Syberia: The World Before – jelenbe zárt múlt

A Syberia kalandjáték-sorozat részei egymás után bizonyították, hogy többek holmi délutáni időtöltésnél. A készítők amellett, hogy ötvözték a realitást és a fikciót, olyan kulturális mélységgel töltötték meg a történetet és a látványvilágot, amely felejthetetlen művészeti alkotássá emelte azokat. A belga képregényrajzoló és videójáték-fejlesztő, Benoît Sokal és a francia Microids csapata a széria első részét még 2002-ben alkotta meg. Közel 20 évvel és két folytatással később, most egy olyan befejező művet sikerült elkészíteniük, amely nemcsak a rajongók számára, de a játékot most megismerőknek is örök érvényű lehet. Noha a Syberia: The World Before úgy okozhat igazi katarzist, ha előtte a múltba merülve megismerjük a teljes cselekményt, de a negyedik és egyben záró epizód önállóan is megállja a helyét.

Jóllehet, a játék rendelkezésünkre bocsájt egy összegző videót, most mégis engedjétek meg, hogy röviden summázzam, mik is az előzmények.

Az első rész cselekménye a francia Alpok ihlette Valadilene nevű városkában kezdődik. A New York-i ügyvédnő, Kate Walker egy óriáscég megbízásából érkezik a helyszínre, hogy aláírassa a Voralberg gyár megvásárlásáról szóló szerződést. A gyár úgynevezett automatonok előállítására szakosodott. Ezek az önműködő gépek valahol a humanoid robotok és a clockwork mechanikával működő masinák közt helyezkednek el, és a valadilene-i manufaktúra védjegyei. Miután kiderül, hogy a jog szerinti örökös, Hans Voralberg valahol Szibéria északi részén tartózkodik, Kate és a mellé szegődő automaton társa, Oscar egy nem hétköznapi ka- landra vállalkoznak. Az első két rész során főhőseink vonattal szelik keresztül Európát és a hólepte orosz tajgát (mely a leomlott Szovjetunió maradandó hegeit viseli), egyre többet megtudva a Voralberg gyár gépeiről és megalkotójáról. Útjuk során egyre elhagyatottabb térségekre vetődnek, találkozva kihaltnak vélt, vagy épp mitikus állatokkal, valamint egy fiktív tajgatérségi, nomád népcsoporttal, a youkulokkal. A harmadik epizódban Kate a youkul etnikum vándorlását segíti, akik nemcsak tradíciójukat igyekeznek megőrizni ezzel, de a fajgyűlölet elől is menekülnek.

A 2022-es Syberia: The World Before az eddigiektől eltérően két különböző cselekményt mesél el. Egyfelől 2004 telétől folytathatjuk Kate történetét, aki közel egy éve raboskodik egy orosz sóbánya kényszermunkásaként, másfelől megismerhetjük új főhősnőnket, a tehetséges és fiatal zongoristát, Dana Rose-t, aki 1937-ben Vaghen fiktív városában folytatja zenei tanulmányait. Sokal bravúros és hamisítatlan vizuális világa rögtön a játék elején megmutatkozik. Vaghen épületei és belső terei a brüsszeli és bécsi szecesszió, valamint a clockpunk indusztriális stílusjegyeit viselik magukon, a föld alatti rideg bányarendszer pedig tökéletes ellenpólusa a vibráló, élettel teli városnak. A békés metropoliszt azonban a második világháború gyülekező fekete fellegei beárnyékolják. A vageran kisebbség (a játék analógiája a zsidóságra) ellen elkövetett erőszakos, antiszemita atrocitások egyre gyarapodnak, és a fasiszta Brown Shadow egyre nagyobb fenyegetést jelent Európára. Mialatt Dana igyekszik boldogulni a múlt század szörnyűségei közepette, addig Kate egy elfeledett festményre akad a tárnarendszer beomló alagútjában. A festményen szereplő fiatal nő kísértetiesen hasonlít rá, és elhatározza, kideríti a kép eredetét.

