KITEKINTŐ

Vihorlát

Partizánok nyomán a kárpáti ősbükkösben

Nem akármilyen erdőben túrázunk: már a Széles‑tó partján elhelyezett Írta és fotók: információs táblák tudatják, hogy a Szigeti Albert Ferenc 94 területet magában foglaló, 18 országra kiterjedő, „Ősbükkösök a Kárpátokban és Európa más régióiban” elnevezésű UNESCO‑világörökségi helyszín egyik magterületén járunk.

Partizánok nyomán a kárpáti ősbükkösben

S

átoraljaújhely után megváltozik a táj, főleg így hőhullám idején, 37 fokban. Eltűnik a város felett álló Sátoros-hegyek zöldje, a kiégett tájat a szlovákiai falvakra oly jellemző panelépületek, majd Nagymihály (Michalovce) piros-fehér, meglepően magas, keleties hangulatú útpadkái váltják fel. A szocialista realizmus esszenciájának tűnő autóbusz-megállók is egy másik Szlovákiát villantanak fel, egy olyat, amely nagyon messze van például a Magas-Tátra miliőjétől. A hőhullám okozta sokk az egyesek által csak „Szlovák-tengernek” hívott Széles-tó (Zemplínska šírava), az 1961 és 1966 között létrehozott, 33 négyzetkilométeres területű víztározó partján sem csillapodik: a szlovákok Balatonja is inkább a 80-as éveket idézi. Sőt, a víztározó szomszédságában található, erdőkkel ölelt Vinnai-tó (Vinianske jazero) sem nyújt felüdülést, sem testit, sem lelkit. A szalmasárgára kiégett fű, a félbehagyott épületek látványa, a bömbölő diszkózene, a hiányos infrastruktúra, a tó vizének szokatlanul magas hőfoka, de még az estig elcsámcsogott lángos sem segít elterelni gondolatainkat a hőségről. A sörözésbe pedig nem lehet beleállni, hiszen fel kell még menni a hegyre, 37 fokban. Úgyhogy ismerkedünk a térképpel, egyedüli reményünk az, hogy az innen már szépen látszó erdők mikroklímájában milyen jó is lesz nekünk.

Szlovákia legkeletibb önálló hegysége A mind kiterjedésében, mind magasságában kicsit a Mátrára hasonlító Vihorlátot (Vihorlatské vrchy) kijelölő folyók, a Ciróka (északon), a Laborc (nyugaton) és az Ung (keleten) már a Bodrogba futnak. A hegység mélyén

Az egyébként festői Vinnaitótól egy könnyű túrával az Árpádkorban épült vár romjait is felkereshetjük

rejtőző kárpáti ősbükkösök mellett a Vihorlát legfőbb jellegzetessége annak az alföldi környezetből való impozáns kiemelkedése, amely a Széles-tó felől nézve valóban látványos. Ettől függetlenül kevesen járják a hazai hegységeinkhez hasonló formakincsű Vihorlátot, amelynek csúcsai alig haladják meg az 1000 méteres tengerszint feletti magasságot (Vihorlát-tető: 1075 m, Nežabec: 1023 m, Motrogon: 1018 m, Szinnai-kő/Sninský kameň: 1005 m).

Ezen a ponton érdemes feleleveníteni azt, hogy a Kárpát-medencét körbeölelő hegykoszorúnak négy szerkezeti övezetét különböztetjük meg: a külső, homokkőből felépülő övezet (flisövezet), valamint a legmagasabb hegységeket alkotó, központi kristályos zóna mindenhol megtalálható, a mészkőszirtek övezete viszont csak szakaszosan van meg, ahogy a vulkanikus övezet is. A Vihorlát egyébként annyira keleten van, hogy itt már földrajzi értelemben nem is a Szlovákia nagy részére kiterjedő Északnyugati-Kárpátokban, hanem a zömében Ukrajna területére eső Északkeleti-Kárpátokban járunk, konkrétan az itt elhelyezkedő terjedelmes vulkáni vonulat (Vihorlát–Gutin-hegyvidék) első tagján. E vulkáni vonulat északnyugatról délkelet felé folyamatosan fiatalodó, mára jelentősen lepusztult, erdős hátakkal jellemezhető vulkánroncsai az Alföld perepén húzódnak, látványos keretet adva a síkságnak. A Kárpátok e legbelső és egyben legfiatalabb övezetének létrejötte a Kárpát-medence kialakulásában fontos szerepet játszó mikrolemez bonyolult forgómozgásának az eredménye (a Kárpátok legfiatalabb, mindössze pár tízezer éves vulkánja a Szent Anna-tóról ismert Csomád; maga a Vihorlát 12,5–9,5 millió évvel ezelőtt volt aktív).

