TÁLLYA
KUTATÁS
ISZLAI GÁSPÁR KISGYÖRGY BALÁZS SZABÓ ESZTER TIMÁRI BLANKA
TARTALOMJEGYZÉK Bevezetés Úti beszámoló Problématérkép Erőforrás térkép Élet Tállyán „Tállya egy ékszerdoboz” lakosság infrastruktúra egyesületek turizmus Szőlészet, borászat „Jó reggelt, jó estét kell mondani a szőlőnek” szőlészet borászat kádárság Interjú kérdések Bibliográfia
TÁLLYÁRÓL A település egy Borsod-Abaúj-Zemplén megyei község, a Szerencsi járás része. A Tokaj-hegyaljai régió részeként, látványában, tevékenységében világörökségi védettséget élvez. Első látásra az itt zajló borászat és bányászat, az etnikai- felekezeti sokszínűség, az egykori kultúrális pezsgés a történelem során a domborzat minden dimenzióját megtöltötte részletekkel: A Patócs hegy környékén lévő dombokon ritmusosan meredeznek a szőlőállványok, hosszú sorokban. Tállya környéke az őskorban is lakott volt, őrzik ennek emlékét az obszidián, jáspis, kalcedon nyílhegyek, pattintott kések. A honfoglaló magyarok vízhiány miatt itt nem telepedtek meg. Az első telepesek a XIII. század végén Olaszliszkáról és Bodrogolasziból átköltöző franciák voltak, akik kiirtották a környékbeli erdőket, feltehetően ebből a gesztusból ered Tállya neve, a francia taille szó azt jelenti: metszeni, írtani. De egy egészen más fajta irtás következtében épült a vára, a nevét örző Vár-hegyen, a tatárjárás után, ami a Tokaj és Kassa közötti kereskedelmi utat védte, az áthaladó via appia-t. A királyi vár 1382-ben magánkézre került, tulajdonosai sűrűn változtak, végül az 1528-as, 1536-os ostrom következtében romhalmazzá vált - írja az Arculati Kézikönyv. A XV. században már oppodiumként, mezővárosként említik a települést. Az 1562-i tridenti zsinaton IV. Pius pápa így szólt:”Summum Pontificem talia vina decent!”, ami annyit tesz, hogy „Őszentségének ilyen (tállyai) bor dukál!” Azonban ízlés kérdésében mégis lehetett eltérés, mivel Tállya 1540-ben a református hitre tért, Szkhárosi Horvát Andrást (1542-49) majd Károli Gáspárt (1584-86) fogadja prédikátoraként. A település jellegzetes látványához hozzátartoznak a templomai, a Szent László tiszteletére 1333-ban építtetett gótikus katolikus templom, amelyet Lórántffy Zsuzsanna vetetett körül sarokbástyás erődítménnyel. Református temploma 1755-ben épült, egyedi kialakítású tornya csak évtizedekkel később egészítette ki.
Tállya 1590-ben került Rákóczi birtokba, ekkor épült a kúria, amely a legrégebbi itt jegyzett épület. A XVII. századra a borvidék legjelentősebb, kőfallal körülvett városává vált, 1631-ben, Ferdinánd jóvoltából, de két év múlva már mint hajdúvárost emlegetik. A Rákóczi szabadságharc idején a kurucok egyik fő bázisa volt, majd Trautson herceg birtokába került, aki cseh ajkú lakosokat telepített be. 1784-re Zemplén megye legnépesebb, legtöbb szőlőterülettel rendelkező városává vált. 1786-ban II. József svábokkal gyarapította tovább a lakosságot. Lakosai a szőlőtermesztés révén meggazdagodtak, számuk elérte az 4000 főt, ám a birtokok tulajdonosai gyakran cserélődtek, extraneus, azaz idegen birtokosok voltak a hegyaljai mezővárosok, Kassa, Eperjes, Bártfa nemesei. A külterületeken meghatározó, a mezőgazdasághoz kapcsolódó hosszúházak között a kúriák, sűrűn beépített, zártsorúsodó házakból álló utcák városias jelleget kölcsönöztek a településnek, amely elősegítette a polgáriasodást, nem véletlen, hogy számos történelmi, közéleti esemény zajlott itt. 1802-ben Tállyán keresztelték meg Kossuth Lajost. Itt alkotott Lavotta János hegedűművész. Majd később, az elmúlt évtizedekben itt működött a Közép-európai Művésztelep, amelynek a jelei, alkotásai most is látszanak a település köztereitől a kocsmák belső díszítéséig. Az építészeti örökségek sora a borkészítés útját követve a hegy felől most alábukik a pincékbe, ahol egy szinttel a felszíni élet alatt szinte egy külön katakomba-várost alkot. Azt mondják a helyiek, csak így a falon keresztül, hogy olyan sűrű a pincék rendszere, hogy át lehet hallani mit beszél a szomszéd. Illetve volt már példa rá, hogy valaki áskálódás közben hatalmas területű, elzárt pincét tárt fel, ami már a saját pincéjét bővíti. Olyan világ ez, ahol a nemespenész hamar elfedi a pincében hagyott dolgokat, újra és újra le kell porolni, hogy ne vesszenek el.
Tállya egy másik, vízszintes fele forduló erővonalát a bánya több kilométeres szállítószalagja és a vasút határozza meg. A piroxén-andezit bányát 1928-ban nyitották meg, ezzel egyidőben kezdték el építeni a 45 házból álló ipartelepet, és a kultúrházat. A táj magán hordja a bányászat okozta sebeket, a hatalmas kráter a község több pontjáról látható. Az ipari útvonal átszervezését is szükségessé tette a robogó járművek hatása a pincékre. Bár kevés foglalkoztatottja van, bánya kiegészítő munkalehetőséget vagy alternatívát kínál azóta is a borászat és szőlőtermesztés mellett.
