GEOKÉKTÚRA

A Mecsektől a Szeksz

A Mecsek lábához érve barlangok, látványos sziklaképződmények, földtani alapszelvények, hűs szurdokok és források nyújtanak igazi geoélményeket a kéktúrázónak, majd Mórágy Írta: Veres Zsolt

közelében a hazánk legidősebb kőzetei közé sorolt gránitot tanulmányozhatjuk. Az Országos Kékkör földtudományi értékeit bemutató sorozatunk befejező írásában a Mecsek és a Geresdidombság földtudományi, tájképi és kultúrtörténeti értékeit vesszük szemügyre. Kalandra fel, irány a kövek világa!

Fotó: Dömsödi Áron

árdi-dombságig

A Jakab-hegy vörös óriása Abaligetről a Nyugati-Mecsek víznyelőkkel, dolinákkal (töbrökkel) és barlangokkal lyuggatott, triász üledékes kőzetekből álló karsztján haladunk délies irányban, a Jakab-hegy tömbje felé. Abaligeten ne feledjük el szakvezetéssel bejárni a mintegy 2000 méter hoszszúságú Abaligeti-barlangot, amely a triász időszaki, mintegy 245–240 millió éves „Lapisi Mészkő Formációban” oldódott ki. Vándorlásunk közben, a Jakab-hegy alatt érintjük a volt Petőcz-akna emlékhelyét is, amely az itteni uránbányák egyik szállítóaknája volt (1146 m-es mélységig hatolt le). Hamarosan combos emelkedésbe kezdünk: megérkeztünk a Jakab-hegyre (592 m).

A hegyet felépítő, döntően vöröses és szürkés színezetű, törmelékes üledékes kőzetek (pl. konglomerátum, homokkő) több száz millió év üzenetét mesélik el. A perm időszak végén és a triász időszak elején, az ó- és középidő határán (kb. 255–245 millió éve) lerakódott üledékes kőzetek az eurázsiai kontinens déli szegélyén, a Tethys-óceán partvidékén halmozódtak fel, kezdetben folyóvízi, majd sekélytengeri környezetben. Ekkoriban a mai kontinensek ősei egy nagy szuperkontinenst alkottak, amelyet Pangeának nevezünk. Ezt egy óriási hegységrendszer, a Variszkuszi-hegységrendszer láncai hálózták be, amelyek intenzív eróziónak voltak kitéve a hosszú évmilliók alatt. A magas hegyláncok lepusztulása során hatalmas mennyiségű, különféle szemcseméretű (pl. kavics, homok, kőzetliszt, agyag) törmelék keletkezett, amelyet folyóvízi rendszerek szállítottak a világtenger felé. Az óceánok és tengerek felől a páradús légtömegek már nem jutottak el az egykori Pangea belsejébe, ahol emiatt száraz és félszáraz klíma uralkodott. A vörös színű üledékek is oxidatív jellegű, száraz, sivatagi környezetre utalnak.

A Jakab-hegy kavicsokból álló konglomerátuma Fotó: Veres Zsolt

A Zsongorkő és keresztrétegzett homokkövei Fotók: Veres Zsolt

Ebben az őskörnyezetben rakódott le az a nagy vastagságú rétegsor, amelyet ma a Jakab-hegy látványos természetes és mesterséges feltárásaiban tanulmányozhatunk.

A Jakab-hegy tetőrégiója a triász időszak elején keletkezett „Jakabhegyi Homokkő Formáció” különféle szemcseméretű, törmelékes üledékes kőzeteit tárja fel. A Babás-szerkövek alatt egy olyan konglomerátumos összlet települ, amelyben nem ritkák a csecsemőfej nagyságú, döntően kvarcitból és riolitból álló görgetegek. A legenda szerint a kővé vált násznépből lett Babás-szerköveknél kavicsos homokkövekkel találkozunk, amelyek keményebb, kovával erősebben cementált egységeit a külső erők hámozták ki a puhább kőzetek „fogságából”, illetve faragták bizarr formájú alakzatokká. A szerkövek alá lemászva a perm időszak végén keletkezett, folyóvízi eredetű „Kővágószőlősi Homokkő Formáció” és a triász konglomerátum érintkezési felületét is tanulmányozhatjuk. A felfelé finomodó rétegsorban, a Zsongor-kőnél már keresztrétegzett homokkövekkel találkozhatunk, míg a hegytetőn még annál is finomabb kőzetliszttel és agyaggal. A Zsongor-kőnél megfigyelhető keresztrétegződés egyértelműen áramló közegre utal, hiszen ilyen rétegződés csak mozgó vízben jöhet létre. A Babás-szerkövekhez, valamint a néhai kis kőfejtőhöz, a Sasfészekhez csak kitérővel, komolyabb szintvesztéssel juthatunk el a kéktúra útvonaláról.