A szlovák nemzeti felkelés és a világ legjobb forrásvize Este hétkor aggodalommal telve indulunk neki a hegység nyugati gerincének, hiszen mindannyiunk retinájába beégtek a Bükkben elhelyezett vadkamera felvételei, ahogy a vadállatok

SZLOVÁKIA ÁBRÁZOLT

TERÜLET

0 Erdõrezervátum

5 km Térkép: Bába Imre

Az emlékmű (balra) felett található egykori bunker kiváló és láthatóan jó állapotú táborhely (jobbra) a kiszáradt patak medrében keresik a vizet. Ezen még a vízszűrő sem segít…

A terep egyébként azért különleges itt, mert a hegységnek a főcsúcstól nyugatra eső részét 1937-ben hosszú évtizedekre lezárták és katonai gyakorlótereppé minősítették, még a ruszin nemzetiségű Pásztorhegy (Valaškovce) lakosságát is kitelepítették emiatt. Akár évfordulós túra is lehetne ez, hiszen másnap július elseje van, és éppen tíz éve oldották fel a szigorú belépési tilalmat (azaz ma nem kell engedély a belépéshez, ugyanakkor elvileg 24 órán belül el kell hagyni a katonai övezetet). A lelkes természetjárók pedig egyből bejárták e vadregényes gerincet, amelyen hivatalos turistajelzést ma sem találunk, de az informálisan kifestett piros-fehér jelzés hibátlanul, eltéveszthetetlenül vezet végig rajta. Egyébként hadgyakorlatok innen csak messze, az egykori település környezetében zajlanak néha, ettől függetlenül a hivatalos szervek ma is elrendelhetnek belépési tilalmat, érdemes tehát előre tájékozódni.

Célunk a tótól mindössze 4,7 kilométerre, de 350 méterrel magasabban található partizánkunyhó. A tótól a sárga jelzésen indulunk, amely aztán elkanyarodik a nagymihályi nemesek egykori székhelye, Vinna vára felé, mi pedig az aszfaltutat követjük. A környékbeli partizántevékenységre először az erdei aszfaltút T elágazásában álló emlékmű utal, de ennél sokkal egyedibb élmény a gerincúton található két hajdani partizánbunker felkeresése. Ezek közül az első egy szépen karbantartott, egyszerű fakunyhó, amely deszkapriccseivel kiváló bivakház is egyben, éppen a katonai terület határán.

Szinte minden szlovák városban jelentős közterületet neveztek el a hazánkban talán kevésbé ismert németellenes partizánakcióról (szlovák rövidítése SNP: Slovenské národné povstanie), amely elsősorban a Besztercebánya körüli hegyekben zajlott, mintegy hatvanezer, elsősorban a szlovák hadseregből dezertált katona részvételével. A partizánfelkelés 1944. augusztus végén kezdődött, s a német csapatoknak október végére sikerült is leverniük a támogatás nélkül maradt partizánokat, de a hegyekben még ezt követően is folytatódtak a harcok.