ÚTI BESZÁMOLÓ Utunk Tállyára szombat reggel kezdődött. Miskolcról Szerencsi átszállással egy óra se volt a vonatút. Érkezés után a szállásunk felé vettük az irányt, séta közben gyűjtöttük az első benyomásokat. Elmentünk bevásárolni a Privátba, ami a helyi három kisbolt egyike. A boltban nagyon nagy volt a nyüzsgés, míg az utcákon jóformán senkit se láttunk. Az első találkozónk Kalina Gábor kádár mesterrel volt, akit az elsőre megebszéltek alapján a mesterségéről és Tállyáról akartunk kérdezni. A vártnál sokkal részletesebb túrát tartott nekünk, voltunk a testvére szőlőjében, ahol megtanítottak metszeni, felvitt a hegyekbe, ahol a fatelepítéssel és a kőfejtéssel ismerkedhettünk, megnéztünk egy helyi állattartó tanyát és elvitt a Mádi telephelyére is, ahol megmutatta a hordókészítés munkafázisait, a rönköktől egészen a kész hordóig. Végig beszélgettünk amíg vele voltunk, rengeteg információt kaptunk tőle, ami segített, hogy egy átfogó képpel kezdjünk neki a további munkának. Egy gyors ebéd után Jubi nénihez indultunk, aki Eszter rokona és tősgyökeres Tállyai lakos. Szőlőtermesztéssel foglalkozik, nyugdíj előtt pedig pénzügyes volt. Bort és pálinkát csak magának készít, a termés nagy részét eladja (már amennyiben van rá vevő). Mesélt a mindennapokról, a saját életéről és arról, hogy hogyan változott az élet Tállyán. Fény derült a közkonyha rendszerére, amit nagyon érdekesnek tartottunk. Az ominózus tállyai dobostorta sütő is előkerült, az eredetéről viszont sajnos Jubi nénitől se tudtunk meg sokkal többet. A pincéjét és az összes borkészítéssel kapcsolatos eszközt is megnézhettük. Természetesen a házi bor és pálinka kóstolás sem maradhatott ki. Este még benéztünk a Göngyöm kocsmába, ami a főúton helyezkedik el, így a három helyi kocsa közül a legfrekventáltabb. Azt feltételeztük, hogy szombat este nagy lesz az élet, azonban csak ketten ültek bent és ők is furcsán néztek ránk, úgyhogy nem maradtunk sokáig, csak megebszéltük a nap eseményeit.
Vasárnap reggel 10 körül nekivágtunk a falunak. Meg akartuk nézni a piacot, amiről azt hallottuk vasárnap reggel van, de nem találtunk se piacot, se rá utaló jeleket. Utólag kiderült, hogy általában nincs is piac. Megtaláltuk azonban az index videóban is látott tállyai graffittisek munkáit, amiket ezen a középületen lassan négy éve csodálhat a nagyközönség. A közeli református templomban éppen kezdődött az istentisztelet, amire a fél csapat gyors elhatározás után be is ült. A tiszteletes asszony rögtön odament hozzájuk és meleg fogadtatásban részesítette őket. Kiderült, hogy a helyi általános iskolában is tanít, így hétfőn lehetőségünk nyílt bejutni oda is. A csapat másik fele a mise alatt elindult az utcán interjúzni, azonban több kóborkutya jött szembe, mint ember. Egyedül a jól felszerelt játszótéren voltak páran, őket meginterjúvoltuk. Az istentisztelet után újra egyesült a csapat és közösen jártuk tovább a falut. Megtaláltuk a Rózsakert presszót, a település másik kocsmáját, amire szintén kíváncsiak voltunk. A kapun lévő tábla szerint nyitva volt, a valóságban viszont mégsem. Éppen indultunk volna tovább, amikor szembe jött egy nő a kutyájával, aki azonnal felhívta a tulajt, hogy jöjjön és nyisson ki nekünk. A tulajjal hosszasan beszélgetünk a kávénk mellett a helyi vendéglátóiparról, a Kerekdomb Fesztiválról, a borászatról és Tállyáról általában. Délután átsétáltunk Forfrovics Istvánné Katihoz, az úrihímzés mesteréhez. Lakásán megmutatta éppen készülő terítőjét és a korábbi munkáiból rendezett házi kiállítását. Lediktálta nekünk a hímzés történetét, az összes motívumot és öltésfajtát, valamint mesélt a hímzés folyamatáról a tervezésről az anyagbeszerzésen keresztül a kivitelezés részleteiig. Felajánlotta, hogy megmutatja az alkotóházat is, amit örömmel elfogadtunk. Az alkotóház a Hegyaljai Mesterek Népművészeti Egyesületének a főhadiszállása. Megnéztük az állandó kiállítást, mesélt az alkotóház életéről, a nyári táborról, a gyerek programokról és mindenről amiről kérdeztük. Az érdekes tárlatvezetés után visszatértünk a szállásra, ahonnan - nem kis meglepetésünkre - vasárnap este 8 körül pizzát rendelhettünk Szerencsről.
