AZ ERDÉSZ VÁLASZOL

A korábbi években többször láttuk, hogy szeptemberben erdőlátogatási korlátozásokat vezettek be a szarvasbőgés miatt. Ősszel szeretünk a legjobban túrázni, kell-e számítanunk idén is erre, illetve miért van rá szükség? Ha pedig a lezárások elkerülhetetlenek, miért nem egységesen határozzák meg a feltételeket? Úgy könnyebb lenne megszervezni a kirándulásokat. Tóth Csaba, Budapest

Kedves Csaba! Remélem, hogy az alábbi gondolatmenet segíti az országban több helyen előforduló őszi erdőlátogatási korlátozások okának megértését. A tavasz mellett a kora őszi időszak a legkedveltebb kirándulószezon, ilyenkor járja a legtöbb látogató az erdőket. Az elmúlt években örvendetesen nőtt a természetjárók létszáma, csak az állami erdőterületeken évente 40-50 millió látogatási alkalmat becsülnek, amelynek mintegy harmada szeptemberre és októberre tehető. Az őszi kirándulószezon egybeesik a hazánkban élő szarvasfajok nászidőszakával: a gímszarvasok jellemzően szeptemberben zajló bőgésével és a dámszarvasok jobbára októberben történő barcogásával.

Fotó: Adobe Stock

Fotó: Adobe Stock

Míg a gímszarvas a kifejezetten alföldi térségek kivételével az egész országban elterjedt, a dámszarvas kisebb létszámban, szigetszerűen fordul elő. A szaporodás időszakában azonban mindkét faj elsősorban az erdős területeken tartózkodik. Az ember jelenléte napjainkra erősen átalakította ezeknek az állatoknak a viselkedését, hiszen nappal már alig mozognak, jobbára a hajnali vagy az esti szürkületben aktívak. A gímszarvasbikák is jellemzően ilyenkor bőgnek, ezzel vetélytársaikat igyekeznek távol tartani a háremüktől. Érdekes, hogy amit mi az őszi erdő csodálatos hangjának hallunk, az a hím állatok egymásnak szóló kihívása vagy akár fenyegetése.

A vadállomány az erdei életközösség szerves részét képezi, kezelése elválaszthatatlan az erdők fenntartásától. A fenntartható erdő- és mezőgazdálkodás, az örökerdők létrehozása, a folyamatos erdőborítás megvalósítása lehetetlen feladat a vadállomány létszámának szabályozása nélkül. Ha túlszaporodnak a növényevő állatok, akkor felborul az az egyensúlyi helyzet, amelyben az erdők természetes úton képesek megújulni.

A vadgazdálkodók számos intézkedést tesznek, hogy a vadászattal elkerüljék a leglátogatottabb erdőterületeket és időszakokat, de pont a nászidőszakban vannak a szarvasoknak olyan szokásai, amelyeket nem lehet megváltoztatni. Az állatok viselkedése ráadásul régiónként eltérő, és az időjárás is jelentősen befolyásolja azt. Éppen ezért nem lehet és nem is érdemes egységes szabályozást kialakítani. Egyes területeken kevesebb a vad, és jellemzően sötétedéskor mozog, míg más térségekben nagyobb a vadsűrűség, és bőgéskor napközben is aktívabbak az állatok. Van, ahol a zárt erdőtömböket elkerülik a turistautak, másutt a legkedveltebb kirándulóhelyek egybeesnek a szarvasok által is gyakran látogatott helyszínekkel. A terület kezelői ezért mindig a helyi viszonyokat fi gyelembe véve, a lehető legkisebb mértékű látogatási korlátozást vezetik be. Az eltérő szabályoknak tehát nem a kirándulók életének megkeserítése a célja, hanem a helyi viszonyokhoz történő legrugalmasabb alkalmazkodás.

A minél könnyebb követhetőség érdekében a gazdálkodók és a természetjáró szervezetek az elmúlt időszakban egyre szorosabb együttműködést alakítottak ki, és folyamatosan tájékoztatják a kirándulókat az érvényes szabályokról. A legtöbb helyen alternatív útvonalakat kínálnak, vagy a nappali időszakban biztosítják a látogathatóságot, így egy kis utánajárással ősszel sem kell lemondania senkinek az erdőkben történő kikapcsolódásról.

Üdvözlettel: Lomniczi Gergely erdőmérnök