Az elágazásban található tábla mutatja, hogy 1944-ben itt működött a Veža nevezetű partizáncsoport, Ján Boroš vezetésével, a kunyhónál pedig a Jozef Vogel vezetésével működő Kriváň, valamint a Michal Zacharovic Sena által irányított Jastrib csoportra emlékezhetünk. Sok víz elfolyt már azóta a kunyhó melletti kis forrásból, amely – döbbenet – kedvesen csordogál az éjszakában, pedig porzik az erdő. A kunyhó előtt tűzrakó, asztal padokkal, a forrásvíz hűvösét pedig a beinduló hegy-völgyi szél jól érezhető áramlása fokozza (a hegytetőkről a hidegebb levegő este leszáll a völgybe). Mi kell még? Valóban különleges helyszín, hamarosan fel is csendül az egyik telefonról a Bella ciao híres mozgalmi dala, még inkább felejthetetlenné téve az estét.

A kommunizmus idejében Szlovákiában egyébként számtalan emlékművet szenteltek mind a településeken, mind a hegyek mélyén a múlt e dicső fejezetének, továbbá számos hegyi bunker ma is látogatható. A felkelés körüli dicshimnusz napjaikban elhalkult, hiszen bár jelentős német erőket kötött le, nem volt valódi realitása ott és akkor az akciónak, s korántsem volt olyan léptékű, mint például a Balkánon működő partizán-ellenállás. Ugyanakkor az is igaz, hogy a partizánáldozatoknak is köszönhetően a szlovákok a győztesek mellett, előnyös pozícióban vehettek részt a második világháborút követő rendezésben, németbarát államuk ellenére.

Partizánösvényen A reggel békésen telik, kellemesen hűvös van az erdőben, nem igazán akaródzik nekiindulni. Pedig a gerincnek ez az átlagosan 600-700 méter magas szakasza végig erdőben halad (a Vihorlát egész Szlovákia egyik leginkább erdővel borított része, a hegység 90%-a erdő), nagy kapaszkodóktól mentes, a jelzést pedig lényegében lehetetlen elvéteni. De a hőhullám legmelegebb napja vár ránk, s bizony ebben a 13,6 kilométeres táv a 800 méter emelkedővel és a 430 méter ereszkedéssel mégis valahogy rémisztőnek tűnik, főleg a Vihorlát főcsúcsának meghódítása a szakasz legvégén, a maga 400 méteres folytonos emelkedőjével.

De az ősbükkös „légkondija” működni látszik, egyáltalán nem vészes annyira a gyaloglás. Maga a terep akár otthon is lehetne, kivéve a közeli Kyjov környékét, ahol ízelítőt kapunk a kárpáti ősbükkös hangulatából, hiszen

Az ösvényen található forrásokat az elmúlt években foglalták

Erdei hangulat a Kyjov ősbükkösében

nemcsak a katonai terület kezdődik az első kunyhónál, de a 821 méter magas, csak részleges kilátást nyújtó Kyjov körüli rengeteg (Kyjovský prales, 397,5 ha) egyben az UNESCO által védett erdőrezervátum-sorozat első tagja.

Közben érintjük a másik, az előzőnél jóval kevésbé komfortos partizánkunyhót, ahol ráadásul még a forrásnak sincs csorgója, kissé odébb pedig egy belorusz partizán síremlékére bukkanunk. Szembetűnő, hogy az ösvényt karbantartó helyi erők az elmúlt években nem csupán újrafestették a jelzéseket, de forrásokat is kialakítottak az útvonal mentén (ezek a kánikulában is működnek, igaz, víztisztító kell hozzájuk, ugyanis a forrásfoglalatok általában egy kis kőmedence köré épültek, csorgó nélkül).

Kora délután egy fiatalabb erdőrészben majdnem hőgutát kapunk – bőrünkön érezzük a fiatalabb erdő jóval gyengébb hűtő hatását –, majd következik a főcsúcsig tartó szakasz talán legszebb része, a Malý Peňažník csúcsát kísérő, vadregényes sziklák alatt tekergő ösvény. Végül megérkezünk egy rétre, ahonnan látványosan feltárul előttünk a főcsúcs is. A rét tele szamócával, amely kiválóan oltja a szomjat, amúgy pedig egy brutális méretű fakitermelő út jelzi, hogy ahol vége a védett erdőnek, ott azért erőből zajlik a fakitermelés. Ennek szintén brutális nyomai a főcsúcsról tárulnak majd szemünk elé, minden eddig látottnál nagyobb tarvágások formájában.