Hétfőn reggel korán keltünk, hogy megfigyelhessük az iskolába és munkába igyekvőket. Elsétáltunk a település azon részeire, amiket a korábbi napokon nem érintettünk. Találtunk egy nagy halom kiszáradt szőlőszárat és megnéztük a temetőt, ahonnan látszott az új palackozó épülete. A séta közben ismét betértünk a Gyönygömbe, ahol a pultossal sokat beszélgettünk a helyi életről, munkaviszonyokról, lehetőségekről. A beszélgetést azonban meg kellett szakítanunk, mert találkozónk volt Hollókői Jácinttal, aki családi borászatot és vendégházat üzemeltet Tállyán. Levitt a pincéjébe, ahol főleg a tokaji boriparról, borászatról és vállalkozásáról beszélgettünk. Elköszönésünk után a közösségi konyha felé vettük az irányt, ami még Jubi néninél keltette fel az érdeklődésünket. Sajnos itt a hely leterheltsége miatt nem tudtunk interjút készíteni, csak pár gyors kérdésre volt idő viszont megkaptuk a főnök telefonszámát. Vele így utólag telefonon beszéltünk. Mivel még volt időnk a tiszteletes asszonnyal való találkozásunk előtt, ezért vis�szatértünk a Gyöngyömbe, ahol munka után egyre több törzsvendég jelent meg. Velük is elkezdtünk beszélgetni, aminek hatására elég hamar közös bográcsozást és ultipartit kezdtek szervezni legközelebi látogatásunkra. Érdekes volt az ő véleményüket, hozzáállásukat összehasonlítani azokéval, akikkel korábban beszélgettünk. Háromkor találkoztunk a tiszteletes asszonnyal, aki körbevitt minket az iskolában, miközben annak működéséről, a gyerekekről és Tállyáról beszélt. A vonatúton a Tállyán töltött három napunk tapasztalatait összegeztük.
PROBLÉMATÉRKÉP
ERŐFORRÁS TÉRKÉP
ÉLET TÁLLYÁN „TÁLLYA EGY ÉKSZERDOBOZ” Tállya kisközség, jelenlegi lélekszáma közel 1800 fő. A főútról letérve keskenyebb, kissé kanyargós, dimbes-dombos, kis utcákon találjuk magunkat, hétköznapi utcai forgalom alig különbözik a hétvégitől. A tiszteletes asszony úgy fogalmazott, hogy Tállya egy igazi ékszerdoboz. Az utcákon sétálva gyönyörű házakkal, kúriákkal találkozhatunk. Meghatározó jelenségek az egykori Közép-Európai Művésztelepen készült fa szobrok, melyek most is színesítik Tállya látképét. A házak jelentős részét már nem használják, elhagyatottan árválkodnak, omladoznak. Azt tapasztaltuk, hogy a magára maradt, elhagyatott portákon hulladék-lerakóhelyek alakultak ki. Az utcákon eldobott szemét nagy részét italos üvegek, alumínium dobozok képezik. A Tállya Település Arculati Kézikönyvben komoly szabályozások vonatkoznak arra, hogy milyen módon lehet felújítani, renoválni, hozzáépíteni a házakhoz, hogy illeszkedjenek Tállya összképébe. Erre viszont a lakosságnak nincs feltétlenül anyagi forrása. Mostanában kezdett divatossá válni, hogy a Budapestről érkező jobb módú személyek, családok vásárolnak meg egyegy régi parasztházat vagy birtokot, amit felújítanak hétvégi háznak vagy nyaralónak. Bár a helyi lakosok nem feltétlenül néznek jó szemmel a “gyüttmentekre” , és a Tállya lakossága így sem növekszik, nem lesz mozgalmasabb az élet sem, ellenben a házak egy része nem fog még jobban lepusztulni, amit oly sok helyen érzékeltünk. Tállyán sétálva megfigyelhetjük, hogy a lakosság nagyobb része már nyugdíjas, a lélekszám egyre csökken, elöregedő községről beszélhetünk. Akikkel az interjúk során beszéltünk, túlnyomórészt úgy nyilatkoztak, hogy gyermekeik elköltöztek, nem itt telepedtek le, máshol alapítottak családot és itt a fiataloknak nincs túl nagy jövője. Meglehetősen pesszimista volt a hozzáállásuk, a Gyöngyöm kocsmárosnéja például elmesélte, hogy gyermekeinek egyenesen megtiltotta, hogy Tállyán maradjanak.
Ennek oka a munkahelyek hiánya, és a kilátástalanság lehet. A mindennapi életet kiszolgáló munkahelyeken (pl: bolti, postai alkalmazottak, közkonyhán dolgozókon) kívül a helyi munkalehetőségek nagy részét a borászatok és a kőbánya nyújtja, az utóbbi években viszont a gépesítés miatt csökkent a foglalkoztatottak száma. Vannak, akik a környező városokba, Miskolcra, Szerencsre járnak dolgozni. A családi pincészetekben jobb esetben a szülők tudásukat átadva örökítik a szakmát gyermekeikre, így ott tartva a fiatalabb generációt. A borászatok mellett a helybéliek foglalkoznak falusi turizmussal és vendéglátással, ám azt mondják, hogy a Tállyára érkező turisták “attrakció” hiányában nem maradnak napokat Tállyán, csak rövid időt töltenek itt. Leginkább a borivás-borkóstolás lehetősége vonzza az idelátogatókat, de e mellől még hiányzik valami program, élmény ami tovább marasztalná őket. Azt tapasztaltuk, hogy a polgármester és a lakosok között nincs túl jó kapcsolat. Az elmondások szerint nem tesz túl sok mindent Tállyáért, a turizmusért és a mindennapi életért sem. Kovács Krisztina Budapestről költözött Tállyára, Márton Péter feleségeként, aki jelenleg az Oroszlános Borvendéglő tulajdonosa. Tállyán eltöltött évei alatt fellendítette a turizmust és pezsgőbbé tette a község kulturális életét. Ő kezdte el szervezni a Kerekdomb Fesztivált és a Tállya Challange-et is. Sajnos tavaly a Kerekdomb Fesztivál elmaradt, anyagi források hiányában, pedig a helybeliek nagy része nagyon szerette ezt a fesztivált, mert azt érezték, hogy van élet Tállyán, és a borászatok számára is remek bemutatkozási lehetőséget nyújtott. Jubi néni elmondása szerint, Krisztina két évvel ezelőtti elköltözésével sokat veszített a község. Jelenleg hiányzik ez a fajta mozgató, ös�szetartó erő Tállyáról, bár Márton Péter, testületi képviselő, a Tállyáért Egyesület vezetője, a Facebookon és személyesen fogadóórák keretein belül próbál kapcsolatot teremteni a lakossággal. Az egyesület célja Tállya község gazdasági, szellemi, kulturális fejlődésének az elősegítése, ám a különböző kezdeményezéseket a helybeliek is hátráltatják. Akiket megkérdeztünk, azt mondták, hogy itt az emberek felfogásával, egymáshoz való viszonyulásával van baj, mert ha valaki észreveszi, hogy a másiknak “jobban megy a szekere”, akkor keresztbe