A Babásszerkövek madártávlatból Fotó: MTSZ

A pálos kolostor romjai a Jakabhegy csúcsán Fotó: Német-Bucsi Attila A Jakab-hegy tetején történelmi látnivalók is várnak ránk. A 13. században épült fel a pálos rend egyik legkorábbi rendháza, amelyet Szent Jakab apostol tiszteletére szenteltek fel. A 16. század közepén, a török pusztítások során romba dőlt, de az utóbbi időkben szépen konzervált kolostor falait tanulmányozva fontos kőzettani megfigyeléseket is tehetünk. A legtöbben nem is gondolnak bele abba, hogy a pálosoknak is olyan kemény, időtálló és jól megmunkálható építő- és díszítőkövek kellettek, amelyekből épületegyüttesüket felépíthették. Az egykori építtetőknek két lehetőségük adódott: vagy a Jakab-hegy déli, meredek oldalának vöröses színezetű homokköveit, vagy az északabbi lankásabb, triász tengeri üledékes kőzetekkel fedett térség kőzeteit használják fel. Ha reálisan belegondolunk, valószínűleg a kedves olvasó is a kevésbé meredek részről szedne követ, illetve hordaná fel a hegytetőre, semmint sokkal nagyobb munka árán a déli meredekről. Így tettek a 13. század kőművesei is, akik a pálosok kolostorát a Nyugati-Mecsek kora és középső triász sekélytengeri karbonátos kőzeteiből építették fel. Ezért lehetséges az, hogy az egyházi épületegyüttes falait tanulmányozva betekintést nyerhetünk a kolostortól északra

elhelyezkedő térség földtani viszonyaiba, egy rögtönzött terepi kőzettanóra keretein belül.

Érdekes a csúcs közelében elhelyezkedő kis mocsaras tó és a Cigány-kút története is, amely egykoron a pálosok tava volt. Korábban említettük, hogy a Jakab-hegyen felfelé haladva a rétegsor finomodik, egyre kisebb szemcseátmérőjű törmelékes üledékes kőzetek a jellemzőek. A hegytető közelében ezek a finomszemű üledékek vízzáróként funkcionálnak, ezért lehetséges az, hogy a pálosok egykori tavának csapadékeredetű vize nem szivárgott el a mélybe. A Jakab-hegy esetében még sok mindenről lehetne beszélni (pl. Remete-barlang, István-kilátó, vaskori földvár és halomsírok), de sok földtani kaland vár még ránk a Mecsek lankái között. A mecseki „széndinók” nyomában A Jakab-hegy után hosszú vándorlás vár a kéktúrázókra, amíg Pécs–Vasas és KomlóZobákpuszta térségébe nem érnek. Természetesen ezen a szakaszon is természeti és kulturális látnivalók tucatjai várják a kíváncsi vándorokat. Gondoljunk csak például a

Az RPDDK egyik mecseki bélyegzőhelye Fotó: Veres Zsolt

A Melegmányi-völgy varázslatos mésztufalépcsője Fotó: Gulyás Attila

kisebb-nagyobb kitérőkkel megközelíthető Tubesre vagy a Misinára, valamint a mésztufagátakkal ékes Meleg-mányi-völgyre.

A volt Béta-akna és Komló-Zobákpuszta között a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra (RPDDK) útvonala egy óriási külfejtéshez érkezik meg, amely színeivel és méreteivel azonnal rabul ejti szemlélőjét. Itt működött hosszú ideig a Mecsek egyik legnagyobb feketekőszén-külfejtése, amely földtani csodák tárházát vonultatja fel. Itt jegyeznénk meg, hogy a külfejtés csak felülről szemlélhető meg (elvileg az is csak engedéllyel), a bányagödörbe beereszkedni tilos és életveszélyes!

A forrásmészkő kiválásának szemünk előtt zajló folyamata Fotó: Gulyás Attila

A triász végi törmelékes képződményekre 120–1100 méteres vastagságban települ a 39 számozott feketekőszén-telepet tartalmazó, ciklikus felépítésű kőszénösszlet. A mintegy 200 millió évvel ezelőtt létezett, majd betemetődött és szénülésen átesett növényi anyag kezdetben folyóvízi és tavi (édesvízi), majd később csökkent sós vízi, illetve sós vízi tengerparti környezetben halmozódott fel. Az egykori tengerelöntések és -visszahúzódások miatt a széntelepek anyagát meddő kőzetek (pl. homokkő, aleurolit, agyagkő) betelepülései tagolják.