Az interaktív filmélményt nyújtó játékmenet, túllépve a hagyományos point & click megoldásokon, sikeresen lépést tartott a zsáner modern elemeivel is. A játékmenet lineáris vonalon halad, ám szinte minden pályán rendelkezésre állnak másodlagos, kiegészítő feladatok, felfedezésre váró plusz információk is. Ezek megismerése nem kötelező a továbbjutáshoz, de szorosabb viszonyba hozza a játékost Sokal világával. A játék gerincét, ahogy az előző epizódokban is, a párbeszéd adja. A dialógusok során megadott témakörökről faggathatjuk a szereplőket, bizonyos esetekben azonban mi dönthetjük el, mit válaszolunk. Ennek drasztikus ráhatása nincs a történetre, de minimálisan befolyásolhatjuk a párbeszéd menetét, valamint egyes apróbb döntéseink később visszaköszönnek. A korábbi részekre is jellemző fejtörők és puzzle-ök jó érzékkel lettek adagolva, valamint kellő mértékben komplikáltak ahhoz, hogy ne unatkozzunk, és a történet ritmusát se törjék meg túlzottan. A játék előrehaladtával Dana és Kate párhuzamosan futó története egyre közelebb kerül egymáshoz, és többször csak úgy tudunk megoldani egy feladatot, ha előbb Danával feltérképezzük a múltbeli történéseket, majd ezek ismeretében Kate-tel a jelenben megoldjuk azt. De egyetlen feladvány sem válik bosszantóan nehézkessé vagy piszmogóvá, és ha netán mégis így éreznénk, a jobb felső sarokban elhelyezett súgórendszer rávezető magyarázatokkal bármikor segítheti munkánkat. A főszereplők irányítása és a felvehető, megvizsgálható tárgyak kezelése a már jól megszokott point & click-es módon zajlik, a képernyőn segédjelzések hívják fel a figyelmet az interaktálható elemekre. A fő szempont végig a történet átélése marad, ezt segítik az esetenkénti introspekciók, ilyenkor a főhős belső gondolataiba nyerhetünk betekintést.

A Syberia látványvilága azért válik különlegessé, mert nem arra törekszik, amire a tucatjátékok zöme. A hiperrealisztikus ábrázolásmód szemfényvesztése helyett inkább a stílusra összpontosít. Minden karakter és díszletelem egyazon művészi vízió mentén került megformálásra, zenéje is egyfajta narrációként, nagy ívű drámaiságával szerves része a játéknak. Az amerikai zeneszerző, Inon Zur a második rész óta dolgozik a csapattal, és a Syberia mellett olyan játékokhoz adta karnagyi pálcáját, mint a Prince of Persia vagy a Crysis. Itt fontos megemlítenem a magyar kapcsolódást is, ugyanis a teljes játék zenéjét itt, Magyarországon rögzítették, a Budapest Film Orchestra előadásában.

A Syberia melankolikus és felemelő alkotás, amely egyszerre szól a magányról és a belső vívódásainkról, valamint a kalandvágyról és az identitáskeresésről. Ugyanakkor Benoît Sokal vászonként használja a kalandjáték műfaját, hogy arra felfesse saját tapasztalásait és gondolatait a világról, felhívva a figyelmet szellemi és kulturális értékeink megóvására és ápolására, mindezt téve a 20. század történelmi tanulságainak tükrében.

A Syberia: The World Before egy életmű méltó betetőzése, melynek a megjelenését pont az az ember nem élhette meg, akinek ezt az egészet köszönhetjük, ugyanis Sokal 2021 májusában, hosszú betegséget követően elhunyt. Szellemi hagyatéka azonban esszenciális módon összpontosult élete utolsó grandiózus művében.

Tamási Leonárd

Hazánk legöregebb gasztrokulturális

ékköve – A Százéves Étterem

Az elmúlt időszak komoly kihívások elé állította a vendéglátóhelyeket. A koronavírusjárványt követően most a háború okozta gazdasági válság és a magas energiaárak teszik próbára az éttermek, kávézók és cukrászdák tűrőképességét. Sok tulajdonos üzleti modellváltással, a menü frissítésével, vagy más újító megoldásokkal igyekszik megmenteni éttermét a bezárástól. Ilyen vészterhes időkben felfokozott nimbusszal bírnak azok a helyek, melyek hosszú évtizedek, sőt évszázadok során is képesek voltak fennmaradni, és átvészeltek már árvizeket, válságokat, háborúkat és járványokat.

Piarista (Kötő) utca a mára megszűnt Városház térről nézve; szemben a Péterffy-palota (ma itt található a Százéves Étterem), jobbra mellette a Vasudvar. (1912) (Fortepan / Schmidt Albin)

A Százéves Étterem, Magyarország legrégebbi vendégfogadójaként, 192 éve nyitotta meg kapuit a vendégek előtt. A Piarista utcában működő étterem műemlékvédelem alatt álló épülete igazi építészeti kurió zumnak számít. Ez Budapest egyetlen olyan világi barokk palotaépülete, melyet eredeti állapotában sikerült megőrizni. A Péterffypalotaként is ismert egyemeletes építményt Mayerhoffer András (salzburgi építész) tervei alapján Péterffy János Báró építette 1755-ben. 1831 óta működik vendégfoga- dóként, a Százéves Étterem nevet pedig fennállásának századik évfordulójának alkalmával kapta. Azóta számos tulajdonos keze alatt üzemelt már a hely, a jelenlegi csapat több mint egy évtizede viszi hátán az éttermet, és öregbíti tovább jó hírnevét, képviselve a hazai gasztronómia hagyományait. Az étterem kapuin belépve nemcsak a hazai konyhaművészet időtálló fogásaiba kóstolhatunk bele, de egy ízben látogatást tehetünk a pesti élet múltjának egy szeletébe is. A vendéglő, korából fakadóan, számos relikviával bír. A szószékből átalakított söntéstől kezdve Róth Miksa ólomüvegművész ablakmunkáin át a 19. században használt kenyérvágódeszkáig, tömérdek muzeális csemegét szemrevételezhetünk. Az étkezőasztalok, bokszok és székek mind iparművészeti védettség alatt állnak, a falakat pedig korabeli újságcikkek, festmények és emléktáblák díszítik. Külön érdekesség az étterem emlékkönyve, amiből megtudhatjuk, hogy számos író, színész, zenész és sportoló, valamint a politikai és tudományos élet vezető személyiségei is előszeretettel jártak ide. Egykoron olyan illusztris értelmiségi vendégek tértek be ide, mint Petőfi Sándor, Kossuth Lajos vagy Kosztolányi Dezső, de itt költötte el vacsoráját Sir Roger Moore és Puskás Öcsi is.