tesz neki, így nagyon nehezen indul el bármilyen fejlődés. A helyiek viszonya a cigány lakossággal meglehetősen ellentmondásos. Több embertől is hallottuk, hogy például nem a tállyai óvodába íratják gyermeküket, hanem a szerencsibe, mert nem szeretnék, ha velük egy csoportba járnának. Mindamellett a beszélgetésekből az is kiderült, hogy a helyi cigányokkal még sincs annyi konfliktus és probléma, dolgoznak, ha más nem, akkor a helyi közmunka-programban. Tállya lélekszámához képest az infrastruktúra elég fejlett. A tállyai lakosok busszal és vonattal egyaránt közlekedhetnek, a környező településeket könnyen elérik, Szerencsre és Miskolcra is jó a közlekedés. A hétköznapi élethez legszükségesebb dolgok megtalálhatók Tállyán. Három élelmiszerbolt is működik, az áraik a szupermarketekhez képest magasabbak. A Kalina család működtet egy sütő üzemet Tállyán, így a lakosok helyben készült friss kenyeret és pékárut tudnak a boltban vásárolni. A helyi ruházati bolt és fodrászüzlet ugyan bezárt, a permetszer bolt pedig szezonálisan tart nyitva, ám posta, és orvosi rendelő található a településen, a fogorvosi rendelő pedig nemrég újranyitott. Szórakozóhely hiányában három kocsma található, az idősebb korosztály számára itt zajlik a közösségi élet. A kocsmában való tartózkodás nem feltétlenül jár együtt a részegséggel, a meginterjúvolt bácsik egy része órákig kártyázik egy korsó sör mellett. Az itteni közétkeztetési programról csak jót hallottunk. Az ételek finomak, változatosak, innen szállítják a környező iskolákba, óvodákba az ételeket. Van egy szociális étkeztetési programjuk, melyben a tállyai idős lakosok számára kiszállítják a reggelit és az ebédet. Azt figyeltük meg, hogy az ételhordó dobozok nem feltétlenül alkalmazkodnak a becsomagolásra kerülő ételekhez, a reggelit például nejlon zacskóban kapják az idősek. Két ételhordó szett felváltva cserélődik a konyha és a felhasználók között. Tállyán egy alapfokú művészeti iskola található, mely a megfigyelésünk alapján jól felszerelt, igényesen kialakított, tágas intézmény. Délutánonként különböző szakkörökből, zenei oktatásból választhatnak az itt tanulók. Régen 1-8. osztályig két évfolyam volt jelen, de mára egy osztály is nehéz-
kesen indul el. Az átlag létszám egy osztályban 15 fő körül van. Ennek hátterében az állhat, hogy Tállya lakossága folyamatosan csökken, és a szülők egy része a szerencsi iskolát részesíti előnyben. A diákok most alumínium italos dobozokat gyűjtenek, és az ebből befolyt pénzből drónt szeretnének vásárolni az iskola számára. A tiszteletes asszony elmondása szerint a tanári kar rendkívül jó és odafigyelő, próbálják érzékenyíteni a gyerekeket a világ szociális, természeti dolgai felé. A Hegyaljai Mesterek Népművészeti Egyesület több, mint 25 éve van jelen Tállyán. Az egyesületnek az alkotóház nyújt otthont, itt tartják heti megbeszéléseiket és az általuk szervezett programokat is. Fofrovics Katalinnal beszélgetve, - aki az egyesület egyik vezéregyénisége, és az úrihímzés nagymestere-, sok mindent megtudtunk az alkotóház működéséről. Az észak-magyarországi régióból sokan tagjai az egyesületnek, Tállyáról pedig a kőfaragó, fafaragó, tűzzománc mesterek színesítik a csapatot. Az itt verbuválódott alkotók, egymást támogatva remek közösséget alkotnak. Színesítik a község életét, programokat szerveznek. Nyári táboraikban 4-5 mesterség közül lehet választani, melyet egy héten keresztül tanulhatnak a táborlakók. Az óvodával, iskolával is együttműködnek, részt vesznek a gyermekek oktatásában, a népi kultúrával való megismerkedésükben. Különféle népművészeti foglalkozásokat tartanak, megmutatják a régi élet háztartását, együtt főznek, sütnek kenyeret, mángorlóval mosnak, stb. A nyitott műhely eseményein az érdeklődők betekintést kaphatnak az egyesület mestereinek foglalkozásaiba, a tárgyak elkészítésének folyamatába. Az egyesület minden évben részt vesz a budapesti Mesterségek Ünnepén is. Anyagi helyzetük szerény, támogatásokból, a mesterek által készített és eladásra felajánlott tárgyakból tartják fenn magukat. Úgy láttuk, hogy maguk is azt tartják problémának, hogy a rendkívül időigényesen elkészített kézimunkákat a vásárló közönség nem értékeli árának megfelelően, legalábbis nem annyira, hogy az elkészült tárgyakat, az abba fektetett idővel arányos áron vásárolják meg. Az alkotóházban rendeznek időszakos kiállításokat is, viszont a tárlatokhoz nem minden esetben vannak meg a szükséges alapvető eszközök. Meglátásunk szerint az egyesület kommunikációja, önmenedzselése nem a legszerencsésebb.