A hegység mai elhagyatottsága mellett nehéz elképzelni, hogy a területet egykor birtokló Sztáray grófi család az 1870-es években kiépíttette a hegység alapvető turista-infrastruktúráját, sőt, 1883-ban zenés mulatsággal turistaházat is avattak (Antal menedékház). Mindez persze már az enyészeté. Nekiindulunk a főcsúcsra vezető ösvénynek, s közben nemcsak az

A hegység nevének eredete a homályba vész, egyesek a „vihar” szóból eredeteztetik

Lábunk alatt az Alföld: a Vihorlát-tető 1075 méter magas tetőszintje Fotó: Adobe Stock

idő változik végre, de az erdő is. A Vihorlát hasonló nevű főcsúcsa ugyanis már az UNESCO által is védett erdőrezervátum-foltok második képviselője. A több, kisebb kiemelkedésből álló hegytető legmagasabb pontján egy obeliszk áll, rajta egy kereszttel, ahonnan az Alföld felé és a Széles-tóra nyílik döbbenetes panoráma, amelyet a már-már hideg szélben csodálunk meg. Az én tekintetemet mégis inkább a fokozottan védett rész szomszédságában található, óriási tarvágás, no meg a távoli Szalánci-hegység, az Eperjes–Tokaji-hegyvidék meglehetősen hoszszú szlovákiai szakasza vonzza. Szlovákia ismeretlen „krátertava” A főcsúcs túloldalán álló, kiváló táborhelyünk (Poľana pod Vihorlatom, esőbeállóval, forrással, tűzrakóval) a hatalmas katonai övezet átellenes végében található, ezért innen már hivatalos turistajelzések vezetnek tovább. Éjszaka hatalmas zivatarlánc vonult át felettünk, így reggel igazi őserdei hangulat fogad: ködöt pipáló, csepegő fák, a rét fölött kergetőző párafoszlányok között beszűrődő napsugarak. Az innen a Szinnai-kőre vezető szakasz egyértelműen az egész túra legszebb része. Itt már az egykori kitörési centrum helyén létrejött kaldera meredek peremén járunk, valóban nagyon más és persze lélegzetelállítóan szép erdőkben. A zuzmós, mohás, látványos bükkmatuzsálemek ligetszerűen távol állnak egymástól, köztük leginkább vihar tépte hegyi juharokat látni, a nedves avar aranybarna színét pedig a páfrányok friss zöldje élénkíti.

Utunk egyik erdőrezervátumból a másikba vezet, s a helynevek alapján akár A Gyűrűk Ura világában is érezhetnénk magunkat. Először a félelmetes nevű Motrogon csúcs körüli erdőt, majd a Baba pod Vihorlatom rezervátumát érintjük, végül jön a Jedlinka és a Szinnai-kő védett erdeje. A helyenként nagyon látványos, meredek kalderaperem külső oldalán nyíló

Sziklataréj a kaldera peremén

Az egész Kárpátokban egyedülálló Szinnai-tó látképe a Szinnai-kőről

völgyfők rossz lefolyású részein szintén fokozottan védett tőzeglápokat találni, de a belső oldal is dicsekedhet egy kisebb tóval (ez a 0,33 hektár nagyságú „Kis-tengerszem”, a pár méter mély Malé Morské oko).

Az ősi fák között, a hűvösben valahogy helyreáll a világ békéje bennem, megszűnik a hőhullám által kiváltott szorongásom, pedig minden bizonnyal ezekre az erdőkre is nagy változások várnak. Most tényleg: e szép erdők jelentős része is kipusztul majd az ember gondatlan magatartása miatt egyre fenyegetőbbé váló éghajlatváltozás miatt?