Baloldalt az étterem társüzletvezetője, Torkanics Zalán, jobboldalt pedig a Százéves Étterem séfje, Farkas Róbert látható.

A Százéves Étterem séfje, a fiatal és tehetséges Farkas Róbert fáklyavivőként viszi tovább elődei hozzáértő profizmusát.

Az étlapon nagy hangsúlyt kapnak természetesen a tradicionális ételek, de tudatosan beépítettek olyan fogásokat is, melyek ötvözik a nemzetközi és a magyar konyha ízvilágát. Erre jó példa a konfitált libacomb párolt lilakáposztával és hagymás törtburgonyával. Az ízek kiválóan harmonizálnak, a káposzta karamellizáltan krémes, édessége nem válik tolakodóvá, inkább kiegészíti a törtburgonyát és a kívül ropogósra sült, belül pedig omlós libacombot. Levesek közül ajánljuk az elmaradhatatlan nemzeti ételünket, a magyar gulyáslevest, illetve a cipóban tálalt hagymakrémlevest, tetején olvasztott füstölt sajttal. Mindkét esetben gazdag és laktató étket kanalazhatunk. Az italkínálat elsősorban a minőségi hazai borokra összpontosít. A tételek jól egybecsengnek az étlapon szereplő húsételekkel, így például halételek és fehér húsok mellé kóstolhatunk Badacsonyi Kéknyelűt a Váli Pincészettől, az erdeigomba-mártással tálalt bélszín steak mellé pedig a szekszárdi Pastor pincészet Cabarnet Franc Reserve tételét javasoljuk.

A kiváló étel- és italszortiment mellé a kellő hangulatot élőzene, éttermi muzsika biztosítja, nem is akármilyen! Hétgenerációs zenész család sarjaként ifjabb Sárközi Lajos Liszt Ferenc-díjas hegedűművész és zenekarának játéka tölti meg élettel és jó hangulattal a vendéglő termeit.

A Százéves Étterem igazi unikum. Fennállásával és működésével kulturális, gasztronómiai és építészeti örökséget ápol, szem előtt tartva a tradíciót és a minőséget, bevonzva ezzel a külföldi érdeklődőket. Sajnos az étterem vendégsereglete az utóbbi években jelentősen elbillent a külföldiek javára, és egyre kevesebb hazai vendég tér be. Pedig magyarként az effajta helyeket kellene igazán támogatnunk, melyek egy aprónak látszó, de annál értékesebb szeletét mutatják meg múltunknak.

Tamási Leonárd

Tudtad?

A feljegyzések szerint Európa és egyben a világ legrégebbi éttermét 803-ban alapította egy Alcuin nevű francia szerzetes. Az ausztriai Salzburgban található St. Peter Stiftskulinarium néven ismert vendéglő a Szent Péter apátság falain belül található, és tizenegy tematikus helységre oszlik. A belső kertet és az árkádokat is beleértve összesen 850 vendég fogadására képes. Az évszázadok során olyan neves személyek költötték el itt vacsorájukat, mint Kolumbusz Kristóf, Johann Georg Faust és Mozart. A vendéglő, a salzburgi koncerttársulattal (Salzburger Konzertgesellschaft) karöltve, hetente több ízben is helyt ad a Mozart Dinner Concertnek, mely során a háromfogásos ételsort korabeli ruhákban és hangszerekkel, Mozart korának zenéivel kísérik. Ezeken az estélyeken az ételek az eredeti 17. és 18. századi receptek alapján készülnek. Az étterem menüje olyan helyi specialitásokat is tartalmaz, mint a tafelspitz (osztrák főtt marhahúsétel – magyar megfelelője a tányérhús), vagy a salzburgi nudli (Salzburger Nockerln – jellegzetes helyi, melegen tálalt édes sütemény). A szezonális hal- és vadfogások mellett mediterrán, vegán és allergia-érzékenyeknek készült ételeket is felszolgálnak.