SZŐLÉSZET, BORÁSZAT „JÓ REGGELT, JÓ ESTÉT KELL MONDANI A SZŐLŐNEK” Tállya a Tokaji borvidék része, amely egyike hazánk történelmi borvidékeinek. A falu életében évszázadok óta nagy szerepe van a szőlőtermesztésnek és bor készítésnek. Itt töltött három napunk során négy olyan interjúalanyunk is volt, aki szőlőbirtokkal rendelkezik: Kalina Gábor kádár mester öc�cse, Jubi néni, A Rózsakert presszó bérlője, valamint Hollókői Jácint, A Hollókői családi borászat tulajdonosa. Már a Tállya felő vezető vonatúton közel s távol szőlősorokat és kis kunyhókat láttunk. Ezek között voltak jó állapotban lévő birtokok, de omladozó házikók is. Mint azt Kalina Gábor öccsétől megtudtuk, régen a falu határában, ameddig a szem ellátott, szőlőbirtokok voltak. Ezek egy része ma elhagyatottan áll, a szőlő helyét átveszi a vadrózsa, és más igénytelenebb fajok, viszont ma is a zöldterület jelentős részét teszi ki a szőlő. Azt is megtudtuk tőle, hogy sok befektető vásárol birtokot itt, hogy akár saját maga, akár alkalmazottak segítségével bort készítsen. Azonban ez nem minden esetben jön össze. Úgy fogalmazott, hogy “8-ból 6 befektető nem éri meg a 3. Évet” ezen a területen. Ennek oka sok esetben a hozzá nem értésben keresendő, de szerepet játszhat a pénz hiánya valamint a területre eső szigorú korlátozások. Ebben a kontextusban hangzott el a később címként felhasznált mondat is, miszerint “Jó reggelt, jó estét kell mondani a szőlőnek”. Ezzel azt szerette volna kifejezni, hogy a szőlőtermesztés egy olyan tevékenység, amit nem lehet félvállról venni, nagyon sokat kell vele foglalkozni, kint lenni a szőlőben ahhoz, hogy a végén jó bor készüljön. Itt a környéken szinte csak fehérbort keszítenek, a szőlős összetétele túlnyomórészt furmint, de előfordul itt hárslevelű és sárgamuskotály szőlő is. Amikor a helyszínre értünk, éppen a metszés időszaka zajlott, és ezt Gábor és öccse segítségével ki is próbálhattuk. Elmagyarázták, hogyan kell úgy
megmetszeni a szőlőt, hogy minél inkább a támrendszerben maradjon, és a szőlőtőkékről is meséltek. A metszés során a levágott szőlőgallyat kazlakba hordják. Ez a zöldhulladék régen az ültetvény szélén elégetésre került. A gallyak felgyújtását bár betiltották, mégis sokan a mai napig így szabadulnak meg tőlük. Az égő gallyak sok széndioxidot bocsátanak ki a levegőbe, a szabadtéri tüzek veszélyeiről nem is beszélve. Csak kevesen rendelkeznek olyan aprítógéppel, amellyel ebből mulcsot lehet készíteni és a talajba visszajuttatni. A szőlőgal�lyak fűtőértéke a barnakőszénnel egyenértékű, ezért páran hazaviszik és fatüzelésű kályhában égetik el. Nem csak a gallyak maradnak meg a szőlőtermesztés és feldolgozás esetén, hanem a szőlő szára is, ebből út közben találtunk egy kisebb dombot egy elhagyatottnak tűnő ház előtt lerakva. A seregély rajok támadása a szőlőtermés drasztikus csökkenéséhez vezethet. A madarakat nemrégiben védetté nyilvánították, így lelövésük nem opció. A madárijesztőkre, valamint gázágyúkra is egyre kevésbé reagálnak, megszokták őket. Vannak, akik a madarak ellen hálókat szerelnek fel a szőlőjükre, ami elvileg újra felhasználható, viszont másodszorra már nagyon nehéz feltenni. A szőlőtermesztők szerint az egyetlen hatásos megoldás a seregélyek ellen a solymász, belőlük viszont kevés van, és elég drágán dolgoznak. A legtöbb esetben tehát marad a reménykedés, hogy más szőlőjét pusztítják el. A földek le vannak terhelve, a tápanyagkörforgás pedig nem teljes körben biztosított, ezért sok műtrágyát kell használni. A túlzott műtrágyázás a szőlőtőkék mutálódásához vezethet, ami pedig a termést is károsítja, valamint az egészségre is ártalmas. A szőlőben a munkák elvégzéséhez alkalmazottakra is szükség van. A legtöbb gazda napszámosokat fogad fel, hogy segítsenek metszeni, földet művelni, szüretelni. A jó napszámosoknak, akik régóta benne vannak a szakmában, és megbízhatóan dolgoznak, egész évben megvannak a fix helyeik. Vannak esetek azonban , amikor a napszámos tapasztalatára hivatkozva, vagy önfejűsége miatt nem úgy végzi el a munkát, ahogy azt a gazda szeretné, ez pedig konfliktusokhoz vezethet.