A jura rétegsor meddőkkel tagolt széntelepei között barangolva számtalan földtani megfigyelést tehetünk. A folyóvízi eredetű homokkövekben például szép keresztrétegzéseket tanulmányozhatunk, amelyek az egykori áramló vízre hívják fel a figyelmet. Érdekesek a kréta időszaki bazaltos benyomulások is, amelyek a környezetükben természetes koksszá alakították a kőszenet. Ehhez kötődnek a gömb alakú szenek is, amelyek a vasasi külfejtés különlegességei. A számtalan ásványon kívül ősmaradványok is találhatók itt, amelyek közül a szenesedett jura kagylók emelendők ki.

Szenzációs leleteknek számítottak, illetve számítanak ma is a Komlosaurus carbonis elnevezésű dinoszauruszok lábnyomai, amelyek első példányait Wein György geológus találta meg 1966-ban. Az egykori mocsaras tengerparton szaladgáló dinók lábnyomai finom üledékekkel töltődtek ki, majd megkövülve megőrződtek az utókor számára. A Komlosaurus a két hátsó

A vasasi külfejtés óriási tájsebe Fotó: Veres Zsolt

Keresztrétegzett homokkő a szénrétegek között Fotó: Veres Zsolt

lábán járt, jellegzetes háromujjú lábnyomai 12–18 centiméteresek, lépéseinek hossza 60–70 centiméter lehetett. Külön figyelmet érdemelnek a felszínalaktani formák is, amelyek közül a jelenkori erózió által a rézsűkön kialakított eróziós formák emelendők ki. Néha pedig a széntelepek öngyulladása okoz misztikus látványt. Ha időnk engedi, térjünk ki az innen északkeletre található Köves-tető felhagyott kőfejtőjébe is, ahol egy ritka magmás kőzet, a fonolit tanulmányozható.

A Keleti-Mecsek varázslatos szurdokvölgyei Komló-Zobákpuszta után az RPDDK útvonala a Keleti-Mecsek egyik legromantikusabb szurdokvölgyébe, a Hidasi-völgybe hatol be. A Hidasi-völgy térségében a jura és a kréta időszak mélyebb tengereiben lerakódott, döntően karbonátos (pl. tűzköves mészkövek), alárendelten törmelékes üledékes kőzetek (pl. márga) bukkannak elő. Ezekben ősmaradványokat is szép számmal találhatunk,

A forrásmészkő kiválását a növényzet is segíti a Csurgóforrásnál Fotó: Burger Barna

A MECSEK ÉS A BARANYAI-DOMBVIDÉK EGYSZERÛSÍTETT FÖLDTANI TÉRKÉPE

Forrás: map.mbfsz.gov.hu A geológiai tartalom lényegesen egyszerûsítve van. JELLEMZÕ KÕZET Mészkõ Egyéb üledékes kõzet Bazalt Andezit Gránit Lösz

0 5 km

1 : 270 000

amelyek közül a Máté-parti-árok csodálatos ammoniteszei érdemelnek említést. Az országútról való letérésünk után másfél kilométeres sétával érkezünk meg a bővizű időszakokban látványos Csurgó-forráshoz.

A kalcium-karbonátból, ásványtanilag kalcitból álló kőzetek repedésrendszerében hatalmas mennyiségű karsztvíz tárolódik, amely a forrásszájakon át csapolódik meg, időszakos és állandó vizű karsztforrások formájában. A kőzetek „fogságában” akár évezredeket is elidőző, enyhén szénsavas, felszín alatti vizek jelentős mennyiségű meszet oldanak magukba áramlásuk során. Az oldott mészanyaggal (kalciumhidrokarbonáttal) túltelített karsztvizek a hegy gyomrából forrásként való kilépésükkor eltérő nyomású és hőmérsékletű környezetbe kerülnek, azaz normál légköri viszonyok közé. Az oldatban addig egyensúlyban lévő geokémiai rendszer felborul azáltal, hogy a szén-dioxid elillan belőle. A szén-dioxid elvonását segítik a vízzel nagy felületen érintkező növények (pl. mohák, zuzmók) is, amelyek élettevékenységük során (pl. légzés) szén-dioxidot használnak fel. Erre kiváló példa a Hidasi-völgyben található Csurgó-forrás is, ahol a forrásvízből a szilárd kalcium-karbonát kiválása a szemünk előtt zajlik. A frissen kiváló mészanyag bekérgezi az útjába kerülő tárgyakat, amelynek hatására egy porózus, likacsos kőzet keletkezik: a forrásmészkő (édesvízi mészkő) vagy idegen kifejezéssel travertínó. A Csurgó-forrás mesébe illő travertínófüggönyét a Hidasi-völgyben lévő patak egyik időszakos mellékvölgyi vízfolyása alakította ki, amely a vízfakadásnál kb. 6 méteres szintkülönbséggel ereszkedik alá s terül szét „esőfüggönyként” a mohákkal borított édesvízimészkő-testen. A Mecsek völgyeiben a forrásmészkő mai napig zajló képződése már a földtörténeti jégkorszak (pleisztocén) végén elkezdődött (kb. 20–15 ezer éve).

