűből –a kiadó szerint – kiderül: a nyelvből hogyan tudunk „kapcsolatokat építeni, szerelmet, barátságot és –nem utolsósorban – nemzetet”.

Vöröskéry Dóra

szociális munkás és író

Darvasi László

költő, író, újságíró, szerkesztő

Az SZTE jogelődjének számító Juhász Gyula Tanárképző Főiskola magyartörténelem szakos hallgatójaként szerzett diplomát. Általános iskolai pedagógusként is dolgozott. A Szív Ernő és Eric Moussambani álnéven is publikáló szerzőnek mintegy 30 könyve jelent már meg, amelyeket több mint 20 díjjal ismertek el. 1990 és 1998 között a szegedi egyetem bölcsészkarán készülő, Pompeji című folyóirat szerkesztője volt, 1993ban az Élet és Irodalom főmunkatársa lett. Több műve megjelent franciául, németül és hollandul is. Regényei témáiban, helyszíneiben gyakran visszaköszön Szeged és a város történelme. A Színházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 19. Élt Berlinben és New Yorkban, jelenleg Budapesten lakik és publikál.

Röpképtelen madarak című első novelláskötetével 2019-ben elnyerte a Magyar Írószövetség tagságát és Debüt-díját a Szegedi Tudományegyetem Egészségtudományi és Szociális Képzési Kar szociális munkás szakos hallgatója. Választott pályáján foglalkoztatja a közösségi tervezés és a szociális gazdaság, a családsegítés és a védett házakban, átmeneti otthonokban végzett munka. Egyetemi tanulmányai és a munka mellett sem hanyagolja el az írást. A pozitív egész számok jelentéktelenségéről címmel jelent meg második novelláskötete. „A kritikákból kimazsolázom az építő visszajelzéseket. De diadalt ülök minden megírt történet felett! Ez nem azt jelenti, hogy állandóan hátba veregetem magam, hanem hogy szítom azt a lelkesedést és tüzet a bensőmben, ami az alkotói folyamattal jár, és azt az örömöt, amit a kész alkotás hoz magával” – fogalmazott.