Kirándulásunk alkalmával a borkészítés két “világát” ismerhettük meg: Jubi néni otthon készít bort saját szőlőjéből, saját fogyasztásra, Hollókői Jácint pedig egy családi borászat vezetője, akik palackozott boraikat a piacon értékesítik. Jubi néni mára szőlője nagy részét eladta, de egy kevés területet megtartott magának. Megmutatta a borkészítéshez használt eszközeit, de ezeket mára már nem használja. Tállyán nemrégiben épült egy új közösségi palackozó, a régi palackozóval átellenben az Országút mellett, amelynek tulajdonosa a Grand Tokaj cég. Ez az állami tulajdonban lévő vállalat szabályozza a szőlőtermesztést és borkészítést a Tokaj-hegyaljai régióban. A szőlőt egyes gazdáktól gyümölcsként vásárolják meg, elég olcsó áron, ezért sokan nem is szívesen adják le nekik a termést. Jubi néni azt mesélte, hogy a tavalyi évben nem is vásároltak szőlőt a tállyai gazdáktól: 50 forintos kilónkénti árat fizettek azért, hogy még zölden szüreteljék le a termést, és hagyják ott a sorok között, ezt pedig még ellenőrizték is. Így nagyon sok termés ment kárba, ebből a szőlőből sok liter bort készítettek volna. Az állam, úgy látszik nagyon szigorúan szabályozza, mennyi bort termelhet ki ez a régió. A Grand Tokajnak és a közösségi palackozónak viszont előnyei is vannak: Jácint azt mesélte, hogy az itt található tartályok teljesen ki vannak használva, sokan élnek azokkal a szolgáltatásokkal, hogy hozott szőlőből bort készítenek, és ezeket palackozzák is. A jövőben gépek bérlésére is lehetőség lesz itt, így könnyítik meg a helyi gazdák dolgát. Azt is megtudtuk, hogy a Szovjetúnió felbomlása után a Tokaji bor piaca erőteljesen megcsappant, régen nagyon sok bort exportáltak innen Oroszország felé. Jácint szerint a Tokaji borvidéken jelentős probléma a mennyiségi korlátozás mellett az, hogy itt nem fejlődött ki egy olyan középkategóriás “tömegbor” ami kedvező árával benne lehet a köztudatban. A legtöbb ember Tokajt az édes borokkal, legfőképp az aszúval asszociálja, szükség lenne arra, hogy az emberek jobban megismerjék, milyen más borokat készítenek itt. A borkészítés és a borospincék évről évre sok turistát hoznak Tállyára. A nagyobb borospincék ki vannak egészítve vendégházzal is, ahol az ide láto-
gatók
megszállhatnak.
A pincékben tartanak fahordókban folyó bort is, ezt helyben fogyasztásra vagy műanyag palackos eladásra kínálják. A bort leszűrés után kétféleképpen tárolják - szűrten palackozzák és dugózzák, vagy visszatöltik a fa hordókba, ahol tovább érik. Jácinték borászata a hordókat 6 évente lecseréli, és teljesen új hordókat vásárol helyettük. Az elhasználódott hordókat nagyrészt elégetik, de van példa más felhasználásra is: virágtartó, asztal, vagy kerti dísz lehet belőlük. Mint megtudtuk, a hatéves hordók faanyaga még nagyon jó és szívós. Jubi néni például évtizedek óta ugyanazt a pár hordót használja a bor tárolására, de tavalyelőtt ő is palackoztatott 100 üveggel, fia kérésére. Vannak olyan borászatok, akik baráti társaságként együttműködve egymást segítik. Megkóstolják egymás borait, összejárnak és őszinte tanácsokat adnak egymásnak a jövőre nézve. Bor kiállítások, vásárok alkalmával standot állítanak fel, részt vesznek környező városokban, de Pesten rendezett eseményeken is a tállyai bort népszerűsítve. Ugyanakkor megtudtuk, hogy nem minden borosgazda között ilyen jó a viszony: az idősebbek és a fiatalok közt sokszor vannak nézeteltérések, és nagy a rivalizáció. Borkészítés mellett Tállyán foglalkoznak pálinkafőzéssel is. Jubi néni házi gyümölcsből főzet pálinkát, gyakran készít ágyas pálinkákat is, de mint a bort, ezt is csak saját családjának, otthoni fogyasztásra készítteti. Törkölypálinkát is csinál a borkészítés során keletkezett maradékokból. Az is érdekelt minket, hogy az itt megtermelt bor megtalálható-e nagyobb viszonteladóknál, az ország boltjainak polcain. A Tállyán termelt bor legnagyobb része, mint folyó bor, hordóból elfogy. Másik részét palackozzák, és a borászatok saját honlapján vagy telephelyén vásárolhatók meg. Kevés olyan bor van, ami eljutna messzebb, az ország különböző pontjaira: néhány étteremben lehet találni tállyai bort és elvétve találni pár vinotékát akik itt készült bort forgalmaznak. Az itt töltött három nap során többféle jó bort is megkóstoltunk, a szőlősgazdák pedig nagyon nyitottak voltak érdeklődő kérdéseinkre. Ha ezek után a kezünkbe kerül egy pohár bor eszünkbe fog jutni, mennyi munka és odaadás van ebben az italban.