A forrásokkal ékes Hidasi-völgy végigjárása, valamint Kisújbánya megtekintése után egy újabb szurdokvölgyben találjuk magunkat: az Óbányai-völgyben. A völgyben áramló patak a lassan emelkedő területbe gyakorlatilag belefűrészelte magát, amely folyamat során természetes geológiai feltárások sorozatát hozta létre, nyitott könyvként mutatva be a terület jura és kréta időszaki, ősmaradványokban gazdag,

Az Óbányaivölgy jura mészkőrétegfejei Fotó: Dömsödi Áron

tengeri üledékes kőzeteit (pl. kovás, tűzköves mészkövek, márgák). Az Óbányai-völgy egyik leglátványosabb és legismertebb látnivalója a Ferde-vízesés, amely a kisújbányai letérésünktől kb. 500 méterre helyezkedik el. A több száz millió évvel ezelőtt vízszintesen lerakódott, átlagosan 10–15 centiméter vastagságú mészkő- és márgarétegek a tektonikai hatások miatt ma közel 30 fokkal kibillenve tanulmányozhatók.

A 160–150 millió éves kőzetrétegekhez képest fiatalnak számítanak azok a forrásmészkövek, amelyek az oldott karbonátokat tartalmazó, réteglapok között kiáramló karsztvizekből váltak ki. A Csepegő-szikla édesvízi mészköveinek kora nagyjából megegyezik a Csurgó-forrásnál, valamint a Meleg-mányi-völgyben látottakéval.

A Mórágyi-rög titkai Mecseknádasd után hosszú és „falutlan” vándorlás vár ránk Bátaapáti és Mórágy térségéig, ahol magyarországi szinten is idős és ritka mélységi magmás kőzetek várnak ránk. A mélységi magmás (szakmai kifejezéssel: plutonikus vagy intruzív) gránit kőzetolvadéka a földkéreg több kilométeres mélységeiben képez benyomulásokat, s ott csak lassan, évmilliók alatt hűl, kristályosodik ki. Hazánkban a Velencei-hegység területén, valamint éppen itt, a Mórágyi-rög vidékén tanulmányozhatjuk legszebben a karbon időszaki gránitok kőzettípusait. A Velencei-hegységgel ellentétben

Az Óbányaivölgy Ferdevízesése Fotó: Dömsödi Áron

Részlet a Mórágyi-rög gránitjából Fotó: Veres Zsolt

Mórágy térségében az erősen mállott gránitos kőzetek csak a völgyekben bukkannak elő, a többi domborzati elemen (pl. dombhátak) vastag, több tíz méteres negyedidőszaki üledékes takaró (pl. lösz) fedi őket.

Az egykoron svábok által lakott, csodálatos természeti környezetben elhelyezkedő Mórágy falucska déli részén, az RPDDK útvonala mentén található egykori kőfejtőben kiválóan tanulmányozható a területet felépítő gránit. Már az elején leszögeznénk, hogy az itt feltáruló gránitok természetesen nem a mai helyükön keletkeztek, hanem sok ezer kilométerre innen, ahol a területet hordozó lemeztöredék éppen aktuálisan elhelyezkedett (az Egyenlítőtől délre, valahol a mai Kongómedence déli részén). A karbon időszakban zajló, a variszkuszi hegységképződéshez kapcsolódó lemeztektonikai folyamatok hatására létrejövő gránitos olvadék a földkéreg nagyobb mélységeiben keletkezett olvadással (kb. 340 millió éve). Csak a későbbi eróziós folyamatok hatására került a felszín közelébe, a terület lassú emelkedésével szinkronban.

A feltárásban a gránitot megfigyelve szabad szemmel is méretes ásványokat vehetünk észre, amelyek az egykori lassú és fokozatos kikristályosodásra utalnak. Ezek közül a szürke kvarcok, a húsvörös káliföldpátok vagy éppen a fekete biotitok emelendők ki. Érdemes rövid kitérőt tenni Mórágyon a Petőfi Sándor utcába is, ahol a szintezési főalappontnál a gránit egy másik feltárását tekinthetjük meg, amelyet jégkorszaki lösz fed. Itt jegyeznénk meg, hogy hazánkban ebbe a karbon gránitba helyezik el a kis és közepes aktivitású radioaktív hulladékokat, amelyek telephelye Bátaapátiban található, nem messze útvonalunktól.

A Szekszárdi-dombság vidékén szép löszmélyutakban juthatunk le Tolna megye székhelyére, ahol Rockenbauer Pál kopjafájánál fejezzük be hosszú, az Írott-kőtől induló, földtudományi értékekben is gazdag vándorlásunkat. 

A Mórágy melletti, szabadtéri színpadnak „álcázott” volt kőbánya 12 méter magas falai előtt Fotó: Veres Zsolt