A természetjárók által olyannyira szeretett bükk (Fagus sylvatica) az utolsó jégkorszakot pár elzárt, hegyvidéki területen vészelte át Európa déli felén, majd pár ezer év alatt meghódította Európa jelentős részét. Háborítatlan bükkösök azonban alig maradtak mára, ezért figyelt fel az UNESCO az egyébként már 1973 óta védett természeti terület erdeinek épségére. A Vihorlát ősbükkösei a közeli, a lengyel–szlovák–ukrán határ mentén húzódó Polonyinák Nemzeti Park (Národný park Poloniny) és Ukrajna pár környező erdejével együtt 2007-ben kerültek fel a világörökség listájára, amelyen már 18 ország 94 helyszíne osztozik az „Ősbükkösök a Kárpátokban és Európa más régióiban” címen.

Bár hétvége van, és igazi kirándulóidő, a hegység e frekventáltabb részén sem találkozunk sok emberrel, pedig a kaldera beszakadásában található Szinnai-tó (Morské oko) autóval is megközelíthető. A közeli város nevét viselő, természetes erődítményeknek ható Szinnai-kő szikláinak tetejére meredek létrák és lépcsők vezetnek fel, a sziklapadokról pedig lenyűgöző körpanorámában van részünk. Látszanak innen a Keleti-Beszkidek őserdőket rejtő hegyormai, a most éppen felhőket szaggató Vihorlát-tető, a Szalánci-hegység hosszan elnyúló magaslatai és a szomszédos Pricske vulkánjának (Popriecny vrch) határt hordozó, szelídebb gerince. Tekintetünket azonban a 750–1000 méter magas tetőkkel keretezett, átlagosan 4–5 kilométer átmérőjű kaldera közvetlenül alattunk tátongó mélysége vonzza leginkább, hiszen abban a tengerszemnek is nevezett Szinnai-tó vize csillog.

A régebben Remetei-tóként (a közeli Remetevasgyár, Remetské Hámre után) is ismert vízfelület láttán könnyen eszünkbe juthat az erdélyi Szent Anna-tó, de a hasonlat több szempontból sem állja meg a helyét. A tó keletkezése

Mohatakaró egy idős fa törzsén

Egy bükk és egy hegyi juhar régóta tartó násza

A Szinnai-tó víztükre a déli oldalról

ugyanis egy hegyomláshoz kapcsolódik, amely felduzzasztotta a kalderagyűrűből egyedül kitörő Okna-patak vizét. Később a lányukat betegségéből itt sikeresen kikúráló Széchenyi László és Gladys Vanderbilt mesterséges gátat építtetett, 7 hektárról 13,8 hektárra növelve ezzel a vízfelületet. Ma a tó egész környezete erdőrezervátum, s e háborítatlanság bizony jól látszik innen a magasból is.

A 618 méteres magasságban található, 25 méteres maximális mélységű tó partjáról szembetűnő és egyben felüdítő érzés, hogy az állóvíz környezete egyáltalán nincs kiépítve a közeli parkoló ellenére sem. A tó partján egyedül az említett nemesek 1924-ben épült üdülőháza, valamint egy kisebb menedékház található. A tó magánya kiváló apropó arra, hogy elgondolkozzunk a körülöttünk lévő élővilág sérülékenységén, az ember felelősségén, no meg persze az emberi civilizáció törékenységén. 

Peakfreak II OutDry

A Columbia legújabb fejlesztésű túra- és multisportcipője bármilyen aktív szabadidős tevékenység során könnyed mozgást, stabil tartást és jó szellőzőképességet biztosít a lábnak. OutDry membránja és hegesztett varratai teljes vízhatlanságot garantálnak. Egy új fejlesztés, a lábbeli felsőrészében található, félköríves merevítés fixen tartja a sarkat a cipőben. A 2021 óta alkalmazott TechLite Plus középtalpak pedig az eredeti TechLite-hoz képest 40%-kal könnyebbek, magasabb fokú a rugalmasságuk, az energia-visszaadó képességük és a tartósságuk. A 2022-től elérhető AdaptTrax járótalp jobb tapadást és magasabb fokú kényelmet nyújt. A cipő felvételét a sarokrészen elhelyezett erős hurok könnyíti meg. A túrák mellett a mindennapok társa is lehet ez a sokoldalú modell.