Kádárság Tállyán Kalina Gábor-tállyai kádár. Elmondása szerint ő a legfiatalabb a mesterséget művelők közül a térségben. A mesterséget édesapjától tanulta. A találkozásunk kezdetekor megejtett tállyai gyorstalpaló, amit az ő nagylelkűségének köszönhetünk, jól vázolta a kontextust, miért fontos a kádárság és milyen erőforrásokból táplálkozik. A borászat, a bor története, amelyhez a hordó ízében is hozzájárul, a település körüli dűlőknél kezdődik. A hordókészítés története viszont a tállyai bányát elhagyván, az erdészlakon túl, a hidegkúti erdőben veszi kezdetét. A bánya jelenléte is igazolja, hogy a környék értékes andezit és tufa lelőhely. Az előbbi sárgás, kemény, vulkanikus kőzet, a bazalthoz hasonló szögletes oszlopokat képez - útburkolatokhoz, vasúti töltésekhez használják, de Mádon láthatóak az erózió ellen emelt kőfalak, amelyek a hely jellegzetes látványához is hozzájárulnak. Utóbbi ennél puhább, mállékony, jól faragható kő. Számos andezitből készült kaput, ablakkeretet és a pincék légáramlását szolgáló léleklyukat láttunk a pincék fölött, amelyet többek között a helyi kőfaragó, Kolyankovszky István készített. Efölött az altalajkincsekben gazdag föld fölött magasodnak a tölgyerdők. A kemény kőzet lassítja a fák növekedését, amely kifejezetten kedvez a hordókészítésnek, mivel szívósabb szövetet eredményez. A hordókészítéshez legalkalmasabb kocsánytalan tölgynek akár 140 év is szükséges, hogy elérje a feldolgozáshoz alkalmas méretét, évente 4 mm-es növekedési sebességgel. A tölgyeket nem monokultúrában telepítik, megjelenik köztük a gyertyán, mint árnyékoló fa, amelynek a tölgyre vetett árnyéka felfelé kényszeríti a fa növekedését, hosszú, egyenes szálakat eredményezve. A gyertyán alkalmas még szerszámnyél készítésre, védelmi szerepe mellett. Előkészítés Az itt kivágott tölgy rönköket Kalina helyben válogatja alkalmazottai segítségével, majd a mádi műhelybe szállítják őket szárításra, feldolgozásra. Ezt az utat mi is megtettük, közben a kádár arról mesélt, hogyan ismerteti meg hordóit a szakma és a felhasználók körével: szakmai fórumokon hirdeti, kiállításokon szerepelteti, amelyek közül sok külföldi - francia, amerikai. Emellett persze el-
engedhetetlen az online marketing, ahogyan ő is sokszor online rendel eszközöket. Számára az online platformok használata mostmár a vidéki élet szerves részét képezik, olyannyira, hogy amikor felkérték a kádárok egy szervezetének az élére, abban az esetben vállalta volna, ha lehetséges lett volna az áttérés a kapcsolattartásban a hagyományos levelezésről az online kommunikációra. Talán a globális információáramlásnak tudható be az is, hogy új tereket hódít meg a hordóival, néhányat Kazahsztánban is értékesített, mióta a újból elkezdődött a szőlőtermesztés az országban, a Szovjetunió összeomlása óta. A rendszerváltás a szőlőtermesztésben az oroszországi és a romániai piac elvesztésével járt, amely a kádárságon is éreztette a hatását. Jelenleg Franciaország, Németország a Kalina hordók fő importőre. Érdekes aspektus azonban, hogy bár ezek a hordók minőségiek és a legelérhetőbb áron kínálják őket, a magyarországi, sőt akár a térségbeli borászatok is, a német presztízs jegyében inkább külföldről rendelnek hordókat, Kalina egykori klienseitől. Így sok hordó egy Európán átívelő kirándulás részese lesz, mire a szomszéd faluban köt ki - ezt állítja a kádár, majd a mi utunk is véget ér Mádon. A műhely mellett már sorakozó rönköket első lépésként nagyjából egységes hasábokba darabolják, és magas, hexagonális oszlopokba rendezik, amelyeket átjár a szél és három évig szárít. Megmunkálás A szárítást követően a hasábok éleit ívesen levágva 5-12 cm között változó szélességű dongákká alakítják, a “strászoló” által meghatározott arányrendszerrel. A hordó méreteit, hasasságát adó ív és a dongák számának megállapítása után a dongákat égetve - gőzölve összehajtják, munkavasakkal biztosítják. A kádár megspórolta tőlünk ennek a látványát , mondván, hogy rongyosra használták már a mutatványt a kádárok a különböző rendezvényeken és ezekről elérhető számtalan videó. Így csak az égetésre utaló grafika jutott nekünk a Kalina műhely logójából, ellenben megtudhattuk a hordókészítés további fontos részleteit, mint: ragasztás nélkül, csapolással rögzítik az elő és hátlapot, abrazívan felületkezelik a hordót, felhelyezik a végső acélpántokat, majd vízzel és nyomással tesztelik, illetve csomagolják. Lehetőség van grafikai ele-
mek lézeres gravírozására, igény szerint. Továbbá egyeztetés alapján egyedi hordók is rendelhetőek, ezek standard méretei a következőek: 50 - 100 - 114 - 136 - 220 - 225 - 228 - 300 - 400 - 500 literesek. A gépesítés következtében az emberi erő alkalmazása jelentősen csökkent, korábban egy 2 kg súlyú kalapáccsal 220-1200 ütést kellett mérni a hordóra az elkészültéhez, ez mostanra 250-300-ra csökkent, így nőtt a termelékenység. Azonban az alapanyag ára még mindig nagyban meghatározó, egy köbméter fából nagyjából három hordó készíthető, ennek ára 110-120 ezer forint körül van. A feldolgozás során sok anyag veszik el, a selejtezés, forgácsolás miatt. Kalina ezeket a műhelyhulladékokat is értékesíti zsákokban, fűtéshez vagy füstöléshez.
INTERJÚ KÉRDÉSEK Annak ellenére, hogy az interjú kérdések megírásába sok energiát fektettünk és mindig nálunk voltak, a legtöbb esetben inkább kötetlen beszélgetés alakult ki. Az előre megírt kérdéseket inkább iránypontként kezeltük, a beszélgetéseket pedig igyekeztünk mindig olyan irányba terelni, hogy a számunkra értékes információk kerüljenek előtérbe. Persze mindent türelmesen végig hallgattunk, hiszen a teljes kép megismeréséhez minden apró részlet közelebb hozott minket.
ÁLTALÁNOS KÉRDÉSEK 1. Ön Tállyai lakos? (igen- Mióta? nem- Hova valósi?) 2. Szeret Tállyán élni? (Miért?) (család, mikroközösség, ) 3. Mivel foglalkozik? (ha nyugdíjas esetleg kérdezni mit dolgozott és hol? diák akkor mi szeretne lenni) (Munkája mellett hogy egészíti ki a megélhetését?) 4. Szereti a munkáját? (Miért?) Mit szeret a munkájában mi a nehézség bene? 5. Mit csinál szívesen a szabadidejében? 6. Ha nem itt élne akkor hol és miért? (élt e máshol, család, felmenők hova valósiak) 7. Van-e valami amit szívesen csinálna de itt nincs rá lehetőség? 8. Miben szeretnének változást látni a jövőben? (Hogyan fejlődött Tállya az elmúlt időben?) Szokott-e a környező településekre járni? Miért? 9. Mivel szokott közlekedni, milyen a közlekedés? (Tállyán belül és kívül?) 10. Ön szerint mi a legnagyobb probléma Tállyán? 11. Mire büszke? (saját élet, lakóhely) 12. Milyen új szokások vannak? (szakmai, általánosan is) Kiegészítő kérdések: Mennyire szólnak a kulturális programok a Tállyaiaknak és mennyire csak a turistáknak? Ha ötletelni kezd: Miért ez a legfontosabb, Miért ezt akarja? Van-e valami amit csak Tállyán lehet csinálni? Milyen az egészségügyi ellátás? Szokott-e a környező településekre járni? Miért? Honnan tudja meg a híreket, honnan hall az eseményekről? (van e helyi újság?) Hogyan hirdetnek? Hova járnak iskolába, óvodába a gyerekek, hova járatják a gyereküket? Miért? Milyen lehetőségek vannak? Mennyire maradnak itt a fiatalok? Mennyire költöznek ide? Milyen az infrastruktúra? (posta, egészségügy, hivatalok) Hol vásárolnak be?
KÉRDÉSEK A MESTEREKHEZ (Kádár, Úrihímző) 1. Mivel foglalkozik? 2. Kitől tanulta a mesterséget? 3. Hordókon/terítőkön kívül csinálnak mást? Többféle hordót/terítőt csinálnak? (Milyen termékeik vannak?) 4. Hogyan változott a szakma az évek során? (régen honnan szerezte a fát, fonalat, most honnan, milyen eszközök, stb) 5. Van utánpótlás? (Érdeklődnek a fiatalok? Ha igen miért, ha nem miért?) 6. Használnak különleges eszközöket? 7. Mit kezdenek a hulladékkal? (műhely hulladék) 8. Mi jelenti a legnagyobb kihívást/nehézséget? 9. Mennyire jellemző Tállyára, mennyire egyedi az országban, amit csinál? 10. Milyen új szokások vannak?
KÉRDÉSEK BORÁSZOKHOZ 1. Hogyan készül a Tállyai bor? 2. Van valami különlegessége az itteni bornak? Mitől más? 3. Mi az ami még mindig ugyanúgy készül mint régen és mi az ami új? 4. Milyen hagyományokat őriztek meg és mi az ami eltűnt esetleg? 5. Mitől lesz igazán jó egy borospince? 6. Keletkezik olyan hulladék a szőlőtermesztés, borkészítés során amit nem használnak fel sehogy sem? 7. Hogyan veszik fel a versenyt a nagy vállalatokkal? 8. Ön részt vesz a helyi borturizmusban? (Ha igen hogyan? Ha nem, miért nem?) 9. Mi jelenti a legnagyobb kihívást a bortermelésben/eladásban? 10. Hogyan népszerűsítik a termékeiket? 11. Milyen szerszámokat használnak? Mennyire gépesítettek a folyamatok? 12. Idénymunkásokat mennyire alkalmaznak, és mihez? Állandó alkalmazottaik vannak? 13. Minek a megoldása okoz nehézséget?
BIBLIOGRÁFIA A tállyai kőfejtő 60 éve - Lázár István - Északmagyarországi Kőbánya Vállalat 1990
Weboldalak - (Utolsó letöltés: 2020.03.03.) http://www.tallya.hu/ - Tállya honlapja https://www.facebook.com/tallyaertegyesulet/ - Tállyáért egyesület Facebook oldala http://kalinahordo.hu/ - Kalina Hordó Kft. - Kádárműhely http://hollokoiborpince.hu/ - Hollókői József Pincészete Tállya https://hu.wikipedia.org/wiki/T%C3%A1llya - Tállya Wikipédia oldala https://bor.mandiner.hu/cikk/20140707_tallya_arcai_a_megujulo_tallya_motorjai Oroszlános Borvendéglő Tállya https://issuu.com/hagyomanyokhaza/docs/kezmuves_utvonalak_tokaj Hegyaljai Mesterek Népművészeti Egyesülete - Issuu kiadvány http://tallya.hu/index.php/tak Tállya Településképi Arculati Kézikönyv https://epiteszforum.hu/tallyolo-europa-mertani-kozepen1 - Tállyoló Európa mértani közepén - Építészfórum
Youtube videók - (Utolsó letöltés: 2020.03.03.) https://www.youtube.com/watch?v=Um5Y7B5iXVY - Gasztroangyal 28. rész - Tállya https://www.youtube.com/watch?v=2b_ACe8F1CU - Kerekdomb Fesztivál Tállya 2016 https://www.youtube.com/watch?v=k0FG6Ez4ioU - Szent Vincellér Nap, Tállya 2015 https://www.youtube.com/watch?v=OI3SWO0GYYk - Tállya Challenge 2017 https://www.youtube.com/watch?v=UEz5Bqn8ALc&t=46s - Oroszlános Borvendéglő Tállya https://www.youtube.com/watch?v=AdIojVvFbJE - Tállya BBQ rendezvény